Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-10 / 238. szám

4. oldal unó. ohtffber 10, szombat Táj ói szüre VÁRATLAN IGÉNYEK Az ŐSZ rozsdával öntöt­te végig a tajói hatalmas szőlőstáblát, s a lehervadt levelek között megcsillan­nak a fürtök. Szüret ideje ez. A vigas­ságé, az aranyló kedvvel végzett munkáé — volt va­lamikor. Puttonnyal a há­ton, elmerülve az édes mustszagban. — Azért most sem va­gyunk bánatosak — adja tudtomra a kerületi irodá­ban Juhász Bálint, a Kis- kunhalási Állami Gazdaság fiatal kerületvezetője. — Bár a termés lehetne jobb is. a szüret előtt több mint 31 ezer mázsát becsültünk. Most már úgy látszik, be kell érnünk 29 ezerrel. — Attól függ, mekkora területről hozzák le... — A kerület szőlőterüle­te 738 hold. Ebből 66 hold még csak jövőre fordul ter­mőre. De fürtök vannak rajta az idén is. Nos, szá­mítottunk 41 mázsás átlag­ra. Hát ennyi nem lesz ... Legtöbbet az augusztus ár­tott, a rengeteg esővel és a kevés napfénnyel. — Milyen szőlőfajtáik vannak? — Ezerjó, olaszrizling, kövidinka, kadarka, pozso­nyi fehér. Leginkább bő­termő a kövidinka. héten át vannak itt diá­kok, heti váltásban, 200— 200-an. Méghozzá Békés megyéből — Gyomáról, Szarvasról, Békéscsabáról. Ezenkívül a halasi gimná­zium 'diáksága is besegít — csaknem ötszáz személy, őket naponta hozzák-viszik a gazdaság autóbuszai, te­hergépkocsijai. Egy diák átlagosan na­ponta 2,5 mázsa szőlőt szed le. A halasiak és a Békés megyeiek között e tekintet­ben lényeges különbség nincs. A halasi középfokú mezőgazdasági technikum diákjai azonban évente ki­tesznek magukért, nem rit­ka az olyan tanuló, aki 7 mázsát is megszed napon­ta. A mostani szüreti sze­zonban számításba vették a putnoki gimnazisták se­gítségét is — ők első íz­ben érkeznek ide. — Mennyi a napi ke­reset? — 60—70 forint. — Versenyeznek? — Igen. Brigádonként és egyénenként Is. — Jutalom? — A napi eredmények után csokoládé, a végelszá­molásnál készpénz. Vénasszonyok nyara, ve- rőfény, diáklányok... Na­| ponta 2200 mázsával csök- Nemcsak maga az ül- . ken a venyigék terhe. tetvény korszerű, művelé­sének technológiája is az. Ebben a gazdaságban már fiatal kertészmérnökök ha­da irányítja, szervezi a munkát. Ennek köszönhető, hogy túlontúl az időjárás sem ártott a termésnek. Csak a probléma ott je­lentkezik, amikor nagyszá­mú kézi munkaerőre van szükség. S méghozzá annál égetőbben, men­nél inkább gépesítet­ték a gépesíthetőket. Va­ló igaz, a középiskolás diáksereg nélkül nem bol­dogulnának a mezőgazda- sági nagyüzemek. Ide, a tajói KlSZ-tábor- ba a nyáron is négyszer kéthetes turnusban jöttek a diákok Kötözték a szőlőt és szedték a kajszit. Így megy ez már évek óta. Ha kisebb a kajszitermés, ak­kor a szőlősorokat kapál­ják. Most, a szüret idején hat Éjjel-nappal egy­folytában duruzsol a fel­dolgozó gépezete. Tarcali billenő kádakkal 40 pót­kocsit szereltek fel. Ebben a fázisban már a gépeké a döntő szó. Van 16 szik­kasztó tartály, mindegyik­ben több mint 200 mázsa zúzott szőlő fér el. A pince 42 ezer hektós. Még tavalyról is maradt bor, a vevőknek folyama­tosan kell szállítani. Folyóborként és palac­kosán. A félautomata gép­sor óránkénti teljesítmé­nye: 1200 palack. Pozsonyi fehér, Palotás, Olaszrizling, Veltelini — ilyen nevű címkék kerülnek az üvegek derekára. Megkérdem Jánosi Sán­dortól, a palackozó üzem vezetőjétől: milyen minő­ségű borra számítanak