Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

1970. október 11, vasárnap S. oldal Kecskeméti városi pártértekezlet (Folytatás az 1. oldalról) legnagyobb, termelése 90 százalékkal nőtt, A foglal­koztatottak 68 százaléka itt dolgozik. Az élelmiszeriparon belül mind a baromfi-, mind a konzerviparban a termelés nagymérvű növelését elő­segítette, hogy jelentős re­konstrukciós beruházás fo­lyik amely a korszerű ter­melés ' feltételeit teremti meg. Az építőipari vállalatok nagy erőfeszítéseket tettek teljesítőképességük növelé­sére. A város két legna­gyobb építővállalata öt év alatt megkétszerezte terme­lését, amely ily módon meg­haladja a 900 millió forin­tot. Ennek ellenére állan­dósult a kapacitáshiány. A terveknek megfelelően jelentős, rekonstrukciót cél­zó ipari beruházások való­sultak meg. Az e célra for­dított összeg meghaladta az 1300 millió forintot. A be­ruházási összeg 85 százalé­ka a tárcaiparnál, 15 szá­zaléka a tanácsi és a szö­vetkezeti iparban került felhasználásra. A beruházások eredmé­nyeként az iparfejlesztés intenzív módszerei kerül­tek előtérbe. Nőtt az üzemek technikai felszereltsége, műszaki szín­vonala, korszerűsödtek a gyártási technológiák, ja­vultak a munkafeltételek. A feladatokról szólva a jelentés megállapítja, hogy az iparban legfőbb tenni­való az új munkahelyek megteremtése mellett a műszaki technológiai szín­vonal, a termelékenység emelése. Legnagyob ará­nyú fejlesztés a tárcaipar­ban valósul meg. A terv 750 millió forint beruházással számol. Épül az új tejüzem. Több vállalat rekonstrukciós jel­legű fejlesztést valósít meg. Csaknem 400 millió forint beruházás várható az élel­miszeriparban. A tanácsi ipar fejlesztése a jobb ellá­tás, valamint a szolgálta­tási igények miatt indokolt. A város sajátos viszo­nyainak megfelelően az el­múlt négy esztendőben to­vább fejlődtek a mezőgaz­dasági üzemek. A termelés értéke 193 millió forintról az elmúlt év végéig 295 millió forintra, a termelő- szövetkezetek tehermentes vagyona 119 millió forint­ról 170 millió forintra nö­vekedett. A szövetkezetek árbevé­telének összege eléri az évi 212 millió forintot. Á város termelőszövetkeze­tei és szakszövetkezetei 1966-tól 1970-ig 186 millió forint értékű beruházást valósítottak meg. 1967 őszén megalakult a termelőszövetkezetek terü­leti szövetsége. A város tíz termelőszövetkezete és öt szakszövetkezete tagja en­nek a szövetségnek, amely jó eredményeket ért el az érdekképviselet, az árukap­csolatok bővítése, a szak­mai színvonal növelése és a szocialista munkaverseny szervezésében. Az eredmények ellenére néhány szövetkezet az utóbbi esztendőkben mér­leghiánnyal fejezte be az évet. Ebben szerepet ját­szottak a kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságok, de sok esetben a vezetők elhamar­kodott gazdasági intézkedé­sei is. A szövetkezetek egy része a mostoha körülmé­nyeket kellően meg nem | alapozott beruházások léte­sítésével kívánja ellensú­lyozni. Ez megnöveli az I üzem terheit, amelyeket I nehezen képesek elviselni. A város mezőgazdasági ! termelésének további foko- ! zása érdekében a szövetke- i zetek gazdálkodásának elő­remutató elemeit kell to- | vábbfejleszteni. Lehetőség van az élelmiszeriparral történő együttműködésre, a I mezőgazdasági üzemek egy- I mással is kooperálhatnak a | gazdaságosság fokozása és ■ a meglevő épületek beren- j dezések hatékonyabb ki­használása céljából. Mind- j ennek alapján el lehet érni, I hogy a bruttó termelési ér- ! ték a negyedik ötéves terv- i időszak alatt mintegy 15 j százalékkal növekedjék. A beszámoló részletesen | kitért a lakosság életkörül- I menyeinek alakulására. Az I iparfejlesztés egyik legna- j gyobb eredménye a foglal- j koztatottság nagymértékű ! növekedése. Ezt elősegítette a párt vidéki iparosítási po­litikája. Az elmúlt öt évben 7400-zal nőit az iparban (az építőiparral együtt) foglalkoztatottak száma és jelenleg eléri a 26 ez­ret. Az üzemek munkaerőigé­nye meghaladja a kínála­tot. A tízezer lakosra jutó ipari foglalkoztatottak szá­ma az ^1965. évi 2204-ről 3368-ra emelkedett. öt év alatt az egy la­kosra jutó kereskedelmi és vendéglátóipari forgalom 45 százalékkal nőtt. A ja­vító és szolgáltató tevé­kenység a tervidőszak alatt 31 millió forinttal emelke­dett. Ezen belül a szövet­kezeti ipar termelése 10 millió forinttal bővült. A magánkisipar 16 millió fo­rinttal növelte szolgálta­tását Az elmúlt évek bérpoli­tikai intézkedéseinek hatá­saként javult a munkások jövedelme. A keresők szá­mának növekedése jövede­lemnövelő tényezőként ha­tott. Az elmúlt években át­lagosan 3—5 százalékot tett ki az emelkedés. Nagy eredmények szü­lettek a város kommunális fejlesztésében, öt év alatt több mint 800 millió fo­rint értékű tanácsi beru­házásra került sor, amely elsősorban a lakás- és a kommunális igények ki­elégítését célozta. A váro­si kategóriában három egy­mást követő évben szerez­te meg Kecskemét a me­gyei településfejlesztési verseny első helyezését. A társadalmi munka szé­les körű tömegmozgalom­má vált, értéke megha­ladta az évi 10 millió forintot. A városközpont a jelenlegi építkezések befejezésével alakul majd ki. Átadásra került már számos na­gyobb épület és megkezd­ték a megyei párt- és ta­nácsszékház építését, vala­mint a művelődési ház épí­tésének előkészítését. A harmadik ötéves terv­időszak alatt összesen 3600 lakás a tervezettnél ezer darabbal több épült. A vízellátás biztonságossá vált. Lakossági hozzájáru­lással javult a peremke­rületek vízellátása. A har­madik ötéves tervidőszak alatt 101 utca kapott víz­vezetéket. A bekapcsolt la­kások száma megközelíti a 15 ezret. Az országos táv­vezetékből jó lehetőség nyílt a város földgázellá­tására.' Eddig 20 kilométe­res hálózat épült. Több mint kétezer lakást kap­csoltak be a gázellátásba. Több ipari üzem áttért a korszerű energiahordozó felhasználására. Készül a j város földgázellátásának távlati terve. A gyorsabb fejlesztést az építő és sze­relőkapacitás hiánya gá­tolja. A propán-bután gáz- fogyasztók száma eléri a húszezret, amely több mint két és félszerese az 1965. évinek. Kiemelt feladat a lakásépítés. A következő ötéves terv­időszak alatt 4500 lakást kell felépíteni. • A víztermelés biztonságos­sá tétele céljából be kell fejezni az első számú víz­műtelep rekonstrukcióját, a második számú víznyerőte­lep építésének első szaka­szát. Huszonötmillió fo­rint összegű beruházással fejlesztik a földgázellátást. Az elmúlt években so­kat erősödtek a város párt- szervezetei. A pártépítés­ben a legkedvezőbb képet a kor szerinti összetétel javulása mutatja. Az el­múlt négy esztendőben fel­vett tagok több mint 80 százaléka 40 évnél fiata­labb. A pártszervezetek fiata- lodása egyúttal biztosíték arra, hogy elénkebbé vá­lik a pártszervezetek tevé­kenysége. A beszámoló végezetül kérte a pártértekezlet résztvevőit, hogy nyújtsa­nak hathatós segítséget a város előtt álló politikai, gazdasági és kultúrális fel­adatok végrehajtásához. A szóbeli kiegészítést kö­vetően Borsos György, a városi pártbizottság titká­ra a kongresszusi irányel­vek és a szervezetiszabály- zat-tervezet megvitatásával kapcsolatos tapasztalatokat összegezte. Az előadásokat követően megkezdődött a vita. El­sőnek Zárai Géza, a Lam- part Zománcipari Művek kecskeméti gyáregységének igazgatója szólalt fel. To­vábbi hozzászólók: Cs. Ko­vács Jenő, az Irodagép- ipari Vállalat pártalap- szervezetének küldötte, Bu­dai Ferenc, a kecskeméti Törekvés Termelőszövetke­zet párttitkára, Feleki Pál, a MÁV összevont csúcsve­zetőségének küldötte, dr. Losoncz Mihályné, az Óvó­nőképző Intézet pártaláp- szervezetének küldötte, So- hajda Ferenc, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Radnai Sándor alezredes, a helyőrségi párt- bizottság titkára, Reile Gé­za, a városi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke, Németh Ferenc, a városi KISZ-bizottság titkára, Kál­lai Arpádné országgyűlési képviselő, a Baromfiipari Országos Vállalat kecske­méti gyáregységének párt­titkára, M agony Imre, a Kecskemét-Kiskunfélegy­háza környéki Termelőszö­vetkezetek és Szakszövet­kezetek Területi Szövetsé­gének titkára, Tóth Ernő, a Bács-Kiskun megyei Épí­tő- és Szerelőiparig Vállalat igazgatója, Madarász Lász­ló, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese. Tengeri Pál, a 9-es számú AKÖV KISZ- titkára. Török Sándorné, az AGROKER Vállalat nárt- ni nőszervezetének küldötte. dr. Eszik Sándor, a Czoll- ner téri általános iskola igazgatója. A délelőtti vita a man­dátumvizsgáló bizottság je- | lentésével ért véget, ame- ! lyet Gerőcs István, a bi- I zottság elnöke ismertetett. Nyers Rezső felszólalása Ebédszünet után a vita első hozzászólója Nyers Rezső elvtárs volt. — Jóleső érzés számom­ra részt venni a pártérte­kezleten, és gondolom jól­eső érzés valamennyiünk számára, ebben a széles körű politikai kampány­ban, amely pártunk X. kongresszusát megelőzi — kezdte felszólalását a Köz­ponti Bizottság titkára. Majd így folytatta: — Képletesen szólva a politikai' légkör ma tiszta, alkalmas árra, hogy józa­nul mérlegeljük lehetősé­geinket. A most folyó párt­tanácskozások azt bizonyít­ják, hogy él bennünk ma is a kommunista szenvedé­lyesség, amikor a jövő felé vezető utat készítjük elő. Pártunk IX. kongresszu­sa óta a nemzetközi mun­kásmozgalom előrehaladt azoknak a céloknak az el­érésében, amelyeket elő­deink tűztek ki, és ame­lyek hosszú távra szólnak. Továbbra is folytatjuk a harcot mindenekelőtt a nemzetközi imperializmus ellen, hiszen ez a kerék­kötője minden haladásnak. Az imperializmus a legna­gyobb átka az emberiség­nek, még azokban az or­szágokban is, ahol már a szocializmust építik. Emiatt nem tudjuk mi sem telje­sen kibontakoztatni ered­ményeinket gazdasági, kul­turális tekintetben, az élet- színvonal javításában. Nem volt sikertelen ez a harc eddig sem, mert megaka­dályoztuk, és a szocialista tábor létével ma is akadá­lyozói vagyunk annak, hogy a világot lángba bo­rítsák. A nemzetközi mé­retű osztályharcban értünk el sikereket. Az alapvető és meghatá­rozó erő a szocialista és a kommunista világmoz­galom, amely képes meg­akadályozni az imperia­lizmus erőfeszítéseit Vietnamban, Ázsiában és a Közel-Keleten is. Nem sikertelen az eszmei harc az imperializmus befolyá­sa, fellazítási törekvései el­len a munkásosztály, a pa­rasztság és az értelmiség köreiben sem, annak elle­nére, hogy olyan körülmé­nyek között harcolunk el­lene, amikor módja van az ellenséges ideológiának né­mi befolyást elérni, miköz­ben széles területen gazda­sági kapcsolatokat alakí­tunk ki a nem szocialista táborral, köztük az impe­rializmus országaival is. Ilyen körülmények kö­zött sokkal bonyolultabb szituáció alakul ki, mint húsz évvel ezelőtt volt, de mégis erősíteni tudjuk az imperializmus elleni nem­zetközi egységet. A nem­zetközi politika porondján ma nagyobb polgárjogot kapnak az európai népek. Tanácskoznak közös érde­keikről még akkor is, ha különböző társadalmi ren­dű országokban élnek. Az imperializmus legyőzése, és a szocialista renddel való felváltása nem megy máról holnapra, ebben reálisak­nak kell lennünk. Hosszú és nehéz a harc, amelyben nagyfokú elszántságot és előrelátást kell tanúsítani. A szocializmus felépíté­sében előbbre haladtunk az elmúlt négy év alatt, de rengeteg a tennivaló még gazdasági, kulturális tekin­tetben, a politikai és ideo­lógiai harcban. Erőteljeseb­ben kell törekednünk a na­gyobb termelékenységre, a hatékonyság növelésére gazdaságunkban. Ma. a ma­gyar népgazdaság több nemzeti jövedelmet produ­kál mint négy évvel ez­előtt. Azóta az ország nem­zeti jövedelme évente kö­rülbelül 35 százalékkal ma­gasabb. Ebből több jut a jövő építésére, a dolgozók életkörülményeinek javítá­sára. Az elmúlt 25 év alatt, jelentős eredményeket ér­tünk el az iparosodásban, de a gazdasági hatékony­ságot tekintve ezt nem mondhatjuk el. Magyarország az ipari fejlettséget nézve a világ országai között az első harmadban helyezkedik el, de a termelékenységet, gaz­dasági hatékonyságot vizs­gálva a második harmad­ban. Ez világosan mutatja számunkra a feladatokat. A szocializmus teljes fel­építése megköveteli a szo­ciális ellátás javítását. Te­hát arról van szó, hogy többet termeljünk, a jöve­delmet ösztönzőbben ala­kítsuk ki a több termelés érdekében és arról is, hogy a jövedelmi egyenlőtlen­ség maradványait tovább csökkentsük. Mindez megköveteli, hogy tovább javítsuk a közmo­rált. E téren is értünk el eredményeket, de keveset. Minden téren a társadalmi közérzet javítására kell tö­rekedni. Van, aki felveti, hogy talán nem is olyan jó, ha a párt politikájával mindenki nagyon egyetért. Én azt mondanám, hogy a valóságban nincs is az úgy. A párt politikájával — miután kifejezi a nemzet egészséges törekvéseit — egyetértenek azok, akikben van szociális, vagy komoly nemzeti felelősségérzet. Ezenkívül, úgy gondolom, a nagy kérdésekben egyet értenek velünk mind­azok, akiknek felelősség- érzetük van a jövőt ille­tően. A mindennapokon az épí­tő munkában nemcsak a végső kérdéseknek van azonban szerepük, hanem a napi gondoknak, tenni­valóknak is. Korántsem mondhatjuk, hogy minden fontos politikai kérdésben olyan egyetértés van, mint a végső célkitűzésekben. Az egyetértésért erősíteni kell, olykor érte harcba is kell szállni, a pártértekez­letek, a pártkongresszus is ezt a célt segíti elő. Ha Kecskemét fejlődését nézzük, úgy tűnik, szá­munkra, hogy ez a város most történelmének új sza­kaszát éli. Ezekben az években teljesen megújult, hiszen az elmúlt évtized­ben I960 óta egyharmadnyi részén teljesen új város épült fel. Hogy mi fog történni az elkövetkezendő évtizedben? Nemcsak a második har­mada épül fel Kecskemét­nek, hanem szinte a fele. Elhangzott itt a pártér­tekezleten, hogy Kecskemét mezőgazdasági városból iparivá lett. Érzetem sze­rint 1945 és 1950 között még igen vidékies telepü­lés volt és azóta a provin­cializmusnak majdhogynem az irmagja sem maradt, akár a közlekedést, akár az ország gazdasági életébe való bekapcsolódását, kul­turális fejlődését, vagy a nemzetközi életben való részvételét vizsgáljuk. Test­vérvárosa van Szovjetunió­ban, azonkívül minden szo­cialista országgal kapcso­latban van a város. Ezeket a megállapításo­kat egy olyan ember szá­jából hallják önök, aki kí­vülről is látja a város fej­lődését. A kecskeméti kommunis­ták harca hozzájárult az eredményekhez, nem hiá­ba volt az erőfeszítés. A gazdasági építést te­kintve tökéletesítenünk kell a reform végrehajtá­sát, korrekciókra mindig szükség van. Ezt hangsú­lyozzák a Központi Bizott­ság irányelvei, és elhang­zottak ilyen javaslatok a j pártértekezleti hozzászólá- I sokban is. Az idén a magyar ipar­ban meggyorsult a terme­lékenység növekedése. Az ipari termelés mintegy 80 százalékának forrása a ter­melékenység emelkedése. Ebben csak részben szere­pel a tudatos vállalati fel­készülés, tervezés. Kény­szertényező az erősödő munkaerőhiány, amely megakadályozza, hpgy bő­vítsék a létszámot. Ha ilyen kényszer alapján is, de le­het növelni a termelékeny- ; séget. Ehhez azonban tu­datos tervezésre, szervezés­re van szükség. Felmerül a munkaerő­vándorlás gondja, a kérdés az, hogy mi ennek a haté- j kony ellenszere. Teljes 1 megszüntetése nem lehet társadalmi cél. Társadalmi érdek a szakmák nem egy­öntetű fejlesztése, a nép­gazdaság strukturális vál­tozásai megkövetelik a munkaerőmozgást, ágaza­tok és vállalatok között. Sok helyen elhangzik, hogy béremeléssel útját lehetne állítani a munkaerő-vándor­lásnak. Ez a módszer, mint a tapasztalatok mutatják, nem vált be. A béremelés, a jövedelem növekedése általános társadalmi kér­dés. Az egész munkásosz­tály jövedelmének kell emelkedni, ez függvénye a nemzeti jövedelem növeke­désének is. Hirtelen bérváltoztatá­sokra nincs mód. Egyetlen szakmában sem tudjuk csökkenteni a béreket, s arra sincs lehetőség, hogy nagyfokú emelést valósít­sunk meg. a munkaerő­gondok megoldásának tehát reális útja a termelékeny- | ség emelése, a törzsgárda megbecsülése, a munka- szervezés javítása. A továbbiakban az ipa­rosítás néhány kérdéséről szólt. Hangoztatta, hogy a vidéki ipar valamivel gyor­sabban fejlődik, a párt po­litikájának megfelelően, mint a budapesti nagyipa­ri üzemek. Rámutatott különböző tudatbeli torzulásokra. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents