Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

1970. október 4, vasárnap & olffal Megvalósult álmok új, alacsony szárú fajták már 40—45 mázsa holdan- kénti termést ígérnek. Az idén először vetettünk par­cellás kísérletben az ígé­retes nagyhozamú jelöltek­ből. Ezek már jobb földe­ket igényelnek Most már a bácskai körzetben is ér­deklődnek a triticale iránt. a lelkes szakembereknek, akik velem együtt hisznek az álmokban. Az ember képes irányítani a termé­szetet, megismerni törvé­nyeit és alkalmazni azokat a maga hasznára. Jelenleg a Duna—Tisza Közi Mezőgazdasági Kísér­leti Intézet igazgatóhelyet­tese. A triticale nemesíté­sével egyedül ő foglalkozik az országban, illetve még valaki. Kisebbik fia Jó­zsef, aki jelenleg az inté­zet gyakornoka és édesap­ja nyomdokaiba kíván lép­ni. Kereskedő Sándor A szovjet kultúra napjai megyénkben Húsz évvel ezelőtt egy fiatalember elhatározta, hogy beleszól a természet törvényeibe, keresztezi a búzát a rozzsal, új növényt hoz létre. Néhány esztendő múlva már eredményekről számolhatott be. A tritica- leről szóló szakirodalom­ban mindenütt szerepel a neve. Az új növényből ki­váló takarmánygabona lett, A rejtély kulcsa — Genetikai alapon kezdtem a kísérletekhez — magyarázza. — Rájöttem, hogy a 42 kromoszómás búzafajtából két szerel­vényt, azaz 14-et kiemelve és behelyettesítve azokat a rozs kromoszómáival meg­kapom az új növényt. A 42-es szám volt a rejtély kulcsa. Ez az optimum. Mi is az a kromoszóma? Tömören: az átöröklés hordozója, azonos faj egye- deinek sejtjeiben azonos a száma. Mindez egyszerűen hang­zik. Kivenni az átöröklést meghatározó részeket egy növényből és átteni má­sikba. A megoldás viszont nagyon nehéz. A módszer megtalálása a „hogyan”- ra a válasz megkeresése a kutató feladata. A világon az elsők kö­zött találta meg a megol­dást. Pedig a nemzetközi mezőny igen erős volt és jelenleg is az. Az Egyesült Államokban, Mexikóban, Japánban és Európa szá­mos országában óriási ver­Az alkotó öröme Az idén már 84 vagon ' vetőmagot igényeltek az ország minden részéből. Mutatja a levelezést, az alkotó öröme ragyog az ar­cán, amikor a kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezet veze­tőinek véleményét ismerte­ti. Levelükben a triticale termesztésének 10 éves ta­pasztalatairól írnak és ké­rik, hogy a kutató az idén is kapcsolja be az üzemet kísérleteibe. A Martonvásárhelyi Me­zőgazdasági Kutató Inté­zetből is jött egy értesítés. A T—64-es az idén 32,6 mázsát adott holdanként. magas fehérjetartalommal. Nagy segítséget adott a jobb homokok hasznosítá­sához. Két évtized alatt csaló­dások és sikerek váltogat­ják egymást. Évek alatt a genetikai fejlődés ezer esz­tendőit kellett átugrania a kutatónak, Kiss Árpádnak, aki erre tette fel az életét. senyfutás folyik a kutatók között. Minden esztendő hoz újabb eredményeket, meglepetéseket. Nem rosszalólag említi, hogy több ezer holdon ter­mesztették a mezőgazdasá­gi nagyüzemekben a fajta­jelölteket, amikor sikerült elérni, hogy a T—57-es és a T—64-es állami elisme­rést kapjon. Hozzáteszi: — Megértem, hogy az óvatos­ság soha sem árt, hiszen nem mindenütt váltották be a fajtajelöltek a hozzá­juk fűzött reményeket. A túlságosan gyenge homo­kon a triticale sem hoz sok­kal több termést, mint a rozs. Az agrotechnikáját is meg kell ismerni. A kudarcok nem keserí­tették el. Töretlen ambí­cióval dolgozott. Hitt az új növényben. Ezt választotta kandidátusi értekezése té­májának. 1968-ban könyvet írt a triticaleról. Ez az egyetlen jelentősebb mű a szakirodalomban amely az új növényről megjelent. Együtt olvassuk a nem­zetközi egyezmények má­solatát. Csaknem két éve már, hogy a lengyelekkel megállapodás történt. A két ország kutatói négy té­mában működnek együtt, ezek közül egyik a tritica­le. Hasonló megállapodás történt a Német Demokra­tikus Köztársasággal és születőben van a többi szocialista országgal is. Az élet azonban újabb ás újabb leckét ad fel. A mezőgazdasági üzemek ala­csonyabb, erősebb szárú, az eddiginél még nagyobb hozamú, fagy- és betegség­ellenálló fajtákat kémek. irányításával ezt keresi most a lelkes kutatócso­port. — Az ismeretek bővülé­se újabb lehetőségeket tárt fel. Sikerült a legnagyobb változatosságot elérni. El­jutottunk odáig, hogy 30— 220 centiméter között vál­takozik a szár hossza. Az számú Lakásépítő és Fenn­tartó Szövetkezet tagjai — figyelik türelmetlenül az építkezés ütemét. Érthető: nehezen várják a birtokba­vételt, az albérlet nehéz terheitől való szabadulást. Erre pedig már csak jövő­Az országszerte megren­dezésre kerülő szovjet kul­túra napjai Bács-Kiskun megye számára is jó alkal­mat teremtenek, hogy a la­kosság minél szélesebb ré­tegei megismerkedjenek a szovjet kultúra kiemelkedő alkotásaival. Az október 24-től november 3-ig tartó kulturális napok alkalmá­val több helyi és országos rendezvényt is tartanak megyeszerte. A megyei tanács műve­lődésügyi osztályán kapott felvilágosítás szerint az időszak egyik legkiemelke­dőbb eseménye a Szvesnyi- kov-kórus kecskeméti lá­togatása lesz. A kórus ok­tóber 26-án érkezik a me­gyeszékhelyre. A délután folyamán az ének-zenei is­kolába látogatnak el a ven­dégek, a baráti találkozó után pedig este a Katona re kerül sor. Egyelőre a legnagyobb gond, hogy még nem akadt kivitelező a te­tőszigetelés nagy lelkiisme­retességét igénylő munká­jára. (Pásztor Zoltán felvétele.) József Színházban adnak műsort Október 31-én Kecske­méten, a Városi moziban tartják a Nagykorúság című szovjet film díszelőadását. A bemutatón és az ezt kö­vető filmankéton részt vesznek majd a film alko­tói is. Ezenkívül még két érdekes filmbemutatóra ke­rül sor. Baján október 29-én vetítik megyénkben először a Dosztojevszkij re­gényéből készült, kétrészes Bűn és bűnhődés című fil­met, melyet Kulidzsanov rendezett. Ugyanezen a na­pon Kecskeméten a szintén kétrészes Szerelmi álmok kerül vetítésre. A filmen Keleti Márton rendezésé­ben kitűnő szovjet és ma­gyar szereplőgárda kelti életre nagy zeneszerzőnk, Liszt életét. Megyénk más városaiban és községeiben is több filmbemutatót, ismeretter­jesztő előadást és irodalmi ankétot is szerveznek, ahol hasonlóképpen a szovjet kulturális élet eredményeit veszik számba a könyvtá­rak és a művelődési ottho­nok közönsége előtt. Egy lépéssel megelőzni Hiába faggatom, kérem mondjon egy kicsit többet magáról, küzdelmeiről, szerényen elzárkózik. — Az én kutatómunkám olyan, mint amikor a kár­tyajátékban az egyik part­ner mindent egy lapra tesz fel — mondja. Először válik szenvedé­lyessé a hangja. — Ügy érzem, a kutatá­sok során segítőtársaim­mal együtt sikerült mindig egy lépéssel megelőzni a külföldi vetélytársakat. Köszönhetem ezt azoknak 134 család várja Kecskemét, Műkertváros 1970. ősze. Egyenként 12 tá­gas, kétszoba-összkomfor- tos lakással, 17 kétemeletes ház sorakozik a kiépített, vízhálózattal is ellátott út mentén. Százkilencvennégy család — a kecskeméti I. Amióta nagyközségben élnek... Hogy például Tiszakécs- ke is nagyközségi rangra emelkedett, már ahhoz sokféle feltételt meg kel­lett teremteni. Erről nem egyszer —■ s nem egy nagyközség vonatkozásában — írtunk már. Most azért ülünk itt a vb-elnöki szobá­ban Tóth Sándorral a tisza­Több kedvvel Tóth elvtárs mindjárt a klasszikus bizonyítékkal az építési engedélyek helybeni kiadásának előnyeivel kez­di. Míg ez a járásnál tör­tént, egy-másfél hónapot is igénybe vett. Ma: ahhoz képest szinte „azonnal” megoldható, ha- az előfel­tételek megfelelőek. Nem kell utazgatni, erre pénzt, időt fecsérelni. Lovas Béla közbeveti: — Aztán ha valami véletle­nül kimaradt a kérelem­ből — esetenként apró formai hiba miatt — el­utasították. Lehetett kez­deni elölről. — Hány építtetőt érinte­nek ezek a változások? Tóth Sándor készségesen, maga néz utána egyik kö­kécskei községi pártbizott­ság titkárával, Lovas Béla igazgatási csoportvezetővel és dr. Gál Jánosné műve­lődésügyi felügyelővel, hogy néhány példán bemu­tassuk: milyen előnyeit ér­zi a lakosság a nagyköz­séggé válásnak — azóta? építkeznek zeli irodában. Perceken belül jön az „eredmény- nyel”. Ebben az évben 392 Fonákságok — Lovas Béla csak úgy ka­pásból egész sor előnyt említ saját munkaterületé­ről. A kisipari szolgáltatás fontosságát nem kell kü­lön hangsúlyozni egy di­namikusan fejlődő nagy­községben. Hány iparenge­dély-kérést fullasztott be régebben, hogy a járásnál döntöttek.. Most már; ha a feltételeket igazolja a kis­iparos, kérelmére idehaza megkapja az iparengedélyt, így is logikus. Elvégre egy nagyközség felelős vezetői alkalmasak felelős döntés­db. építési jellegű ügyira­tot intéztek eddig; ebből 160 — lakásépítéssel kap­csolatos. Tavaly — tehát még a „kisközségi” időben — 120, azelőtti évben pe­dig 80 ilyen ügyiratot ke­zeltek. Aligha kell kommentár, de még tegyük hozzá, hogy az építkezési kedv emel­kedésének újabb lökést ad a Lakitelek felőli útmenti rész belterületté nyilvání­tása. Lesz kisajátítás, te­lekkijelölés. régebben re, nem szólva arról, hogy helyben mégiscsak jobban ismerik a folyamodó sze­mélyét, körülményeit. S ha már a helyiek na­gyobb, hitelesebb tájéko­zottságáról van szó. Szinte a komikumig groteszk helyzet adódott a régebbi, igen szűkmarkúan mért tanácsi önállóság, illetve a járási jogkör ellentmondá­saiból. Ha valakinek a jó­szága ráment a szomszéd tanya földjére — Tisza- kécskén —j & perlekedés­ben a járás mondta ki az varos közbotrányt okozva áment. Ha a tiszakécskei verte el lovát a község kö- atyafinak nagyzolásra tá- zepén — ezt a szabálysér- madt kedve, s mondjuk tést is a járás torolhatta hajós egyenruhába öltö- meg... Nem is gondolná zött, a járásnál ítélkeztek az ember, hogy az élet a jogtalan egyenruha (vagy mennyi területén, még cím) viselés miatt. Mintha ilyen perifériális ügyekben helyben nem jobban tud- is, érni kellett az önál- ták volna a tényt. No és ló elbírálásra: — nagyköz- ha a brutális lelkületű fu- séggé. Átmeneti bizonytalanságok Azért vannak ki alakulat- nap mint nap voltak si­lanságok is — a természe- kerélmény.eim, örültem tesen jóval több előny munkám eredményének... mellett, örvendetes, hogy — Konkrétan, mikben Tiszakécske nagyközség érzi jogkörének, illetve művelődésügyi felügyelőt ezek meghatározásának hi- kapott dr. Gál Jánosné ányát? személyében, aki igazgató — Óralátogatásra van jo- volt Orgoványon. Ö azon- gom, de észrevételeim el­bán egyelőre szorongva ta- mondására nincs; akkor nácstalan. pedig mit ér? Vagy: ha it­— örültek, hogy elvál- teni iskola tanulóit társa­laltam _ hiszen iskola- dalmi munkára szervezzük, i gazgató voltam, pedagó- az engedélyt még a járás gus —, csak a munkakörö- művelődési osztálya adja. met nem tudták körvona- Kettősség van tehát. A ne- lazni. Van hatásköri lista, velők alkalmazása s já- de jogköröm nincs részle- ráshoz tartozik, de ha tezve. „Majd kialakul me- nincs a járásnak, sz-rez- netközben” — mondták, de zünk, ám a járás felveszi, ezt a „menetközben”-t so- Hozzám még semmivel kallóm. Húsz év alatt meg- sem jöttek itteni pec agó- szoktam a lelkiismeretes gustársaim.. Mit is bér­munkát, s bánt, hogy most jenek, mihez van jo gkö- csak tengek-lengek. Mint rom?... Cselekedni sze- gyakorló pedagógusnak retnék, segíteni mint peda^ gógus is, hiszen most van bőven alkalom folyóiratok, szakkönyvek — lapok ta­nulmányozására. Arra, hogy lépést tartsak. Mert míg gyakorló pedagógus az ember, erre kevés idő van, pedig éppen a munka ál­lít fel fogas kérdéseket, s akkor jó volna búvárkodni. Csakhát az örökös időhi­ány ... Most tenni sze­retnék; minél többet együtt lenni kollégáimmal, hogy mindezekről is be­szélgessünk .... Ekkor következett a kedves figyelmeztetés. „Nem újságba való, amit most mondok” — de az­tán megegyeztünk, hogy a kiélezett példát senki sem fogja szó szerint venni, nem értik félre: — Ügy érzem, ha egy délelőtt elmennék innét tanítani, senki sem venné észre ... Még az elején vagyunk a nagyközségi ranggal já­ró átmeneti nehézségek­nek, mert látják, ilyenek is vannak — s bizonyára határozottabb kontúrokat, jogköröket kap egy — Ti­szakécske vagy más — nagyközség új művelődés- ügyi felügyelője is. Örüljünk, hogy a mun­ka lázában égve észrevéte- lez egy lelkes oedagógus. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents