Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-16 / 243. szám

8. oldal 1970. október 16, péntek NAPKÖZBEN A szándék nem elég... Egy ideje a falun élők foglalkoztatási arányaiban jól látható változás megy végbe. Csökken a rendsze­resen városba eljárók száma, ugyanakkor egyre töb­ben jutnak helybeli ipari munkaalkalomhoz. A helyi iparpolitika irányításáért felelős szervek helyesen döntöttek a további célok meghatározásában, amikor kimondták; nem csak új üzemek telepítése fontos, hanem a meglevők fejlesztése, tökéletesítése is. Egyrészt a termelékenység fokozása, másrészt pedig a dolgozók jelenlegi üzemen belüli szociális körülmé­nyei indokolják ezt. A Kunszentmiklósi Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága nemrég megvizsgálta a helyi üzemek, vál­lalatok dolgozóinak munkahelyi körülményeit, szo­ciális ellátottságát. Az összkép egyáltalán nem ked­vező. A Hazai Fésűsfonó kivarró részlegénél, ahol ötvenöt asszony dolgozik, kannákban hordják az ivó­vizet a szomszédból, a mosdóvíz kevés, nincs öltöző és szekrények sem. A Háziipari Szövetkezetnél a tisz­tálkodás közös mosdótálból történik. Állítólag már régóta elkészült a legfontosabb szociális beruházások terve, de még a mai napig nem találtak kivitelezőt!? A ktsz-nél, a MÁV-állomáson és az AKÖV kiren­deltségnél nagyjából hasonló a helyzet; mindenütt vannak tervek, de megvalósításuk egyre késik. Egye­dül a Sütőipari Vállalatnál dolgoznak a munkások olyan körülmények között, mely általában az ipari üzemekben elfogadható. A tanácsi felmérés tanulsága jól mutatja, hogy sür­gősen meg kell oldani e problémákat, még akkor is, ha az pillanatnyilag nehézségekkel jár. Megéri, mert a jó munkahelyi légkör, a kedvező körülmények fo­kozzák a munkakedvet, s ez egyik legfontosabb fel­tétele a termelékenység növekedésének. Szabó Attila Mennyi kell a boldogsághoz — Kinek mennyi. I beszámolóit, hogyan telt a Sokfélék az emberek, sok- | szombat, vasárnap. Odafi- félék az igényeik. Van, aki ffijlek valami befőzési be­számolóra is. mert mindig kevéssel beéri, van, akinek a sok sem elég... Néha felnézek a mennyezetre, egy pillanatra elcsodálko­zom azon a hosszú fényes­fehér csövön, ami olyan szép fényt ad. Eszembe jut a hosszú évtizedek sok ezer estéjének kormos-füstös petróleumlámpája... A munkám olyan, hogy be­szélgetni nem lehet mellet­te, állandóan számolok, öt­venes kötegekbe csomago­lom a kész húzózárakat. Először nehéz volt meg­szokni, hogy húzózár. hi­szen mi csak cipzárnak ismertük. Számolok, egy, öt, tíz, harmincöt, őtven — kész. Naponta nyolcezer zár megy keresztül a keze­men. Ez az átlag, ha jól tudom, ötvenhat forintot kapok érte. Ez felmegy ha­vonta ezer—ezerkétszáz fo­rintra. Nem sok, de nem is kevés. Szóval, van időm gon­dolkodni, hallgatni a töb­biek csevegését. Mert a többiek általában beszél­hetnek munka közben. Meghallgatom a fiatalok Méltón a Kelebia az elmúlt évben lett határőrközség, de a lakosság és a határőrök jó kapcsolata sokkal korábbi időre nyúlik vissza, ugyan, is a községben lakók je­lentős része feladatot vál­lal a határőrizetből is. A határőrök munkájának megbecsülése, az irántuk érzett bizalom tovább nőtt az elmúlt évben Kelebián. Sok esetben fordulnak ha­tárőrökhöz elemi csapás esetén, de akkor is, ha po­litikai rendezvényeket, kul­túr- és sportprogramokat szerveznek. A határőrök pedig ahol tudnak, öröm­mel segítenek. A határőrök közreműkö­désével alakult meg pél­dául a községi KlSZ-szer- vezet. A helybeli fiatalok többsége más községben vagy városban dolgozik, hétvégeken azonban klub­délutánokat rendeznek, me­lyen a határőrőrs zeneka­ra szórakoztatja őket. öt határőr futballozik a köz­ség csapatában és jó játé­kukkal előkelő helyet biz­tosítottak maguknak a já­rási bajnokságban. A ha­tárőrök rendszeresen meg­jelennek az MHSZ és út­törők foglalkozásain. A község vezetői és pedagó­gusai elsősorban a honvé­delmi nevelésben, a kato­nai elő. és utóképzésben igénylik a határőrök segít­ségét. A pedagógusok és a határőrök közös munkájá­nak eredménye az is, hogy Csikós András a Sztrójka nevű lovon. egy úttörő-határőrszakasz jött létre; őrslátogatást, ha­tárjárásokat, fegyverbemu­tatókat és kispuskalövé­szeteket szerveznek. A kelebiai Népfront Tsz kezdeményezésére is ér­demes odafigyelni: lovas­szakosztályt alakítottak. A szakosztálynak — a gaz­dasági és a sportérdekek mellett — katonapolitikai jellegű célja is van. Az ál­taluk jó lovasokká képzett fiatalokat a határőrséghez szeretnék bevonultatni, s ezzel megkönnyíteni a ha- tárőr-lovasiskola munkáját, ök vásárolták meg a ha­tárőrségtől a lovassportot szeretők előtt jól ismert Sztrójka nevű versenylo­vat, melyet szerepléséért — az országos díjak mel­! lett — több nemzetközi díjjal is kitüntettek. Suti István, a magyar katona­lovasok Európa-bajnoka részt vett a tsz versenylo­vainak belovaglásában, a lovasiskola pedig lószer­számmal és felszereléssel segíti a szakosztályt. A kö­zelmúltban a Határőr Dó­zsa Lovasklub a tsz lovas­szakosztályával együtt Ke­lebián bemutatót rende­zett, a bevételt az árvíz- károsultak megsegítésére fizették be. A tapasztalatokat össze­gezve jóleső érzéssel nyug­táztuk, hogy az eltelt egy esztendő bebizonyította; méltóak a megtisztelő cím­re. G. B. tanul az ember. Azután megint csak magammal va­gyok elfoglalva. Sokszor eszembe jutnak a korábbi évek. A tanyán töltött év­tizedek, a pirkadástól késő estig tartó munka. Hat gye­reket neveltünk fel becsü­lettel. Jóska a legidősebb, szegecselő a Vegyipari Gépgyárban, Mihály meg valami fűrészgépen dolgo­zik. Pista már nem ment gyárba, a földnél maradt. Igaz, nem azzal dolgozik, üzemanyag-kezelő a tsz- ben. Vince az Asztalos Ktsz-ben dolgozik gépen. Veronka az egyik patiká­ban pénztáros, Marika pe­dig óvodában dajka. Szép gyerekek, jó gyerekek, fér­jemmel együtt nagyon örü­lünk a sikereiknek. És örü­lünk a kilenc gyönyörű unokának. Hárman már is­kolások és boldogan újsá­golják, ha ötöst kapnak... Számolom a cipzá­rakat, — hiába, még sok­szor így mondom — néha felállók egy-egy pillanatra, kinyújtóztatom tagjaim, azután megy minden to­vább. Reggel fél hattól délután fél háromig. Igaz, most megváltozik a beosztás, fél hétre jövünk és fél négyig leszünk itt. Jó lesz ez így is, hiszen mióta Vince meg­nősült — van annak már egy éve —. egyedül va­gyunk a férjemmel, ö már február óta a Vegyipari Gépgyár nyugdíjas daru­kezelője. Otthon tesz-vesz a tanya körül, vagy eljár ide- oda valami kicsit dolgozni. Nekem már csak a főzés, takarítás marad. Arra meg elég idő jut estig, külön­ben is a nagytakarítást a szabad szombatokon szok­tam elvégezni. Itt az ősz, hamar sötéte­dik, hat óra felé már lám­pát kell gyújtani. De már nem sokáig. Eladtuk a kis tanyát és vettünk a város­ban egy kis nádfedeles há­zikót. Kicsi, de nekünk megfelel. Most vagy hat Garas sépítő szövetkezetek Kecskeméten Megyénk első garázsépí­tő szövetkezete Kecskemé­ten, a Leninvárosban alakult meg. Az új városrészen és a környé­ken lakó személygépkocsi­tulajdonosok közül 168-an fogtak össze garázsgond­jaik megoldására. A beru­házó maga a szövetkezet, illetve annak vezetősége, amely az ügyintézést is el­látja. vetkezet. A viszonylag ol­csó, kedvezményes garázs- építés iránt Kiskunfélegy­házán, Baján. s a megye más, nagyobb településén is érdeklődnek, főleg a többszintes beépítésű, új lakónegyedek autósai, akiknek problémát okoz járművük megfelelő elhe­lyezése. kilométert utazok buszon idáig, a városból majd ke­vesebbet kell. És van vil­lany is. Televíziót nem ve­szünk, hiszen közel laknak a gyerekek és ha érdekel bennünket a műsor, akkor majd átmegyünk valame­lyikhez. A telepe* rádiót, ami a hosszú téli esték unalmát elűzte, talán ki­cseréljük modernebbre. Azután az is eszembe jut sokszor, hogy kerültem ide. Férjem a gyárban dol­gozott, én meg otthon él­tem. Muszáj volt dolgoznia, hiszen az örökölt nyolc hold föld nem tartott vol­na el bennünket a hat gyerekkel. Arra már nem is szeretek gondolni, meny­nyi baj, vesződség volt a földdel... Az én sorsom akkor vált könnyebbé, ami­kor beléptem a termelőszö­vetkezetbe. van annak már vagy tíz éve. Dolgoztam a növénytermelésben. ott, ahol szükség volt rám. Az­után a kertészetbe kerül­tem. Jó volt ott, könnyebb, mint egyéni koromban. Ta­valy- azután jött a baj. Kórházba utaltak, megope­ráltak februárban és idén áprilisig betegállományban voltam. Most sem lettem sokkal jobban, de már úgy éreztem, valamit tudnék dolgozni. Kicsit félve gon­doltam arra, hogy vajon hol tudnak alkalmazni. Be­mentem az elnökhöz. Laczkó elvtárshoz jelent­kezni, s elmondtam, hogy bizony, azért, mert mun­kaképes vagyok, nem tu­dom, hogy mit tudnék dol­gozni. — Sose féljen, Fábián néni — biztatott az elnök. —. Van-e kedve a húzó­zárüzemben dolgozni? Hát, akkor még azt sem tudtam, hogy van ilyen üzem, de ha az elnök úgy gondolja, biztos tudok majd ott dolgozni. így is lett. Április óta azután itt dol­gozom a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin—Rákóczi Tsz húzózárüzemében és nagyon elégedett vagyok a sorsommal. Juhászné, az üzem vezetője, a mi Mar­gitkánk nagyon kedves, se­gít ahol csak tud. De a többiek kinn dolgoznak va­lahol a mezőn. Mert ez olyan üzem, hogyha kell, a tagok mennek a földekre. Én is mennék, kicsit szo­morúan veszem tudomásul egy-egy csoport indulását, és nagyon szívesen hallga­tom a mezei munka utáni beszámolókat... De én nem mehetek az egészségem miatt. Van még két évem a nyugdíjig, de azt már el­határoztam, tovább dolgo­zom. Nagyon nehéz lenne itthagyni ezt a kedves kis kollektívát... Lejegyezte: Opauszlcy László Elmondta; Fábián József né Több mint 200 új cserépkályha Ismét 800 fiatal utazott az NDK-ba A hűvös hajnalok és es­ték a Bács-Kiskun megyei Kéményseprő és Cserép. kálvha Építő Vállalat mun­káját sürgetik. Ebben az évben a válla­lat 9 tagú brigádja 220 cse­répkályhát épített, a me­gyebeli vállalatoknál, in­tézményeknél, kórházak­nál, iskoláknál és magán­lakásokban, 200-at pedig fel­újított, illetve átrakott. Az év hátralevő részében is bőven van mókájuk. A vál­lalathoz beérkezett meg­rendelések szerint decem­berig még 50—80 cserép- kályha építése, s mintegy 30 átrakása vár rájuk. A több mint száz me­gyebeli kéményseprő mel­lett az év elejétől 7 tagú vakolóbrigád is dolgozik a vállalatnál. Egyre több család tér ót ugyanis a széntüzelésről a gázfűtés­re. X helyeken még a gáz­bekötés előtt az esetleges szivárgás elkerülésére újra vakolják a kéményeket. Egy-egy garázs körülbe­lül 11 ezer forintba kerül. A tagok csak négyezret fi­zetnek be készpénzben, a költség nagyobb részét kö­zösen felvett OTP szemé­lyi hitelből fedezik. Az al­katrészek legyártására két helyi vállalattal kötöttek szerződést. A lakónegyed peremén tízes csoportokban szerelik majd össze a modern, vas­vázas, alumínium hullám­lemez borítású típusgará- zsokat. Nyolcvan