Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

1 oldal 1970. október 18, vasárnap Bács-Kiskun a statisztika tükrében /. A megye demográfiai helyzete SZAMA 49VM00 A közelmúltban igen hasznos és érdekes kiadvány látott napvilágot. A Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Igazgatósága „A megye társa­dalmi-gazdasági helyzete és fejlődésének főbb ten­denciái’’ címmel a negyedszázad fejlődését mutatja be a statisztika tükrében. Mivel a kiadvány viszony­lag kevés példány számban jelent meg és könyvárusi forgalomban nem is kapható, lapunkban a legfonto­sabb fejezeteinek rövid áttekintését adjuk folytatá­sokban. A cikksorozat szerzője dr. Sántha Józsefné, a KSH közgazdásza. Elsőnek a megye népesedési hely­zetét ismertetjük olvasóinkkal. az 1960-as évek elején je­lentősen csökkent. Így 1970 elején 573 ezer lakost számláltak a megyében, 13 ezerrel kevesebbet, mint 10 évvel korábban. A vá- rosiasodási folyamat me­gyénkben is együtt járt a városok lélekszámának nö­vekedésével. Tíz év alatt Kecskeméten 11 ezerrel, a többi városban együttesen-420 •440 400-90-80-70-60 Z7t~ y.lif I_q CL 1 / 1 cräa E&a E&a e&ü országosa n Kél évtized alatt t6 ezres csökkenés Hazánk felszabadulása kor 589 ezer főt számlált 10 czer fővel gyarapodott a óta — Bács-Kiskun megyé- a megyében a népesség és népesség, míg a községek­ben csakúgy mint orszá- évről évre, de különösen ben 34 ezerrel csökkent. helyzetben jelentős váltó- A születések száménak hullámzása zások következtek be. A Megyénkben a népesség- élveszületés jutott, addig végbement gazdasági és szám csökkenését az okoz- az 1960—1965 közötti évek- társadalmi átalakulás ha- ta, hogy az elvándorlási ben csak 14. tást gyakorolt a népesség veszteséget a népesség tér- A halálozások számában összetételére, ennek váltó- més^tes szaporodása nem az élveszületésekhez ha- , tudta ellensúlyozni. A nép- sonló ingadozás nem ta­zása viszont nagymérték- mozgalmi események— fő- pasztaiható. 1969-ben min- ben befolyásolta a népese- ként a születések száma den 1000 lakosból 12 halt dés folyamatait és a né- ~ a különféle társadalmi meg, amely közel azonos-.«X, területi elhelvez- és gazdasági tényezők ha- arány, mint 1949-ben volt. pesseg teruieu eineiyez szerint insadoztak. Az elmúlt húsz év folya­kedését is. Míg 1953—1955-ben évi mán tapasztalt 10—13 ez­Az 1949-es népszámlálás- átlagban 1000 lakosra 22 relékes halálozási arány­szám viszont a többi me­gyékhez képest egyike a legrosszabbaknak és az or­szágos értéknél is minden évben kedvezőtlenebb volt. A népesség természetes szaporodása így a születé­sek számához hasonló in­gadozást mutatott. Viszony­lag gyors volt a növeke­dés üteme 1954—55-ben, 1000 lakosként évi 11—12 főt kitevő szaporodás kö­vetkezett be. Ettől kezdve egyre kevesebb, míg 1962- ben a mélyponton csak 1,5 ezrelék volt a természetes szaporodás. Még 1969-ben is 1000 lakosra mindössze 2,6 fő növekedés jutott. Kü­lön említést érdemel, hogy a bajai és kalocsai körzet­ben milyen rendkívül ala­csony volt a szaporodás az elmúlt tíz év alatt. A ba­jai járásban a születések és halálozások különbözete- ként mindössze 224 fővel gyarapodott a népesség, ..a v árosban pedig csak 6$ fővel. Ebben a körzetben 1000 lakosra csak 3 fő, míg - a megyében átlagosan 26, országosan pedig 35 fő ter­mészetes szaporodás jutott a tíz év alatt. A kalocsai járásban 31-gyel kevesebb születés történt, mint ha­lálozás, amely 0,1 száza­lékkal csökkentette a né­pességszámot. Kalocsán vi­szont a városban 4,5 szá­zalékos természetes növe­kedés volt, míg a megyé­ben átlagosan 2,6 százalék, országosan pedig 3,5 szá­zalék. ! A lakosság vándorlása A lakosság területi elhe­lyezkedése a termelőerők változása következtében ál­landó mozgásban van. El­sősorban a kedvezőbb mun­kavállalási lehetőségek be­folyásolják a lakosság ván­dorlását. Így a megye né­pességszámának alakulá­sát a természetes szaporo­dásnál nagyobb mértékben határozta meg a vándor­lásból adódó 4,8 százalé­kos veszteség. Dunaegyhá- za és Kiskőrös kivételével valamennyi községben ván­dorlási veszteség volt, ösz- szesen több mint 43 ezer fő, míg a városok közül mindössze Kiskunfélegyhá­zán volt több az elván­dorlók száma, mint a be­vándorlóké. így a városok együttes lélekszám-növeke- dése csak a bevándorlási többletből adódóan meg­haladta a 15 ezer főt. (Következik: A megye gaz­dasági helyzete és fejlöf- dése.) ■ .®--------------------------------------------------------i E gy marék föld Ismeri ezt a gépet? Nem sok van belőle az ország­ban. Külföldről hozták, talán másfél, vagy két évvel ezelőtt kaptuk. Nagyon okos masina. Hasonlít a mar­kológéphez, de annál sokkal jobb, gyorsabb. Két po­fájával belemarkol a talajba. Közben tejszerű folya­dékot spriccel, amelytől olyan kemény lesz a föld, mint a beton. Tíz méter mélyről egyszerre 3—4 köb­méternyit is kiemel. Egyenletesen, szépen duruzsol a motorja, szorgalmasan kanalazza a földet. Miután a pillérezéshez előkészítettük a terepet, másik városba, új építkezéshez megyünk. Az idén is bejártuk már az országot, voltunk Kaposvárott, Szekszárdon, Pécsett, Szegeden, Debrecenben. Most Miskolcra, utána Buda­pestre hívtak bennünket. Ezzel a masinával öröm dolgozni. Vigyázunk is rá, mint a szemünk világára. Azt mondták, nagyon sokba került. Biztosan megér 100—120 ezer forintot, de lehet, hogy többet is. Nemrég a központból az egyik osztályvezető megkérdezte tőlünk, ki vállalja, hogy a masinát a nevére írják. Nézze, itt a papír: szocialista megőrzésre vettem át. Ezért húsz fillért „dobtak” az órabéremhez. Nemcsak én. Jani és Mi­hály is hímes tojásként kezelik a gépet. Minden mű­szak utón karbantartjuk, ápoljuk. Talán azért is be­csüljük meg ennyire, mert azelőtt ezt a munkát csá­kánnyal és lapáttal — véres verejtékkel reggeltől es­tig végeztük. Mindhárman kubikosok voltunk. Ezer- kilencszázötventől a recski szénbányában dolgoztam. Ott ismerkedtem meg Mihály barátommal, aki akko­riban ezen a környéken túrta földet. Csak egy hibája volt: ha ivott, megvadult és verekedett. ötvenhat telén Csengődre költöztünk. S mintha a sors arra kötelezett volna, hogy egész életemben a föld gyomrában kotorásszak, a vájár mesterség után kubikos lettem. Véletlenül találkoztam ismét. Miská­val, akivel akkoriban egy cég két kirendeltségénél dolgoztunk. Ezerkilencszázhatvan tavaszán kerültünk ehhez a vállallathoz. A Mihály? Kérem szépen, ő még nálam is jobban, gyorsabban dolgozik. Ügy kezeli, irányítja a gépet, hogy öröm nézni. Sokan durva, goromba embernek tartják. Nekem jó barátom, megértjük egymást. Egyszer szóltam ne­ki, hogy ne verekedjen. Igazat .adott. Három hétig csak szörpöt ivott, a dohányzásról hat évvel ezelőtt egyik napról a másikra leszokott. Nagy akaratere­jéért is becsülöm. Jani sokkal csendesebb fiú. Igaz, az élet is jócskán megviselte. Mikor a kubikos-kenyéren felnevelte a két fiát, faképnél hagyták. Mind a kettő disszidált. Nem is írnak neki, azt sem tudja, hová lett, mit csi­nál a két fiú. Pedig nagyon szerette őket. Aztán ta­valy nyáron a felesége is elhagyta... örökre. Mell­rákban halt meg. Egy év alatt tízet is öregedett. Amikor a borítékból megszámoljuk a havi fizetésün­ket, mindig azt kérdi: minek neki ennyi pénz, hisz nem költ semmire. Félre tesz belőle, van egy kereszt­fia arra költi. A múltkor egy Pannóniát vett néfcÖ A nyár elején sűrűn láttuk egy fiatal nővel. Mint dig a Boszorkányba jártak. Megvacsoráztak, ittáSl egy-két üveg sört, aztán elmentek sétálni, vagy ^ moziba. Néhányan kicsúfolták érte; „Mit csinálsz egy ilyen fiatal menyecskével, öreg bútordarab vagy már...” Láttam rajta, nagyon rosszul esett neki, dl nem szólt semmit. Miskával, s Janival már hat éve dolgozom egy bri­gádban. Ismerjük egymás gondolatát is. Szeretjük, megbecsüljük egymást. Feri fiam a nyáron Miskáék- nál nyaralt. Szombathelyen. Ügy tervezzük, hogy'f.# ő fia majd jövőre jön el hozzánk vendégségbe Csért* gödre. Ferike? Aranyos kisfiú. Most múlt hétéves. Afrit kor hazamegyek mindig azt kérdezi: „Apu, megint merre csavarogtál?” Mondom neki: — ..Dtfli goztam, kisfiam.” Erre ő visszakérdez: „De miért? nem itthon, mint anyu...?” Hát igen. Miért is nér# itthon? Húsz év óta sohasem otthon, mindig távol lí családtól. Belefáradtam már. Jobb lenne itthon. Csuk járom körbe-körbe az országot, mint aki nem leli á helyét, mindig újba, másba kapaszkodik. Zaklatott, nyugtalan életmód. Igaz, jól fizetik. Nem tudom meddig csinálom még. Azt hiszem, na­gyon sokáig. Kubikosvér csörgedezik ereimben, hi­szen apám is a föld mestere volt. A kubikos pedig olyan ember, hogy egy percre sincs megállás. Egy marék földért képes elmenni az ország másik részé­be... ,, . Tárnái László * memmsssm. épül Yctrosföldön Húsgyár, üzemóriás. Di­vatos kifejezések — csak éppen azt nem érzékeltetik amiért leírják őket, a nagyságrendet. Ugyanis manapság húsgyárnak ne­vezzük a bábolnaiak ser­téskombinátját, ahol hat­száz koca van. és ugyanezt a szót használta Csík An­tal, a Városföldi Állami Gazdaság igazgatója is, amikor a falra szögezett tervrajz előtt elmondta, mi­lyen építkezést is kezdtek a napokban a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság, a félegyházi. Egyesült Lenin és Rákóczi, valamint a Vö­rös Csillag Termelőszövet­kezettel közös vállalkozás­ban. — Bz esetben azt hiszem, Húsgyár sokat mondanak a számok. A gazdaság hizlaldáiból je­lenleg 4000 tonna sertés­hús kerül ki évente. Három év múlva, ha felépül az üzem, negyvenötezer ton­nányi húst termelünk az első esztendőben, 1973-ban. Vagyis két év múlva meg­tízszereződik az átadott hús mennyisége. A gyakorlat­ban ez annyit jelent, hogy 1973-ban tíznaponként ki- lencszáz—ezer darab száz­kilós sertést szállítanak el Városföldről... Az igazgató magyaráz, mutatja a rajzon a körkö­rösen elhelyezett épülete­ket, elmondja rendeltetésü­ket. ez takarmánykeverő, ez raktár, ezek az ólak... Ólak — a nyelv így jelöli ezeket a fémből, betonból, műnyagból készült modern vonalú épületeket is, csak­úgy, mint a hasonló célt szolgáló elődjeiket ötven vagy száz évvel ezelőtt. — Ennek az úgynevezett Gi-Gi rendszerű telepnek még csak a kitűzésénél tartunk. A negyvenötezer tonna hús fantasztikus mennyiség. Nemcsak Városföldön fo­lyik a tervezés, az átvevők többek között ehhez is ter­vezik a szállítókapacitást, valahol gyártják már a ca- mionok alkatrészeit, ame­lyekkel majd a sertéseket szállítják. A gazdaság ta­nulókat küld a megfelelő intézetekbe, hogy két év múlva hiánytalanul megle­gyen az a hetvenöt képzett szakmunkás, akik a telep­óriás üzembentartásához szükségesek. — Ahhoz, hogy a lehető legkisebb önköltséggel ter­meljünk, elengedhetetlen a felkészült szakmunkásgár­da. Állatorvosok kellenek, gondozók és főként műsza­kiak. A berendezések irá­nyításához húsz-huszonkét főnyi műszaki szakember kell. A tervek szerint 3,é kilogramm takarmányból állítunk elő egy kilogramm sertéshúst 17 forint önkölt­séggel. — Mivel az értékesítés 24 forint körüli áron törté­nik, a telep jövedelmezősé­ge biztosnak látszik. Az ál­latoknak óriási mennyiségű takarmányra lesz szüksé­gük, a Városföldi Állami Gazdaság szántóföldjein szinte kizárólag takar­mányt termelünk, kukori­cát, takarmánygabonát. Sa­ját keverőüzemben készít­jük maid a tápokat is. Ah­hoz, hogy a telep valóbah gazdaságosan és nagyo’bb haszonnal termeljen, szük­ségesnek látszik saját vá­góhíd építése is. A hasfi tott sertések szállítása ugyanis olcsóbb mint áz élőké, közgazdászaink szá­mításai szerint a vágóhíd építési költségei egy ■’ év alatt megtérülnének. TárS- szövetkezeteinkkel együtt úgy tervezzük, hogy későb­bi időpontban megépítjüKca vágóhidat is. — Mennyibe kerül' az építkezés, hány forintot kell elkölteni addig, míg::áz első hízott sertéseket át­adják a húsiparnak? — Százötvennyolcmillió-i négyszázezer forintot. 3. P.

Next

/
Thumbnails
Contents