Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-08 / 236. szám

Programozott termelés A sertéstenyésztés korszerűsítése ér­dekében a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium megbízásából az AGROTERV kidolgozta a mai igények­nek megfelelő teleprendszert. Üzembe helyezését a Hosszúhegyi Állami Gazda­ság vállalta. Jövő évtől kezdve az itteni tapasztalatok alapján számos hasonló te­lep épül az országban. A kísérleti sertés­gyár hazai építő- és gépipari közremű­ködéssel létesült. A kísérleti jelleg az épületszerkezetekre, a gépi berendezé­sekre és a tartási technológiára terjed ki. Generálkivitelezője a Kecskeméti Me­zőgazdasági Gépjavító Vállalat volt. A munkálatok 13 hónapig tartottak. Az előzetes számítások szerint évente 3 millió forint nyereséget kell hoznia a telepnek. Egy kilogramm hús önköltsége 19 forint körül lesz. az eladási ár átla­gosan 23 forint. Az állam jelentős tá­mogatást és hitelt adott a gazdaságnak. Saját pénzeszközei 4 év alatt térülnek meg. A 420 koca tartására alkalmas kombi­nát évente 6800 hízót bocsát ki 78 vagon élősúlyban. Az előirányzott évi takar­mányfelhasználás 320 vagon. Nézzünk körül egy kicsit a telepen. Ami első pillanatban feltűnik az, hogy a te­rület zárt, kerítéssel van körülvéve. A külvilággal szociális épület köti össze. A dolgozók és a látogatók is csak ezen keresztül, fertőtlenítés után juthatnak az istállókhoz. Fertőtlenítő szőnyegen jut­hatnak be járművek is. A fő közlekedési út két részre osztja a kombinátot, egyik oldalon a tenyésztés, másik oldalon a hiz­lalás történik. Az iparszerű tartásnak megfelelően a termelés előre programo­zott. A kocaforgó 2,2, a hízók kifutási ideje 240 nap, a választás 30 napos kor­ban történik, az utónevelés 90 napos ko­rig tart és a hízók a 115 kilogrammos élősúlyt 150 nap alatti hizlalással érik el. a fiaztatóban évente három koca­csoport, a hizlalóban két hízósüldő-gar­nitúra fordul meg. A fő munkafolyamatok nagy része gé­pesített. A sertések nevelésével, hizlalá­sával kapcsolatos összes teendőket hu­szonkettőn végzik el. Az iparszerű tele­pen az állatgondozó mellett megjelenik a villanyszerelő, a gépkarbantartó és a traktoros. Az állatgondozó sem a hagyo­mányos munkát végzi, mert a vasvilla, a lapát és a talicska helyett gépi beren­dezéseket kezel. A számítások azt bizonyítják, hogy az ország első hazai tervezésű sertéstelepe beváltja a hozzá fűzött reményeket. K. S. Célkitűzések az A negyedik ötéves terv időszakában az eddiginél gyorsabb ütemben fejlődik a megye élelmiszergazda­sága. Fontos célkitűzés a gépesítettség arányának nö­velése, a komplex talajhasznosítás, a korszerű víz- gazdálkodás megteremtése, az állattenyésztés fejlesz­tése. Mindehhez szükséges a szakmai felkészültség to­vábbi növelése, az irányítás magas színvonalának meg­teremtése, korszerű beruházások megvalósítása. Az egy személyre jutó húsfogyasztás ebben az időszak­ban 59-ről 65 kilogrammra emelkedik. A tehénállo­mány io százalékkal növekszik, a sertéshústermelés 130 százalékkal emelkedik. A vágóbaromfi 140, a to­jástermelés 127 százalékos fejlődését irányozza elő a terv. A mezőgazdaságban az előző öt év átlagához képest 15—16 százalékos termelésemelkedést terveznek. A nö­vénytermesztés évi emelkedési üteme 2.8 százalék, az állattenyésztésé ennél valamivel magasabb. A kenyérgabona vetésterülete nem változik, a takar­mánygabona termelését tovább fejlesztik. Szakosított Szarvasmarha- és sertéstelepeket építenek. A zöldség­és gyümölcstermelésben a választék növelése fontos feladat. A minőségi borszőlő, csemegeszőlő, a csonthé­jas és bogyós gyümölcsök telepítése kerül előtérbe a hagyományos szőlőskertek helyén. A körzetek terveit tekintve, érdemes néhány válto­zásról szót ejteni. A Homokhátságon 40 százalékkal csökken a rozs vetésterülete és emelkedik a takarmánynövények ter­mesztésének aránya. A körzet zöldségtermesztő terü­lete eléri a 18 ezer holdat. A Duna menti területeken továbbra is a búza- és a kukoricatermesztés fejleszté­se egyik fő cél, valamint az ipari növények és a ta­karmányok arányának növelése. A bácskai termelési körzetben a takarmánytermesztésen túl a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés gyors ütemű fejlődése vár­ható. Igen jelentős fejlődést irányoztak elő a megye álla­mi gazdaságai. Az őszi búza átlagtermését 20, a ku­korica holdankénti hozamát pedig több mint 50 szá­zalékkal kívánják emelni. A korszerű szőlőültetvénye­ken legalább 40 mázsa holdankénti termést kívánnak elérni. 160 ezer hektoliter tárolóteret építenek. A szarvasmarha-létszámot 11 százalékkal növelik, a ko-' eaállományt háromszorosára emelik. A tervidőszak végére évenként mintegy 200 ezer hízott sertés értéke­sítésével számolnak. A megye állami gazdaságainak termelési értéke 1975-re 32—34 százalékkal emelkedik. Ezen belül az állattenyésztésben 70—75, a kertészetben 35. a szántó­földi növénytermesztésben 16—18 százalékos termelés­emelkedést irányoztak elő. Az élelmiszeripari vállalatok tervelőirányzatai iga­zodnak a mezőgazdasági üzemek terveihez. A Bács- Kiskun megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Válla­lat a tervidőszak végére 13 ezer vagon gabonát tud megőrölni évente. A megyei Állatforgalmi és Húsioari Vállalat termelési értéke 100 millió forinttal emelke­dik. A Kecskeméti Konzervgyár eléri az egymilliárd forint termelési értéket. A Kalocsavidéki Fűszerpapri­ka- és Konzervipari Vállalat termelési értéke 40 szá­zalékkal emelkedik. Csak vázlatosan ismertettem a legfőbb célkitűzése­ket. Megvalósításukkal a megye élelmiszergazdasága az eddiginél még jelentősebben járul hozzá az ország belső ellátásához és az exportkötelezettségek, teljesí­téséhez. Herczeg Kiss Béla V eszteség mentes műtrágyatárolás Az Ongai Állami Gazdaság ammóniateícpe A többször megismé­telt vizsgálatok szerint a szabadban tárolt műtrá­gyák hatóanyag-tartalmá­nak 5—20 százaléka kár­ba vész. Ezenkívül az is kárnak számít, hogy ösz- szetapadhatnak, megcso­mósodhatnak, mert a ki­szórás előtti szétverésük, vagy megtörésük emeli a műtrágyázás költségeit. A szilárd, tehát por alakú, vagy szemcsézett műtrágyák akkor káro­sodnak legkevésbé, ha azokat raktárakban he­lyezik el. Mivel erre leg­többször nincs lehetőség, a szakemberek egyéb, könnyebben megoldható és ugyanakkor lehetőleg minél kevesebb veszte­séggel járó tárolási mó­dokat keresnek. A műtrágyák ömlesztett tárolása esetén javasolják, hogy műanyagfóliával fedjék be, mert ez jelen­tős védelmet nyújt az időjárás viszontagságai el­len. Az így csomagolt műtrágyák szállítása, ra­kodása, felhasználása vi­szont nehézkesebb, mint az ömlesztetté, ezért bár­mennyire csökken a mű­anyagzsákok ára, a mű­trágyák jelentős részét továbbra is ömlesztve fogják szállítani, tárolni. Várható tehát, hogy a műanyagzsákos helyett, a szabadban, a levegő ki- szívatásávai, légmentesen záródó műanyagfólia alat­ti tárolás fog elterjedni a jövőben. Ennél a táro­lási módnál is fontos, hogy szemcsézett — más­néven granulált — le­gyen a műtrágya, és ne por alakú, amely könnyen összeáll, megcsomósodik. Ez az igény viszont jelen­tős feladatot ad a műtrá­gyagyáraknak. Már 1842-ben kísérle­tezték folyékony műtrá­gyákkal, de csak az utób­bi évtizedekében kezdték meg nagyobb mértékben felhasználni. Előnyük, hogy egyszerűen gravitá­cióval vagy szivattyúval továbbíthatók, és sokkal gyorsabban kiszórhatok, mint a szilárd műtrágyák. Ezenkívül olcsóbbak is. Ezért ma már egyes or­szágokban felhasznált nit­rogénműtrágya mennyi­ség több, mint egyharma- dát folyékonyan adagol­ják, leggyakrabban 20—44 százalék nitrogént tartal­mazó vizes ammóniaoldat formájában. Emellett használják — jelenleg ugyan még ritkábban — a nagy nyomású ammó­niagázt, a cseppfolyós am­móniát is. Ennek nitro­géntartalma 82,5 százalék, és így ma ez a legtömé­nyebb nitrogén műtrágya A folyékony műtrágyák használatához azonban megfelelő tároló- és elosz­tótelepek kellenek, ahol erre a célra felállított tar­tályokban tárolják az ol­datokat. A tartályok több­nyire gömb alakúak, és több ezer köbméter űr- tartalmúak is lehetnek. Ahol viszont különböző összetételű folyékony mű­trágyákat tárolnak, elő­nyösebbnek bizonyulnak a kisebb hengeres tartá­lyok. A tartályokat rend­szerint folytacélból vagy rozsdamentes acélból ké­szítik, mert a vizsgálatok szerint ezek állnak ellent legjobban a korróziós ha­tásnak. De készítettek már rugalmas műanyag­fóliából háromezer literes tárolókat. A cseppfolyós ammó­nia-tárolóknál a korrózió- veszélyen kívül figyelem­be kell venni azt is, hogy ennek a nagy nitrogéntar­talmú műtrágyának a nyomása 20 Celsius-fok hőmérsékleten 7,7 atmosz­féra. A tartályoknak te­hát a nagy nyomást is állniok kell. Hazánkban is építettek már cseppfolyós ammónia-tároló telepet az Ongai Állami Gazdaság­ban. Ez az egyik alap- létesítmény a folyékony műtrágyák hazai üzemi alkalmazásához. K. L. Dr. Stark Antal­Műszaki haladás és gazdasági struktúra Gazdasági fejlődésünk kulcsfontosságú kérdése, milyen mértékben tudjuk meg­gyorsítani a technikai haladást. Ebből a szempontból elemzi a szerző a népgaz­daság ágazati, valamint foglalkozási — szakképzési struktúráját. Népgazdaságunkban még csak a tudo­mányos-technikai forradalom kibontako­zásának első jelelt találjuk meg, de a fejlettebb országok példáját tanulmá­nyozva, már most fel kell tennünk a kérdést; hogyan tovább? Hazánk számos sajátos gazdasági társadalmi adottsága mellett az utóbbi másfél évtizedben — a munkaerő és a beruházási javak növek­ményénél nagyobb. 50—60 százalékos mértékben — a technikai haladás ját­szotta a fő szerepet. A könyv behatóan tárgyalja a techni­kai haladás minden területét, nemzetkö­zi összehasonlítást tesz a kutatásfejlesz­tés ráfordításai és a gazdasági fejlettség mutatói között. A kis országokra óhatat­lanul jellemző technikai fáziskésést kon­centráltabb és a gyakorlati élethez kö­zelebb álló kutatóképzéssel javasolja megoldani. A könyv mindenkihez szól. érthetősé­ge, a felvetett problémák izgalmassága bárki számára érdekes olvasmánnyá avatja. Leginkább mégis a műszaki szak­emberek, kutatóintézetek és a gazdaság- politika iránt érdeklődő olvasóink figyel­mébe ajánljuk. (Kossuth Kiadó) Dr. Jávorka Edit; Életszínvonal a mai társadalomban A termelés mennyiségének növelése, a műszaki haladás önmagában nem cél, hanem az életszínvonal emelésének esz­köze. De mit is takar az életszínvonal fogalma, hogyan észleljük, mérjük emel­kedését. és milyenek a kilátásaink? Első ízben tart az olvasó olyan köny­vet a kezében, amely megismerteti ezzel a közkeletű, de nem mindig helyes érte­lemben használt kifejezéssel. Magát a fogalmat külföldön és hazánkban is sok­féleképpen értelmezik. A szerző a külön­böző nézetek ismertetésével az életszín­vonal-mérés módjának bemutatásával közelíti meg a témát. Világossá válik előttünk, hogy nemcsak „a piacról élünk” iiiszen a borítékon kívül számos más, közvetett (társadalmi) juttatás is része életszínvonalunknak. A szerző nem tér ki olyan' kényes kér­dések taglalása elől sem, mint a nyugdí­jak reálértékének csökkenése. Világje­lenséggel állunk szemben. A tendencia ellensúlyozására a szocialista állapinak a jövőben is sokat kell tennie. A könyvet az ár-, és bér-, valamint szociálpolitika iránt érdeklődő közgazdá­szok mellett a széles olvasóközönség ré­szére is javasoljuk. (Kossuth-Kiadó) Bercsényi Bolond 000101010100530102

Next

/
Thumbnails
Contents