autós még az Idén elfoglalhatja új garázsát. Máris alakulóban van. illetve szervezés alatt áll a második és a harmadik kecskeméti garázsépítő szö­Csütőrtökön — két cso­portban — újabb 800 ma­gyar fiatal útazott az NDK. ba hároméves munkára. Velük együtt most már összesen ötezer magyar if­júmunkás gyarapítja mes­terségbeli tudását az NDK üzemeiben, vállalatainál. Mintegy 3J különböző vá­rosban dolgoznak majd, olyan vállalatiknál, ahol a kodtak a fiatalok megfelelő élet- és munkakörülmé­nyeiről. Üjonnan emelt, korszerű épületekben ren­deztek be részükre hideg­meleg vízzel, teljes kom­forttal felszerelt munkás­szállásokat. A három év alatt ki-kj képességének, szorgalmának méaf > iően szerezhet szakmunkás-bizo­nyítványt Itthon elismerr M DK -ban-ijes jogú számi ta­legkorszerfibb teahnlká val ismerkednek meg. töltött Az NDK beli fogadó- munkaviszonynak vállalatok” jó előre gondoe- 1 nakl) Szüretelő gyerekek Egyre-másra enreznetr Úttörő róva tünkhöz a leve­lek, melyben a pajtások több napos szüretelésről számolnak be. Vontatóval, autóbusszal, teherautóval indultak a termelőszövet­kezetekbe, állami gazdasá­gokba. A munkájukért ka­pott pénzt — néhány he­lyen — egy összegben fizet­ték be az árvízkárosultak számára nyitott csekkszám­lára. A legnagyobb élmény azonban a munka öröme volt. Minden hozzánk ér­kezett levél arról is beszá­molt, hogy ki hány vödör szőlőt szedett le és, hogy munkájukat nagyon hasz­nosnak érezték, nagy buz­galommal csinálták, senki sem akart lemaradni. Az állami gazdaságok, terme­lőszövetkezetek vezetői mindenhol megdicsérték a pajtásokat és elmondták azt, hogy jövőre újból várják őket. Pajtás-posta Dunaújvárosi kiránduláson vettek részt a bácsszőlősi Pe­tőfi Sándor Üttöfficsapat tag­jai — írja Ágoston Eta csa­patkrónikás. Útközben Szek- szárd központjával ismerked­tek. Dunaújvárosban felkeres­ték a Dunai Vasművet, ahol Közelről látták a kckszkészi- tést. Megtekintették a 32 tan­termes általános iskolát és a híres újvárosi ABC-áruházat. * Polgár Attila krónikás va­sárnap Kecskeméten, az út- törőházban lezajlott szavr.ló- versenyről küldött beszámolót. Mint írja, a Béke téri áltJ lá- nos iskolát két versenyző Kép­viselte: Király Györgyi ha .- ciikos és Kuna Lajos nyt lea- dikcs úttörő. A két szavaló produkcióját a zsűri egy-egy könyvvel jutalmazta. ■ * Irodalmi pályázatot hirdetett tagjai részére a bárra!: ási II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsa­pat — olvastuk Molnár Hella tudósító levelében. Csapatuk története, legszebb úttörőél­ményük leírásával le >7. el pá­lyázni. A bíráló bizottság a Jubileumi ünnepélyen ítéli oda az első díjakat. A br e a ási úttörőcsapat kezdeményezésére a bajai járás úttörőelnök égé is meghirdette ezt a pályá­zatot. Rejtvény fej-ok Pajtások! Az elmúlt hé­ten közölt rejtvény helyes megfejtését az alábbi ké­pen láthatjátok A helyes megfejtést beküldő úttörők közül Janisch Attila és -Al- mási Ferenc kecskeméti, Prikidánovics János bács­almási pajtásoknak ked­vezett a szerencse. Könyv- jutalmat küldtünk részükre. Hobby-sarok Az úttörők és a kisdo­bosok a tanulás mellett, szabad idővel is rendel­keznek, amit azután jól, vagy rosszul használnak ki. A szabad idő hasznos el­töltése érdekében a jövő héttől kezdve a Úttörőélet rovatban hobbysn-kot ta­láltok. Galambkedvelők, akvaristák. bélyege v'! i tők, kutyabarátok- és barkácso­lók részére közlőnk hasz­nos, közérdekű tudnivaló­kat. Kérjük, figyeljétek "end szeresen a hobbysar- kot és írjátok meg ezzel kapcsolatos észrevételeite­ket, javaslataitokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents