Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

választójogi törvény módosítása

az országgyűlés előtt *

(Folytatás az 1. oldalról)

kus vonásainak továbbfejlesztésére a jelölés jogát közvetlenül a választók jelölőgyűléseire bízza az országgyűlési képviselők és a helyi tanácsok tagjainak választásánál. Ismeretes, hogy jelenleg a jelölőgyűléseknek csak javaslattételi joguk van. A jelölést a népfront illetékes bizottságai végzik a gyűlések által előterjesztett személyi javaslatok alapján.

A jelölőgyűlések szerepe és jelentősége tehát lényegesen növeszik, jellegük megváltozik, a választásoknak fontos politikai és jogi intézményei lesznek.

A törvényjavaslat szerint a jelölőgyűléseken a jelöltekre javaslatot tehetnek a Hazafias Népfront szervei, a társadalmi szervezetek, a dolgozók kollektívái, továbbá bármely választópolgár is.

A jelölőgyűlésen résztvevő választók a jelöltek indulását nyílt szavazással támogatják.

Ügy vélem, hogy a jelölőgyűlések jellegének megváltoztatására előterjesztett módosítás elvi-politikai jelentősége nyilvánvaló.

Nálunk egypártrendszer van. Az MSZMP társadalmunk kipróbált politikai vezetője. Politikája kifejezi és képviseli valamennyi dolgozó osztály és réteg érdekeit. Az új társadalom építése nemcsak a kommunisták ügye, hanem minden becsületes magyar hazafié. Az MSZMP politikáját a széles dolgozó tömegek összefogásával, aktív közreműködésével valósítja meg.

Ezért minden becsületes magyar államporgárt mozgósít, harcba hív a szocialista célok megvalósításáért.

Választási rendszerünk népfront jellegének változatlan alapelve, hogy mind az országgyűlési képviselők, mind a tanácstagok továbbra is a Hazafias Népfront programját, politikáját képviselik, és ezért jelölésük politikai előfeltételének kell tekinteni a népfront programjának elfogadását. Abból a célból, hogy ez a fontos alapelv a törvényjavaslat indokolásában is markánsabban jusson kifejezésre, azt a következő mondattal egészítem ki:

„Az országgyűlési képviselők és tanácstagok továbbra is a Hazafias Népfront politikáját képviselik, ezért jelölésük politikai előfeltétele a Hazafias Népfront programjának elfogadása”.

A két vagy több jelölt állításával összefüggésben Korom Mihály a következőket mondotta:

A szavazás jelenlegi rendszere a két vagy több jelölt esetén objektíve előnyt, kivételezett helyzetet ad az első helyen szereplőknek, mivel a törvény szerint az érintetlenül hagyott szavazólap a sorrendben első helyen álló jelöltre adott szavazatnak számít. A törvényjavaslat ezen változtatni kíván. Ezt úgy oldja meg, hogy több jelölt esetén megszünteti ezt a kivételezést, és a választónak a szavazólapon meg kell jelölnie, hogy a jelöltek közül kire szavaz. A javaslat szerint érvénytelen lesz az a szavazat, amelyen több jelölt esetén nem jelöli meg a választó- polgár, hogy kire adja vok- sát.

Több jelölt indulása esetén lényeges annak hang- súlyozása is, hogy közülük az lesz a megválasztott képviselő, vagy tanácstag, aki a leadott érvényes szavazatoknak több mint a felét megkapta. Tehát nem a szavazatok relatív aránya a döntő. Ha pedig egyik jelölt sem kapja meg a szavazatok több mint 50 százalékát, akkor pótválasztást kell tartani, amelynek során új jelölt vagy jelöltek is állíthatók.

A törvényjavaslat tartalmazza a képviseleti rendszerünk egyszerűsítésére és korszerűsítésére vonatkozó elgondolásokat is. A hangsúlyt én most a korszerűsítésre helyeztem.

Az eddigi tapasztalatok alapján tettük meg javaslatunkat, amelynek elfogadása esetén a járásokban és a megyei jogú városok kerületeiben az 1971- ben esedékes általános választásokon már nem választunk tanácsot és végrehajtó bizottságot, azaz testületi képviseleti szerveket. A járási tanácsok és végrehajtó bizottságaik az elmúlt két évtized során sok és nagy feladatot oldottak meg, de ma már — főleg a

mezőgazdaság szocialista átszervezését követően — betöltötték történelmi küldetésüket.

A járások, mint közigaz gatási egységek, természetesen a jövőben is megmaradnak. Közigazgatási apparátusra, s bíróságra, ügyészségre, rendőrkapitányságra, népi ellenőrzési szervekre, bankszervekre stb., továbbra is szükség lesz a járásokban. A köz- igazgatás tehát nem távolodik el a helyi lakosságtól. Ellenkezőleg: arra törekszünk, hogy tovább növeljük — a feltételek biztosításával párhuzamosan — a helyi, tehát a városi és községi tanácsok hatáskörét, hogy ott intézzék az ügyeket, ahol azok felmerülnek, ahol azokat a legjobban ismerik.

