Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-17 / 244. szám
1 oldal 1970. október 17, szombat Erdészeti tudományos kutatás a Duna—Tisza közén Fél évtizeddel ezelőtt kezdődött meg Bács-Kis- kun megyében az erdészeti tudományos kutatás. Nagyobb lendületet mégis akkor kapott ez a munka, amikor 1967-ben új kecskeméti székházába beköltözhetett az Erdészeti Tudományos Intézet Duna— Tisza közi Kísérleti Állomásának kutató kollektívája. Az ő munkájukról, az intézmény tevékenységéről beszélgettünk dr, Szodfridt István tudományos főmunkatárssal, az állomás vezetőjével. — Az Erdészeti Tudományos Intézetnek hat kísérleti állomása van az országban, ebből kettő az Alföldön. Ezek közül az egyik a Tiszántúlon, a másik itt működik. Kezdetben csupán a nyár- és a fenyőtermesztésre irányult a kutatásunk. A gyorsan növő nyár nemcsak a táj arculatát változtatja meg, hanem fontos ipari nyersanyagforrás. Itt, a Duna—Tisza közép — ahol a talaj adottságok egyébként lehetővé teszik — a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas területeket tudjuk nyárfaültetvényekkel hasznosítani. Simon Miklós kollégám alakította ki a ny árjasok mélyfúrásos telepítésének sajátosan magyar módszerét. A köztudatban ugyan oiasz módszer néven terjedt el, a valóságban azonban a kettő nem ugyanaz. Az olaszok a Pó-síkság jó termőföldjein alkalmazták az erdő ültetésének ezt a módját, nálunk viszont éppen a művelésre nem alkalmas homoktalajokon — természetesen ott, ahol az alsóbb rétegekben a humusz is jelen van — történik a telepítés. A másik fafajta a fenyő, amellyel szintén fog- I lalkozunk. Meghonosító-1 sa ezen a vidéken rendkívül nagy jelentőségű, hiszen nemcsak az építőipar, hanem a papírgyártás is nagy mennyiségben hasz- 1 nálja fel a fenyőfát. A ha- 1 zai papírgyártás ugyanis a fenyőfacellulóz alapanyagra van berendezkedve. Üjabban fűzfatermeszté- ! si kísérletek is folynak. A fűz a farostlemez-gyártásnál szinte nélkülözhetetlen A mélyebben fekvő, nedvesebb helyeken, ahol a nemesnyár már nem él meg, igen szépen díszük a fűz. A lajosmizsei határban, a Kossuth Tsz földjén 18 fűzfafajtával folytatunk összehasonlító kísérleteket, hogy a leggyorsabban növő, az amerikai szövőlepkének is ellenálló fajtákat elterjeszthessünk, valamint azokat, amelyek alkalmasak parkokban való ültetésre. A lakótelepek egyhangúságát e tájon legjobban díszlő nyár- és fűzfafajták ültetésével is meg lehet szüntetni Az induláskor az erdővédelem nem tartozott a kutatási témák közé. Azóta ez is nagyobb teret kapott. A Duna—Tisza közén, az utóbbi években telepített erdők 80 százaléka fenyves. Érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi tíz évben az országban létesített új erdők fele a Kiskunsági Erdőgazdaság működési körzetére esett. A telepítés évente átlagosan 2—3 ezer hektár, amelynek egyhar- mada felújítás, kétharmada új erdő. A fenyő nem őshonos ezen a vidéken, s a mostoha talajviszonyok miatt a fiatal fenyves gyengébben fejlődik és érzékenyebb a károkozókkal szemben. Állomásunk erdővédelmi laboratóriuma a rovarok elleni védekezéssel is foglalkozik. Kiépült az országban az úgynevezett fénycsapdahálólat, melynek segítségével meg lehet állapítani, milyen rovarok fordulnak elő leggyakrabban egy-egy tájegységben. Mi is végzünk ilyen megfigyeléseket, s több éves munka árán megfelelő prognózist lehet készíteni a védekezésre. Űj vonás állomásunk tevékenységében, hogy megbízások alapján végzünk kutatást például a cellulóz- nyárjasokat ültető gazdaságoknak. A mi szakirányításunk mellett történik a fenyőcsemeték korszerű, úgynevezett hidegágyas nevelésének a bevezetése is. Gépesítési szakembereink több konstrukciót dolgoztak ki, például csemeteültető gépek gyártására. Nemcsak Bács-Kiakun megyében, hanem az ország más vidékein is vannak már követői az itt kidolgozott termőhely-hasznosítási módoknak. Csehszlovák, bolgár, lengyel és más nemzetbeli szakemberek tanulmányozták nyárfaültetési, gondozási eljárásunkat. Közelmúltban a FAO — az ENSZ egyik intézménye — erdészeti bizottságának hazai vendégeként hatvan külföldi szakember járt itt, hogy megtekintse bemutatónkat. Állomásunk egyébként tevékeny részt vállalt az úgynevezett fenyőfaprogram végrehajtásában. Ennek az a céllja, hogy a jelenlegi 8 százalék helyett, meghatározott időn belül, 20 százalékra emelkedjék az ország tűlevelű erdőinek aránya. K. A. Mozgalom, amely milliókat hoz A FÉMMUNKÁSNÁL NINCS JELENTÉKTELEN JAVASLAT „Szeptember; újítási hónap!” — hívta fel a figyelmet egy plakát a Fém. munkás Vállalat kiskun- halasi gyárának bejáratánál. S a felirat alá rajzolt, az eredetinek többszörösére felnagyított forint egyúttal arra is em- lékezetetett, hogy az újítások eredménye jelentős megtakarítás. — Milyen egyenleggel zárult az újítási hónap, s egyáltalán, mennyire eleven ez a pénzt hozó, munkát könnyítő, gyorsító mozgalom megyénknek ebben a nagyüzemében? — ezzel a kérdéssel kopogtattunk be dr. Judák Imréhez, a gyár igazgatójához. — A számok sokatmon- dóan bizonyítanak — kezdi a tájékoztatást a fiatal vezető szakember. — A múlt év első felének 167 újításával szemben az idei első hat hónapban 248 javaslatot nyújtottak be dolgozóink. Ebből 66-ot fogadtunk el hasznosításra, s ugyanennyit be is vezettünk. Újítási díj fejében csaknem másfél százezer forintot folyósítottunk az elért megtakarítás pedig megközelíti az egymilliót. A gyár az újítási versenyben az első helyen végzett. És ez már szinte hagyomány, hiszen dolgozóinknak nem ez az első győzelme! Mint az igazgató később elmondotta, az újítások meglehetősen magas száma abból adódik, hogy a benyújtott javaslatokat gondosan, lelkiismeretesen bírálják el; még a legjelentéktelenebbnek látszót is tüzetesen, alaposan felülvizsgálják. Az újítómozgalom — már említettük is — a gyárban szép hagyományokkal. büszkélkedik. A fizikai és a műszaki dolgozók munkája ennek révén is közelebb kerül egymáshoz, s kovácsolódik össze még erőteljesebben az üzemi kollektíva. — Ami közelebbről az újítási hónapot illeti, az ennek keretében benyújtott javaslatok jó része még feldolgozás alatt áll — mondja végezetül az igazgató. — Kísérletre eddig 14-et fogadtunk el, kilencet pedig már meg is valósítottunk az üzemben. ÉV VÉQÉRE ELKÉSZÜL December 31-éré tervezik Kaskantyún az 1 millió forintos költséggel épülő ú.i ABC-áruház átadását. A Homok Gyöngye Szakszövetkezet építőbrigádjának munkájához a lakosság csaknem százezer forintos társadalmi munkával csatlakozott az építkezés mielőbbi befejezéséért. Ez utóbbiak közül ötnek elkészült a kalkulációja is: a várható megtakarítás több mint 52 ezer forint. Tavaly az újítók tiszteletére vacsorát adtak. Ez a kedves figyelem, a baráti találkozó, ezúttal sem marad el. Fehér asztal mellett jönnek össze fizikai munkások és alkalmazottak, pohárcsengés közepette vitatják meg a feladatokat és emlékeznek a sikerekről. J. T. Egyperces Interjú KISZ-élet Dunaveesén (Tudósítónktól) Hogyan dolgozik a KISZ a községben? Milyen tervek valósultak meg és mivel foglalkoznak a jövőben? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Bognár Lászlótól, a községi KISZ- bizottság megbízott csúcstitkárától. — Jelenleg öt alapszervezetünk van, több mint száz taggal. A szám nem nagy. Oka az, hogy az alapszervezetek csak a jelentősebb üzemekben működnek. Más helyeken még nem alakultak meg. Az újonnan választandó csúcs vezetőség feladata lesz e kérdés megoldása. — Legközelebbi feladat, a csúcsve .etőség megválasztása. Ezután az alapszervezeti titkárok részére továbbképzés lesz október 18—25 között Baján. — A munka mellett jólesik a kikapcsolódás. Az egészségileg nem megfelelő pinceklubot bezártuk, helyette megnyitottuk a művelődési központban az új ifjúsági klubot, ahol kulturált körülmények közt tudnak a fiatalok szórakozni, művelődni. Itt szeretnénk megtartani meghívott előadók részvételével a politikai, ideológiai előadásokat, valamint természetesen a szórakoztató műsorokat. — fejezte be a beszélgetést a községi csúcstitkár. Jurisits Miklós 8. A tanácskozó asztalnál kínos csend lett. A három tiszt tudta, hogy Ébert százados alaposan tájékozódott, adatai feltétlenül megfelelnek a valóságnak. Akkor pedig — az ügy aligha megoldható. Az esetre — gondolta Beke — hirtelenében csak Csalogány tanárnő tudna magyarázatot adni. Ez pedig úgy szólna, hogy a lőszercsere az ördög müve, s titkát, emberi ésszel, nem lehet megfejteni... Paál főhadnagy szólalt meg először; _ Lehetséges, hogy a két éleslövedéket a gyakorlat s zínhelyén csempészték a vaktöltetek közé. Persze, lá- dástól. Ha Ébert százados most azt mondja nekünk, hogy erre sincs esély, mivel a parancsnak éppen a ládarakás tetején ült, és ott beszélgetett a politikai helyettessel, akkor nagy bajban vagyunk ... A százados csüggedt mozdulatot tett: — Sajnos, ez mindaddig így is volt, amíg a tüzérbemérő fel nem állította a maga rajztábláját. Ekkor a két tiszt valóban otthagyta a lőszeresláda-halmot. Ettől kezdve csak a tüzérbemérő meg a társa tartózkodott a bükkfánál, de ők is háttal álltak. Az ellenségnek, gyakorlatilag csak ekkor volt módja cselekedni. Igen, ettől a perctől kezdve, az első lövésig. Az első lövedék ugyanis már éles volt. Nos, tegyük fel, hogy ezt az alkalmat ragadták meg. De ehhez az éleslövedékeket tartalmazó ládát már előzőleg el kellett rejtezik a fa közelében. Mondjuk, hogy sikerült is. Most elővették, egy vaktöltetes ládát viszont eltüntetek. s később el is szállították a helyszínről. Nem tudom, hogyan sikerülhetett volna mindez, hiszen a 16- állások korántsem elhagyott bagolyvárak, ahol csak kísértetek tartózkodnak. A katonák jöttek-mentek, kiki végezte a’ maga feladatát, de közben, természetesen, nem voltak vakok ... Mire Ébert százados idáig jutott a beszámolóban, az arcok végképp elkomorodtak. — Most pedig — folytatta Ébert —, ahogy mondani szokták: be kell tettem a kaput. Tárnok őrnagy tudott a sonvári esetről, ahol az új konstrukciójú harckocsik első lőgyakorlata alkalmával, egy fatörzsben elrejtve filmfelvevőt találtak. Nyilván ti is emlékeztek erre az ügyre. Nos, Tárnok őrnagy, mielőtt osztálya kivonult volna a gyakorlatra, katonáival átfésülte a terepet. Igaz, hogy fel nem ásatta, arra viszont ellenséges ügynököknek, a katonák közé beépült árulóknak sem lehetett módjuk, hogy a harcállás elfoglalása után, a helyszínen ki-be ássák a lőszeres ládákat. Ez feltevésnek is abszurdum. Bármilyen leverő is, tudomásul kell vennünk, hogy a kivételes óvintézkedések ezúttal — legalább is látszatra — ellenünk fordultak. Az eset ijesztően titokzatosnak látszik ... A négy tiszt lement az éttermbe, hogy megvacsorázzon, Kertész ezredes szigorú diétát tartott, de jó étvággyal ette ízetlen ételeit. Három tisztje azonban annyira rosszkedvű volt, hogy a sertéssültek csaknem érintetlenül maradtak. — Te Kossuthot vacsorázol? — kérdezte Kertész ezredes, amikor Beke harmadszor gyújtott rá a fehér asztalnál. — Úgy látszik, biztos vagy benne, hogy pár év múlva a tüdőrák ellenszerét is megtalálják ... — Attól félek, hogy előbb, mint ennek az akciónak a tetteseit! — Félelmed csakhamar csillapulni fog! Az a tervem, hogy te vezeted a kiküldött nyomozó bizottságot. Feltehető, hogy udvarolnod is kell... — Kinek, ezredes elvtárs? — Például Csalogány tanárnőnek. Elvégre május van! A tanárnő nem fiatal ugyan, de valószínűleg ártatlan. Ha sikerül kiszedned belőle az útiterv titkát, elnézzük, hogy elcsábítod ... — Ezredes elvtárs, erre nem érzem eléggé erősnek magam. — Azt javaslom — mondta Ébert százados —, hogy Beke elvtárs kapjon parancsot; ma éjjel a szentek életét kell tanulmányoznia. Különben nem lesz mivel kezdenie az udvarlást. — Hallottad?! — Ezredes elvtárs — mosolygott Beke —, én református voltam... — Ez baj, ez nagy baj! Akkor még meggondoljuk a dolgot... A tisztek nevettek, s a parancsnok látta, hogy célt ért: sikerült felráznia embereit, a nyomott hangulat, amellyel asztalhoz ültek, eloszlott. Vacsora után, a dolgozószobában. Kertész ezredes komolyra fordította a szót: — Ügy láttam, hogy Ébert elvtárs beszámolója rosz- szul hatott rátok. Miért? Mert tévesen érelmeztétek! Azt hiszem, nincs okunk elcsüggedni attól, amit hallottunk. Ellenkezőleg: örülnünk kell, így áll a helyzet. A három tiszt meglepődött. Ismerték Kertészt, tudták, hogy nem hord rózsaszín szemüveget. Mi biztatót talál hát ebben a megoldhatatlan helyzetben? — Látom — folytatta Kertész ezredes —, csodálkoztok a dolgon. De hát gondoljátok meg! Számíthatott az ellenség arra, hogy Zalay alezredes átvizsgálja a lőszert, hogy Tárnok őrnagy átfésüli a gyakorlat színhelyét? Nem! Arra a véletlenre sem számíthatott, hogy a két parancsnok éppen az utolsó lőszeres kocsinál beszélget majd, s hogy később a ládahalomnál tartózkodnak. Mindez a mi helyzetünket csak látszólag nehezíti. Valójában azonban szerencse, mert egy csomó lehetőséget kizár. Az ellenség arra számított, hogy kénytelenek leszünk a rengeteg eshetőség között tétovázni. De ezek most mind kiesnek. A dolog így sokkal egyszerűbb, igaz, hogy titokzatosabb is. Látjuk, hogy se tíz, se húsz lehetőségük nem volt a lőszercserére, nem válogathattak az alkalmak között. De bizonyos, hogy egyetlen mód mégis nyílt számukra. (Folytatjuk
