Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-15 / 242. szám

.970. október 15, csütörtök 5. oldal Pályakezdő pedagógusok Pályakezdő generációink leilleszkedése társadal­minkba hosszú, és bizony lem teljesen sima folya- nat. Az ifjúságszociológia gyik feladata feltárni azo­kat az összetevőket, ame- yek zavarják a fiatal szak- nunkások, értelmiségiek felnőtté válását”: azono- ulásukat hivatásukkal. Megvizsgálni élet- ésmun- :akörülményeiket és a sok gyedi képből általánosított :övetkeztetéseket a társa- lalom elé tárni — köteles­ég. Fiatal, a harmincat még 1 nem ért értelmiségünk óraiban különösen kedve- .őtlen az induló pedagógu- ok anyagi helyzete. Kezdő izetésük és a béren kívüli uttatások alacsony volta niatt olyan természetű ínyagi gondjaik vannak, nelyelc energiáik nagy ré­zét felőrlik. E jelenség ti- likus megnyilvánulása, íogy a pályakezdők egy elentős része nem „azono- ul” azzal a foglalkozási :örrel, amit az egyetemen, őiskolán élethivatásul vá- asztott. Azaz más, kedve- :őbb anyagi körülménye­det nyújtó foglalkozási ága­dat keres, még érdeklődési dörének esetleges feláldo- tésa árán is. E problémakört a műve- ődési osztályok igen jól ér­tékelik, amikor évente is- nételten kiírják pályázatai­dat. És azt tapasztalják, íogy ha oktatási intéz- nényeink évről évre nagy számú pedagógust bocsáta­nak ki, csak nagy nehéz­ségek árán tudnak tanerőt toborozni, a pedagógus- hiány'— a „bővített peda­gógus-újratermelés’? ellené­re — állandósul. A kiskőrösi járás tanerő­helyzete jól példázza a pe­dagógusok gondjait. Az 1970-es tanév kezdetére harminchat pedagógus hiá­nyával kellett számolni az illetékeseknek. Ezek rész­ben áthelyezésüket kérték, részben elérték a nyugdíj korhatárát, részben pedig a gyermekgondozási segély lehetőségével éltek. A hiányzó képzett és gyakor­lott pedagógusok helyére harmincnyolc új tanerőt sikerült megnyerniük. Az első látásra kedvező kép azonban elfedi a valóságot. Az új szerződtetettek meg­oszlása ugyanis a követke­ző; Érettségizett, képesítés nélküli 24. — főiskolai, egyetemi végzettségű 9, és csak öten rendelkeznek a végzettséghez kapcsolódó gyakorlati tapasztalattal is. Ez azt jelenti, hogy az új tanerők több mint 65 szá­zaléka sem megfelelő ké­pesítéssel, sem megfelelő gyakorlattal nem rendel­kezik. A kiskőrösi járás okta­tási színvonala ennek kö­vetkeztében óhatatlanul csőt ken a jelenség aggasz­tó voltára az is figyelmez­tet, hogy már nem csak a kifejezetten kedvezőtlen te­rületekre kerülnek a kép­zetlen tanerők, hanem olyan kulturáltnak mond­ható községek sem kaptak megfelelő szakembert, mint Kiskőrös vagy Kecel. És napjainkban, amikor állan­dó igény a hátrányosabb helyzetű tanulók, a mun­kás és parasztszülők gyer­mekeinek segítése, különö­sen aggasztó ez a jelenség. Általában a képesítés nél­kül tanítók — a kiskőrösi járásban ez évben össze­sen negyvenötén — a ta­nyaterületeken, kedvezőtlen pedagógiai körülmények között tanítanak. Ott, aho­vá már semmiképp sem tudnak képzett tanerőt ad­ni; az úgynevezett „C” és B” kategóriába sorolt külterületeken. Azaz, a pe­dagógiai értelemben vett legmostohább körülmények között élő gyermekek ok­tatása — villany, szemlél­tető eszközök hiánya, ösz- szevont osztályok — a pe­dagógiailag legkevésbé kép­zett pedagógusok feladata. S ez természetesen nem csupán a kiskőrösi járás jellemzője, hanem többé- kevésbé érvényes megyénk egész területéra Kezdő, fiatal pedagógu­saink egyéb pályákra tá­vozása bonyolult, sok ösz- szetevőből álló jelenség. Az egyéni hivatástudat és a társadalmi megbecsülés egymással összefügg. A la­káshelyzet, a bérezés, azaz a fiatal nevelők által elér­hető gazdasági színvonal bizonyos tekintetben tekin­télyüket is megszabja a községek társadalmi életé­ben. A jelenlegi körülmé­nyek között azonban nem igen képesek versenyre kelni egyéb fiatal értelmi­ségiek — orvosok, műsza­kiak stb. — életszínvonalá­val. Ez azért is aggasztó, mert községeink kulturális élete legnagyobbrészt az ő kezükbe van letéve. Fiatal pedagógusaink azonban szabad idejüket különféle jövedelem-kiegészítő elfog­laltságokra kénytelenek ál­dozni. Az érvényes rendeletek szerint az egyetemről kike­rült fiatal tanár kezdő fi­zetése 1300 forint, a kezdő tanítóké és óvónőké 1100 forint Ez fél év múlva mó­dosul kétszáz, illetve száz­ötven forintos emeléssel, de ezt követőleg már csak há­rom évenként lép előre egy korcsoportot és kap száz forint emelést. Azaz, egy harmincéves tanár fizetése nem haladhatja meg az 1700—1800 forintot, melyet legfeljebb csak a túlórák pótléka kerekít valamelyest fölfelé. Érdekes lenne összevetni az orvosi és a tanárképző felsőoktatási intézménye­ken kiírt pályázatok meg­jegyzés rovatát is, mely­ben a lakáskörülményekre utalnak. Hány pedagógust várnak lakással és hány or­vost ... Mert a pedagógus lakásépítési kölcsön — minden jószándék ellenére — komoly mértékű hozzá­járulást követel az igény­lők részéről is. Ez pedig nehezen vethető össze a készen kapott bérlakások előnyeivel. Pályakezdő, fiatal peda­gógusainkat nem a hivatás- tudat, vagy a szakma sze- retetének elégtelensége vi­szi el erről a pályáról. Az egyéb területeken való el­helyezkedésük azt jelenti, hogy az egyetemeken — főiskolákon szerzett isme­reteiket csak alig, vagy igen kis mértékben hasznosít­ják. Így az oktatásra for­dított társadalmi erőfeszí­tés nagy része elvész. Ez a veszteség pedig folytono- nosan újratermelődik a fal­vakban és a külterülete­ken, mint állandósult pe­dagógushiány, gyengébb nevelési-oktatási színvonal. Kétszeres tehát a kár, melyet pedagógusaink „elvándorlása’’ okoz tár­sadalmunknak, és ezen vál­toztatni csak nagyobb tár­sadalmi áldozatvállalással lehet. Pavlovits Miklós Pályázat külföldi egyetemi, főiskolai ösztöndíjakra Az 1971—72-es tanévben is tanulhatnak magyar ösz­töndíjasok a szovjetunió, az NDK, Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország és Ro­mánia felsőoktatási intéz­ményeiben — tájékoztatták a Művelődésügyi Miniszté­riumban az MTI munkatár­sát. A minisztérium nyil­vános pályázatot hirdet mintegy 350 külföldi ösztön­díjra. A jelentkezési lapo­kat és a pályázati felhívást — amely tartalmazza a pá­lyázati feltételeket, az egyes országokban választható szakterületeket, a jelentke­zés rendjét, a felvételi vizs­gákkal és az ösztöndíjak odaítélésével kapcsolatos tudnivalókat, valamint a felvételi vizsgák szaktár­gyankénti követelményeit — az érdeklődők október 25-e után szerezhetik be a közép- és felsőfokú oktatá­si intézményekben, továb­bá Budapesten a kerületi, vidéken a megyei, illetve a megyei jogú városi taná­csok művelődésügyi (okta­tási) osztályain. A középiskolai tanulók és a felsőoktatási intézmények előfelvett, valamint első­éves hallgatói oktatási in­tézményük vezetőjéhez nyújthatják be pályázatu­kat december 12-ig. Az 1969-ben és 1970-ben érett­ségizett dolgozó fiatalok volt középiskolájuk igazga­tójához ugyancsak decem­ber 12-ig, az 1967-ben és 1968-ban érettségizettek pe­dig a felvételi vizsgákat le­bonyolító egyetem rektori hivatalához december 19-ig juttathatják el jelentkezési lapjukat. A pályázók 1971 január második felében a válasz­tott szaknak megfelelő ha­zai egyetemen felvételi vizsgát tesznek. Az ösztön­díjakról 1971. június 15-ig döntenek. Bibliográfia rr I rr I r n rr| a muvelodesugyrol A Katona József Megyei Könyvtár az utób­bi években jó néhányszor meglepte a honismereti és helytörténeti kutatókat, s a szőkébb hazájuk iránt érdeklődőket egy-egy érté­kes kiadvánnyal. Ilyen — szerintem — a legutóbbi is. A címe: Me­gyénk művelődésügye, vá­logatott bibliográfia. Eb­ben a másfél száz oldalas könyvben megyénk utolsó negyedszázadának fejlődé­séről kapunk képet. Idő­rendben, évenkénti csopor­tosításban, csaknem két­ezer tételben sorolja fel azokat a fontosabb műve­lődésügyi témájú cikkeket, amelyek a megyei sajtóban huszonöt év alatt megje­lentek. Egy történelmi negyed­század izgalmas eseményei, sorsfordulói elevenednek meg előttünk a kötet lap­jainak tanulmányozásakor. Életre kelnek azok a meg­mozdulások, történések, társadalmi változások, ame­lyekre a mai középkorúak és idősebbek még vissza­emlékezhetnék. A csaknem kétezer újságcikk címe, szerzője és tartalmának, témájának jelzése az akkori idők at­moszféráját teremti meg. Iskolai oktatás, népművé­szeti intézmények, művé­szeti és tudományos fejlő­dés, s a kulturális élet egyéb területe tűnik elénk szemléletesen, fejlődésében, változásában. Csupán néhány érdeke­sebb tényt, adatot említünk meg itt a sok száz közül: Molnár Erik és Révai Jó­zsef kecskeméti beszéde; Kodály Zoltán itteni ün­neplése; a gyufagyári kul­túrotthon avatása közvet­lenül a háború után; a Katona József Társaság fel­támadása; írók látogatásai: (Illés Béla, Veres Péter, Szabó Pál, Tamási Áron, Darvas József és mások); — Pontosan tíz órakor! Lett volna egy korábbi uta­zási lehetőség is, akkor már nyolc óra után ott van­nak. De sajnáltam volna, ha a lányoknak túlságosan korán kell fölkelniük. — Pedig így történt.:: — Ebben az esetben Csalogány tanárnő eltért az útitervtől. Fogalmam sincs, hogy miért — Másolata van a programról? — Nem, egyetlen példányban írtam. Én semmit sem szoktam elveszíteni. Csak ami fölösleges. De azt se vesztem el, hanem eldobom. Az üres gyógyszeres ampullát, például. — Sárkány tanárnő élesen, maga­biztosan beszélt. Olyan emberként, aki tudja magá­ról, hogy logikáját nem lehet megtámadni. Az őrnagy nem is vállalkozott rá. Ahhoz, hogy meg­kísérelje, túlságosan keveset tudott még. Megköszön­te a felvilágosítást, és elbúcsúzott az első gyanúsí­tottól. Ekkor kopogtatott a második. Csalogány kisasszony valóban olyan törékeny, vé­kony csontú kis teremtés volt, akár egy madár. Tol- latlan fiókának látszott. ,— Szeretném tudni, miért nem teljesítette Sárkány tanárnő kérését. — Hogy tetszik ilyet gondolni? — Eltért az útitervtől! — Még egy hajszálnyit sem. — Tehát betartotta a programot? — Mindenben. — Értem. Sárkány tanárnő azt állítja, hogy a le­gépelt program szerint az osztálynak tízkor kellett volna megérkeznie a turistaházba. — Ügy látszik, elfelejtette, hogy negyed kilencet írt. — Megmutatná a papírt? — Ű, sajnos, elvesztettem. Illetve, inkább eltűnt, Egyszóval: nem találom. De tessék csak nyugodt len­ni, én azért emlékszem rá. — Ez tényleg megnyugtat.:: — Ha kételekedik, akár a Boldogságos Szűzre is megesküdhetek — Ezt elengedem magának — Beke igyekezett udvarias és türelmes maradni, noha már látta, hogy nehéz ellenfelekre akadt. Mert nem kizárt, hogy az egyik tanárnő igazat mond. De melyik? Természetesen, össze is játszhatnak! Sőt, az is lehet, hogy egyik sem hazudik. Hátha valami ször­nyű véletlenről van szó? Ismét a véletlen! — Mit gondol, miért pont önt kérte meg Sárkány tanárnő, hogy helyettesítse őt? — Mert tudta, hogy megbízhat bennem. Mindent úgy intézek, ahogyan eltervezte. Mintha ő maga di­rigálná az osztályt... — Egyébként milyen viszonyban voltak? — Hát, istenkém. Nem a legjobban. De ez csak újabb ok volt rá, hogy hozzám forduljon. Tudta; ne­kem kötelességem megbocsátani annak, aki megbán­tott. Ha nem teljesítem a kérését, az bosszúálló lélek­re vallott volna. S egyébként is: ki mást talált volna az utolsó este? A legtöbben családosak. Míg én, ugye­bár ... Csalogány kisasszony a maga illedelmes modorában épp oly rendíthetetlen volt, az ártatlanságnak ugyan­olyan nyugalmával beszélt, mint a tartózkodó és me­rev matematika-tanárnő. Beke barátságosan elbocsá­totta. — Ugyebár maradhatok az állásomban? — Ha igazat mondott, természetesen, igen. — Akkor az isten áldja, kedveském! Az őrnagy úgy érezte magát, mint a sakkozó, aki az imént még két bástyát is fenyegetett a lovával, s végül egyiket sem sikerült kiütnie. Leverten, de kü­lönösebb csüggedés nélkül tudomásul vette, hogy a játszma elején nem jutott tisztelőnyhöz. Remélte, hogy munkatársai, a saját tábláikon, több szerencsével mérkőztek. Egyébként: talán még személy szerint ne­ki is alkalma nyílik egv-két ügyes lépésre... Ki tudja? * Budapesten, az elhárítok parancsnokságán, négy tiszt ü* a tanácskozóasztalnál. Kertész ezredesen és Bekén kívül a Násfáról érkezett Ébert százados, vala­mint a turistaházból visszatért bűnügyi technikus: Paál főhadnagy. Négyük közül egyedül ő látszott elégedettnek (Folytatjuk.) a megyei könyvtár 1952-es megnyitása; az első megyei Kossuth-díjas: Magyari Ilo­na kitüntetése; a dráma­történeti előadássorozat kezdése; a Filmstúdió és a Művésztelep létrehozása; a Kiskunság, majd a Forrás megszületése; és így to­vább. Ezerféle bizonyítéka annak, hogy két és fél év­tizeden át élő, eleven, ható, fejlődést befolyásoló, sür­gető kultúra volt ezen a tájon, Bácsalmástól Har- táig és Bajától Kecskemé­tig. Ezt a bibliográfiát nem nélkülözhetik a honisme­reti mozgalomban résztve­vők, a helytörténeti kuta­tók, tanárok, diákok, a születési helyük története iránt érdeklődők. Fenyvesiné Góhér Anna szerkesztette a kötetet, de a gyűjtést végzők nevét is érdemes ide írni: Adrovitz Ida, Ható Dávidné, Heltai- né Hegedűs Júlia, Kopa Dénes, Király Lászlóné, Kovács Pál és dr. Koncz Erzsébet. Csak helyeseini tudjuk azt is, hogy a Ti­szán innen, Dunán túl rá­diós vetélkedőinek ver­senyzői időben megkapták a bibliográfiát. Nem nehéz elképzelni, hogy a legutób­bi megyei győzelmet rész­ben ennek a hasznos kiad­ványnak is köszönhetjük. Varga Mihály Gyöngyös— Kecskemét— Tokió Pribojszky Mátyás évti­zede mesterien játszik ci- teráján. Szokatlan, friss hangokat csal elő az ősi hangszerből. Ország-világ mit se tudott felőle. Sebaj! Munkatársait, szomszédait, barátait ajándékozta meg egy-egy szép népdalcsokor­ral, hangulatos házi muzsi­kával. Véletlen, alkalmi is­meretség révén került el Kecskemétre, a népzenei találkozóra. Akik ott voltak a színházi bemutatón, akik hallgatták a rádióközvetí­tést, tudják: alig akarták leengedni a színpadról. frók, művészek keresik azóta a gyöngyösi munkás­ember barátságát. Bozay, Attila szólóciterára kom­ponálja új művét és Pri-í bojszkyt kérte föl bemuta­tására. Fodor András „Bű­vös bűvölő” című, szép, a Forrás legutóbbi számában megjelent költeménnyel kő-; szöntötte. S most a japán televízió munkatársai ké-’ szítettek róla félórás mű­sort. Felfedezték. örülünk sikerének, s anJ nak méginkább, hogy to­vábbra is megmarad a mun-; kapad mellett. A honorá­rium csak másodrendű szá-; mára. Szabad idejében to­vább kísérletezik a citera-; játék korszerűsítésével.' Élete példájával is tanítia az érdeklődő fiatalokat: A tiszta forrásokból táplálko­zó, szorgalommal párosult tehetség előbb-utóbb. érvé­nyesül, dolgozzék kulturá­lis intézményben, fémes csillogású műhelyben, író­asztalnál vagy a földeken. Így van ez már napjaink-' ban és egyre inkább így lesz a jövőben. A „zsibon­gó húrok” mesterének si­kere szocialista művelődés- politikánk, eszményeink, küzdelmeink igazolása. Heltai Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents