Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-01 / 230. szám
Több ilyen találkozót! SZÍNHELY: A „KASTÉLY SZÁLLÓ” KÖRNYÉKE, SZELÍD. IDŐPONT: 1970. SZEPTEMBER 13, EGÉSZ NAP. STÉMA; A KALOCSAI JÁRÁS IFJÚSÁGI KLUBJAINAK TALÁLKOZÓJA. A III. kiváló ifjúsági klub pályázaton első helyezést elért foktőiek kezdték. „Ilyenek vagyunk” címen mutatkoztak be és klubuk hangos, szemléletes történetét adták elő. Nagy sikert is arattak. Azután a duna- patajiak következtek. Ók művészi érzékenységről tettek tanúbizonyságot műsorukban; Weöres Sándor összeállításúit lehatolt a versek ineiyeob anyagába. A bemutatkozást az avantgarde hajlamú kalocsai Fórum tagjai zárták. Pol-beatet és jeleneteket rögtönöztek; műsoruk címe „Ez van...” És jó is volt; ötletes, színes és élő. Pólyák Ferenc szobrászművész, életkorával és alkotásaival is ide illett a fiatalok közé. Kiállított szobrain kívül még nagy érdeklődést nyújtott tárlatvezetése. A rnatkói öregekről mesélt, akiket a lába formált, és szavai nyomán megelevenedett a tanyavilág; a pityókás férjet hazaváró harcias asszony, a libát szorongató szegény néni, az öreg bojtár és a többiek. A „Kastély szálló” bolthajtásos pincéjéből beat zene hangzott fel, s míg a pörköltet készítették, elfáradt izmaikat tánccal lazították fel a klubtagok. Dél felé már szamba is vehették a megjelenteket. Hiányoztak: Fájsz, Drágszél, Benedek, Hajós, Tass. Sajnálhatják is, hogy jelentkezésük ellenére elmaradtak. A pincében nehéz a beszélgetés, a s°lti zenekar hangszóróinak erejét a falak csak fokozzák. Az asztalokat a vendégek és a klubtagok ülik körül. Nagy nehezen megértetem magam Simon Lászlóval is, a KISZ KB osztályvezetőhelyettesével. — Hogy tudsz mindenütt ott lenni? — kérdezem. — Néhány hete Baján az ifjúsági klubvezető táborban, mast meg itt nyitottad meg a találkozót. Pedig mj csak egy megye vagyunk a sok közül. — Ez természetes' — mondja mosolyogva. — Szeretem a foglalkozásomat; a fiatalokat, a mozgalmat. — A KISZ-t és a klubmozgalmat ? — Nem külön fogalmak ezek — csóválja a fejét. — Egy és ugyanaz a kettő, összetartoznak. És a kalocsaiak igen jól csinálják. Tudomásom szerint az országban még nem is volt ilyen jellegű találkozó. Rendeztek már országos és megyei klubtalálkozókat — a legutóbb Jászberényben volt —, de azok más jellegűek. Nem ilyen bensőségesek. Törekvésünk, hogy a klubmozgalom egységessé váljon. Ne különüljenek el a fiatalok, ismerjék egymás gondját, baját és eredményeit. — Tehát kezdeményező kísérletnek tartod ezt a járási ifjúsági találkozót. — Igen. A KISZ VIII. kongresszusa előtt számtalan olyan kérdés van, amelyről kell. hogy beszéljenek a fiatalok. Ezek a találkozók a bátor politizálás levegőjét teremthetik meg KISZ- szervezetekben és a klubokban. Nem igaz ugyanis, hogy az idősebb korosztály nem igényli a fiatalok véleményét, ez tévedés, mely különösen a fiatalok között terjedt el. Azután meg arra is szükségesek ezek a találkozók, hogy a fiatalok egymás megismerésével saját magukat is jobban megértsék. Később Is tartsák a kapcsolatot, látogassák meg egymást, vigyék magukkal életük dokumentumait, legyen az fotóanyag vagy műsorösszeállítás. Megköszönöm Simon László tanácsait és továbbsodródom. Az első csoport már nekikezdett az ízletes pörkölt elfogyasztásának és a zenekar is szünetet tart. Kovács Marival, a foktői kiváló klub tagjával már könnyebben szót érthe-1 tek terveikről. — Jövő vasárnap kéz , dődik az al m aszed á; lünk — ms ígyarázza Szerződésűn! v s: ugyanis köl élesek gyünk az állam; gazdaság almaszüretén segíteni vasárnaponként. A tőlük kapott busszal háromnapos túrát tettünk a Dunántúlon. Ennek fejében kell dolgoznunk, de ml kétszeresen jól járunk. A munkánkért rendes bért kapunk, ami szintén a klubé lesz. Ebből a pénzből pedig majd egy téli kirándulást szervezhetünk. Ambrus Zsuzsa is közénk csapódik és a kalocsaiakról mesél. Ók az önművelést tették programjuk élére. Foglalkozásaikon zene, képzőművészet és irodalom szerepel, vagy olyan módon hogy egy tag felkészül a számára kedvesebb témáról, vagy úgy, hogy meghívott előadót hallgatunk meg. Még annyit hallok, hogy a dunavecseiek felköltöznek a pincéből a művelődési házba... — de ismét megszólalnak a gitárok és a beszélgetés megszakad. Újra kezdődik a tánc, a délutáni beszélgetésig, ahol a járás klubmozgalmát vitatják meg. Vörösdiploma Fennállása óta először osztotta ki országos rangjához méltó ünnepségen végzős hallgatóinak a diplomákat a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola. A gyártástechnológiai, illetve automatizálási szak üzemmérnöki okleveleit száz- kilencvennyolcan vették kézhez, akikből 168-an a nappali tagozaton fejezték be eredményesen hároméves tanulmányaikat, a többiek pedig levelezőkként sajátították el az ismeretanyagot. Az ünnepségen vette át a kimagasló tanulmányi eredményekért járó vörösdiplomát Németh Ferenc, volt gyártástechnológiai szakos hallgató is. A felsőfokú intézettől elbúcsúzó, immár fiatal szakemberek közül negyvenötén továbbra is megyénk határain belül maradnak. Megszerzett tudásukat ifjú műszaki értelmiségiekként egyebek között a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában, a konzervgyárban, a Kalocsai Műanyagfeldolgozó Vállalatnál, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi üzemében, valamint a Kismotor és Gépgyár bajai gyáregységében hasznosítják. Pavlovits Miklós Kényes műveletek A szépítkezés legkényesebb műveletei a szempilláfe. .c-o, SitímölQóiirxtMtús, körönirúspolyozás. ^. . r'adság,' műgond szükséges hozzá, egyik-másik nem is fájdalommentes. Megéri, - lányok? Vendégek az RSZK-ból Vastag jegyzetfüzettel és a már előre elkészített kérdésekkel kerestem fel a hazánkban, illetve a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága meghívására a közelmúltban egy napig Kecskeméten tartózkodó Nyugatnémet Szocialista Munkás Ifjúsági Szövetség (SDAJ) vezetőit. Bemutatkozásunk után a Saar-vidéki akcentussal gyorsan, pergőn beszélő Erwin Seel nyomban figyelmeztetett: azokhoz a toliforgatókhoz tartozik, akiket az újságíró kollégák már az első feltett kérdés után rémesen unalmas riportalanyoknak minősítenek. Noteszt, tollat, s a kérdéseket zsebre vágva az Aranyhomok étterem egyik sarokasztalánál a kunsági homok levének kóstolgatása közben beszélgetni kezdtünk az ottani fiatalok életéről, szokásairól, a szövetség megalakulásáról, s munkájukról. Erwin 1959-ben már járt Magyarországon, az ifjúsági mozgalmunk „bölcsőjét” is jól ismeri. Két évvel ezelőtt Marx születésének 150. évfordulóján Dortmund-ban, az SDAJ alakuló kongresz- szusán találkozott a magyarországi ismerőseivel. Azóta már nagyon sok levelet váltottak barátaival. Erwin bemutatta két társát: a bőrzekés, vállig növesztett göndörhajú, 22 éves Fritz Frösslert és az éppen 18. születésnapját ünneplő Rolf Hahnent. Fritz a karlsruhei vegyiipari egyetem első éves hallgatója, s egyben az SDAJ helyi csoportjának a vezetője. Az egyetemre való készülődés, a laboratóriumi gyakorlatok, s a mozgalmi munka az elmúlt években nagyon lekötötték az idejét. Sokat olvasott, tanult, dolgozott. Szói*akozásra nem volt ideje. Pedig nagyon szeret táncolni és autóversenyeken — győzni... Kedvenc hobbyja a bélyegeladás. Inkább talán a bélyeg- gyűjtés? — Nem, nem, kizáróan eladásról van szó — fordította a tiltakozó szavait a tolmács — nézze, mindjárt megmutatom ... S bizonyítékként tárcájából nyomban elő is vett két bélyeget. Az egyiken Lenin arcképe alatt ez a szöveg olvasható: „Beválthatja a szocializmus győzelmének napján!’, a másikon pedig: „Éljen a Vietnami Demokratikus Köztársaság.” Nyugat-né- metország utcáin, terein, parkjaiban árulják e bélyegeket. A kapott összeget pedig egy csekken az SDAJ központjába küldik, ahol egyenlő arányban elosztják a pénzt, s a helyi csoportoknak visz- szautalják. Tízezer fiatal árulja a bélyeget... — Májusban például több mint ezer bélyeget eladtam — szólt közbe Rolf. — Nyáron jóval kevesebbet; 2—300-at. A gyárban árulom, ahol ipari tanuló vagyok. Autószerelő szeretnék lenni. Aztán elpanaszolta, hogy bár 18 éves, mégsem élvezhet teljes jogokat, ugyanis csak 21 éves korától lesz nagykorú. Viszont katonának 18 évtől bármely pillanatban elvihetnék — annak ellenére, hogy kiskorú. — Sorolhatnánk, hogy még mi mindennel nem értünk egyet — vette át a szót Erwin. — Inkább talán a mozgalmunk eddigi eredményeiről beszélgessünk. Az 50-es évek közepén a „Fáklya” és a „Sólyom” ifjúsági szövetséget a kormányellenes „magatartása” miatt betiltották. Több mint égy évtizedig hallgatásra kényszerítették a munkás ifjúságot. 1968-ban alakult meg a szövetség. Legfőbb célunk hogy megfelelő jogokat kapjon az ifjúság. — Eredmények? — A szakmunkástanulók — egy éve — komoly megbízható szakemberektől tanulhatnak. Ezenkívül a közlekedési áremelkedést. sikerült megakadályoznunk. Az elért eredmények azonban további munkára serkentenek. T. L. Tanárok nélkül? Katedra van, padok vannak. A katedrán magnetofon foglal helyet. Betódulnak, vagy inkább egysorban fegyelmezetten bevonulnak a diákok. Mindenki külön padba ül. Nem is padba, hanem egy-egy apró íróasztal mögé, bőrüléses vas alapzata forgószéken. A z -lá- gosbarna műanyag asztalkához bal oldalt lenn kapcsolótábla csatlakozik. A kapcsolókarok fölött egyelőre vak üvegpontok láthatók. Tábla nincs, hiszen senki se akar krétával fölírni semmit. A falakat világoszöldre festették. Ügy látszik ismét ezt a színt találták a célra legmegfelelőbbnek a munkalélektani és ergonómiai kutatók. A színdinamika hatása abban a pillanatban elvész, ahogy az ablakok felső párkányáról sötétítő függöny szalad le. Az osztály kis .özössége valóban és jel- épesen egyaránt elzá- ódott a külvilágtól. Min- '?n jel arra mutat, hogy ■t komoly munkára képinek, még az is dolgozni fog, akinek pedig a egkevésbé sincs hozzá éppen most hangulata. A programban legjobban elhelyezett tizenöt perces szünetnek, amikor a növendékek felfrissítő mozgást végeztek, vége. Kizárt dolog, hogy valaki fokozatosan megüvegesedő szemmel hallgassa a szirének távoli biztató énekét, esetleg új földrészt felfedező világkörüli útra indítsa a képzeletét. Arra sincs mód, hogy intim levélkék fogalmazódjanak az utolsó padban. A pedagógushoz egyébként is mindenki egyformán közel van. A tanár előtt apró, zseblámpakörtéhez hasonló formájú és méretű égők sorakoznak az asztalon arra várva, hogy kigyul- janak. Az égők elhelyezése megfelel az ülésrendnek. Mindenki egyszerre felel. A magnó elindul, hallhatóvá válnak a kérdések, amelyeket rögtön több válasz is követ. A diákok lepöccintik a kapcsolótáblán az egyik kart. Rövidesen kivilágosodik előttük a jó választ jelképező egyes, kettes vagy háromas égő. Vagyis az, amelyet a felkészülésük alapján el kellett volna találniuk. A számonkérö tanár előtt változatos kép bontakozik ki, ahogy felvillan előtte percenként az osztály tudásának térképe. Egyes növendékek döntéseit rendre követi, valakit megfigyel, hogy osztályozhasson. A teremben valamennyien egyforma buzgalommal dolgoznak, hiszen senki se tudja, hogy valójában ki is ad számot tudásáról ezekben a percekben. Következik az új anyag feldolgozása. Forognak a magnetofonkészülék orsói. A szalagra felvett mágneses jeleket elektromossá alakítja vissza a magnófej, a hangszóróból árad a maggyarázat. A szalag megáll, anélkül, hogy valaki megmozdulna — automatikusan — diafilm vetítődik a táblát helyettesítő vászonra. A magnó ismétlő kérdést ad fel. Kapcsolókarok le, égő kigyullad, nem jó, a fene egye meg. A kép eltűnik, forog a tekercs tovább. A tanár képletet ír filctollal az írásképvetítő tárgyasztalára. A diákok jegyzetelnek a füzetbe, adandó esetheti a kapcso- lókarocskák lenyomásával döntenek a lehetséges megoldások között, s ellenőrzik is magukat. A tanár, aki valamikor régen az órának ebben a részében mindig meggyőzően, sőt gesztikulálva magyarázott, most az asztalok között járkál, vagy a saját égőit nézve ellenőrzi a munkát. Akit megfedd, ahhoz egy mérges piros villanást küld az elektromos hálózaton keresztül. Látomás? Ilyen — lényegében nagyon hatékony, egyéni — tanulásra már berendezkedtek néhány helyen a fővárosban. Igaz, nem általános — vagy középiskolában. A gépi, audió-vizuális oktatás képében egyfajta falanszter jellegű iskolatípus közeleg a jövőből? Nagyon lassan érkezik, s csak egyes elemeit küldi előre hírvivőként — a lemezjátszót, a vetítőgépet, a rádiót, a tv-t. Ha kizárólagos uralomra törhetne az új . módszer, akkor a saját működése szolgáivá tenné a tanárokat? Eltűnik a Hugó, a Blazsek, Templar, akikről azért az utolsó pillanatban mindig kiderül, hogy mégiscsak jó fej volt az öreg? Halász Ferenc