Áttérve a közvetett választások részleged bevezetésére vonatkozó javaslatra, Korom Mihály hangsúlyozta:

— A szocialista államépítésben és a képviseleti rendszer létrehozásában nem ismeretlen a közvetett választás. Ennek az elvnek alkalmazását nem általában, hanem csak a fővárosi és megyei tanácsok megválasztásánál javasoljuk. A tanácsok választásának és működésének 20 esztendős tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a választópolgárok főleg két fórum, az ország- gyűlés, valamint a helyi tanácsok — illetve az e testületekbe választott képviselők és tanácstagok — tevékenységét kísérik figyelemmel.

— Változtani kívánunk a

közeljövőben a fővárosi és a megyei tanácsok jellegén és feladatkörén is. önállóságuk — a demokratikus centralizmus elveinek

hangsúlyozott fenntartásával — minden vonatkozásban növekedni fog. Tevékenységükben jobban előtérbe kerül majd a főváros, illetve a megyék társadalmi, gazdasági, kulturális életének vezetése, fejlesztése — a helyi, a megyei és az országos érdekek egyeztetése útján.

A helyi tanácsok önállóságának, felelősségének növekedése, önkormányzati jellegük erősítése is indokolja, hogy a fővárosi és

megyei tanácsokba a tanácstagokat a választópolgárok ne közvetlenül, tehát választókerületenként, hanem maguk a helyi képviseleti testületek válaszszák titkos szavazással. Ez a változtatás a helyi tanácsok képviseletét erősíti, mivel a fővárosi és a megyei tanácstag a jövőben egy-egy választókerület helyett az őt megválasztó tanácsot, illetőleg magát a várost, községet, fővárosi kerületet is képviseli.

A közvetett választással a helyi tanácsoknak módjukban lesz olyan személyeket választani a fővárosi, illetve megyei tanácsokba, akik várhatóan a legjobban képviselik majd a város, a község, a kerület érdékeit, hangsúlyozom: az össztársadalmi és a helyi érdek legjobb összehangolásával. A tanács megfelelő megbízatásokat is adhat majd az általa megválasztott tanácstagoknak. Módja lesz arra, hogy — akár a tanácsülés plénumán beszámoltassa küldötteit, tehát reálisabb lesz a fővárosi és megyei tanácstagok felelőssége az őket megválasztó tanácsok — rajtuk keresztül pedig a terület lakossága — előtt.

A lakóterületi elv fontossága jut kifejezésre abban a javasolt rendelkezésben is, hogy e tanácsok tagjait túlnyomórészt a helyi tanácsok közül kell jelölni, illetve megválasztani. A törvényben százalékos arányt természetesen nem lehet meghatározni — ez túlzott merevséghez vezetne —, de arra gondolunk, hogy a helyes arány körülbelül 75—80 százalék a helyi tanácstagok javára.

A javasolt változtatásoktól azt várjuk, hogy a fővárosi, illetve megyei tanácstagok és a helyi tanácsok között a jelenleginél sokkal szorosabb és eredményesebb kapcsolat alakul ki. Mindez tovább erősíti állami életünk demokratizmusát is.

A törvényjavaslat nem kíván változtatni azon a bevált elven, hogy az általános választásokra a jövőben is négyéves időközökben kerüljön sor. Az eddigi tapasztalatok azonban arra figyelmeztetnék, hogy az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választását időben célszerű egymástól elkülöníteni. (A közvetett választással létrehozandó fővárosi és megyei tanácsoknál ez egyébként is törvényszerű, mivel azokat a helyi tanácsválasztásokat követő egy hónapon belül kell megtartani.) Az országgyűlési és helyi tanácsi választások időpontjának elválasztása azzal az előnnyel jár, hogy vitathatatlanul növeli a helyi választások jelentőségét, ugyanakkor tartalmilag világosabb arculatot kap mind az országgyűlési, mind a helyi tanácsi választás.

Az országgyűlési képviselőválasztások során' az, eddiginél nagyobb hangsúlyt kapnak az országos kérdések, a helyi tanács- választásoknál pedig jobban lehet majd koncentrálni a valóban községi, városi problémákra, a most már nagyobb hatáskörrel és lehetőségekkel rendelkező helyi tanácsok eredményeire és további feladataira is támaszkodva.

Ezért tartalmazza a törvényjavaslat átmeneti rendelkezésként, hogy az 1971- ben esedékes országgyűlési képviselői és helyi tanácstagi választásokat még egyszerre tartsuk meg, s a helyi tanácsok megbízatása két évre szóljon. Így megvalósítható a választások időbeli elkülönítése.

Az igazságügy-miniszter ezután aláhúzta:

— Választási rendszerünk javasolt módosítása az alkotmányban rögzített legfontosabb alapelveket változatlanul hagyja. A járási tanácsoknak, mint képviseleti szerveknek megszüntetése, valamint a közvetett választások részleges bevezetése azonban érinti az alkotmány egyes rendelkezéseit. Ismeretes a tisztelt országgyűlés előtt, hogy napirenden van az 1949-ben elfogadott alaptörvényünk módosítása. Az alkotmánymódosítás közeli időpontjára való tekintettel a kormány azt javasolja, hogy a választójogi törvény módosítása kapcsán most külön alkotmánymódosító törvényjavaslat előterjesztésétől az ország- gyűlés tekintsen el.

A jelen törvényjavaslatban foglalt megoldási mód, amelyet a 21. paragrafus (2) bekezdése tartalmaz, ál- lamjogilag teljesen kielégítő, törvényes és alkotmányos. A most beterjesztett törvényjavaslat jellege, és az alkotmánnyal összefüggő rendelkezései azonban megkívánják, hogy az országgyűl és, kétharmados többséggel fogadja el. Meg vagyok győződve arról, hogy az országgyűlés a kormány előterjesztését elfogadja.

A törvényjavaslat összhangban van nagy társadalmi céljainkkal. Nem kétséges, hogy a javaslat, s elfogadása után a törvény rendelkezései szerint megválasztott képviseleti szervek, az azokban dolgozó országgyűlési képviselők és tanácstagok nagymértékben hozzájárulnak majd e célok sikeres megvalósításához. A törvényjavaslat, illetve törvény jó eszköze lesz a közügyekben való részvétel fokozásának, tovább erősíti hazánkban a szocialista demokráciát, amely egyik fontos feltétele a szocializmus teljes felépítésének.

E meggyőződéstől vezettetve terjesztem a jelen törvényjavaslatot az országgyűlés elé. A kormány nevében kérem megvitatását, és az országgyűlés jogi. igazgatási és igazságügyi állandó bizottsága által tett módosító javasltatokkal való elfogadását — fejezte be expozéját dr. Korom Mihály.

A miniszter expozéját követő vitában felszólalt dr. Varga Péter és Csapó Ernő Pest megyei képviselő, valamint Sarlós István, a fővárosi tanács vb-elnöke. Az igazságügy-miniszter válasza után az országgyűlés a választójogi törvény módosításáról szóló törvény- javaslatot egyhangúlag elfogadta.

Befejezésül Geiszbühl Mihály Győr megyei képviselő interpellált a házgyári. nagypaneles épületek ügyében, amire Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszolt.

Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a választ tudomásul vette Az országgyűlés ülésszaka ezzel véget ért.

Parlamenti jegyzetek

Az Országház kellemesen fűtött termeiben, a folyosókon, ablakmélyedésekben kis csoportokban, vagy kettesével beszélgetnek a küldöttek. Szünet van. Ez a néhány perc, rövid félóra igen alkalmas az eszmecserére, tapasztalatok, észrevételek megbeszélésére, jó találkozások lebonyolítására. Barátok vannak itt, s a debreceni képviselő szinte kitörő örömmel üdvözli Vas megye küldöttét, amott pedig Ortutay Gyula diskurál Darvas Józseffel, egy fekete hajú asszony Erdei Ferencnek magyaráz valamit élénk kézmozdulatokkal.

En a Bács-Kiskun megyei képviselőket keresem, s hamarosan kölcsönös örömmel üdvözölhetjük egymást. Közülük hármat kérdeztem meg arról: mit fűzne még hozzá az itt elhangzottakhoz?

Kelemen Sándor a következőket mondja: — Én a bor felvásárlása körüli rendezetlen körülményekre hívnám fel a figyelmet. A termelő ugyanis még hozzávetőlegesen sem tud tervezni az eladási árat illetően, s ez nem csupán Bács megyei, hanem országos jelenség. Most, amikor már lassan véget ér a szüret, csupán néhány nappal ezelőtt közölték a must, illetve a szőlő felvásárlási árát, holott a szakszövetkezetek, tsz-ek és egyéniek is termésük nagy részét átadták a felvásárló szerveknek.

— Hasonló a helyzet az almával is. A termelő teljes bizonytalanságban van az átvételi árat illetően. Például az exportalma felvásárlási árát néhány napja tudtuk meg. S ha tetszik ez az ár, ha nem, oda kell adnunk, mert köt a szerződés. Más dolog, hogy esetleg a termelőknek nem éri meg, sőt talán ráfizetnek Beszélünk a termelők és a kereskedelem kooperációjáról, de szerintem ennek nincsenek meg sem a jogi, sem a szervezési előfeltételei — mondja Kelemen Sándor.

— Mi a véleménye az országgyűlés mostani ülés- Szakáróll

— Igen jó érzésekkel töltött el Párái elvtárs expozéja. A negyedik ötéves terv irányelveit, programját rendkívül világosan, tisztán, a gazdasági törvények és lehetőségek teljes ismeretében és figyelembevételével dolgozta ki a Tervhivatal. Az expozét hallgatva megértette az ember, hogy reális, minden körülményt figyelembe véve megalapozott a terv, s megvalósítása sem ábránd. Jó volt tapasztalni azt is, hogy felszólaló képviselőtársaim — a korábbi ülésszakoktól eltérően — nem saját körzetük egyedi problémáival foglalkoztak, hanem az ottani gondokban meglátták, mi az ami az egész népgazdaság számára is gond, s az országos ügybe ágyazva mondta el felszólalását. Megvalósulni látom a Veres Péter által megfogalmazott igényt: nemzetben, népben gondolködni.

fehete Pálné kiskunfélegyházi képviselő: — Nagyon sok mindent el kellene mondani még, ami szóba kerül ugyan, de a gondok megoldása érzésem szerint lassú. Ilyen például az öregek és a kis jövedelemmel rendelkező családok helyzete. Az előbbivel nemrégiben országos szinten is foglalkoztak, de nem látom erőteljesen kibontakozni azt az országos, társadalmi összefogást, amellyel véglegesen és megnyugtatóan rendezni lehetne ma még meglevő gondjaikat. A kis jövedelmű családokkal kivételt tennék a lakáselosztásnál, hiszen ők szövetkezeti lakásra soha nem tudnak megfelelő alapot teremteni, állami lakás pedig — mint ismeretes — egyre kevesebb épül. Hangsúlyozom, mint előttem és máshol annyian a vállalati, a munkahelyi támogatást, a szakszervezetek szerepét, pártfogását. Igen fontos társadalmi és politikai kérdés ez — mondja Fekete Pálné.

— A másik kérdés, amit felszólalásomban elmondanék: a munkafegyelem Ha ennek lazaságáról beszélünk, ne csak a kétkezi munkásokat, a fizikai dolgozókat említsük, mert én tudom, tapasztalom, hogy az irodai alkalmazottak sem szakadnak meg, ott is van lazítás,'‘sőt... Jobb, nagyobb megbecsülést érdemelnének viszont a szocialista brigádok, a termelésben, a szocialista munkástípus kialakításában élenjáró, abban példát mutató kollektívák. Ne csak vállveregetést, erkölcsi megbecsülést, hanem anyagi támogatást is kapjanak. Több felszólalásból kicsendül az, hogy a megtermelt javakból, a nemzeti jövedelemből való részesedés nagy szélsőségeket takar. Ügy fogalmaznám ezt, hogy egyesek már a kommunizmusban élnek, mások viszont még a szocializmus előnyeit sem élvezhetik. Ezen, a jövedelmek reálisabb szabályozásával feltétlenül változtatni kellene — fejezte be a félegyházi képviselőnő.

Kigö János kalocsai képviselő: — a negyedik ötéves tervről szóló expozéjában Párái elvtárs úgy fogalmazott, hogy 1975-ig több tíz százalékkal kell emelni a mezőgazdasági termelést, s ezt kizárólag a termelékenység fokozásával érjük el. Némi ellentmondást vélek felfedezni itt, ha arra gondolok, hogy már- már tragikus méreteket ölt a mezőgazdasági gépek és alkatrészek krónikus hiánya. Ha ezen nem változtatunk sürgősen, a mezőgazdaság képtelen lesz fokozni a termelékenységet, amihez elsősorban gépekre, gépekre van szükség. Hasonlókat tudok elmondani a műtrágyaellátásról is.

— Tudom, hogy a kormány évente 11 milliárd forintot fordít a nyugdíjak, segélyek, járadékok stb. fizetésére, s tisztában vagyok azzal, mit jelent a tsz- nyugdíj azoknak, akik egyébként magukra hagyatva öregedtek volna meg. De még mindig feszültséget okoz az ipari és mezőgazdasági nyugdíjak közötti aránytalanság. Azt kérném a kormánytól, hogy a népgazdaság erejéhez mérten a tsz-nyugdíjak fokozott emelését is tartsa napirenden — fejezte be Rigó elvtárs.

Megszólal a tengő, vége « szünetnek. A folyosókról, a büféből, termekből bevonulnak a képviselők a tandoskozóterimbe, ahol tovább folytatják az eszmecserét, hogy kialakítsák, megtalálják a legcélravezetőbb utat, az egész nép érdekét szolgáló legjobb megoldásokat„

s, a