Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-06 / 234. szám

Húszévi munkáért

Hósaévi kiváló munkáért kapta meg Miklóssy Sándor a fegyveres erők napján a Honvédelmi Érdemérmet. Húszévi szakadatlan, áldozatos munkáért.

Valójában még ennél is t®W» az az idő, amit a repülésben éltöltöttem, hiszen 1950-ben, a felszabadulás utáni első nagyszabású repülőversenyen már rekordot állítottam fel a junior-kategóriában. Ezután egy kerek évtizeden át motorozott minden vasárnap Kiskunfélegyházáról Hajdúszoboszlóra, hogy repülhessen.

Ma ő a megyei MHSZ repülőklub titkára, a kiskunfélegyházi repülőtér parancsnoka — s mindez társadalmi munkában. Felajánlották már, hogy legyen parancsnok főállásban. De a munkáját is szereti.

Mindjárt mondok rá példát.

Amikor a kitüntetése után kezet szorítottunk, megkérdeztem; hosszú pályafutása alatt melyik volt a legszebb élménye?

— Mindig a legutóbbi. A napokban meglátogattam Csőrit — (Csordás István, az elődje, most mezőgazdasági pilóta Csongrádban) — s elvitt egy körre a cukorrépaföldek fölé... Nem ismertem közelebbről ezt a munkát, mondhatom, nagyon érdekes, de fárasztó ... Hanem tudod, volt ott egy tagban 15 hold répa, amit Betonállal gyomtalanítottak. Óriási!... Kitűnő eredmény! Felülről is remekül lehetett látni, valósággal kirítt a többi közül. Makulátlanul tiszta az a 15 hold. Mindenkinek a legmelegebben ajánlom a Betonált ...

Mert Miklóssy Sándor nemcsak lelkes repülő, hanem alapos és jól képzett mezőgazdász is. A szolnoki cukorgyár körzeti felügyelője megyénkben, s már érett fejjel, töméntelen hivatali és társadalmi munka között végezte el a felsőfokú technikumot.

— Hogyan jut minderre időd?

Visszakérdez:

— És a gyerekeknek, akik az iskola vagy a szakmatanulás mellett járnak ki repülni?... Én azt mondom: a repülés akkora gyönyörűség, hogy nem is volna Igazságos, ha nem kellene érte any- nyi áldozatot hozni.

Pattogó szavú, higanyvérű ember. Mindig többet tűz ki, mint amit elérhet, de mindig többet tesz, mint amire mások az ő helyében képesek volnának.

Azt várná az ember, hogy az ünnepi alkalomból összefoglalja sport- erdményeit. Hiszen aranykoszorús pilóta, a 27-ik az országban, s az idei Nép- köztársaság Kupában az élmezőnyben végzett. De még erről is így beszél:

— Szekér Jósikával az első tíz között vagyunk.

Az oktatótársat említi

Vasárnap kora reggel. Miklóssy parancsnok elvtárs indul ..gyerekeivel” a repülőtérre.

előbb, Szekér Józsefet, a klub kiképzésvezetőjét, akivel — még nem végleges adatok szerint — az országos 5—6. helyen állnak.

Annál bőbeszédűbb, amikor a repülőtér iránt érdeklődöm. Büszke rá, hogy ide jár a budapesti ipari tanulók klubja, amióta a fővárosból kiszorulták, s meg vannak elégedve. A két klub majdnem 5000 felszállást hajtott végre az idén.

— Csak egy valami nem sikerült. A fiam távrepülése. Rossz Idő járt a kezdőkre az idén. Nem lett a gyerek ezüstkoszorús. ..

őszintén bánkódik miatta. Pedig az ifjú Miklóssy csak 17 éves. Van Ideje. S az oktatója igazán kiváló.

Nyár után — tél előtt

a livészküok

Az MHSZ-lövészklubok működési területükön a lakosság honvédelmi nevelését, a fiatalok katonai szolgálatra való felkészítését és az iskolai honvédelmi oktatást végzik a maguk sajátos eszközeivel.

Az állampolgárok hon- vélemi nevelése a szocialista nevelőmunka szerves része. Tartalmában elsősorban erkölcsi és világnézeti nevelés; célja a lakosságban, főként az ifjúságban kialakítani a haza megvédésére irányuló készségeket és képességeket. A nevelés alapvető eszköze a politikai tömegmunka, az előképzésben és a sportban résztvevők szocialista tudatformálása, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalista érzelmek fejlesztése, a tettekben mégnyilvánuló cselekvő hazaszeretet fokozása.

Ezeknek az elveknek és feladatoknak klubjaink mind jobban eleget tesznek.

Az év folyamán a különféle lövészetekbe,

versenyekbe bevontak csaknem 180 ezer főt. Az összetett honvédelmi versenyek résztvevőinek száma meghaladja a 20 ezret.

A klubok meghirdették és lebonyolították az árvízkárosultak megsegítésére indított lövészversenyt. Katonai előképzésben részesítettek csaknem másfél ezer fiatalt. Számos filmvetítést, ismeretterjesztő előadást rendeztek. Segítik más szervek honvédelmi nevelő tevékenységét is.

Az elkövetkezendő év Ismét széles körű feladatokat állít a lövészklubok elé. Indul az 1970/71-es kiképzési év. Alapos szervezéssel és gondos koordinálással kell felkészülni erre a feladatra.

Már most ki kell jelölni a tanfolyamok vezetésére alkalmas oktatókat, kiválogatni és megszervezni a tanfolyamok hallgatóit. A klub programjában foglaltak szerint kell tehát előkészíteni a tagság téli foglalkoztatását. Ez a foglalkoztatás egyben előkészítése a tavaszi tömegvert senyek megszervezésének és végrehajtásának is.

Adám Leven!«

—r 1—

A sok ;«er felszállás egyike a kétüléses iskolagépen.

Mozgalmas délelőtt

V

erőfényes vasárnap. Ritka szerencse az idén. Bár abból a lelkesedésből ítélve, amit a kecskeméti lőtéren láttunk, lehet hogy esőben is eljöttek volna a tartalékos tisztek.

Géppisztolyropogás veri fel a tágas teret. Egyes lövések dörrennek és rövidsorozatok pattognak.

Eközben még folyvást érkeznek a járás távoli községeiből személyautón, tehergépkocsin, motorkerékpáron. Olyan is akadt, aki vonatra ült kora hajnalban, nem sajnálta a vasárnapját, csakhogy itt lehessen a lövészeten.

A kecskeméti járásban most befejezett 20 órás tartalékos tanfolyamok zárófoglalkozását tartják ma a megyeszékhelyen. Program: a tanfolyam legnépszerűbb foglalkozása, lövészet.

Mindenki három egyes lövést ad le és két rövidsorozatot, géppisztollyal. Utána átmegy a kislőtérre, ahol pisztollyal lőhet.

Különösen ez az utóbbi okoz nagy izgalmaikat _ és igen sokaknak csalódást is, főképp a már régebben leszerelték között, akiknek ez a típusú fegyver most van először a kezükben. Reménykedve loholnak a céltáblához, nézik a közepét, aztán bánatosan keresgélik egyre kijjebb a találatokat.

— Többet kellene ezt gyakorolni — mondja Szatmári László, az MHSZ tiszakécskei titkára. — A pisztolylövészetben nagyon fontos az edzés. De többnyire egy esztendőben csak egyszer jutunk hozzá.

N

eki ugyan jól sikerült a lövészet, mégis panaszkodik. A többiek csak legyintenek, ki mosolyogva, ki bosz- szankodva.

Szatmári elvtárs megjegyzésével benne is vagyunk témánkban. Erről mindenkinek van mondanivalója, hiszen a tartalékosok többsége kora Ifjúságától szinte elkötelezettje a lövészsportnak.

Épp most végzett a tiszakécskei csoport. A lövészklub titkárától, Berkes Jánostól érdeklődöm.

— A lövészetet mindenki szereti nálunk ts,

de ahhoz, hogy versenyszerűen művelje, legtöbbjüknek bizony kevés az ideje. A klubtagok közül sokan felelős beosztásban dolgoznak, s még ha a szabad idejüket szívesen áldoznák, akkor sem mindT^ érnek rá vasárnap.

Berkes elvtárs N elmondja, hogy tavaly a kecskeméti Szalvai lövészklub után ők voltak a legjobbak a megyében. Ám abba kellett hagyniuk a bajnokságot, mert vonattal túlságosan nehéz a közlekedés, teszem azt a bajai járásba, ahhoz viszont, hogy autóbusszal utazzanak, nincs pénzük. Amit a községtől kap a klub, azt most a sportkörökkel együtt az új sporttelep építésére fordítják. Ott majd lesz lőtér is, s akkor talán újra elkezdhetik versenyszerűen a lövészetet...

Eközben a géppisztolyok lőállásában gyors egymásutánban cserélődnek a csoportok. „Hadi körülményekhez” illően a puszta földre, illetve egy vékony sátorlapra hasalnak a tartalékosok.

Nagy derültséget okoz a várakozók között, amikor az egyik előtt vagy tíz méterre felporzik a föld. Ugyancsak elképedt arcot vág, s mondja, durvább munkához szokott a keze, nem számított rá, hogy ilyen hamar „fog” az elsütőbillentyű.

’ Valóban, többet kellene gyakorolni...

E

gyébként tökéletes a rend és fegyelem. Egy honvédségi alakulat katonái segédkeznek, s a lövészetet alezredesük vezeti, társadalmi munkában, ö is a vasárnap délelőttjét áldozta a tartalékosok kedvéért.

A megtisztelő második hely

AZ MHSZ Országos Központjának értékelése szerint a Bács megyei rádiósok az idei munkával az előkelő második helyezést érték el, néhány pont különbséggel Fejér megye mögött.

A Bács megyei rádióamatőrök több mint 60 ezer összeköttetést létesítettek egy év alatt a világ minden tájával. Különösen jól dolgoztak a jászszentlászlói rádióklub ifjú tagjai, többségükben 10—14 éves adókezelők, akik az összeredmények kereken egynegyedét produkálták. ök egyébként az úgynevezett „B—C”-foko- zatban, tehát a legmagasabb kategóriában fölényesen nyerték el az országos első helyet. Ebben a kategóriában az első, második és a harmadik helyezett is Bács megyei rádióamatőr lett. •

Néhány ágazatban, így például a sportnyelven „rókavadászatnak” nevezett rádióiránybemérő versenyben már 8—10 évvel ezelőtt is kimagasló helyet foglaltak el megyénk rádiósai. Számos országos és nemzetközi bajnokságot nyertek, úttörői voltak a kupaversenyeknek. a „Hírős-kupa”, amely az első helyi szervezésű meghívásos versenyek egyike volt, azóta tucatnyi követőre talált, s ma az országos fordulós bajnokság állandó műsorszáma.

JÓ NÉHÁNY kitűnő eredményt értek el a Bács megyeiek az idei bajnokságon is. összesített csapatversenyben Miskolcon, Békéscsabán és Veszprémben a második helyen végeztek rádiósaink. A rövidhullámú kategóriában a felnőtt csapat két ízben az első helyen végzett, az URH-csapat egyszer győzött. Egyéni versenyben is minden fordulóban jutott dobogóra Bács megyei.

Rádiósportunk mostani előkelő helyezése azonban nem csupán néhány kiváló amatőr lelkes és áldozatkész munkájának köszönhető, hanem annak is, hogy hovatovább valósággal tömegsport lett nálunk a rádiózás. Évről évre több fiatal kapcsolódik be a klubok munkájába. Sokat segített ebben az iskolai honvédelmi oktatás is, amely felkeltette a tanulók érdeklődését a technikai ismeretek iránt.

Ez a széles tömegbázis nélkülözhetetlen feltétele aa élsportolók teljesítményeinek, a tehetségesek kiválasztásának.

Itt kell megemlíteni, hogy a rádióklubok munkája fontos szerepet tölt be a fiatalok honvédelmi felkészítésében is. Hasznos technikai ismeretekre tesznek ugyanis szert már igen fiatal korban, olyanokra, amelyekre szükségük lesz a néphadseregben, és amelyeket felhasználhatnak a polgári életben. Sokan a rádióklubokban alapozzák meg választott pályájuk szakmai tudását.

RÁDIÓZÁSUNK nagy elismerése az idei második helyezés. Az MHSZ-klubok további jó munkával, a sportág népszerűsítésével, az ifjúság még nagyobb tömegeinek bevonásával igyekszenek bebizonyítani, hogy rászolgáltak az elismerésre, s egyúttal így fogják megalapozni a további eredményeket.

Heténvl István ffr—o-v