Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
8. oldal 1970. október 11, vasárna* Nemzetközi és megyei Kél rendkívül rangos eseménysorozat is kezdődik holnap délelőtt Kecskeméten, a Hírős városban tartja második nemzetközi találkozóját a Konzervgyár- tők Állandó Nemzetközi Bizottsága, a CIPC. Ugyancsak a hét első napján indul az V. Bács-Kiskun megyei műszaki hónap programja. Ez a hét tehát nagyon jól kezdődik. Balgaság lenne most a fontosság szerint mérlegelni a két rendezvénysorozatot. A jelentőség hányadosát nem kapjuk meg egy egyszerű számtani művelet elvégzésével. Ráadásul a műszaki hónap, illetve a II. nemzetközi konzervipari találkozó eltér egymástól mind céljaiban, mind témaválasztásában. Az egyik november 13-án fejeződik be, a másik csak három napot vesz igényi:*. Az egyikre a megye, illetve részben az ország műszaki gárdája figyel, a másjkra pedig a részt vevő 19 nemzet, s a világ szűkebb szakvéleménye is. Mégis, mint a tökéletes műalkotásokban, itt szintén megtalálható a többféle vonatkozás, jelentés. Maga a CIPC 32 évvel ezelőtt azzal a szándékkal alakult, hogy segítsen a világ, illetve a tagállamok konzervgyártóinak a műszaki, termelésfejlesztési, valamint értékesítési kérdéseket helyesen megválaszolni, a közgazda- sági, technikai, illetve szabványosítási állandó bizottságoknak az a feladata, hogy összegyűjtsék a cégeket, vállalatokat érdeklő problémákat, és tudományosan megalapozott eligazítást adjanak számukra. A szervezetet kilenc tagállam tartja fenn, a szocialista országok közül eddig egyedül hazánk tartozik közéjük. Részvételi díj ellenében további 10 nemzet képviselői is megjelennek a Kecskeméten sorra kerülő tanácskozásokon. Először találkozik egymással ilyen fórumon a szocialista, illetve a nyugati államok sok konzervipari szakembere, ami megfelel annak az igénynek, hogy jobban megismerjük egymás eredményeit. A külföldi szakembereket — nem túlzás — különösen érdekli konzerviparunk. Az elért fejlődést szinte magyar csodaként tartják számon a világban. , Különösebb titkolnivalónk nincs, hiszen ennek a magyarázatát jórészt a feldolgozó üzemeket nyersanyaggal ellátó koncentrált mezőgazdasági termelésünk adja. A műszaki-technikai fejlődés mai színvonalán nélkülözhetetlen a nemzetközi munkamegosztás, a gazdálkodási sikerek kölcsönös megismerése. Mint ismeretes a Konzervipari Tröszt megszűnik, s így a megyénkben vállalatok rendkívül sokat hasznosíthatnak majd önálló működésük során az elhangzó külföldi fejtegetésekből, amelyek például a konzervipar és a mezőgazdaság, s a kereskedelem kapcsolatával, vagy a feldolgozási-tartósítási vívmányok ismertetésével foglalkoznak. A műszaki hónap kiindulópontja némiképp más. A beütemezett harmincnégy rendezvény alkalmat ad arra, hogy a termelékenység további fokozására serkentve tájékozódjanak a megyebeli műszaki értelmiségiek az újdonságokról, másrészt pedig kifejthessék alkotó gondolataikat és véleményüket az általuk megteremtett fórumokon. Mindez a programban szereplő előadások, viták, ankétok, és tanulmányutak szervezésével valósul meg. De a rendezvények nem maradnak belül a szűkkörű szakmaiságon. Általános érvényűeknek ígérkeznek a soron következő ötéves tervidőszak élelmiszergazdasági koncepcióját vagy a hazai szénhidrogénipar nelyzetét elemző miniszterhelyettesi beszámolók. Kerekasztal- konferencia tűzi napirendre a közgazdasági szabályozórendszer továbbfejlesztésének kérdéseit. Az automatizálással összefüggő vagy a nemzetközi kongresszusok tapasztalatait megvitató tanácskozások pedig azt eredményezik, hogy a nemzetközi konzervipari találkozó és a megyei műszaki hónap nemcsak a kezdet időpontjában esik nagyon közel egymáshoz, hanem jelentőségében is. Halász Ferenc Tájékoztató a bortermés bejelentéséről A Vám- és Pénzügyőrség az alábbiakra hívja fel a szőlőtermelők szíves figyelmét: A borforgalmi adóztatás jelenlegi rendszere 1971. január 1-től megváltozik. Azok a termelők, akiknek ötévj termésátlaga az 5 hektolitert nem haladja meg, átalány alapján, az 5" hektoliteren felüli termésátlaggal rendelkező termelők, az új bortermelők és a vásárolt vagy más címen megszerzett anyagból adó- -köteles italt előállítók, továbbra is bejelentés alapján fognak adózni. Az adóköteles italok köre válto.- zatlan. így adó alá esik a must, a szőlőcefre, a bor, a törkölybor és a gyümölcsbor. A folyó évben még minden bortermelő — termés- mennyiségre tekintet nélkül — és a vásárolt vagy más jogcímen megszerzett anyagból adóköteles italt előállító a készített ital mennyiségéről tartozik bejelentést tenni. A bejelentéshez szükséges nyomtatvány a vám- és pénzügyőri szakaszoknál vagy a községi tanácsoknál díjmentesen beszerezhető. Ha bejelentő- lap bármely okból nem áll rendelkezésre, a termésbejelentés levélben vagy postai levelezőlapon is megtehető. E bejelentések csak akkor fogadhatók el, ha tartalmazzák; a) a bejelentést tevő nevét és pontos lakcímét; b) az előállított ital mennyiségét (hektoliter, liter); c) az ital tárolási helyét (község, utca, házszám, pincesor stb.). A fizetendő adó összegének megállapításához az adóhatóságnak ismernie kell a bejelentés megtételéig értékesített vagy más módon elidegenített adóköteles ital mennyiségét és az előző évi termésből megmaradt óborkészletet is, ezért a bejelentésben szükséges ezeket is feltüntetni. Az érvényes pénzügyminiszteri rendelet úgy rendelkezik, hogy a termésbejelentést a bortermelők a szüret befejezését követő hát napon belül, a nem bortermelők (vásárolt, vagy más címen [ megszerzett anyagból italt ! előállítók) az előállítástól számított hat napon belül tegyék meg. E rendelkezés a részszüretekre is vonatkozik. A bejelentések személyesen átadhatók és posta útján is elküldhetők a termelés helyére illetékes vám- és pénzügyőri szakaszhoz. A bejelentés részben vagy egészben való elmulasztása, illetőleg annak késedelmes megtétele pénzügyi szabálysértés. A készletellenőrzés előtt must vagy új bor óborral csak ellenőrzés mellett keverhető össze, ezért a szándékot előzetesen a területileg illetékes vám- és pénzügyőri szakaszon be kell jelenteni. Hasonló az eljárás az óbornak friss törkölyre felöntéssel való kezelésénél is. Az ismertetett tennivalók minden bortermelőre és adóköteles italt előállítóra egyaránt vonatkoznak. Bortermelő az a természetes vagy jogi személy, aki szőlőterület felett rendelkezik, azon termelést folytat és a termésből adóköteles italt készít. Bortermelőnek minősül az előbbiek szerint szőlőtermelést folytató állami gazdaság, mezőgazdasági termelőszövetkezet, mezőgazdasági szakszövetkezet, mezőgazdasági társulás, továbbá az a termelőszövetkezeti és szakszövetkezeti tag, aki háztáji vagy egyéni művelésre visszahagyott szőlőt művel, illetőleg részes vagy más alapon szőlőművelést folytat és az egyén; termelő. Ez utóbbi alatt értjük a szőlőterület tulajdonosán kívül a haszonbérlőt, a haszonélvezőt és a felesbérlőt is. Az adózás alá bejelentett italkészleteket a Vám- és Pénzügyőrség kiküldöttei a helyszínen ellenőrzik és nyilvántartásba veszik. Arra kérjük az adózókat, hogy az idézésben vagy más módon meghatározott időpontban való pontos megjelenéssel, a birtokukban levő összes italkészlet bemutatásával, a bor-szem- leív és a szükséges egyéb iratok előkészítésével segítsék elő az ellenőrzést végzők e nehéz és nagy feladatat jelentő munkáját. Amennyiben a tájékoztatóban foglaltakon kívül egyéb vagy részletesebb ismertetésre van igény, kérjük forduljanak a vám- és pénzügyőrségi szervekhez. Üzemanyag-tárolót építenek Két, egyenként 25 köbméteres üzemanyagtároló építését kezdte meg a kunfehértói Előre Termelőszövetkezetben a gazdaság építő brigádja. A 477 ezer forintos építkezést és az ezzel párhuzamosan 176 ezer forintos beruházással épülő 352 négyzetméter alapterületű gépszint a tervek szerint november 30-ig átadják rendeltetésének. Á tizenegyedik AZ ÖTVENÉVES Dér Vilmos, aki Ladánybenén, a Pálinkás dűlő 47. szám alatt lakik, igen gazdag tapasztalatokkal rendelkezhet a különböző büntetőintézetek életével kapcsolatban. Tízszer volt büntetve, s összesen 55 hónapot töltött csíkos ruhában. Ez a csaknem öt esztendő azonban nem tette meggondoltabbá, ugyanolyan felelőtlen cselekedeteket követ el, mint az első elítélése előtt. Akkor is a börtönből vezették a tárgyalásra, amikor legutóbbi —, s eddig legsúlyosabb — cselekményének elbírálására ült össze a megyei bíróság büntetőtanácsa. Ez a bűn- cselekmény egy alig figyelemre méltó esettel kezdődött. Élettársa szólt Dér Vilmosnak, hogy az egyik gyerek nem jött haza, s tudomása szerint ismerősüknél, idős Tóth Imréékpél tartózkodik. Menjen érte, s hozza haza. Dér Vilmos el is ment érte, s amint Tóth- ékhoz belépett, első dolga az volt, hogy arcul ütötte a kislányt, aki elesett. A házigazda ezt kifogásolta, erre Dér őt is megverte. MINDEZ tudomására jutott idős Tóth Imre fiának és a későbbi sértettnek, néhai ifjú Tóth Lajosnak is. A két fiatalember megbeszélte, hogy bosszút állnak Dér Vilmoson. A „megtorlás” szándéka gyűrűzött idős Tóth Imre rokona között is, így például idős Tóth Lajos, a testvér is feÉletmű a tanyán ÍZ’ iskunmajsa — kí- gyóspusztai határ. A tanyai tanítónő 3—4 kilométeren keresztül, útitársunk az autóban. Családlátogatásra kísérjük. Az országút két oldalán érett termésüket kínáló földek, kukoricás ás rozsdaszínű szosík váltogatják egymást. A napsütésben bíbor-elevenre gyúlnak a tőkék, alattuk szinte világít a homok. A csend még nagyobbnak tűnik, hogy a sütkérező természet tágas térségein némán hajladoznak a téesz-parasztok. Zömmel nők. Sárga, kék, piros, rózsaszín meg fehér harang a szoknyájuk, ahogy a sorok közt böngészve lassan tovalengenek. Gépkocsiban, határban nem mindig „hivatalos” ügyekről tárgyalunk. Ilyen rövid úton is nyílnak olyan ablakok emberek életére, melyeken keresztül ritkábban észrevett mélységekre pillanthatunk. — Hány éve tanít tanyán? — Tizenhat esztendeje már. Önkéntelenül a fekete hajú fiatalasszony felé fordulunk. Alig hinné az ember. Arca csupa nyíltság. Kedvesen — mintha tegnapi esetet mesélne — emlékezik arra a napra, amikor több mint másfél évtizede leszállt ezen a tájon, csak közelebb a községhez, az őt hozó járműről, s elindult a bokáig érő homokban. Kétszer is érdeklődött, hol van az iskola: „Arra nem messze..” — S ő ment, ment, fontolgatva az első tapasztalatot: milyen viszonylagos meghatározás is — „nem messze”. Mikor már térde is- bizonytalankodott, s azt hitte, mindjárt „lemegy a térképről”, motorzúgásra lett figyelmes. Egv férfi közeledett, motorkerékpárja csinos bógnikat kanya- rintott a csúszós homokba. — Maga az új tanítónő? — Igen. — Én meg az iskolaigazgató. Így kezdődött. — Azóta valóban kint tanít? — Igen — mosolyog egv csodálkozót. — Egy kicsit bentebbi iskolán indultam, aztán itt folytatódott. Bokros tanyára látunk. De hiába a dús, pirosaranyos természet, a fák alatt lapuló fehér házacska csak a magányt árasztja. Bár közelében itt-ott „megmozdul” a mező: álmos tyúkok kapirgálnak. — Nem kívánkozik községbe, városba innét? — A férjem, Benedek István húsz éve tanít ide- kint. Két gyerekünk van ... is csend. Tekintetén, ~8“- feje mozdulatán látszik, keresi az indoklásnak azt a megfogalmazását, amely minél pontosabban teszi érthetővé — elhihe- tőbbé — városhoz szokott ember számára is életformájukat. Félve talán, hogy nagy szavakat használ, szemérmes parányi zavarral gondolkodik — hangosan: — írókkal, tervezőkkel, szervező tehetségekkel kapcsolatban szokták emlegetni, hogy „életmű”, amit addig alkottak ... Nézze, mióta itt dolgozunk —, minden megváltozott: új iskola, új utak a homoktengerben, mások a mostani gyerekek szellemileg, testi- egészségi mivoltukra, ruházkodásukra nézve egyaránt. Előrehaladnak az azóta megnőtt tanítványok. Műveltebbek, okosabban gazdálkodnak a szülők ... élnek, mindig modernebbül Akikkel — legalábbis úgy érezzük — közös művünk errefelé minden ... Ezt már egyszerűen nem tudnánk itthaavni... Ez is életmű, nem? Kedves várakozás a szemében. Őszinte egyetértésünk lehet csak a válasz, hissen a pár cifrázatlan mondatból süt a hivatásszeretet. Szól az iskolavezető Agócs Jánosról, aki szintén „törzsgárdista” pedagógus itt a tanyai iskolában, másfél évtizedével. Negyedik kollégája fiatal lány, képesítés nélküli. Jól járt, hogy az állami gazdasághoz tartozó épületben neki is jutott egy szoba. Csak hát az étkezés elég költséges: 11 forint az ebéd. — Pedig nekünk is nagy könnyítés lenne, ha üzemi konyháról ebédelnénk... De négytagú családnak ez sókba jönne. A szakszervezet csak 80 fillért térítene ... Ez bizony már próza. Jó lenne, ha „hűvösét” mihamarabb felmelegítené méltányos kedvezés. Hiszen a tanyai „életművek” hűséges napszámosai megérdemelnék. — Szenvedélyük? — nem jön a számra ez a Szó: szórakozásuk —. tehát méz túlzottabbra sikerül a kérdés. — A könyv ... Mindenünk a könyv. Fiz"t°sünk ielesntékenv részét kftütiflV erre... No de a „költsé- epVhői” visszakapunk: annál többet, minél több°* adhatunk tanítványainknak a könyvekből Tótb István lelősségre akarta vonni 4 pofozkodó Dér Vilmost Május 8-án este már ifc* tas volt ifjú Tóth Lajos, Dér Vilmos, idős Tóth Lajos és úgyszólván mindenki aki ebben az időpontban részt vett Ladánybenén a Pálinkás dűlőben folyó hangoskodásban. Itt ugyanis — Dér Vilmosék háza előtt — egy kis csoport kiabálva, szitkozódva vonta felelősségre a házigaz-t dát. A KERÍTÉSEN belül Déí egy darabig hallgatta * szitkozódásokat, de amikor látta, hogy ifjú Tóth Lajos be akar mászni, megfogott egy ásót. A fiatalember ugyan nem mászott be, de általános verekedés támadt a kerítésen kívül. Eközben Dér Vilmos kinyúlt a* ásóval és fejbe vágta az ott tartózkodó ifjú Tóth Lajost, aki összeesett, de rögtön fel is kelt, s ekkor az apjával verekedtek ösz- sze. Az általános ütlegelés^ kavarodás még tartott, amikor ifjú Tóth eltávozott a helyszínről, s hazament. Annyira ittas volt, hogy már az udvaron levő szalmarakásnál leomlott. Elgyengülésében, általános rosszullétében azonban szerepet játszott a fejére mért ütés, a sérülés is. Idős Tóth Lajos hajnali két óra körül tért haza, de fiát egyáltalán nem kereste, bár tudta, hogy fejbe vágták az ásóval. Hajnali négy óra tájban felébredt idős Tóth Lajosné, s látta, hogy a férje alszik, de a fia nincs sehol. Kiment, hogy keresse, s akkor találta meg a szalmában. Próbálta fel- költeni, de sikertelenül. Ügy tűnt neki — amint a tárgyaláson elmondta —, hogy a fiú nem egyszerűen alszik, hanem eszméletlen. Ennek ellenére visszament és lefeküdt. REGGEL a szomszédok zörgették fel Tóth Lajosé- kat, s akkor akadtak rá a fejbevágott fiatalemberre is. Bevitték a házba, ágyba fektették, orvosért, majd mentőért szaladtak, kórházba vitték a fiút. Állapota gyorsan romlott és 1970. május 12-én reggel meghalt. A boncolásnál megállapították az orvosok, hogy agykérg; zúzó- dást, bevérzést kapott az elszenvedett ütésektől. Dér Vilmost a megyei bíróság nyolcévi szabadság- vesztésre ítélte, öt évre eltiltotta a közügyekben való részvételtől Ez a tizenegyedik büntetése Dér Vilmosnak. Vajon tanul-e belőle, 8 vajon tanulnak-e az esetből azok, akik májusban itta* állapotban egymásnak rontottak a bosz- szú. az önbíráskodás megszállottjaiként .. í G. S.
