Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-23 / 249. szám
1970. október 23, péntek 5. oldal Előadások, viták — ¥ o * 4 | kirándulással fűszerezve »Ci ▼ Cli az Ismeretterjesztésre Az izsákj kulturális bizottság, amikor összeállította az őszi-téli ismeretterjesztési terveket, az új, nagyközségi rang kötelezettségével számolt. Az egységes nagyközségi munkaterv magában foglalja a művelődési ház ismeretterjesztő tevékenysége mellett a különféle gazdasági egységek által szervezett előadássorozatokat is. A termelőszövetkezetek dolgozói számára két különböző továbbképzési — szakmai ismeretterjesztési sorozatot terveznek. Az agrár szabadegyetem hét előadása a vezető beosztású szakembereket tájékoztatja a termelési, közgazdasági, üzemszervezési és egyéb aktuális kérdésekről. A tsz-akadémia viszont havonta egy alkalommal, a tagság számára nyújt közhasznú ismereteket a gazdálkodás és a mindennapi élet tárgyköreiből. Érdekes kezdeményezésnek ígérkezik az Aranyhomok, a Kossuth és a Sárfehér Termelőszövetkezetek közös, szocialista brigád klubja is. A szocialista brigádok tagjai között várhatóan nagy érdeklődést váltanak ki az olyan előadások és viták, mint: mitől függ a fizetés ? ..., a munkaerővándorlás előnyei és hátrányai ... vagy: a mezőgazdasági dolgozók helyes életmódja. Gemenci szarvasok Veszprémben Veszprémben, a Kitten- berger Kálmán vadasparkban rendezik meg jövőre a vadászati világkiállítás madárbemutatóját. A veszprémi vadaspark erdővel borított természetes környezetében gondozzák egyébként azokat az élő vadakat, amelyeket a budapesti világkiállításon mutatnak be. Veszprémbe szállították nemrég a világhírű gemenci vadrezervátumban élve elfogott szarvasokat is. Az ÁFÉSZ vezető beosztású dolgozóinak közgazdasági és jogi ismereteit bővítik a szövetkezetpolitikai akadémia egyes előadásai. Foglalkoznak az árképzéssel, a vállalati mechanizmus működésével, a választott vezetőség szerepével, de található a témák között olyan is, mint a „fridzsider szocializmus” divatos elméletének kritikája. A nőket érintő témák az Aranyhomok Tsz nop- poló üzemében és a művelődési ház nők akadémiája előadásai keretében is feldolgozásra kerülnek. A fizetés alakulása, a „bevásárló” kosár szüntelen gondja, a községi lakáshelyzet és egyéb aktuális kérdések szerepelnek majd a témák között. A KISZ-alapszervezetek fiataljai az ifjúsági akadémia sorozatát látogathatják. A sorozat összeállítóit a szórakoztató ismeretterjesztés elve vezérelte, és így az adott témák feldolgozásában a fiatalok aktív részvételére számítanak. Az akadémiák és szabad- egyetemek előadásainak látogatását az is ösztönzi majd, hogy a gazdasági szervek támogatásával az utolsó foglalkozásokat közös, tapasztalatcsere jellegű kirándulások formájában rendezik meg. P. M. Gondolatok Diószegi Balázs kiállításáról Diószegi Balázs festőművész budapesti kiállítását látogattam meg a közelmúltban. A hajdani tanítvány, majd a baráttá lett festőművész szuggesztív és sokoldalú művészetének hatása alatt hosszasan sétáltam a Fényes Adolf-te- remben kiállított képek között, és megpróbáltam a színek és vonalak ábrázolt világán áthatolva fölfedezni az érzékeny alkotót, az embert Diószegi Balázs a képző- művészeti főiskolán Rud- nay Gyula és Szőnyi István tanítványa volt, és ma is gyakorta hivatkozik neves mestereire. Szabadon és önállóan használja a tőlük elsajátított művészetszemléletet és festői eszközöket. Ezek birtokában vált és tanyák emberi és dologi világa — adja képeinek formai és érzelmi tárgyát Egyik arcképo — magános fa — saját sorsára utal, Volencienne bemutatkozott Németh Marikával egy színpadon!... Merte volna álmodni, hogy egyszer sikerül? Hét éve, amikor először lépett ki a kecskeméti színház rivaldafényébe, még azt se remélhette, hogy mint kóristalány a közelébe jut. Most pedig együtt játszanak Lehár Víg özvegyében — a Fővárosi Operett színpadán. Németh Marika a címszerepben, Bujdosó Mária pedig a másodprimadonna, Velencienne szerepében. S őszinte sikerrel. S milyen szeretetre méltók a kollégák (istenem, az országszerte ismert művészek most már kollégák!), a premier után szinte beborította az öltözőjét a sok virág ... Csillog a szeme, kicsiket nevet, betölti a szelíd öröm. Erre a nyúlánk lányra a legtalálóbb szó az, hogy szelíd. Keveset szól, azt is halkan, ha kérdezik egymondatos válaszokat ad. Még most is nehezen oldódik meg a nyelve, s amikor arról érdeklődöm, hogyan sikerült a bemutatkozás, megintcsak visszakanyarodik oda, hogy mennyire szeretetre méltó volt hozzá mindenki ezen a nagy napon. ... Csaknem egy fél évtizedet töltött el a Kecskeméti Katona József Színház tánckarában. Azután váratlanul ajánlatot kapott a szolnoki színháztól, szintén a tánckarba, de kisebb szerepet is ígértek. Átszerződött. Aztán megint csak egy véletlen: stúdió- tanfolyamot nyitott a Fővárosi Operett. Jelentkezett, felvették. Nem volt könnyű: Pestre járni, tanulni énekelni, táncolni, s közben eleget tenni az otthoni társulatnál is a követelményeknek. Mert a vidéki színházak kóristái szüntelenül be vannak fogva, kicsi a létszám, sok a tájelőadás. így aztán kapott az alkalmon, amikor hívták, jöjjön fel a fővárosba. De a stúdióban a tanulás még így is minden szabad idejét igénybe vette. Mégse mulasztott soha, egyetlen órát sem. Nem szerette, ha kérdezgetik, hogyan halad, de csendben és szívósan készült, hogy mire elérkezik a vizsga ideje „csúcsformába” lendüljön. Egy olasz dalt és Stra- usst énekelt... Hallgattam a vizsgán készült magnószalagot. Kedves, hajlékony, tisztán csengő hang. S erős is. A stúdió 14 hallgatója közül őt dicsérték meg, s egy fiút. Őket nagyon. Máriának pedig ott helyben mindjárt három vidéki színház igazgatója szerződést ajánlott. De marasztalta a Fővárosi Operettszínház is. Ez volt a legnagyobb elismerés. így lett a Kecskeméti Ruhaipari Vállalat egykori szakmunkás tanulójából énekes színész az ország egyik legnagyobb színházában. — Sokan meg fogjuk nézni — búcsúzom. Mert a Fővárosi Operettben sokáig játszanak egy darabot. És még csak a múlt héten volt a bemutató. —r —ó Diószegi Balázs: Utca. a Kiskunság egyéni hangú festőjévé. Már fiatalon felfedezte a lényeg kiemelésének fontosságát, festészetének e törekvés mindig jellemzője maradt. A lényeg kiemelését — mondhatni — kun szűkszavúsággal, a legegyszerűbb formaadással éri el. A legegyszerűbb forma egyszersmind a legjellemzőbb is. A részleteket elnagyolja, az esetlegeset, a pillanatnyit elhagyva, ábrázolásmódja az ősi művészetekkel és a népművészet stílusfelfogásával rokonítja. Kompozíciós törekvéseit is az egyszerű és a jellemző kiemelése jelzi. Az embereket, állatokat és tárgyakat a legkézenfekvőbb, legmegszokottabb nézetből ábrázolja. A tér perspektíváját gyakorta leszűkíti a síkszerű felületek egymás- mellettiségére, azaz a figurákat szándékosan egymás mellé vagy fölé, és nem egymás mögé helyezi. Felfogásában így a kép mindig megmarad képnek, de ez a szerénység tulajdonképpen érdeme. Diószegi Balázs érzékeny lelkű, mindent átélő egyéniség. Közvetlen környezete — a kiskunsági falvak amely szoros kapcsolatban áll képeinek szomorú, olykor tragikus levegőjével. Festményeinek fojtott, tompa színskálája a feketék különböző árnyalatai, melyek kivillanó fehérekkel ütköznek, ugyancsak ezt a drámai tartalmat erősítik. a széles ecsetkezeléssel a vászonra hordott tompa, mély tónusú színek nagy felületei és a nyugtalan foltok aláhúzzák a szuggesztív hatástkeltés szándékát, anélkül, hogy a mesterkéltség érzetét keltenék fel a nézőkben. Meglepő ugyanis, hogy mennyire elkerüli a másodlagos, közvetített hatásokat, a formalizmust, és az üres dekoratív részleteket. Minden képe külön egyénített világ, telve gondokkal, nyugalmas és időtlen látványokkal; emberekkel és tárgyakkal, akik valamiféle súlyt hordoznak létezésükön. Diószegi Balázs budapesti kiállítása munkásságának megérdemelt sikere és remélem, hogy még sok, hasonló tárlatán láthatjuk képeit. Gál Sándor Kunszentmiklós 13. „Mindenki örült a heccnek — írta Balogh Erika —, csak Medgyes Kati lett nagyon komoly. Ügy elsápadt, mintha a szög az ő szívét szúrta volna keresztül. Azt mondta, gazemberség a buszosoktól, hogy ilyen kocsit járatnak, ami úton-útfélen lerobbanhat. Képzeljem el, hogy kórházba kellene mennünk, és nem érnénk oda a defekt miatt, hanem meghalnánk. Ilyen furcsa az emberi lélek, az egyiknek mindenről valami szomorú dolog jut eszébe, még a gyönyörű tavaszi erdőben is, a másiknak meg azon is nevetni kell, ami szomorú. Mivel Kati a barátnőm, én sem xudtam többé örülni a defektnek, pedig ennek köszönhettük, hogy külföldiekkel is megismerkedtünk, és a tanulmányi kirándulás ezzel is tanulságosabb lett, továbbá nem haltunk meg, hanem épségben hazaértünk.” Beke, amilyen természetesnek találta, hogy a Csalogány tanárnő által kordában tartott kislányok megörültek a váratlan „kalandot” jelentő defektnek, olyan furcsának tartotta, hogy egyikük „elsápadt” és a halálról kezdett elmélkedni. Ki lehet ez a gyerek? A szobában volt telefonkészülék, s Beke, füzettel a kezében, feltárcsázta a gimnázium igazgatóját: . — Ismer egy Medgyes Katalin nevű kislányt? .— Hogyne, természetesen. Az egyetlen nyomorék tanítványunk. Gyermekpäralizise volt, és járógépet visel. — Ja, igen, így már értem — mondta csalódottan az őrnagy. — Mindenesetre köszönöm. A füzetek holnap az iskolában lesznek. A két „könyvesbolti revizor” késő este érkezett vissza Násfáról, tele mondanivalóval. Paál a tetejében elég letörten is. Beke ekkor már aludt. Az asztalon pár sort hagyott munkatársai részére, kérve, hogy ne keltsék fel, pihenjenek le nyugodtan, csak a katonák fényképeit készítsék ki az asztalra, mert virradat előtt magával viszi őket. „Napkelte előtt kiruccanok egy kicsit; viszontlátásra Násfán!” Éberték valóban aludtak még, amikor Beke a sötétben csendesen felöltözött, és elhagyta a közös szállodai szobát. Az éjszakai portást, kíváncsi arca láttán, jónak vélte egy húszassal megnyugtatni! A portás cinkos mosollyal nyugtázta, hogy a revizor éjjeli találkára indul, nyilván valami szép könyvesbolti eladólánnyal. Az őrnagy pedig beült a szolgálati kocsiba, és elindult Násfa felé. Ahogy mondani szokták: tartozott egy úttal az ördögnek ... A bükkfán megtalált nyomok magyarázatot adtak a rejtélyes lőszercserére, amire útközben, a ládákat szállító kocsin, a feltárt adatok szerint, semmiképp nem nyílt mód. Beke mégis úgy döntött, hogy ezt a képtelen módot is megvizsgálja, végigjárja az utat a gyakorlat színhelyéig, mégpedig azzal a sebességgel és abban az időpontban, ahogy és amikor az autókaraván haladt. Éjjel fél négykor, amikor Násfán áthajtott, sűrű sötétség volt még, a falu mélyen aludt. A tüzérlaktanya előtt ott állt az őr, a nagy vaskapu azonban, amelyen május 8-án ebben az időpontban kigördültek a lovegek, a lőszeres, élelmiszeres, egészségügyi meg parancsnoki kocsik, zárva volt. Az úton. ahol kihajtottak a városból, most csak az elhárító tiszt magá-' nos Skodája suhant. Mintegy húsz percig egyetlen jármű sem bukkant fel, a szemgyötrő ellenfények, amelyek a forgalmas országutakon oly fárasztóvá teszik az éjjeli autótúrát, egyszer sem tűztek az őrnagy szürke tekintetébe. Vezetés közben is töprengve, könnyed, de biztos kézzel fogta a volánt, s mélyen tüdejére szívta a májusi éjszaka levegőjét, amely a nyitott ablakon beáradva, frissítőén fürdette az arcát. A műszerfal órája 3 óra 50 percet mutatott, amikor valami érdekes történt. Hirtelen, mint a kilőtt nyíl, egy piros Fiat repült tova a Skoda visszapillantó tükrén. A két kocsi fara egy pillanatig csak méterekre volt egymástól, de a távolság viharos gyorsasággal nőtt, s a Fiat, amely a Skodával ellenkező irányban suhant az országúton, eltűnt a sötétségben. Beke leállította a kocsit, kiszállt és visszasétált addig a pontig, ahol a Fiat feltűnt a visszapillantó tükörben, anélkül, hogy — ami természetes lett volna — előzőleg szembe jön vele és elhajt mellette. A kocsit, bár szép volt, akár egy száguldó piros csóva, nyilvánvalóan nem álmodta! Hogy került tehát mögé? Az eset egy perc múlva reális magyarázatot kapott. Azon a ponton, ahol a két kocsi a legközelebb volt egymáshoz, Beke egy elágazást talált, amely a sötétben szinte észrevétlenül fordult az országutat kísérő erdőbe. A Fiat innen, az erdei útról suhant ki, és száguldott visszafelé az országúton, miközben egy pillanatig a Skoda visszapillantó tükrén is feltűnt, Nyugalom! — intette magát Beke, érezve, hogy szíve hevesen ver a felfedezéstől. Beült, megfordította a Skodát, elhajtott az elágazásig, és rátért az erdei útra. Pont négykor ismét kint volt az országúton, ahová a kifli alakú elágazás visszavezette-. (Folytatjuk^
