Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-27 / 252. szám
1970. október 27, kedd 5. oldal igények és lehetőségek BESZÉLGETÉS AZ ISMERETTERJESZTÉSRŐL a Sugovica partján Tavaly hétezren látogatták rendszeresen a Duna menti községekben megtartott TIT-előadásokat. Külön örvendetes, hogy megnőtt a tanyán élő emberek érdeklődése. A soron következő ismeretterjesztési évadban milyen eredményekre számítanak, hol tartanak az előkészületekkel? — ezt kérdeztük 'Borbély. Jánostól, a Dunavecsei Vikar Béla Könyvtár vezetőjétől, aki a TIT körzeti szervezetének tevékenységét is irányítja. — Az elmúlt hónapban felkerestük a környező községek üzemeit, intézményeit és a közös gazdaságokat, hogy tájékozódjunk az igények felől. Az esetenkénti előadások helyett, az idén inkább a programszerű, több témakörből összeválogatott sorozatok lebonyolítására hívtuk fel a figyelmet. □ □ □ □ — A szeptemberben elkezdett szervezési munka még nem ért véget, de az eredmények biztatóak: közel félszáz előadásra kötöttünk szerződést. A duna- vecsei Üj Élet Tsz-ben tavaly 24 előadás volt, most is hasonló a kívánságuk. De várjuk még a solti és a tassi termelőszövetkezetek jelentkezését. Űjsolton és Apostagon az idén először lesz egészségügyi sorozat, Tasson és Solton pedig újra megszervezik a szülők akadémiáját. — Milyen témák iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés? — Igen népszerűek a világnézeti, a társadalompolitikai és történelmi előadások. Az üzemekben, tsz- ekben egyre több jogi és közgazdasági, szociológiai kérdésre várnak választ. Az irodalom iránt csökken az érdeklődés, csakúgy mint a pedagógiai, illetve művészettörténeti témák iránt. Végül megemlítem az egészségügyi sorozatokat, melyek változatlanul az ér- ■d öklödé: központjában vasnak. □ □ □ □ — Van-e elegendő számú, jól képzett előadó? — Sajnos, e tekintetben nincs minden rendben. Az ismeretterjesztő munkára alkalmas pedagógusok, ipari és mezőgazdasági szakemberek állandó elfoglaltságra hivatkoznak. Korábban gondot okozott az alacsony, 49 forintos előadói díj is, most már ez az akadály is elhárult, mert felemelték nyolcvan forintra. Jelenleg 50—60 előadás megtartása négy-öt előadóra háruL Egyedüli könnyítés, hogy a közgazdasági és a jogi témákhoz gyakran megyei, illetve országos előadókat kémek. — Módszerek szemléltetés? — Az előadások után lehetőséget teremtünk a konzultációra, egyes részkérdések újbóli megvitatására is. A szemléltetésről az előadóknak kell gondoskodniuk; (térképek, könyvek, hanglemezek és diafilm.) Nagyon kellene egy kes- kenyfilmvetítő — ígéretet már kaptunk, talán sikerül ... A szemléltetés szűkös lehetőségein javítana, ha a járási művelődési autó programját az eddigieknél céltudatosabban egyeztetnénk a TIT-előadásokkal. Ennek főként a környező tanyaközpontok lakói látnák jó hasznát. □ □ □ □ — Milyen segítséget kapnak helyileg az ismeretterjesztés színvonalának javításához? — A községi pártbizottságok, a pártszervezetek az első számú támogatóink, de az állami és a társadalmi szervekkel is jó a kapcsolatunk. Tapasztalataink közül egy: úgy látjuk, hogy a falun élő értelmiségiek egy része csökkenő érdeklődést mutat munkánk iránt. A tsz-éknél megtartott előadásokon ritkán látni agro- nómusokat, vagy egyéb gazdasági vezetőket. A községi művelődési házakban zajló sorozatokról a pedagógusok hiányoznak. Pedig tevékeny közreműködésük nagyon is szükséges feltétele a mindannyiunk számára oly fontos ismeretek szélesebb körű és célravezetőbb terjesztésének. □ □ □ □ A beszélgetés végén Borbély János még megjegyezte: A most kezdődő évad folyamán is arra törekednek, hogy fenntartsák a tömeges érdeklődést, ugyanakkor mélyebbre hatoló elemezéssel tegyék lehetővé az egyes témák iránt különösen érdeklődő hallgatók jobb tájékozódását. A feltételek állandó javításával a TIT dunavecsei körzeti csoportja egyre jobban szolgálhatja az egységes falusi népművelési tevékenységet. Törekvéseik, eredményeik máris ebbe az irányba mutatnák. Szabó Attila Kevés felsőoktatási Intézményünk versenyezhet a bajai vízgazdálkodási főiskola festői környezetével. A Sugovicára néző ablakokon át keresve sem lehetne „szemléletesebb” képet találni a víz illusztrálására. Amíg az új főiskola igazgatójára várok, egy kis kiadványt lapozgatok. Érdekes dolgokat tudok meg. Háromkilós káposztafej kifejlődéséhez négyszáz liter víz szükséges. Egy liter sör gyártásához húsz liter vizet használnak fel, és a petróleum már ötmilliószo- ros hígításban is megrontja a víz természetes, jó ízét. A szemléletes példák egyben a vízgazdálkodás két fő ágát is bemutatják; az öntözéssel, folyamszabályozással foglalkozó mező- gazdasági vízgazdálkodást, valamint a lakosság és ipar vízszükségleteinek nyilvántartására és megoldására hivatott, valamint a szenny- és csapadékvizek elvezetésével foglalkozó vízellátási, csatornázási ágat. E két ágazat szakember- képzésében jelentős szerepet játszik immár évek óta a Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum, mely ez év szeptembere óta a főiskolák sorába lépett. Üj neve: „Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Kar.” Látogatásom célja, tájékozódni az új besorolás nyomán bekövetezett változásokról. — Az átszervezés, ez szinte természetes is, minőségi fejlődést jelent intézményünk életében — magyarázza Czédli György, igazgató. Azaz jobb, kor16. Az indulás pillanatában, mindössze pár szippantás után, a fűbe dobta a cigarettát, és rátaposott... — Azt hiszem — mondta Beke —, ezt dokumentálni tudjuk. Nem hinném, hogy az országútnak ugyanazon a pontján, ugyanabból a márkából mások is eldobtak volna. Ezzel megmutatta az éjszaka felszedett „bizonylatot”. Ébert folytatta: — Sokat töprengtem, hogy mi következik mindebből. Nos, azt hiszem, rendkívül fontos dolog! Ha Za- lay hosszabb utat tehetett meg, és tovább is dohányozhatott, mint Tárnok, akkor nyilván több ideje is volt. Tárnok eszerint később szállt ki, és később is gyújtott rá, mint az alezredes. De miért? Erre csak egy magyarázat van; kocsija később állt meg. A GAZ-nak, illetve az előtte haladó élelmiszeres kocsinak ehhez le kellett szakadnia az oszloptól. Annyival később érkezett meg az előtte haladó farához, ameny- nyivel Zalaynak több ideje volt, mint Tárnoknak. E pár perc alatt az oszlop csonka volt, a lőszeres kocsi háta fedezetlen. Ekkor, a sötétben, valaki kiugorha- tott az árokból, leemelhette a lőszeres ládát, és kicserélhette egy másikkal. Azzal, amelyben a két éleslövedék volt! — Ügy látszik — mondta Beke —, a tegnapi napot a nyomozás aranynapjának tekinthetjük! Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy a lőszeres kocsin nem stimmelt valami. Valami apróság... — Ügy van.-c De mi” — A visszapillantó tükör. Az őrnagy felszabadultan elmosolyodott. — Sejtettem ... Ahhoz, hogy az élelmiszeres kocsi észrevétlenül leszakadhasson, erre szükség is volt. — A gépkocsivezető, Boda Tivadar szerint, a tükör éjszaka valahogy megbolondult. Látszatra semmi hibája nem volt, az úton mégsem lehetett használ venni. Többször belepillantott, de az úgy szikrázott, hogg káprázott tőle a szeme. Olyan volt, mondja Boda, mintha égő csillagszóróba tekintett volna. Persze, a tükör nélkül is elboldogult. Oszlopban hajtott, s nem neki kellett alkalmazkodnia az őt követő teherautóhoz, hanem annak őhozzá, Reggel, amikor eszébe jutott, hogy megvizsgálja a tükröt, az már „kijózanodott”: újra tiszta képet adott a háttérről. Azt kell hinnem, hogy itt a laktanyában, indulás előtt a tükröt befújták valamivel. Valami vegyszerrel, amit az illető reggel lopva leszedett róla. Beke töprengve szívta a cigarettáját. Végre megszólalt: — Emlékeztek az erdei terepszemlére? Tárnok őrnagy, amikor az ütegek felállítását ismertette, eltévesztette az égtájat... Te javítottad ki. Paál. — Hogyne, emlékszem. Északkelet helyett északra mutatott — Feltehető, hogy máskor is téved. Ez nem baj, elvégre ott a térkép, meg az iránytű. De van ösztönös térérzék is, amellyel a terepen tájékozódunk. Ez, Tárnokból, azt hiszem, hiányzik. Hiányzott a gyakorlat éjszakáján is, amikor legfeljebb az ösztöne súghatta volna meg, hogy a sötétben valami rendellenes történt, hogy a kocsija az előtte haladó teherautó nyomában már más égtáj felé halad, mint az imént ... Beke röviden ismertette a tisztekkel az éjszaka gyűjtött adatokat, az erdei kitérő és a korábban lebo- csátott sorompó jelentőségét. — Délután meg kell tudni, hogy az őr saját szakállára ügyköd.ött-e, vagy a legközelebbi állomás utasította. Ez, azt hiszem, Bakonyfürt. Az ottani forgalmista, esetleg az állomásfőnök, tetszése szerint jelezhette a személyvonat áthaladását... a feladat: tisztázni, hogy Bakonyfürt mikor adta le azt a jelzést. Vajon akkor, amikor a vonat épp hogy közeledett az állomáshoz, vagy pedig a szabálynak megfelelően, miután elhagyta. Azt is ellenőrizni kell, hogy a szerelvény pontos volt-e, illetve késett, vagy korábban jött. — A személyvonatok ritkán érkeznek korábban... — Feltevésekre nem adhatunk. Tudnunk kell, hogy az éjjeli személy mikor haladt át Bakonyfürtön. Ha idő előtt érkezett, akkor érthető, hogy a sorompót a szokásosnál korábban engedték le. Ha késett vagy pontos volt. akkor a sorompóval manővereztek. Talán magánszorgalomból, talán hamis, utasítás alapján. Ezt tisztázni kell. — Értettem — bólintott Ébert. — A figyelem — folytatta Beke — most arra a két emberre irányul, aki az élelmiszeres kocsiban ült. Mit tudtok róluk? (Folytatjuk^ szerűbb tanterv alapján, az oktatási célok világos és pontos rögzítésével még modernebb tananyagot kell elsajátítaniuk a hallgatóknak. A célkitűzések megfogalmazása ezután természetszerűen magával hozza az oktatás módszereinek változását is. — Ez azt jelenti, hogy az átszervezés szükségessége az eddigi oktató—nevelő munka eredményességéből fakad? — Az élef azt mutatta, hogy szükség van a nálunk végzett fiatal szakemberek munkájára. És az is bebizonyosodott, hogy jól tudják hasznosítani az itt szerzett ismereteket, mert megálltak a helyüket a különféle szaktechnikusi munkakörökben. Ezért határozott úgy kormányzatunk, hogy az oktatási reform részeként iskolánkat a főiskolák sorába emeli. — Milyen szervezeti változásokra került sor? — A változásokról még keveset tudok mondani, hiszen az eddig eltelt alig egy hónap még számos kérdést nyitva hagyott. A változások lényege arra irányul, hogy az oktatás szervezetileg is jobban megfelelhessen a megváltozott feladatoknak. A tantervi módosításokat a követelmények emelése jellemzi. Bevezetjük például az úgynevezett korszerű adatfeldolgozás és értékelés oktatását. Ezek ismeretében talán természetes, hogy végzős hallgatóink majd üzemmérnöki oklevelet kapnak. — Változott-e a képzési idő? — Sem a felvételi tárgyak — matematika és fizika — sem az eddigi hároméves képzési idő nem változott — mondja Czédli György. Beszélgetésünk végén megállapodtunk az igazgatóval, hogy néhány hónap múlva, amikor már megszokott életét éli a főiskola, ismét levonjuk a munkakezdés tanulságait. Ekkorra már a tanulmányi osztály, a főiskolai diákszervezet és kollégium vezetősége többet tud mondani, a Bajai Vízgazdálkodási Főiskolai Kar életéről is teljesebb képet kaphatunk majd. P. M. Lány a pisztollyal Bár egyáltalában nem érzem magaménak a filmben ábrázolt modellt, azaz a két szegény szicíliai, Monica Vitti és Carlo Giuffre gyors érvényesülését Angliában, mégis azt kell mondanom, hogy kitűnően megszerkesztett filmet láthatunk — a kikapcsolódás egyszerű igényével. Monicelli, a film rendezője olyan remekbe sikerült filmeken gyakorolhatmetlenné válik a gyilkos-' ság különben is időközben egy sebészorvos foglalja el a lány a szívét. És amikor újra találkozik régi, halottnak hitt kedvesével, a szerelmes éjszaka után már ő az, aki faképnél hagyja a férfit és tovarobog gépkocsiján. Talán a történetet nem is néznénk ilyen élvezettél, ha nem olyan rendkívül sokoldalú színész játszaná ta mesterségének fogásait, mint a Hűtlen asszonyok, vagy a Rendőrök és tolvajok. tehát minden eszközt felhasználhatott, hogy az olasz szórakoztató filmek egy újabb darabját állítsa elő. A történet egy variáció a „házasság olasz módra” vagy még inkább „szicíliai módra” címen ismert témák köréből. Az elcsábított szép Assunta Angliába megy megszökött, kedvese visszaszerzéséért, vagy le- puffantásáért, mint ahogy I ezt az ottani törvények megkívánják. Táskájában 1 revolverével hibátlanul szerkesztett, izgalmas és • humoros kalandok során üldözi vőlegényét a festői Albionban, míg az idők folyamán a vadóc szicíliai lány maga is miniszoknyás, kozmetikázott, modern fo- tomodellé változik. Ilyenformán azután már értela főszerepet, mint az újabban a vígjátékokban is kitűnő alakításokat nyújtó Monica Vitti, és ha a kamera nem kísérné a cselekményt ilyen bravúros és kifejező fényképezéssel. A remek képekben azután a mellékszereplők könnyű figurái is megtöltődnek, szinte már egyéniséggé és partnereivé válnak a főszereplőnek. Így azután hajlamosak vagyunk elnézni a rendezőnek a filmet befejező, gyengére sikerült poént, meg azt, hogy az olasz szórakoztató film egész kelléktárát felhasználva mégsem emelkedett filmje a nagy átlag fölé. Csalódni azonban nem csalódunk, mert az olasz „szórakoztató film” mindmáig rangos és igényes alkotást jelent. Favlovits Miklós
