Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-14 / 241. szám

2. oldal 1970. október 14, szerda Po npilü iiefeezte látogatását a Szovjetunióban Egy program—és akik elutasították (Folytatás az 1. oldalról) francia újságírók csoport­ját. A látogatás utolsó nap­ján nyilatkozatot adtak ki, amelyben megerősítették azokat a megállapodásokat és együttműködési elveket, amelyeket a négy évvel ez­előtt De Gaulle tábornok moszkvai látogatása idején aláírt szovjet—francia nyi­latkozat tartalmazott. Attól a felelősségtől ve­zérelve — írják a jegyző­könyvben —, amelyet mindkét állam a második világháború eredményeként visel Európában, a felek megállapodtak a többi kö­zött abban, hogy haladék­talanul érintkezésbe lépnek egymással olyan helyzetek kialakulása esetén, amelyek mindkét fél véleménye sze­rint fenyegetnék a békét, megsértenék a békét vagy nemzetközi feszültséget idéznének elő. A Szovjet­unió és Franciaország a kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó fontos nemzet­közi problémákban kiszéle­síti és elmélyíti a politikai konzultációkat akár az eu­rópai, akár a világ bárme­lyik más térségének béké­jét fenyegeti veszély, vagy ha a béke megszilárdításá­ra lépéseket tehetnek. A konzultációkat rendszeresen megtartják, s minden eset­ben, amikor ez szükséges­nek bizonyul, összeülnek a külügyminiszterek, illetőleg a külön erre a célra kije­lölt képviselők. De elvileg évente ^kétszer tanácskoz­nak áz alkalomtól függet­lenül is. A szovjet—„francia Nyi­latkozat megállapítja, hogy a tárgyalások és megbeszé­lések a két ország közötti baráti kapcsolatoknak meg­felelően, a bizalom és a szívélyesség légkörében folytak. Érintették a világ- politika nagy problémáit, valamint a Szovjetunió és Franciaország kétoldalú kapcsolatainak további fej­lesztését. A nyilatkozat megelégedéssel szól az eu­rópai biztonságot érintő erőfeszítések sikeréről, a szovjet—NSZK-szerződés- ről és az öSszeüröpai' érte­kezlet előkészítésének ta­pasztalatairól is. A felek reményüket fejezték ki, hogy rövidesen megkezdőd­hetnek a közel-keleti hely­zet rendezése érdekében az építő szellemű megbeszélé­sek Jarring, ENSZ-külön- megbízótt közvetítésével, a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 2-i határozatán alapuló tartós és igazságos béke megteremtéséért. Az indokínai béke visszaállítá­sának lehetőségét is az 1954-es genfi megállapodás betartásában látják. A közlemény foglalkozik a továbbiakban a leszere­lés kérdésével és az ENSZ szerepével. Leszögezi: a Szovjetunió és Franciaor­szág igyekszik aktívan elő­mozdítani, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete egy­re inkább a nemzetközi béke és biztonság hatékony eszköze legyen. Kedden este újból fel­vonták a trikolorokat a vnukovói repülőtéren: Pom­pidou francia államfő nyolc­napos szovjetuniöbeli hiva­talos látogatásának befejez- tével kíséretének tagjaival együtt az elnöki Cara- velle-n Párizsba repült. NEW YORK (MTI) Az ENSZ közgyűlése hétfőn este megemlékezett arról, hogy 10 éve fogadta el a Szovjetunió kezde­ményezésére a gyarmati rendszer felszámolásáról szóló nyilatkozatot. Ebből az alkalomból a közgyű­lés akcióprogramot foga­dott el a deklarációban foglalt felhívás mielőbbi teljes végrehajtásáról. Az akcióprogram bűncselek­ménynek minősíti a gyar­mati függés fenntartását és kinyilvánítja a gyarma­ti népek elidegeníthetetlen jogát arra, hogy mindc-n eszközzel harcoljanak füg­getlenségükért. A határozat felhívja a Biztonsági Tanácsot, hogy szélesítse ki a szankciókat a törvénytelen dél-rhodé- siai rezsim ellen és fon­Heqnyílt az SZVSZ ülésszaka Kedden Moszkvában meg­nyílt a Szakszervezeti Vi­lágszövetség Főtanácsának 20. ülésszaka. A megnyitó beszédet Enrique Pastorino, az SZVSZ elnöke mon­dotta. Az ülésszak munkájában 46 ország szakszervezeti központjainak vezetői vesz­nek részt. Megvitatják a nemzetközi szervezeti moz­galom akcióegységéinek fej­lesztésével összefüggő kér­déseket, valamint az egyes szakszervezetek közötti kapcsolatok erősítését a dol­gozók követeléseinek meg­valósításáért vívott harc­ban. Az ülésszak négy napig tart. "mYtriíba utazott TÁRGYALÁSOK AZ EMBERRABLÖKKAL A kanadai fővárosban két műszakban dolgoznak a rendőrök, s állítólag már­is a kimerülés határán vannak, annyian kérnek tőlük védelmet. Kedden egyébként meg­kezdődtek a tárgyalások a kormányzat és a québeci felszabadítási front nevű szeparista szervezet között. A döntés igen sürgőssé vált. A szeparatisták ugyan nem azonosak az ember­rablók csoportjával, de érdekeltek a rendezésben, hiszen a rablók a front be­börtönzött tagjainak sza­badon oocsátásót is köve­telik. Ha a kormány nem is adná meg a félmillió dollár váltságdíjat, de haj­landó volna kiengedni a huszonhárom politikai fog­lyot, akkor remélhető, hogy a gerillák elengedik legalább Cross angol dip­lomatát, s Laporte munka­ügyi minisztert sem vég­zik ki. Mindezt Robert Lemieux ügyvéd, a felszabadítási front képviselője jelentet­te ki a tárgyalások meg­kezdése előtt. KAIRÓ (MTI) Mahmud Riad egyipto­mi külügyminiszter kedden reggel egy delegáció élén Kairóból New Yorkba re­pült. Riad részt vesz az ENSZ közgyűlésén, s kö­rülbelül egy hónapot tölt az Egyesült Államokban. Elutazása előtt újság­íróknak ismét kijelentet­te: az egyiptomi delegáció a közgyűlés napirendjére kívánja tűzetni a közel- keleti válságot — különös tekintettel azokra az izra­eli próbálkozásokra, ame­lyekkel Tel Aviv a békés rendezést akarja megtor­pedózni. Az egyiptomi külügy­miniszter hangoztatta: az­zal, hogy az Egyesült Ál­lamok kivonult a közel* keleti válság békés ren­dezését célzó négyhatalmi tárgyalásokról, újabb aka­dály került a béke útjá­ba. Washington — mon­dotta — magáévá tette Izrael nézeteit. tolja meg hasonló akció indítását Dél-Afrika és Portugália ellen. Végül az akcióprogram felhívja a tagállamokat, hogy a fel­szabadítási mozgalmak le­tartóztatott harcosaival bánjanak a hadifoglyokról szóló genfi konvenciónak megfelelően. A határozat mellett sza­vazott 86 ország, köztük a szocialista és a fejlődő or­szágok képviselői. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Ausztrália, Üj- Zéland és a Dél-Afrikai Köztársaság ellene szavaz­tak. Az Egyesült Államok küldötte azzal mentegette állásfoglalását, hogy az ak­cióprogramot kidolgozó bizottság egyetlen ameri­kai módosító javaslatot sem fogadott el. TASZSZ-nyilatkozat az újabb amerikai koholmányokról MOSZKVA (TASZSZ) A TASZSZ-t felhatal­mazták annak kijelentésé­re, hogy a Szovjetunió nem épített és nem épít saját katonai támaszpon­tot Kubában, és nem tesz semmi olyasmit, ami el­lenkeznék a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányai között 1962­ben létrejött megállapodás­sal. Mindez olyan állítás, amely szerint a Szovjet­unió „esetleg megszegi” az említett megállapodást, puszta koholmány. A Szov­jetunió mindig szigorúan betartotta ezt a megálla­podást, a jövőben is be­tartja és abból indul ki, hogy az amerikai fél szin­tén szigorúan teljesíti. Husszeinéit az időt húzzák AMMAN—BEJRŰT (MTI) Az előzetes jelzések elle­nére sem írták alá hétfőn Ammanban a jordániai ha­tóságok és a palesztinai ge­rillák viszonyát hosszú tá­Haladö célkitűzések PATNA (INDIA) (MTI) Korlátozni kell a gazdag indiaiak jövedelmét és a földtulajdon nagyságát — hangoztatta az indiai nem­zeti kongresszus elnöke, Dzsagzsivan Ram. Az ural­kodó indiai párt elnöke rá­mutatott, hogy a kormány közvetlen feladata a gaz­dasági egyenlőtlenség csök­kentése, a termelőeszközök és az elosztás társadalmi ellenőrzésének kiszélesítése, valamint a kasztok és a vallási frakciózás ellen ví­vott harc. Az indiai ural­kodó párt azt tervezi, hogy a jövő évben 500 ezer új munkaalkalmat teremt, és 1975-ig családonként leg­alább egy kenyérkeresőnek biztosít állást. von szabályozó megállapo­dást. Az Egyesült Államoktól újonnan kapott fegyverek — írja a DPI — megerősí­tették a királyi kormány eltökéltségét, hogy növeli ellenőrzését a palesztinai ellenállási szervezetek fö­lött. A hatóságok egyfelől azt követelik, hogy az ösz- szes gerilla-támaszpontot helyezzék át a frontvonalak mellé, másfelől azt, hogy az Ammanban tartózkodó palesztinai milicisták a hadsereg ellenőrzése alá kerüljenek. Ami a Jordániába veze­tő amerikai légihidat ille­ti, a repülőgéprobbantások­ról híressé vált Dawson Field sivatagi repülőtérre — a helyi beduinok szerint — négy nap óta szakadat­lanul érkeznek a fegyver­rel és hadianyaggal meg­rakott amerikai gépek. * A palesztinai ellenállás központi bizottsága hatá­rozatot hozott, hogy a kö­zeljövőben a KB-nek csak azok a tagjai tehetnek nyilatkozatot az ellenállás nevében, akik Jordániá­ban tartózkodnak. Események sorokban Tárgyalások Belgrádban BELGRAD Belgrádban, a jugoszláv kormány palotájában ked­den aláírták a magyar— jugoszláv gazdasági együtt­működési bizottság októ­ber 12-én és 13-án meg­tartott 5. ülésszakának jegyzőkönyvét. A jegyző­könyvet Vályi Péter pénz­ügyminiszter, a bizottság magyar tagozatának elnö­ke és Nagy Ferenc, a ju­goszláv szövetségi végre­hajtó tanács (kormány) tagja, a bizottság jugoszláv tagozatának elnöke látta el kézjegyével. Kozmosz 371 MOSZKVA (MTI) A Szovjetunióban októ­ber 12-én Föld körüli pá­lyára juttatták a Kozmosz— 371 jelzésű mesterséges holdat, hogy folytassák az űrkutatási program meg­valósítását. Von Altén Prágában PRÁGA (MTI) Hétfőn a késő esti órák­ban a csehszlovák fővá­rosba érkezett Jurgen von Alten első osztályú követ- ségi tanácsos, az NSZK külügyminisztériuma poli­tikai főosztálya kelét­európai részlegének ve­zetője. A nyugatnémet dip­lomata Prágában tájéko­zódó jellegű megbeszélése­ket folytat Elismerték Torrezt LIMA Peru hétfőn elismerte Juan Jósé Torrez tábor­nok új bolíviai kormá­nyát. A limai külügymi­nisztérium' közlése sze­rint Peru „továbbra Ls fenntartja normális és ba­ráti kapcsolatait a bolíviai testvérköztársasággal”. Pe­rut megelőzően Spanyol- ország és Argentína is­merte el Torrez rendsze­rét. Könnygáz a Bogsitle-on LONDONDERRY Az észak-írországi Lon­donderry katolikus ne­gyedében harmadik napja folynak a tömegméretű tiltakozó megmozdulások. A keddre virradó éjjel gépkocsikat gyújtottak fel, s támadás ért egy rendőr­őrsöt. A Bogside-on — a katolikus negyedben — ál­lomásozó brit katonák könnygázzal 1 oszlatták szét a tüntetőket. (Reuter) Határvonalak Bonnban MÉG majdnem egy hó­nap választási csatározás áll a nyugatnémet pártok előtt addig, amíg novem­ber 8-án a hesseni sza­vazók belépnek a fülké­be. A csatározások hő­foka azonban máris ma­gas. Annyira az, hogy Willy Brandt maga is be­lépett a küzdők sorába, és miután vasárnap há­rom választási gyűlésen is beszélt, negyedik meg­nyilvánulásként egy sajtó- konferencián kijelentette: „Nem bölcs dolog min- i den tartományi választást úgy tekinteni, mintha affé­le fél-Bundestag-választás lenne”.’ A kancellári óvás jelzi: a szociáldemokra­ták számolnak a nyugat­német közvélemény egyre határozottabban észlelhe­tő polarizálódásával. Szá­molnak a vélemények egy­re élesebb összeütközésé­vel és szeretnék, ha ez, legalábbis Hessenben, nem járna a jelenlegi szociál­demokrata-szabaddemok­rata koalíciós kormányzat bázisának meggyengülésé­vel. A polarizálódás termé­szetesen a legaktuálisabb nemzetközi probléma, azaz a szovjet—nyugatnémet szerződés megítélésében jelentkezik, de sok jel mutatja, hogy jó néhány belpolitikai-gazdasági kér­désben is mélyülnek az ellentétek a koalíció és el­lenzéke között. A szabad- demokrata párton belül is nyilvánosság előtt zaj­lik egy-egy nem is mel­lékes kérdésről folytatott vita: Siegfried Zoglmann Bundestag-képviselő pél­dául ugyanolyan modor­ban és kifejezésekkel lé­pett fel Brandt és pártja ellen, mint a legszélsőbb jobboldali keresztényde­mokrata képviselők. A po­larizálódás legfrissebb eseménye három szabad- demokrata képviselő át­lépése az ellenzéki ke­reszténydemokraták sorai­ba — ezzel a koalíció par­lamenti többsége hat fő­re csökkent. A RAJNA-PARTI par­lamenti épületben, a Bun­destag egyik ülésén egye­nesen látványos kivonu­láshoz vezetett a véle­ményeltérések növekedé­se. Möller pénzügyminisz­ter a költségvetési vita során, mintegy feleletül a jobboldal ama vádjára, hogy a koalíció gazdasági politikája „a márka szándé­kos elértéktelenítésével, az infl áció szándékos növelésé­vel” fenyeget, alaposan oda- • mondogatott a keresztény- demokratáknak. „Minden­ki tudja, hogy azok, akik két világháború kirobban­tásáért és az azt követő inflációkért felelősek, szellemileg közelebb áll­nak a kereszténydemok­ratákhoz, mint a szociál­demokratákhoz” — mond­ta Möller. Ekkor álltak fel és vonultak ki a CDU és a CSU képviselői az ülésteremből. Möller ké­sőbb kijelentette: nem szándékozott az ellenzéket a hitleristákkal egy ka­lap alá venni; ám ez a mondata nem nyugtatta meg a kereszténydemok­ratákat; közölték, hogy nem fogadják el a magya­rázatot. Maga Brandt kancellár avatkozott be ezután a vitába, hangsú­lyozva : minisztere és párt­beli társa senkit sem akart személyi vagy poli­tikai becsületében meg­bántani. „Nem hagyjuk azonban magára Möller minisztert, minden, táma- , dásra azonnal felelünk” — tette hozzá a kancellár. Nem is kellett sokáig várni. Strauss a szociáldemok­ratákat, Kiesinger volt kancellár a koalíció má­sik pártját, a szabad- demokratákat támadja. Kiesinger Ansbachban mondott beszédében (itt az ugyancsak novemberi, ba­jor tartományi választás előtti propagandakörúton jelent meg), azt a megle­pő állítást kockáztatta meg, hogy a Brandt-kor- mány tervei közt ott van egyes iparágak „államosí­tása, mi több, szocializá­lása és a magánkezdemé­nyezést veszély fenyegeti az NSZK-ban”. Ez alap­talan állítások után a lé­nyegre tért: heves táma­dást intézett a moszkvai szovjet—nyugatnémet szerződés ellen. A NYUGATNÉMET bel­politikai küzdelem kiéle­ződésében, túl a gazdasági és költségvetési vitákban megnyilvánuló nézetelté­réseken, valóban ez a kér­dések kérdése. A már alá­írt szerződés parlamenti ratifikálása az a követ­kező lépés, amelyből a Brandt-kormány szándé­kainak igaz voltáról, s a parlamenti (erőviszonyok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents