Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

1. oldal

1970. október 3, szombat

Kecelen nem fukarkodnak a tettekkel

Alkalmassági vizsgálat a mezőgazdaságban

Egészségügyi felmérés a bajai járás szövetkezeteiben

A bajai járás egészségügyi szervei 1969 őszétől kezdve felmérést végeztek a járás mezőgazdasági nagyüzemeiben. Tapasztalataikul dr. Havadi N. hnare járási főorvos tanácsülésen számolt be. Érdemes e tapasztalatokat közreadni.

Elmondta, hogy gyógyítás-megelőzés szemszögéből megvizsgálták a nagy számú megbetegedések okait. Átlagosan havonta 20—25 embernek fizettek ki táppénzt egy-egy tsz- ben. Ez a szám még akkor sem reális, ha figyelembe veszik a tagok magas életkorát.

A jogos táppénz-igénybevétel nagyságát erősen befolyásolja a rossz munkaelosztás. Ipari üzemekben rendelet írja elő az alkalmassági vizsgálat elvégzését, a mezőgazdaságban viszont ilyen irányú vizsgálódás eddig még nem volt. Ezért fordulhatott elő, hogy gyenge fizikumú éjjeli őrrel trágyakihordást végeztettek, vagy asszonyokkal zsákoltattak.

Terhes anyákat sem helyezték minden esetben megfelelő, könnyű munkakörbe, így a koraszülés elkerülésére az orvos beteg- állományba vette őket.

Nem mindig megfelelő a munkaerkölcs sem. Előfordult, hogy a körzeti orvos meglehetősen liberálisan kezelve a dolgot, ok nélkül is betegállományba vett tsz-tagokat. Ennek elkerülésére indokolt lenne olyan betegellenőr alkalmazása, aki nem a község lakója.

A mezőgazdasági

dolgozókat jelenleg két munkabeosztásban fenyegeti leginkább balesetveszély : a gépkezelés és a

növényvédelem teendői közben.

örvendetes tény, hogy a fokozott gépesítés ellenére az üzemi balesetek száma a vizsgált időszakban jelentősen csökkent. Ezt az óvórendszabályok következetes betartásával, illetve a balesetvédelmi oktatások megtartásával érték el.

A növényvédőszerek

használatát szigorú

rendeletek szabályozzák. A megyei növényvédő állomás évek óta szervez betanított- és szakmunkás- képző tanfolyamokat, hogy az üzemekben a munkát minél szakszerűbben és a baleseti, mérgezési lehetőségek számát minimálisra csökkentve végezhessék. Murtkájuk eredményét bizonyítja, hogy a járás 32 termelőszövetkezetében 182 betanított munkás dolgozik. Ez a szép szám közelről már nem tűnik ilyen kedvezőnek. Akad ugyanis olyan mezőgazdasági üzem, ahol egy növényvédelemben használatos gépre csak fél ember jut.

A méregraktárak kezelése, állapota sem mindenütt kielégítő, ezért közülüli néhányat meg is szüntettek.

Az egész ségtiqy i

helyzetet vizsgálva kiderült, hogy meglepően jó a tsz-vezetőségek egészség- ügyi szemlélete. Egyre nagyobb számban létesítenek pihenőszobákat, szociális helyiségeket az állattenyésztésben dolgozók számára.

A földeiken dolgozók ivóvízzel való ellátására sok helyen fúrtak már kutakat, s a jövőben is ez a megoldás mutatkozik legcélszerűbbnek.

Néhány helyen próbálkoztak az üzemi étkezéssel,

azonban csak a csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezetben engedélyezhette véglegesen a KÖJÁL, mivel a szigorú előírásoknak egyedül itt tudtak eleget tenni. A járás többi nagyüzemében még előreláthatólag 2—3 évig nem lesz lehetőség a korszerű higiénia alkalmazására az üzemi étkeztetésben.

A nyugdíjasok, járadékosak helyzetét vizsgálva megállapították, hogy a kifizetett összeg kevés. Ezen a téren kevéssé javít csak az évenként egyszeri 500 forintos segély. Követendő példaként kell megemlíteni a vaskúti Bácska Termelőszövetkezetet. Itt havonta rendszeresen adnak nyugdíj- illetve járadékkiegé- szítést.

A háztáji földek

gépekkel való megmunkálása nagy segítség ugyan, de ennél lényegesen jobb megoldás az eszmei háztáji. Mentesíti az öregeket a művelési gondtól, emellett korszerűbb, gazdaságosabb a föld kihasználása.

Megoldatlan az öregek gondozása is, mivel a fiatalok egyre inkább elfoglaltak. Ésszerű lenne új öregek napközi otthonainak létesítése, a meglevők bővítése, vagy bentlakásos nyugdíjas otthonná alakítása.

A jövő feladatai közé tartozik az egyes mezőgazda- sági munkaterületek fizikai igénybevétel szerinti felmérése, majd az alkalmassági vizsgálatok bevezetése. Kívánatos lenne részben vagy egészben függetlenített egészségügyi felelősök kijelölése, akiknek feladata az egészségügyi és a vöröskeresztes hálózat munkájának összefogása lenne. D. É.

Az írógép elnémul, amikor belépek Kecel nagyközség vb-titkárának irodájába. A titkár megfordul, elmosolyodik, kezet- rázunk. Hellyel kínál. A gépírónő tapintatosan kivonul. Az íróasztalon akták, feljegyzések hevernek.

— Jegyzőkönyvet készítünk legutóbbi tanácsülésünkről — válaszol kérdő tekintetemre Logaida József, a végrehajtó bizottság titkára.

A nagyközségi cím jól hangzik, viszont sok mindenre kötelez is. A megnövekedett hatáskörrel élni tudni kell. A községet érintő nagy célkitűzések megvalósítására a tanács csak úgy lehet képe?, ha helyesen ismeri fel az igényeket, a tervek készítésénél ezt figyelembe veszi és a megvalósításban is épít a helyi erőkre, az emberek összefogásában rejlő hatalmas energiára. Erről beszélgetünk.

— A lakosság öntevékenységére feltétlenül számítunk. És hogy joggal, arra példaként említem a Liget és Vorosilov utca lakóit. Szeretném előrebocsátani: nagyközségünknek 10 500 lakosa van. Közülük 8300-an belterületen, a többiek tanyán élnek. A belterületet villamosítottuk. megfelelő járdáink vannak, a közművesítés jó úton halad. Nagy a község vonzereje. Jól mutatja ezt, hogy 1960-tól 1970-ig 750-en

költöztek be a tanyákról. A tanyavilággal természetesen nálunk is hosszú ideig kell még számolni, de a beáramlás évről évre folyamatos. Évente 50 —60 új ház épül, illetve korszerűsödik községünkben. Az építkezőknek mintegy a fele pillanatnyilag külterületi lakos.

Jelentősen fejlődik a lakáskultúra. Ma már a házakba fürdőszobákat is terveznek. Így merült fel az igény vízmű létesítésére. A kivitelezési terv 1969- ben elkészült. Megvalósítása több szakaszban történik. 1973 végére 20 millió forintnyi ráfordítással 36 kilométer vízvezeték épül. Ezzel — Szilos kivételével —• a teljes belterület bekapcsolódik a vízvezeték-hálózatba. Újszerű a programban, hogy csak kevés közkút létesül, inkább a házakhoz való bekötésit alkalmazzuk.

— Mennyit vállalnak át a terhekből az érdekeltek?

— Éppen ezt akarom elmondani. Egyelőre a Liget és Vorosilov utca kerül sorra. Az itt lakók vállalták, hogy háromezer forint hozzájárulást fizetnek érdekeltségenként. Ezt öt év alatt törlesztik le a vízműtársulatnak.

— Ezen felül vállalták az utcai vízvezeték nyomvonalának kiásását. És határidő előtt teljesítették is. Nagy volt a lelkesedés. Nyüzsgött az utca apraja- nagyja. Az idős. munka- képtelen szomszédok részét átvállalták a fiatalabbak, a munkaképesek. Ezzel szép példát mutattak az összefogásra.

— Hogyan szervezték meg a munkákat?

— Szeptemberben a két utca lakóinak részvételével gyűlést tartottunk, és több megállapodás született. Ezután kezdődött a konkrét szervezés, amiből jelentékenyen kivette a részét: Vén Albert járási tanácstag, Flaisz Károly

és Palásti József a község területileg illetékes két tanácstagja, valamint Halász Pál, Molnár István, Bagi Lajos és jómagam sem voltam tétlen.

— Az eredmény kétszeres. A feladatok teljesítésén túl, bizonyos erkölcsi tőkét is jelent ez Kecel további fejlesztéséhez. Jövőre például — az ütemezésnek megfelelően — 12 millió forint értékben 30 kilométer vízvezetéket akarunk létesíteni. A negyedik ötéves terv során — több más feladat mellett — szilárd burkolatú út építését tervezzük a Thököly, Liget, Dózsa és Erdő utcákban. Hogy a tervek megvalósuljanak, feltétlenül igényelnünk kell a lakosság támogatását.

Cigarettával kínál, rágyújtunk. Nem mondtam el, hogy már láttam a vízvezetéknek kiásott árkokat, hogy ismerem az emberek véleményét is. Annyi bizonyos: Kecel lakói a jövőjükért továbbra is összefognak és ha kell, nem fukarkodnak a tettekkel.

Moravcsik Árpád

Iskolaépítés

Szatmárban

Három iskola építését vállalttá az árvíz sújtotta területen a Mélykúti Vegyesipari Ktsz. Az épületekből kettő Fehérgyarmaton, egy pedig Csenger községben nyújt segítséget a tanítás megkezdéséhez. A tervek szerint a létesítményeket október végéig átadják rendeltetésének.

(122.) — Semmit sem teszek, az égvilágon semmit — mondta Kloss. — De el kell tüntetned az állítólagos partizánod vallomását, s el kell felejtened ezt az egész ügyet. Rajtad, egyedül csak rajtad múlik, hogyan fejeződik be ez a kaland.

Brunner láthatóan gondolkozott, s kis szünet után megkérdezte:

— És’ mi lesz a biztosíték? Milyen garanciát tudsz nyújtani, hogy hallgatsz, hogy hallgattok?

— Értsd meg végre Brunner, itt nincs garancia, itt semmi biztosíték nincs. Ez kockázat, de csak akkor, ha te megszeged az egyezséget. Most pedig elmész, elviszed innen az embereid, de előbb természetesen bocsánatot kérsz Lausch kisasszonytól.

— Értelek Hans, és bocsásson meg a kisasszony, hogy egy ostoba fickó vallomása alapján önt gyanúsítani mertem.

Ostobán, megtörtén, megalázottan távozott. Kloss kicsit szánta is ezt az embert, akit a fasizmus „lehetőségei” tettek vadállattá. De végre becsukódott mögötte az ajtó, s Edit boldogan lépett hozzá:

— Hans, drágám. Másodszor mentetted meg az élelem. Most már tényleg azt tehetsz velem, amit akarsz. De egye', engedj meg nekem; engem nem köt a ti egyezségek. Hadd számoljak le ezzel a vadállattal.

Kloss mondani akart Valami tiltakozásfélét, de megszólalt a telefon. Edit felvette a kagylót, a kis noteszt Kloss elé csúsztatta:

— Írjad: telefonparancs a vasútállomás főnökének. Az E19-es szerelvényt visszatartani. Előtte indítandó az 1911-es speciális szerelvény, amelyik munkásokat szállít.

Edit lassan diktálta a telefonparancsot. Amikor az adás végét jelentették, maga elé húzta a noteszt és tárcsázni akarta az állomásparancsnokságot.

— Az üzenetet nem továbbítod — csattant Kloss

hangja szárazon. — A munkásvonaton ezer meg ezer ember utazik a bizonytalanság felé. Nem vállalhatod a felelősséget több ezer ember haláláért.

— Két percünk van mindössze, Hans — mondta a lány, aki még mindig nem értette a helyzetet, s nem tudta elképzelni, hogy Hans komolyan beszél.

— Két perc alatt több ezer ember életét mentheted meg — mondta Kloss, — s amikor a lány ki akarta tépni a kezéből a papírlapot, Kloss előkapta a pisztolyát.

— Nem értem mit csinálsz, Hans — mondta könyörögve a lány, de Kloss már csak az óráját nézte, a másodperceket számlálta:

— Harminc ... huszonöt... húsz... tizenöt...

A másodpercmutató vágtatott a tizenkettes felé. Kloss elkiáltotta magát:

— Nyisd ki a szád!

A lány ösztönösen követte a parancsot, s egy másodperc múlva óriási robbanás rázta meg az épületet. Az ablakok betörtek, a papírok szerteszét hevertek.

Tudta. Kloss tudta — villant át a lány agyán a felismerés. s már megértett mindent. Azt, hogy Kloss miért állt az ajtó mögé, amikor először találkoztak. Miért szólította a nevén, s miért beszélt olyan hangon Brunnerral az előbb és miért nem ismerte fel a fényképet, miért mondta, hogy Heinét az iskolában tanulta, amikor pedig Heine már tiltott költő volt,..

_ Figyelj jól rám — mondta Kloss. — Más megoldás nincs, mindketten megszökünk. Biztos helyre viszlek, s megéred a háború végét. Igazán szeretlek, s őszintén kértem meg a kezed.

— Lőj! — kiáltott hisztérikusan a lány. — Mondd meg ki vagy. hogy hívnak, miért tetted és lőj le.

Vagy azt gondolod, hoev há1*hól az é'e*entór* most elfogadok tőled egv együttműködési ajánlatot, és egymás után fogom halálba küldeni a német katonák epreit? Robbanthatom veled a hidakat? Ki vagy, piondd meg °s lói már!

_ Értsd men. Edit nem ez a fontos most. Szerettek,

s ragaszkodom hozzád. Meg akarlak menteni t^ged is, önmagam is. Ha itt maradsz. Bnmner likvidáltál

— Brunner egv alias gyilkos, de német. Rólad mea azt sem tudom, hogy ki vagv. Te gyáva vagy. mert még arra is V4jr>telen vagv. hoev meaöií. nvűldllek, érted? Gyűlöllek — sírt, zokogott, s Kloss karjaiba ese*t.

Bartekhoz. Minél előbb eljutni Bartókhoz — gondolta Kloss, és gyorsan vég^gondolta; nem hagyott-e áruló nyomot a lakásban, nyugodtan visszatérhet-e, miután biztos helyre vitte Editet. És még valami eszébe jutott: az, hogy rövidesen vége a háborúnak. Akkor egyszer és mindenkorra eltűnik Hans Kloss százados, s csak Janek él tovább.

Edit megérintette Hans fegyverét, s a hideg fém magához térítette. Kikapta a fiú kezéből a pisztolyt, két lépést hátrált, de nem tudott lőni. Most ő nem tudta meghúzni a ravaszt. Nézte, csak nézte ezt a nyugodt tekintetű fiút, és várta, hogy történjék valami. Végül sírva mondta:

— Hans, szökjél el. Menekülj, mielőtt ideérnének Brunnerék. Ennyivel tartozunk egymásnak. Többel

nem. Élni együtt úgysem tudnánk, hiszen én német vagyok még ilyen áron is, ilyen előzmények után is.

Edit hirtelen megfordult, mintha megérezte volna, hogy Brunner áll az ajtóban.

— Jó, hogy jött Brunner! — kiáltotta hisztérikusan —Éppen el akartam mondani, hogy engem a maguk egyezsége nem kötelez semmire. A gyilkosságért pedig meg kell fizetned, méghozzá az életeddel. Azért, hogy akkor éjszaka eltapostad a fél tenyeremet, nem is nyújtom be a számlát. Csak a halottakért. Te meg Hans...

Nem volt ideje befejezni a mondatot. Brunner jó lövő volt. s most nem sajnálta a töltényt sem. Edit élettelenül zuhant a szoba kőpadlójára.

Brunner eltette a pisztolyt, s magyarázkodva fordult Klosshoz:

— Nem továbbította a parancsot az állomásfőnöknek — s eltette a kis papírlapot. — Igazán sajnálom Hans, hogy így fejeződött be ez a szerelem, de háború van, s az ember soha nem tudja, hogy hol és milyen körülmények között találja szembeVciagát az ellenséggel. Látod, mellette is lovagiasa* kiálltál — s unottan a lány holtteste felé bökött a pisztolyával. — Véeül is önmaga Igazolta be vádjaim valódiságát. Egy viadukt és egy fontos szállítmány pusztult el miatta.

Kloss a lány holttestéhez lépett, s letakarta a fogasról leemelt köpenyével. Aztán Brunner sz‘em-5v>° nézett, s mindketten tudták, hogy ettől a perctől kezdve halálos ellenségek.

VÉGE.

Fordította: Ádám Rita Kátay Antal