Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-11 / 213. szám

8. oldal 1970. szeptember lL péntek Felelőtlen cselekedet Az Izraeli KP nyilatkozata RÓMA (TASZSZ) Az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságán nak Politikai Bizottsága Tel Avivban közzétett nyi­latkozatában megállapítja, hogy az izraeli kormány döntése, amelynek értel­mében tartózkodik a Gun- nar Jarring közvetítésével tervezett tárgyalásokon va­ló részvételtől, azzal a nyil­vánvaló célzattal született, hogy szabotálja a közel-ke­leti válság rendezését cél­zó erőfeszítéseket. A kormány döntése fele­lőtlen cselekedet, amely az agresszív cselekmények ki­új ulását vonhatja maga utón, — állapítja meg a nyilatkozat. Az izraeli nép az arab népekhez hasonlóan békére és biztonságra vágyik — hangoztatják az izraeli kommunisták. Ezt azonban csak abban az esetben ér­heti el, ha az ország ural­kodó körei lemondanak ex- panzionista törekvéseikről és elismerik valamennyi nép, köztük a Palesztinái arab nép igazságos nemzeti jogait. (MTI) Washington mindenben Izrael kezére játszik Az Egyesült Államok úgy döntött, hogy 18 további Phantom F—4 típusú szu­perszonikus vadászbombá­zó gépet szállít Izraelnek a „katonai egyensúly fenn­tartása” céljából — jelen­tik a nyugati hírügynöksé­gek. A 18 gép leszállítását várhatóan e hónap végén kezdik és még az év folya­mán befejezik. Az egyiptomi főváros­ban nagy megütközést kel­tett az a washingtoni je­lentés, hogy az USA az év hátralevő részében 18 Phantom típusú repülőgé­pet szállít Izraelnek. Az amerikai kormány döntése mintegy felteszi a koronát arra a tendenciózus kam­pányra, amelynek során Iz­rael 12 alkalommal vádol­ta meg Egyiptomot az augusztus 8-án életbe lé­pett tűzszüneti megállapo­dás megsértésével. Kairó szerint Izraelt kettős cél vezette: egyfelől ürügyet keresett a Jarring-misszió befagyasztására, másfelől újabb fegyverszállitmányo. kát igyekezett kicsikarni az USA-tól. A tények azt mu­tatják, hogy Washington támogatásával mindkét célt elérte: sikerült megtorpe­Egyetértés az alapvető kérdésekben LUSAKA A lusakai csúcsértekez­let harmadik napján az ál­talános vita utolsó felszó­lalásai hangzottak el. Raul Roa kubai külügy­miniszter hangoztatta, hogy a nemzetközi helyzet gyújtópontjában három kérdés áll: Indokína, a Kö­zel-Kelet és Délkelet-Ázsia. A DIFK képviselőjének, Binh asszonynak lusakai jelenléte az USA katonai hatalma ellen vívott harc szimbóluma. Az elnöklő Indira Gan­dhi felolvasta Arafatnák a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetőjének üze­netét, amelyben az kérte az értekezletet, támogassa dóznla a New York-i béke­tárgyalásokat s az első Phantomok is rövidesen megérkeznek rendeltetési helyükre. Ezek után csekély a hite­le annak az értesülésnek, hogy Washington titkos tárgyalások révén próbál­ja rávenni Izraelt: újítsa fel kapcsolatait Jarring ENSZ-megbízottal, s kap­csolódjék be a tárgyalá­sokba. Az Izraelnek adott eddigi amerikai engedmé­nyek — az EAK elleni alaptalan panaszok szente­sítése, az újabb Phantom- kontingens engedélyezése és bojkottjának tudomásulvé­tele — inkább arra enged­nek következetetni, hogy a Nixon-kormány csupán tak­tikai, propagandisztikus okokból hozakodott elő Ro­gers rendezési tervével, s nem törekszik komolyan a közel-keleti válság végle­ges és igazságos megoldá­sára a Biztonsági Tanács határozata alapján. Az EAK már szerdán hivatalosan is sajnálatos­nak minősítette az újabb Phantomok szállítására vo­natkozó amerikai döntést, s úgy véli, hogy az súlyos következményeket vonhat Új szovjet teherautógyár a Renault közreműködésével a Jarring-misszió izraeli1 maga után. Pénteken érnek véget a szovjet—francia gazdasági­együttműködési vegyesbi­zottság, az úgynevezett nagybizottság Párizsban most folyó tárgyalásai. Máris ismeretessé vált azonban a francia főváros­ban, hogy az üléssel pár­huzamosan nagy jelentősé­gű megállapodás született, amelynek értelmében a francia Renault autógyár 700 millió frank értékben részt vesz egy új szovjet teherautógyár építésében és más szovjet autógyárak korszerűsítésében. Lapjelentések szerint el­sősorban arról tárgyalnak, hogy miképpen lehetne a két ország közötti gazda­sági kapcsolatok jelentős 72 óra haladék Vita nélkül hozott határozatot a BT a Palesztinái nép igazsá­gos harcát. Ebédszünet után a csúcs- értekezlet rövid ideig zárt | már ülést tartott, majd a jelen­levő állam- és kormányfők megkezdték záróbeszédük elmondását. Kaunda zambiai elnök megállapította, hogy az el nem kötelezettségi mozga­lom jövője és iránya körü­li bizonytalanság a mai nappal véget ért. A tanács­kozások az alapvető kérdé­sekben a nézetek azonossá­gát mutatták Kaunda zárszava után a csúcstalálkozó véget ért. Az elfogadott dokumentumo­kat pénteken teszik közzé. (MTI) A Biztonsági Tanács szerdán este vita nélkül, megegyezéssel határozatot fogadott el, amely felszó­lítja a Palesztinái gerillá­kat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon az el­rabolt repülőgépek Jordá­niában fogva tartott uta­sait. A határozat felszólít­ja az egyes országokat, hogy „minden lehető jogi eszközzel” előzzék meg a további géprablásokat és „egyéb zavaró cselekmé­nyeket”. A Biztonsági Tanács ha­tározathozatalának idején, szerdán este a Palesztinái népi felszabadítási front bejelentette, hogy meg fogja hosszabbítani az ul­timátum határidejét. Az eredeti határidő csütörtö­kön hajnalban járt le. Csü­törtökön azután a szerve­zet szóvivője Ammanban közölte: újabb 72 órát ad­nak arra. hogy Svájcban, Nyugat-Németországban és Angliában szabadon en­gedjék a fogva tartott ge­rillákat. Az újabb határ­idő tehát vasárnap haj­nalban, magyar idő sze­rint 3 órakor jár le. A bejrúti rádió szerint a szóvivő azt is közölte, hogy további hosszabbítás nem lesz. A jordániai sivatagi re­pülőtéren fogva tartott há­rom gép több mint 400 utasának sorsát érinti ez a határozat. Ha létrejön a megegyezés és a csere, az izraeli és a kettős izraeli— amerikai állampolgárok sorsa továbbra is bi­zonytalan. Izrael ugyanis mindeddig semmiféle haj­landóságot nem mutatott arra, hogy tárgyalásokba bocsátkozzék a két algé­riai kormánytisztviselő ki­cseréléséről. A sivatagi repülőtéren éjjel-nappal fegyveresek őrzik az elrabolt három gépet és utasaikat. Néhány kilométer távolságban ál­lomásoznak a jordániai hadsereg páncélosai, s együttműködnek a geril­lákkal a túszok élelmezé­sében és ellátásában is. Géniből csütörtökön reg­gel orvosi felszereléseket és személyzetet szállító különgép indult Jordániá­ba a sivatagi repülőtéren tartott utasok helyzetének megkönnyítésére. Állapo­tuk, különösen a nőké és a gyermekeké — mondta a gépet küldő Vöröskereszt közleménye — az erős hő­Az USA próbatétele A térségben nagynehezen létrehozott tűzszünet és a New York-i közvetett tárgyalások csupán halvány reményt nyújtottak a világnak a közel-keleti béke lehetőségéről, de láthatóan ez is riasztóan hatott a rendezés ellenfeleire, akik — mindkét oldal szélsősé­gesei — lázasan próbálják „kész helyzet” elé állítani az érdekelt feleket. Az agresszió elkövetője és annak áldozatai között persze még a kétségtelen szélsőséges­ség sem jelenthetne közös nevezőt, valójában azonban aligha vitatható, hogy a maga egészében szélsőséges izraeli vezetés és a kalandorságra hajló palesztin cso­portok egymással versengve és egymásnak érvekét szolgáltatva akarják meghiúsítani a politikai meg­oldást. Hiszen találhatott volna Tel-Aviv kedvezőbb időpontot a New York-i tárgyalások bojkottálásának bejelentésére, mint éppen a négyszeres géprablás napját?! A kairói lapok nem véletlenül vetik hábo- rogva az érintett gerillaszervezetek szemére, hogy a lehető legrosszabb szolgálatot tették az arab ügynek. A közel-keleti békét, a rendezés lehetőségét azonban mégsem a katonailag jelentéktelen gerillaszervezetek akciói fenyegetik. Kairóban joggal hangsúlyozzák, hogy ha valóban igazságos megoldás kínálkozna a Pa­lesztinái tömegek számára, viszonylag könnyen elszi- getelhetők lennének a kalandor elemek. A kairói és a moszkvai állásfoglalások világossá tették, hogy a béke kulcsát Izrael és az Egyesült Államok tartja a kezében. Ez különösen nyilvánvalóvá vált most, ami­kor Tel-Aviv — amerikai támogatói segítségével — arra vetemedett, hogy nyíltan szabotálja a Washing­ton javallottá tárgyalásokat. Az amerikai diplomácia heteken át habozott, próbálta jóllakatni a kecskét is, megőrizni a káposztát is. As izraeli vezetés azonban olyan helyzetbe hozta az amerikai kormányt, hogy vállalnia kell a felelősséget a tárgyalások alakulásáért. Bármennyire megosztott is ebben a kérdésben Wa­shington az „olaj-lobby” és a cionista csoportok kö­zött, végsősoron nem férhet hozzá kétség: az Egyesült Államoknak megvan az ereje és lehetősége a maga politikáját rákényszeríteni Izrael rövidlátó vezető klikkjére. A Tel Aviv-i kalandor politikusok a csör­tetett kardot Amerikától kapják: ha egyszer a Pen­tagon vezetője biztosítja az újabb fegyverszállítmá­nyokat Izraelnek, a State Department-nek, a külügy­minisztériumnak sincs végül más választása, mint visszhangozni a Kairó elleni vádat a tűzszünet meg­sértéséről. A helyzet nem tűri el a jobb kéz és a bal kéz eltérő tevékenységét. Dajan és köre ezért pró­bálhatta oly sikerrel a zsarolás manőverét: tudta jól, hogy gyenge lábakon áll egyelőre Washington „tár­gyalni” politikája. Washingtonban most Golda Meir látogatásától és Nixonnal folytatandó tárgyalásaitól várják a megol­dást. Holott ezzel máris belementek Tel-Aviv időhúzó politikájának utcájába, tovább vesztegetve a tűzszü­net drága idejét. Eközben Dajan megint lépett egyet: „demilitarizálná” a csatorna két partját, vagyis még tovább szorítaná vissza az egyiptomi csapatokat — hazájuk földjén. Különben is: Izrael bombázta az egyiptomi területeket, s gépei adott esetben könnye" „áthidalnák” a Dajan javasolta pár kilométeres sá­vot, s eljutnának a védtelenné tett, sűrűn lakott Ni lus-delta vidékére... Csak annak okozhat izgalma az egyiptomi légvédelmi rendszer — álljanak bárh- is azok a rakéták —, aki már eleve felkészül a feg~ vernyugvás nyomán megújítandó bombázásokra. A hatnapos háborúval, majd az utána követett re dezést-szabotáló, időhúzó politikával sem tudta mer törni az imperializmus a haladó egyiptomi rendszer Aligha fog sikerülni tárgyalási manőverekkel és zsa­rolással elérni e régi célt. Washington és Tel-Aviv előbb-utóbb kénytelen lesz lemondani róla. —rj— mérséklet-ingadozás követ­keztében egyre nehezebb. A géprablásokkal foglal­kozó rengeteg hír és kom­mentár közül érdemes megemlíteni a londoni biz­tosító társaságok határoza­tát. A társaságok úgy dön­töttek, hogy a továbbiak­ban nem foglalkoznak re­pülőgép-biztosítással. Nyi­latkozatot tett közzé a CGT-hez tartozó francia szállítómunkás szakszerve­zet is, hangoztatva, hogy a repülőgép-eltérítések ve­szélyeztetik az utasok és a személyzet életét. A szakszervezet csak úgy lát­ja megvalósíthatónak a legteljesebb biztonságot, ha gyorsan visszaállítják a békés állapotokat a Közel- Keleten. növelése érdekében fokozni a Szovjetunióban eszközölt francia vásárlások mennyi­ségét. A nagybizottság mostani ülésszakát rendkívül nagy érdeklődés fogadja a fran­cia fővárosban, mivel Geor­ges Pompidou köztársasá­gi elnök októberben ese­dékes hivatalos moszkvai látogatásának előkészületei­vel kapcsolódik össze. (MTI) Thaiföld nem küld csapatokat A kambodzsai kormány­csapatok egyik több zász­lóaljat kitevő egysége meg­közelítette Kompong Thorn tartományi székhelyet és a Phnom Jenh-i katonai szó­vivők közlése szerint be is hatolt a városba, amelyet a népi erők több mint há­rom hónapja körülzárva tartanak. Csütörtökre virradóan Srang város közelében a kormánycsapatok megpró­bálták bekeríteni a szabad­ságharcosokat, de kísérle-; tűk nem járt eredménnyel. Thaiföld úgy döntött, hogy nem küld Kambod­zsába sem reguláris egyséJ geket, sem pedig Khmer származású önkénteseket — jelentette ki Thanat Kho- man külügyminiszter a Bangkok Pástnak adott in­terjújában. Hozzáfűzte azonban, hogy „ha a kam­bodzsai helyzet alakulása közvetlenül fenyegeti Thai­földet, a bangkoki kormány habozás nélkül meghozza azokat, az intézkedésekig, amelyeket az ország biz­tonsága megkövetel”. (UPl) Ijedelem a Tőzsdén Sanda amerikai figyelmeztetések SANTIAGO Noha még több mint egy hónap van hátra október 24-ig, amikor a chilei kong­resszus eldönti majd, hogy ki lesz az ország soron kö­vetkező elnöke, máris tel­jes erővel folyik az elke­seredett harc a jelöltek: a balaldali Allende és a jobb­oldali csoportok által támo­gatott Alessandri között. A jobboldal mindent el­követ, hogy Allende álla­mosítási terveire való hi­vatkozással pánikot keltsen és ezzel zűrzavarba taszít­sa az ország gazdasági éle­tét. A chilei tőzsdén az árak 30 százalékkal estek és a kormány kénytelen volt erélyes pénzügyi intéz­kedéseket életbe léptetni a tőkekiáramlás megakadá­lyozására. A többi között 50 százalékos adót vetettek ki a külföldre utazó chileiek által vásárolt valutára. A két jelölt szerdán a nyilvánosság előtt fejtette ki nézeteit. Allende 15 per­ces rádió- és televíziós be­szédében felhívta a figyel­met a jobboldal zavartkeltő kísérleteire és ígéretet tett arra, hogy ha hatalomra kerül, kormánya „semmi­képpen sem fogja intézke­déseivel veszélyeztetni az egvéni szabadságjogokat”. Mlende célzott arra a le­hetőségre is, hogy a jobb­oldal katonai puccsot ké­szít elő. Figyelmeztette el­lenfeleit, hogy az ilyen kí­sérletek nem járnak ered­ménnyel. Alessandri ugyancsak a rádióban mondott beszédet, a kongresszus támogatását kérte, de mint mondotta, csak azért, hogy megakadá­lyozza Allende elnökké vá­lasztását. Azt állította, hogy ő a maga részéről amúgy is lemondana és megnyit­ná az utat az új választá­sok előtt. WASHINGTON A vezető amerikai lapok vezércikkekben kommen­tálták a chilei elnökválasz­tás eredményét és várható befolyását az Egyesült Ál­lamok latin-amerikai kilá­tásaira. A New York Times úgy véli, hogy a chilei kong­resszus minden bizonnyal megválasztja Allendét. „Egyetlen mód lenne dr. Allende beiktatásának meg­akadályozására — írja a lap —, ha a hadsereg ven­né át a hatalmat. Ámde egy olyan országban, ahol 40 éve nem volt katonai uralom, ez többet ártana, mint használna.” A Washington Post „Egy marxista győzelme Chilé­ben” című vezércikkében kommentálja Allende győ­zelmét. Az új elnököt a törvényhozásnak meg kell erősítenie, kétséges viszont, hogy a hadsereg elfogad- ja-e a döntést — állapítja meg a lap, majd a követke­zőket írja: Ha hivatalosan bevallanánk csalódásunkat, ezt más meggyőződésű chi­leiek — jogosan — bátorí­tásnak tekintenék dr. Al- lende beiktatásának meg- akadálvozásáca.

Next

/
Thumbnails
Contents