az idén. — Kicsit gyengébb lesz, mint a tavalyi. — És mivel javítják? Cu­korral? — Hová gondol? Csakis mustsűrítménnyel szabad... Egyébként van sűrítőüze­münk is. * Jártamban -keltemben a tajói szőlő vidéken több­ször összeakadok egy négy személyből álló csoporttal. Rövidesen megtudom: a Balatonboglári Állami Gaz­daság laboratóriumából jöt­tek, s levélmintákat gyűj­tenek — analizis céljára, öt vagy hat éve figyelik a hatóanyagok és a termés­hozamok közötti összefüg­géseket. Javaslatukra nö­velték itt is a káliműtrágyák arányát. Ez a termést nem­csak dúsítja, de a késő ta­vaszi fagyoktól is megóvja. Ebéd közben, a modern étkezde mennyezeti fabur­kolatának rácsai alatt a kerületvezetővel arról me­ditálunk, hogy a gépesített szüret elfogadható megol­dása mikorra várható. Hatvani Dániel Mi okozta a fennakadásokat a táp takarmány-szállításokban? Augusztus közepe óta a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői sorozatban jelezték, fennakadások vannak a táptakarmány-ellátásban. Hasonlóan nyilatkoztak azok is, akik a háztájiban baromfit, vagy sertést hiz­laltak tápokon. A fennakadások okairól és a terve­zett intézkedésekről kérdeztük meg Szabó Józsefet, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgató- helyettesét. ■ — Az elmúlt évben és 1970 elején is zavartalan tápellátást ígért a vál­lalat. Januárban dolgoz­ni kezdett a kecskeméti keverőüzem, az év első felében nem volt sem­milyen fennakadás. Mi az oka, hogy augusztus közepétől kezdve a leg­utóbbi időkig zavarok voltak a tápellátásban. — Augusztus közepétől számítva valóban fennaka­dások voltak, ez azonban nem a vállalat hibájából ered. Mivel a táptakarmá­nyok kiskereskedelmi érté­kesítése csak ez év janu­árjától folyik, nem ren­delkeztünk pontos adatok­kal, hogy mekkora is az igény Bács-Kiskun megyé­Épül az ajkai új timföldgyár Jelentős állomáshoz érkezett az ajkai új timföld­gyár építése. Elkészültek az alapépítmények, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei már a technológiai berendezéseket szerelik. 1971-ben megkezdik a próba- üzemelést hazánk új — kétmilliárd forintért épülő — timföldgy árban. Képünkön: Épül az úgynevezett légkikeverő üzem. (MTI-foto — Jászai Csaba felv. _ KS) ben. Ennek ellenére az el­ső félévben kielégítettük a rendeléseket, sőt, bizonyos mértékben eleget tudtunk tenni a váratlan igények­nek is. Augusztus 15-től azonban olyan mértékű többletrendelések futottak be, amelyekre semmikép­pen nem számíthattunk, százvagonos tételekben kértek táptakarmányt az üzemek a szerződésen fe­lül. Arra hivatkoztak, hogy a felvásárlók 8—10 napos késéssel veszik át tőlük a baromfit, így, a tervezett­nél tovább kell takarmá- nyozniuk. Az igényekre jel­lemző, hogy egyedül a ke- lebiai Rákóczi Csillaga Termelőszövetkezet 40 va­gon tápot igényelt a szer­ződésen kívül. — A háztáji gazdasá­gok sem kaptak elegen­dő takarmányt. A legke­resettebb tápokból na­pokig hiány volt az üzle­tekben. — A megnövekedett ter­melőszövetkezeti igényeket úgy próbáltuk kielégíteni, hogy keverőüzemeinkben növeltük a műszakok szá­mát, két üzem három mű­szakban, 5 pedig két mű­szakban dolgozik. Ez volt az egyik lehetőség, a má­sik pedig az, hogy csök­kentsük a kereskedelem­ben forgalmazott tápok mennyiségét. Mivel elsőd­leges volt a nagyüzemek táptakarmány-ellátása, ki­sebb mennyiségű árut ki­vontunk a kiskereskede­lemből is. — Az előzetes infor­mációk szerint az év utolsó negyedében, fő­ként decemberben, ismét várhatók bizonyos nehéz­ségek a hízóállatok át­vételében. Ezek az eset­leges csúszások okozhat­nak-e hasonló problémá­kat? — Mivel a baromfifélék hizlalása addigra a mini­málisra csökken, jelentős kapacitás szabadul fel. Így egészen nagy ingadozáso­kat is ki tudunk elégíte­ni. Vagyis; az év utolsó hó­napjaiban semmiképpen nem lesz hiány táptakar­mányokban. — Terveznek-e intéz­kedéseket az ideihez ha­sonló esetek elkerülésé­re? — Az év utolsó hónap­jaiban, valamint 1971 első negyedében piackutatást végzünk. A piackutató cso­portot kereskedelmi szak­embereinkből szervezzük és az lesz a feladatuk, hogy a lehető legpontosabban fel­mérjék a háztáji gazdasá­gok táptakarmány-igényeit a következő esztendőben. Becslésem szerint a háztáji gazdaságok táptakarmány- igénye 1971-ben az ideihez képest 30 százalékkal is emelkedhet. Pontosabb ada­tok jelenleg nem állnak rendelkezésünkre. Ugyan­csak nőni fog a termelő- szövetkezetek táptakar- mány-kereslete is. — Milyen intézkedése­ket tesznek a növekedő igények kielégítésére? — Növeljük táptakar- mány-gyártó kapacitásun­kat, mégpedig úgy, hogy január 1-től újabb három üzemünket állítjuk át há­romműszakos termeiére. Üj üzem beindítását egye­lőre nem tervezzük, mi­vel fejlesztési alapunk je­lentős részét a malmok re­konstrukciójára és a táro­lótér növelésére kell fordí­tanunk. A műszakok szá­mának növelésével havon­ként 1300—1400 vagonra tudjuk ernelnj a jelenlegi 1100 vagonos táptakar- mány-gyártást. Sokat segí­tene, ha a termelőszövet­kezetek meglevő keverő­üzemeiket jobban kihasz­nálnák és élnének a kor­mányrendelet adta lehető­séggel, vagyis egymás kö­zött is nagyobb mennyi­ségben forgalmaznának táp­takarmányt. B. P. 2. Az utolsó, amit látott, az iménti kislány volt — szőke, kékszemű, nyurga teremtés —. amint kezében a feketés tálcával feltűnt a büféajtóban, és megindult feléje. Tíz-tizenkét lépésnyire lehetett tőle, amikor hirtelen megtorpant. Vad süvítés hallatszott, s a következő másodperc­ben borzalmas dörejjel eltűnt a fél turistaház. Repü­lő gerendák, faszilánkok, vaságyak darabjai vágódtak szerteszét a levegőben. Beke még látta, hogy a lány elejti a feketés tálcát, s a szívéhez kap, de már újra hallatszott a közelgő lövedék süvítése, a detonáció ro­baja. Beke a koponyájának vágódó fadarabtól a föld­re zuhant és elvesztette eszméletét. Az összeomlott házrész romjai még moccantak né­hányat. aztán már csak a széttépett vánkosok pihéi keringtek a romos, üszkös ablakból, élettelenül, kísér­tetiesen. Fél kilenc volt. Az őrnagy egy kórházi ágyon tért magához. A fehér terembe már belooakodott a homály: odakint alko- nyodott. Beke felült, s az ablakon kipillantva, az is­merős utcaképről megállapította, hogy Veszprémben van. Második pillantása vérfoltos egyenruhájára esett: ott feküdt összehajtogatva a közeli széken. Ez meg­nyugtatta. Abból, hogy holmiját nem zárták el, nagy­jából kitűnt: az orvosok nem hoztak óvintézkedéseket esetleges „szökése’’ ellen. Mert Beke nyomban fel akart kelni. Közérzete elég keserves volt még, gondolkozni azon­ban kifogástalanul tudott. A gyengeségen, bekötött fejsebe sajgásán túl, belenyilallt a szomorúság: húga hiába várt rá! S most már, ki tudja, meddig, nem is fog ellátogatni hozzá. Azonnal indul ugyan, csakhogy nem Körmend felé . .. Következő gondolata a szétlőtt ház volt. A két rej­télyes lövés, amit minden valószínűség szerint ágyú- col adtak le. Nyilván nem az országba benyomult el­lenség, hanem a néphadsereg valamelyik gyakorlatozó egysége. Az eset azonban így is fantasztikus és ijesz­tő, s ahhoz, hogy bekövetkezzék, annyi tragikus vélet­lennek kellett összejátszania, amennyit a sors nehezen produkálhat. Az első véletlen, hogy a vaktöltények közé éles lö­vedék „keveredett”. Ehhez már önmagában is óriási „rövidzárlat”, felelőtlenség kellett, akárki volt is az oka. A második „véletlen”, hogy a kezelőszemélyzet nem vette észre a két fajta lövedék közötti különb­séget, holotf formájuk, súlyuk — legalább is normális körülmények között — egészen más. De ha mindez megtörtént is; hogyan lőhettek épp a turistaházra? A lakott helyek mindig kívül esnek a gyakorlat sáv­határán, mint célpontok sohasem adhatók meg. A har­madik véletlen tehát, hogy a löveget éppen a táj leg­inkább kíméletet érdemlő pontjára irányították. Az eset, miután Beke végiggondolta, majdnem képtelen­ségnek tűnt. Csakhogy ő maga, aki reggel oly derű­ben és gondtalanul indult el hazulról, most pedig egv kórházi ágyon fekszik, a legfőbb bizonyíték: sajnos megtörtént! A belépő nővér az őrnagyot már felöltözve találta Beke éppen lehajolt, hogy cipőjét befűzze. Sebe lük ‘etett. szédülés jött rá. Abbahagyta a cipőfűzést é hátradőlt. \ nővérke fűzte be a vérfoltos cipőt. Beke két perccel később már a folyosón volt, az. ügyeletes orvossal elintézte a hivatalos formaságokat, köszönetét mondott a segítségért. Kissé bizonytalanul elindult, hogy nekivágjon az új feladat megoldásának, amihez — természetesen — mindenekelőtt parancsno­ka engedélyére volt szükség. Irodájában találta a megyei rendőrkapitányt, aki rögtön közölte vele, hogy a helyszínt már biztosították. A szó; „helyszín”, a békés, idilli turistaházra vonat­koztatva, nagyon elszomorítóan csengett. Annál na­gyobb megkönnyebbülést jelentett Beke számára, hogy parancsnoka is munkahelyén tartózkodott, s a telefon másodperceken belül összekötötte vele. Kertész ezre­des, örömében, hogy beosztottját nem érte nagyobb baj, közvetlenre fordította a szót. — Rágyújthatsz, Laci... — mondta melegen, s Be­ke ebből már azt is tudta, hogy parancsnoka szívesen venné, ha munkához látna. — Persze, csak ha elég erősnek érzed magad ... a dohányzáshoz ... A parancsnokságon már tudtak a Vadgalamb rej­télyes pusztulásáról. Megállapították, hogy a Bakony­ban gyakorlatozó tüzéralegység melyik ezredhez tar­tozott, s egy elhárító százados útban volt Násfára, az ezred állomáshelyére. Beke a másik szálon, a katasztrófa színhelye felől akart elindulni a nyomozással, s ezt Kertész ezredes nyomban engedélyezte is. Megállapodtak, hogy másnap este ő is, az ezredhez kiküldött százados is visszatér Budapestre, ahol a parancsnokságon beszámolnak az első eredményekről. Az őrnagy, alighogy helyére tette a kagylót, kocsit kért. s eey rendőr főhadnagy kíséretében elindult a szerencsétlenség színhelye felé. A veszprémi utcákon már égtek a lámpák, a város békés és nyugodt volt, r’a «'Háló diákokkal. Beke, a kocsi ablakából szomo­’ p”i°ntást vetett egy fénvképüzlet kirakatára, ahol -'"Vfivői kének csillogtak. Holnap Jutka kéne is ott r-ír o7 erryik körmendi FÉNVSZÖV kirakatában. De ő már újra szorulatban volt! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents