Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

Több ilyen találkozót! SZÍNHELY: A „KASTÉLY SZÁLLÓ” KÖRNYÉKE, SZELÍD. IDŐPONT: 1970. SZEPTEMBER 13, EGÉSZ NAP. STÉMA; A KALOCSAI JÁRÁS IFJÚSÁGI KLUBJAINAK TALÁLKOZÓJA. A III. kiváló ifjúsági klub pályázaton első he­lyezést elért foktőiek kezdték. „Ilyenek va­gyunk” címen mutatkoz­tak be és klubuk hangos, szemléletes történetét ad­ták elő. Nagy sikert is arattak. Azután a duna- patajiak következtek. Ók művészi érzékenységről tettek tanúbizonyságot műsorukban; Weöres Sándor összeállításúit le­hatolt a versek ineiyeob anyagába. A bemutatko­zást az avantgarde haj­lamú kalocsai Fórum tagjai zárták. Pol-beatet és jeleneteket rögtönöz­tek; műsoruk címe „Ez van...” És jó is volt; ötletes, színes és élő. Pólyák Ferenc szob­rászművész, életkorával és alkotásaival is ide il­lett a fiatalok közé. Ki­állított szobrain kívül még nagy érdeklődést nyújtott tárlatvezetése. A rnatkói öregekről me­sélt, akiket a lába for­mált, és szavai nyomán megelevenedett a tanya­világ; a pityókás férjet hazaváró harcias asszony, a libát szorongató sze­gény néni, az öreg boj­tár és a többiek. A „Kastély szálló” bolthajtásos pincéjéből beat zene hangzott fel, s míg a pörköltet készítet­ték, elfáradt izmaikat tánccal lazították fel a klubtagok. Dél felé már szamba is vehették a megjelenteket. Hiányoz­tak: Fájsz, Drágszél, Be­nedek, Hajós, Tass. Saj­nálhatják is, hogy je­lentkezésük ellenére el­maradtak. A pincében nehéz a beszélgetés, a s°lti zene­kar hangszóróinak ere­jét a falak csak fokoz­zák. Az asztalokat a ven­dégek és a klubtagok ülik körül. Nagy nehe­zen megértetem magam Simon Lászlóval is, a KISZ KB osztályvezető­helyettesével. — Hogy tudsz minde­nütt ott lenni? — kér­dezem. — Néhány hete Baján az ifjúsági klub­vezető táborban, mast meg itt nyitottad meg a találkozót. Pedig mj csak egy megye vagyunk a sok közül. — Ez természetes' — mondja mosolyogva. — Szeretem a foglalkozá­somat; a fiatalokat, a mozgalmat. — A KISZ-t és a klubmozgalmat ? — Nem külön fogal­mak ezek — csóválja a fejét. — Egy és ugyan­az a kettő, összetartoz­nak. És a kalocsaiak igen jól csinálják. Tudo­másom szerint az or­szágban még nem is volt ilyen jellegű találkozó. Rendeztek már országos és megyei klubtalálkozó­kat — a legutóbb Jász­berényben volt —, de azok más jellegűek. Nem ilyen bensőségesek. Tö­rekvésünk, hogy a klub­mozgalom egységessé vál­jon. Ne különüljenek el a fiatalok, ismerjék egy­más gondját, baját és eredményeit. — Tehát kezdeménye­ző kísérletnek tartod ezt a járási ifjúsági találko­zót. — Igen. A KISZ VIII. kongresszusa előtt szám­talan olyan kérdés van, amelyről kell. hogy be­széljenek a fiatalok. Ezek a találkozók a bá­tor politizálás levegőjét teremthetik meg KISZ- szervezetekben és a klu­bokban. Nem igaz ugyan­is, hogy az idősebb kor­osztály nem igényli a fi­atalok véleményét, ez tévedés, mely különösen a fiatalok között terjedt el. Azután meg arra is szükségesek ezek a ta­lálkozók, hogy a fiata­lok egymás megismerésé­vel saját magukat is job­ban megértsék. Később Is tartsák a kapcsolatot, lá­togassák meg egymást, vigyék magukkal életük dokumentumait, legyen az fotóanyag vagy mű­sorösszeállítás. Megköszönöm Simon László tanácsait és to­vábbsodródom. Az első csoport már nekikezdett az ízletes pörkölt elfo­gyasztásának és a zene­kar is szünetet tart. Ko­vács Marival, a foktői kiváló klub tagjával már könnyebben szót érthe-1 tek terveikről. — Jövő vasárnap kéz , dődik az al m aszed á; lünk — ms ígyarázza Szerződésűn! v s: ugyanis köl élesek gyünk az állam; gazda­ság almaszüretén segí­teni vasárnaponként. A tőlük kapott busszal há­romnapos túrát tettünk a Dunántúlon. Ennek fe­jében kell dolgoznunk, de ml kétszeresen jól járunk. A munkánkért rendes bért kapunk, ami szintén a klubé lesz. Eb­ből a pénzből pedig majd egy téli kirándulást szer­vezhetünk. Ambrus Zsuzsa is kö­zénk csapódik és a ka­locsaiakról mesél. Ók az önművelést tették prog­ramjuk élére. Foglalko­zásaikon zene, képzőmű­vészet és irodalom sze­repel, vagy olyan módon hogy egy tag felkészül a számára kedvesebb témá­ról, vagy úgy, hogy meg­hívott előadót hallgatunk meg. Még annyit hallok, hogy a dunavecseiek fel­költöznek a pincéből a művelődési házba... — de ismét megszólalnak a gitárok és a beszélge­tés megszakad. Újra kez­dődik a tánc, a délutáni beszélgetésig, ahol a já­rás klubmozgalmát vi­tatják meg. Vörösdiploma Fennállása óta először osztotta ki országos rang­jához méltó ünnepségen végzős hallgatóinak a diplomákat a kecskeméti Gépipari és Automatizá­lási Műszaki Főiskola. A gyártástechnológiai, illetve automatizálási szak üzem­mérnöki okleveleit száz- kilencvennyolcan vették kézhez, akikből 168-an a nappali tagozaton fejez­ték be eredményesen há­roméves tanulmányaikat, a többiek pedig levele­zőkként sajátították el az ismeretanyagot. Az ün­nepségen vette át a ki­magasló tanulmányi ered­ményekért járó vörösdip­lomát Németh Ferenc, volt gyártástechnológiai szakos hallgató is. A felsőfokú intézettől elbúcsúzó, immár fiatal szakemberek közül negy­venötén továbbra is megyénk határain belül maradnak. Megszerzett tudásukat ifjú műszaki értelmiségiekként egyebek között a Fémmunkás Vál­lalat kecskeméti gyárá­ban, a konzervgyárban, a Kalocsai Műanyagfeldol­gozó Vállalatnál, a Vil­lamosszigetelő és Mű­anyaggyár kiskunfélegy­házi üzemében, valamint a Kismotor és Gépgyár bajai gyáregységében hasznosítják. Pavlovits Miklós Kényes műveletek A szépítkezés legkényesebb műveletei a szempillá­fe. .c-o, SitímölQóiirxtMtús, körönirúspolyozás. ^. . r'adság,' műgond szükséges hozzá, egyik-másik nem is fájdalommentes. Megéri, - lányok? Vendégek az RSZK-ból Vastag jegyzetfüzettel és a már előre elkészí­tett kérdésekkel kerestem fel a hazánkban, illetve a KISZ Bács-Kiskun me­gyei Bizottsága meghívá­sára a közelmúltban egy napig Kecskeméten tar­tózkodó Nyugatnémet Szocialista Munkás Ifjú­sági Szövetség (SDAJ) vezetőit. Bemutatkozá­sunk után a Saar-vidéki akcentussal gyorsan, per­gőn beszélő Erwin Seel nyomban figyelmeztetett: azokhoz a toliforgatókhoz tartozik, akiket az újság­író kollégák már az első feltett kérdés után réme­sen unalmas riportala­nyoknak minősítenek. Noteszt, tollat, s a kér­déseket zsebre vágva az Aranyhomok étterem egyik sarokasztalánál a kunsági homok levének kóstolgatása közben be­szélgetni kezdtünk az ot­tani fiatalok életéről, szo­kásairól, a szövetség meg­alakulásáról, s munká­jukról. Erwin 1959-ben már járt Magyarországon, az ifjúsági mozgalmunk „bölcsőjét” is jól ismeri. Két évvel ezelőtt Marx születésének 150. évfordu­lóján Dortmund-ban, az SDAJ alakuló kongresz- szusán találkozott a ma­gyarországi ismerőseivel. Azóta már nagyon sok le­velet váltottak barátai­val. Erwin bemutatta két társát: a bőrzekés, vállig növesztett göndörhajú, 22 éves Fritz Frösslert és az éppen 18. születésnapját ünneplő Rolf Hahnent. Fritz a karlsruhei vegyi­ipari egyetem első éves hallgatója, s egyben az SDAJ helyi csoportjának a vezetője. Az egyetem­re való készülődés, a la­boratóriumi gyakorlatok, s a mozgalmi munka az el­múlt években nagyon le­kötötték az idejét. Sokat olvasott, tanult, dolgozott. Szói*akozásra nem volt ideje. Pedig nagyon sze­ret táncolni és autóver­senyeken — győzni... Kedvenc hobbyja a bé­lyegeladás. Inkább talán a bélyeg- gyűjtés? — Nem, nem, kizáróan eladásról van szó — for­dította a tiltakozó szavait a tolmács — nézze, mindjárt megmutatom ... S bizonyítékként tárcá­jából nyomban elő is vett két bélyeget. Az egyiken Lenin arcképe alatt ez a szöveg olvasható: „Be­válthatja a szocializmus győzelmének napján!’, a másikon pedig: „Éljen a Vietnami Demokratikus Köztársaság.” Nyugat-né- metország utcáin, terein, parkjaiban árulják e bé­lyegeket. A kapott össze­get pedig egy csekken az SDAJ központjába kül­dik, ahol egyenlő arány­ban elosztják a pénzt, s a helyi csoportoknak visz- szautalják. Tízezer fiatal árulja a bélyeget... — Májusban például több mint ezer bélyeget eladtam — szólt közbe Rolf. — Nyáron jóval ke­vesebbet; 2—300-at. A gyárban árulom, ahol ipari tanuló vagyok. Autószerelő szeretnék lenni. Aztán elpanaszolta, hogy bár 18 éves, még­sem élvezhet teljes jo­gokat, ugyanis csak 21 éves korától lesz nagyko­rú. Viszont katonának 18 évtől bármely pillanat­ban elvihetnék — annak ellenére, hogy kiskorú. — Sorolhatnánk, hogy még mi mindennel nem értünk egyet — vette át a szót Erwin. — Inkább talán a mozgalmunk ed­digi eredményeiről beszél­gessünk. Az 50-es évek közepén a „Fáklya” és a „Sólyom” ifjúsági szövetséget a kor­mányellenes „magatartá­sa” miatt betiltották. Több mint égy évtizedig hallgatásra kényszerítet­ték a munkás ifjúságot. 1968-ban alakult meg a szövetség. Legfőbb célunk hogy megfelelő jogokat kapjon az ifjúság. — Eredmények? — A szakmunkástanu­lók — egy éve — komoly megbízható szakemberek­től tanulhatnak. Ezenkí­vül a közlekedési áremel­kedést. sikerült megaka­dályoznunk. Az elért eredmények azonban to­vábbi munkára serkente­nek. T. L. Tanárok nélkül? Katedra van, padok vannak. A katedrán mag­netofon foglal helyet. Be­tódulnak, vagy inkább egysorban fegyelmezetten bevonulnak a diákok. Mindenki külön padba ül. Nem is padba, hanem egy-egy apró íróasztal mögé, bőrüléses vas alap­zata forgószéken. A z -lá- gosbarna műanyag asztal­kához bal oldalt lenn kapcsolótábla csatlakozik. A kapcsolókarok fölött egyelőre vak üvegpontok láthatók. Tábla nincs, hi­szen senki se akar krétá­val fölírni semmit. A fa­lakat világoszöldre festet­ték. Ügy látszik ismét ezt a színt találták a célra legmegfelelőbbnek a munkalélektani és ergo­nómiai kutatók. A színdi­namika hatása abban a pillanatban elvész, ahogy az ablakok felső párká­nyáról sötétítő függöny szalad le. Az osztály kis .özössége valóban és jel- épesen egyaránt elzá- ódott a külvilágtól. Min- '?n jel arra mutat, hogy ■t komoly munkára ké­pinek, még az is dol­gozni fog, akinek pedig a egkevésbé sincs hozzá éppen most hangulata. A programban legjobban el­helyezett tizenöt perces szünetnek, amikor a nö­vendékek felfrissítő moz­gást végeztek, vége. Ki­zárt dolog, hogy valaki fokozatosan megüvegese­dő szemmel hallgassa a szirének távoli biztató énekét, esetleg új föld­részt felfedező világkö­rüli útra indítsa a kép­zeletét. Arra sincs mód, hogy intim levélkék fo­galmazódjanak az utolsó padban. A pedagógushoz egyébként is mindenki egyformán közel van. A tanár előtt apró, zseb­lámpakörtéhez hasonló formájú és méretű égők sorakoznak az asztalon arra várva, hogy kigyul- janak. Az égők elhelyezé­se megfelel az ülésrend­nek. Mindenki egyszerre felel. A magnó elindul, hallhatóvá válnak a kér­dések, amelyeket rögtön több válasz is követ. A diákok lepöccintik a kap­csolótáblán az egyik kart. Rövidesen kivilágosodik előttük a jó választ jel­képező egyes, kettes vagy háromas égő. Vagyis az, amelyet a felkészülésük alapján el kellett volna találniuk. A számonkérö tanár előtt változatos kép bontakozik ki, ahogy fel­villan előtte percenként az osztály tudásának tér­képe. Egyes növendékek döntéseit rendre követi, valakit megfigyel, hogy osztályozhasson. A terem­ben valamennyien egy­forma buzgalommal dol­goznak, hiszen senki se tudja, hogy valójában ki is ad számot tudásáról ezekben a percekben. Kö­vetkezik az új anyag fel­dolgozása. Forognak a magnetofonkészülék or­sói. A szalagra felvett mágneses jeleket elekt­romossá alakítja vissza a magnófej, a hangszóróból árad a maggyarázat. A szalag megáll, anélkül, hogy valaki megmozdul­na — automatikusan — diafilm vetítődik a táb­lát helyettesítő vászonra. A magnó ismétlő kérdést ad fel. Kapcsolókarok le, égő kigyullad, nem jó, a fene egye meg. A kép el­tűnik, forog a tekercs to­vább. A tanár képletet ír filctollal az írásképvetítő tárgyasztalára. A diákok jegyzetelnek a füzetbe, adandó esetheti a kapcso- lókarocskák lenyomásá­val döntenek a lehetsé­ges megoldások között, s ellenőrzik is magukat. A tanár, aki valamikor ré­gen az órának ebben a részében mindig meggyő­zően, sőt gesztikulálva magyarázott, most az asz­talok között járkál, vagy a saját égőit nézve ellen­őrzi a munkát. Akit meg­fedd, ahhoz egy mérges piros villanást küld az elektromos hálózaton ke­resztül. Látomás? Ilyen — lé­nyegében nagyon haté­kony, egyéni — tanulásra már berendezkedtek né­hány helyen a főváros­ban. Igaz, nem általános — vagy középiskolában. A gépi, audió-vizuális ok­tatás képében egyfajta falanszter jellegű iskolatí­pus közeleg a jövőből? Nagyon lassan érkezik, s csak egyes elemeit küldi előre hírvivőként — a lemezjátszót, a vetítőgé­pet, a rádiót, a tv-t. Ha kizárólagos uralomra tör­hetne az új . módszer, ak­kor a saját működése szolgáivá tenné a tanáro­kat? Eltűnik a Hugó, a Blazsek, Templar, akik­ről azért az utolsó pilla­natban mindig kiderül, hogy mégiscsak jó fej volt az öreg? Halász Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents