Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-06 / 234. szám
4. oldal 1970. október fl, kedd A vasút kommunistái tanácskoztak Állategészségügyünk és a negyedik ötéves terv A vasút kapcsolatban 'an munkahelyeinkkel, szabad időnkkel, a vasútról sokan beszélünk. Néha talán túl sokat is. a napokban ellenben — kecskeméti kommunista vasutasok között ülve — úgy tűnt, hogy mégsem eleget, ök azok, akik odafigyelnek az észrevételekre és csöndes hűséggel teszik tovább a dolgukat, hogy időre befussanak mindenhova a szerelvények, hogy szinte a lehetetlent legyőzve megfelelhessen a MÁV az őszi csúcsforgalom próbáinak, hogy az idén is túlteljesítsék a szállítási tervüket, ami a kecskeméti csomópont esetében több mint 100 ezer tonna áru megmozgatására vonatkozik. A közvélemény inkább csak egy-egy fájdalmas szenzáció után vetette fel a műszaki elmaradottságot, a létszámhiányt, a szakképzetlenséget. Az összevont taggyűlésen — amelyen a kecskeméti üzemi vasutas pártvezetőséget választották újjá, s az MSZMP X. kongresszusának irányelveit vitatták meg — az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy ezek az emberek portán belül, a lehetőségeket is ismerő fegyelemmel akarják a korszerűsödést. A felszólalók — Ábrahám Györgyné, Bíró Pál, Feleki Pál, Lőrinc Antal, Szabics István, Székely Béla... — hangja hiányzott eddig a vasút munkáját mérlegelő népes kórusból. A hatékonyabb Véleményük csak a nagyobb nyilvánosság karából hiányzott, hiszen korábban sem hallgatták el a gondolataikat. A csomópont csúcsvezetősége intézkedést vagy legalább is választ sürgetve továbbította a kommunisták véleményét és javaslatait a szegedi igazgatóságra. Ilyen volt például, hogy a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünk bevezetésekor, az első évben a kecskeméti csomópont tevékenysége nehézkesen tudott csak alkalmazkodni a lehetőségekhez a vasút erősen központosított irányítása miatt. Növekedtek a szállítási és egyéb követelmények, amelyeknek csak hatékonyabb munkával, ruElvándorlás és A vasútnál a létszám- hiány — ne áltassuk magunkat — mind nagyobb. Ha a múlt évhez viszonyítunk, akkor Kecskeméten alig több mint tízszázalékos a csökkenés, de ez a folyamat egy évtizede tart már. Pályamunkásokból csak feleannyi dolgozik, mint amennyire szükség lenne. A hiányt a gépesítés csupán részben pótolja. Az okokat szinte valamennyi hozzászóló érintette. Valaki kifakadt: az üzemorvosi ellátás feltételei a nullával egyenlőek. A felső vezetés csak ott segít, ahol a legsürgetőbb nehézségek támadnak, keveset törődnek a mellékvonalakon szolgálókkal, akik évszámra alig kapnak jutalmat. Oldják meg azoknak a problémáit, akik itt vannak — a pályamunkások szállítására például gépkoAx utánpótU A hozzászólásokból kiragadott részletek éreztetik a kommunista vasutasok szándékát, hogy az irányelvek szellemében hatékonyabbá és jobbá váljon a kecskeméti csomópont munkája, a soron következő tervidőszakban. A szociális akadályok egyikét például rövidesen sikerül elhárítani: a tervek között új üzemorvosi rendelő felépítése szerepel, jövőre megkezdik a kivitelezést is. A párttagság zöme a harminc- és ötvenéves kor munka feltételei galmasabban lehet eleget tenni, ám a merev utasítások és rendelkezések többségükben mindmáig változatlanok maradik. A párttagok a taggyűlésen is úgy ítélték meg, hogy ez rontotta a dolgozók hangulatát, munkakedvét. A résztvevők nem szorították föltétlenül indulatot leplező, szépre fésült kerek mondatokba a szenvedélyességüket. amikor a nehezen megérthető visszásságok kerültek szóba. Az üzem kílencszáz dolgozójáért éreznek felelősséget. A közelgő X. pártkongresz- szus irányelveinek fejezeteivel összefüggésben vetették fel a jövedelmek, a szociális ellátás, a lakás- helyzet gondjait. a megbecsülés esi szükséges, mivel jelenleg a nyolcórai munkaidejük az utazásokkal 12—14 órára is elnyúlik. Részesítsék alaposabb oktatásban a tolatószemélyzetet, mert akad. akinek az is hiányzik a reflexeiből, hogy a veszélyjelzéskor mi a teendő. A jutalomelvonás csak azokat sújtsa, akik hibáznak, és ne az egész kollektívát. Több mint száz vidékről bejáró, vagy albérletben élő dolgozón lehetetlen segíteni munkás- szálló építésével. Megérett a helyzet arra, hogy a nagyobb felelősséget viselő műszakiak javára erősebben differenciálják a jövedelmeket A száz lakásigénylő közül 15—20 család életveszélyes vagy túlzsúfolt otthonban él. A juttatásoknál eredményesebb együttműködést valósítson meg a vasút a tanáccsal. s érdekében között jár, de fiatalos felfűtöttséggel akarják, hogy a technikai fejlődéstől az élet- és munkakörülmények javítása se maradjon el, hogy ne okozzon fennakadást annak a szakmának az utánpótlása, amely mellett fegyelemmel kitartottak. Vitatkoztak —olyan emberek módjára. akik régóta és jól ismerik egymást. Amikorra véget ér a csúcsvezetőséget megválasztó taggyűlés, a helyszínre — a MÁV kultúrotthonába — behallatszott, hogy egy megrakott és átrendezett szerelvény egyre gyorsulva ismét útnak indul a kecskeméti „export-állomásról”. Véletlen? De abban a pillanatban mégis jelképes jelentőségűnek érezték mindannyian. Halász Ferenc Voltak időszakok évszázadunkban, amikor a magyar állatorvosi kar, s maga az állatorvos-tudomány világhírnek örvendett. Fordítottak magyar állatorvosi tankönyvet még japán nyelvre is. Állatorvosaink elismerésre méltó, derekas munkát végeztek a felszabadulás őta is. Ezt bizonyítja például, hogy a legutóbbi időkben az összes állatmegbetegedések között mindössze 17 százalékot tett ki a fertőző betegségek aránya. A korábban országos gondokat okozó vészeket visszaszorították, némelyiket teljesen kiküszöbölték. Világhírről ma mégsem beszélhetünk. A fejlett országok állategészségügyének színvonala felülmúlja a miénket, a múltból megélni tehát nem lehet, arra támaszkodni azonban lehetséges és érdemes. Talajjavítás A kisüzemi állattartás változatlanul fontos, mellette azonban kialakult a nagyüzemi állattenyésztés. Fajtól függően százas, ezres, tízezres, hovatovább százezres csoportokban tartják az állatokat és az ilyen nagy létszámú csoportok kialakítása érdekében a legtávolabbi helyekről szállítják a tenyészanyagot. Mindez az állategészségügyet hallatlanul sebezhetővé teszi. Tovább fokozza a veszélyt a nagyarányú takarmányimport és a turistaforgalom — egyébként örvendetes — növekedése. A közelmúltban is tapasztaltuk, hogy olyan fertőző- betegségek támadhatnak fel hallatlan erővel, amelyeket mi már régen megszűntnek tekintettünk. A Duna—Tisza közi Talajjavító Vállalat gépeit jól Ismerik a megyében. Most a hartai Béke Tsz 350 holdas tábláján dolgoznak. Egy gép naponta 5 holdnyi területen végzi el a munkát 70 centi mélyen puhítva a földet. A másik oldal pedig, hogy a negyedik Ötéves terv a hazai húsellátás megnyugtató rendezését, a húsexport fokozását fő feladattá tette. Az állatorvos munkája tehát nemcsak az állatvédelem, hanem az embervédelem és az ex portigények kielégítése is. Nem fordulhat elő, hogy állatbetegségek embert veszélyeztessenek, s az exportszállítmányoknak is ma- * * Papírfaerdőben A balotaszállási homokbuckákra erdőt telepített az emberi akarat. Méghozá nem is akármilyen fásítás történt a helyi Kossuth Termelőszövetkezet tábláin. Molnár Ferenc, a közös gazdaság fásítással foglalkozó agronómusa nem kis büszkeséggel mutatja a cellulóznyár-ültetvényt. — Három évvel ezelőtt kezdtük hasznosítani a homokot. Jelenleg 130 hektár papírnyár-ültetvényünk van. A következő ötéves terv időszaka alatt újabb 550 hektár nyárjast telepítünk. Ezenkívül a homokhasznosítási programban szerepel 250 hektár lomb- és fenyőerdő létesítése. Ebből is látszik, hogy a Kossuth Termelőszövetkezetben a gazdálkodásban történő továbblépést erdősítéssel akarják elősegíteni, alátámasztani. — A vezetés úgy döntött, — folytatja Molnár Ferenc —, hogy a tagsággal egyetértésben csak olyan területeket hagy meg szántóföldi növénytermesztésre, amelyek hozama hektáronként legalább a 12 mázsa rozsot eléri. A többit erdősítik. A mi lepelhomokunk alkalmas a papírnyárfa ! ültetésére. Normális csapadék- viszonyok mellett a vízmélység 1.70—2,20 méter között ingadozik. Az idei esős időjárás miatt most magasabban áll a talajvíz. A cellulóznyár ugyanis, egyes téves hiedemekkel szemben, igényes növény. Csak ott ültethető, ahol a homok alatt humuszréteg van és jó a talaj vízgazdálkodása. A kellemes, tiszta őszi időben járjuk az új ültetvényt. Kísérőnk körülmutat. — Ezen a területen esztendőkön keresztül holdanként 3 mázsa rozs termett. Gondolom, nem kell bizonygatnom, milyen nagy különbség van a jövedelmezőségben. A termelőszövetkezetnek saját csemetekertje is van, és jövőre már negyedmillió, első osztályú szaporítóanyagot tud adni a társgazdaságoknak. Ez egyébként igen fontos feltétele a további telepítéseknek, mert a cellulózgyár szomszédságában az új fenyőerdő hiányainak pótlásához például nem kaptak csemetét. A termelőszövetkezet taglétszáma 220, ennek fele vesz részt folyamatosan a munkában. Ez is kényszerítő körülmény és ösztönöz az erdősítésre és az ültetvények gépesítésére. A papírfák ápolásának gépesítése még a jövő titka. A termelőszövetkezetben törik a fejüket a megoldáson. A balotaszállási termelőszövetkezet-közi vállalkozás szerkesztett egy igen ügyes talajfúró berendezést, amely megkönnyíti az ültetést. Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon elismerést aratott ezzel a géppel. Nincs megoldva viszont a fák nyesése. Egy műszaki csoport a Kossuth Termelőszövetkezetben vállalta, hogy november 15-lg készít egy olyan berendezést, amely a fák között járva, egyszerre négy metszőolló pneumatikus működtetését teszi lehetővé. Ez megköny- nyíti a kézimunkát, ugyanakkor gyorsítja is a metszést. Megszüntetik a létráról történő fatisztítást, amely nemcsak lassú, hanem balesetveszélyes is. Jól bevált a bolgár lánctalpas kisitraktor által vontatott talaj maró az új fenyőültetvényekben. A nyár- jasokban viszont a talajművelés gépesítése még tökéletesítésre vár. * 1966-tól 3500 hektár pa- pírfát títepítetteK a megye mezőgazdasági nagyüzemeiben. A következő ötéves terv időszaka alatt 4 ezer hektár ültetését tervezik. Az új erdők 80 százalékát a termelőszövetkezetek létesítik. A megye legnagyobb telepítése a balotaszállási Kossuth Termelőszövetkezetben történik. K. S. radéktalanul meg kell felelniük az egyre szigorúbb külföldi állategészségügyi előírásoknak. Nyilvánvaló, hogy e négy kettős feladatot csak akkor lehet sikerrel megoldani, ha az orvosi tevékenység már az egészséges állStnál elkezdődik. Ez merőben más feladat, mint a régi volt, érthetően más szervezeti kereteket is követel. Ez a szervezet — nagy anyagi áldozattal és kemény harcok árán — mostanáig lényegében kialakult. Három fokozatból áll. A legfelső az országos irányítás, minisztériumi főosztállyal, erős egyetemmel, kutatóintézettel, európai hírű gyógyszertárral stb. A második a hatósági állategészségügyi szolgálat megyei állomásokkal, járási tisztségviselőkkel, falusi állatorvosokkal, akik felkérésre a nagyüzemekben a gyógyító munkát is ellátják. Ez azonban egyre kevésbé lesz feladatuk. A harmadik fokozat ugyanis az üzemi állatorvosok hálózata. Azoké a diplomás szakembereké, akik ugyanúgy a termelőszövetkezet vagy az állami gazdaság dolgozói, mint a főállattenyésztők. Az „üzemiek” létszáma mostanáig már megközelítette a teljes állatorvosi kar egyharmadát. Sokan azt hiszik, hogy a mai viszonyok közepette az üzemi állatorvos és az üzemi főállattenyésztő munkaköre összeolvad, azonosul. Ez tévedés, s hiba, ha bekövetkezik. Amennyiben a főállattenyésztő a védőoltásokkal foglalkozik, vagy az állatorvos tenyészanyag után futkos, akkor ennek vagy a tenyésztés, vagy az állategészségügy látja kárát. Ismételjük tehát, a szervezeti keretek adottak. S tovább gyarapodnak. Három éven belül minden megyében fölállítják a központi laboratóriumot, amelyben már specialisták dolgoznak. A laboráns, vagy élelmiszer-higiénikus állatorvos gyógyító gyakorlatot nem folytat majd, de olyan vizsgálatokat végez, amelyek nélkül a többiek nem boldogulnának, a hatósági állatorvosi szolgálatot technikailag kiválóan felkészítik. Jelentős tartalékokat halmoznak fel egy esetleges újabb járványbetörés elhárítására. Erőteljes munkát kell folytani a szarvasmarha-állomány tbc- mentesitésére, a fejőgép terjedésével párhuzamos tőgybetegségek csökkentésére, megelőzésére, vagy például a nagyüzemi baromfitelepeket veszélyeztető tífusz legyűrésére. Mindennek helyi operatív tennivalóit a remélhetőleg egyre gyarapodó üzemi állatorvosi gárda látja majd el. Az ő munkájukat is könnyíti, hogy a minisztériumban már készülnek — állatfajonként — a nagyüzemi állathigiéniai irányelvek. Azt várjuk, hogy a nagy anyagi áldozatok és szakmai erőfeszítések árán a negyedik ötéves terv végére állategészségügyünk ismét felzárkózhat a világ élvonalába. Remélhető, hogy mindez hatásosan segíti majd a nagyméretű húsprogram végrehajtását. F. B.
