Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-10 / 212. szám

i. oldal 1970. szept. 10, csütörtök Á Szovjetunió kereskedelmi partnerei A nagyközség rang kötelez A solti közművelődés őszi tervei Augusztus 18-án lett Solt nagyközség. Első kérdésem Madár Istvánhoz, a műve­lődési ház igazgatójához: A nagyközséggé minősítés változtat-e valamit a nép­művelők munkáján? — Lényegében nem, — válaszolja. — Hiszen ezek után is a községet kell el­látnunk közművelődési szol­gáltatásokkal. De a nagy­községi rang megköveteli az eddigieknél egységesebb, — és hogy a közművelő­dési konferencián elhang­zott kifejezéssel éljek, — társadalmibb méretű mun­kát. — Ez nemcsak a műve­lődési házon múlik. — Ügy van, múlik a gazdasági szerveken is. Épp a Rákóczi Tsz-ből jövök, ahol öt előadásból álló is­meretterjesztő sorozatot kötöttem le a vezetőséggel. És a munka, amit félbe­hagytam az őszi tervek sokszorosítása volt. Én el­mondhatom, hogy mind a tanácsi, mind a gazdasági és társadalmi szervek tá­mogatják a munkámat. — És mit rejtenek ezek a sokszorosítás alatt levő tervek? __ — A Déryné Színházzal hat előadásra kötöttünk szerződést. Ezek közül ér­dekesebb a Donizetti „Sze­relmi bájital” című opera és Madách „Az ember tra­gédiája” lesz. Természete­sen néhány könnyebb faj­súlyú, szórakoztató dara­bot is hoznak. A színházi előadásokra már elővétel­ben kétszáz bérlet elkelt, és ami még hátra van, azt sem gond eladnunk. — Tehát színházi isme­retterjesztési célokat követ­nek. — Igen. Az ismeretter­jesztés korszerűsítése állan­dó gondunk. Csak szünte­lenül változó, a kívánal­makhoz igazodó formák al­kalmazásával tudunk si­kereket elérni. Őszre külö­nösen a nőket akarjuk megnyerni. A varrodában hat, a szülői munkaközös­ség tájékoztatására öt, a dí­szítőművész szakkörökben és a Rákóczi Tsz asszo­nyainak körében öt-öt elő­adást szervezünk. A má­sik kísérletünk még érde­kesebbnek ígérkezik. Az a véleményem ugyanis, hogy a művelődési házba már nem is igen lehet számot­tevő közönséget becsalogat­ni az előadásokra. Éppen ezért arra kértük a ta­nácstagokat, hogy válasz­tókerületükben irányít­sák, illetve támogassák a közönség megszervezését. Egy-egy lakásban tizenöt­húsz ember gyűlik össze a kiküldött előadó meghall­gatására. Az első ilyen jel­legű előadás egészségügyi témájú lesz, dr. Kiss Fe­renc főorvos tartja, a má­sodik pedig csillagászati. Lemezjátszót és diavetítőt is módjukban lesz felhasz­nálni a mondanivaló szem­léltetésére. Egyelőre ezt a két előadást indítjuk útjá­ra, később, ha szükséges bővítjük a kört, és mai té­mákat is beillesztünk ter­vünkbe. — Ügy tudom, hogy a művelődési ház néhány he­lyiségét az iskola foglalta el. Ez ősztől is így lesz? — Egy szakköri helyiség és egy iroda az, amit igénybe vesznek, de remél­hetően ezeket sem sokáig. Így az egyik kisebb terem­ben már a nyugdíjasok tar­tanak heti három alkalom­mal összejövetelt, és az if­júsági klub is elkezdte fog­lalkozásait augusztusban. Egyébként pinceklub kiala­kításán fáradoznak, társa­dalmi munkával teszik rendbe a kultúrház alatti pincét. A Dunaújvárosból hozott salakrétegre mozaik­lapokat helyeznek és a ta­nács, valamint az ÁFÉSZ erre vállalkozó szakembe­reinek közreműködésével a kőműves munkákat is ma­guk végzik. Itt azután majd hasznosan töltheti idejét az ifjúság. — Ügy hallottam, hogy egyébként sikeresen tevé­kenykedő kórusuk munká- \ jában is voltak zökkenők az utóbbi időben. — Igen, de ez már a múlté. Újjászerveztük a vegyeskart, és ugyanúgy, mint az irodalmi színpad, már első bemutatójára ké­szül ez az együttes is. No­vember 7-én lépnek fel az ünnepi műsorban. — Tehát mindez, tervek és elképzelésbe benne sze­repelnek a sokszorosított programban. — ' Ügy van. A bélyeg- gyűjtő szakkörtől kezdve az immár megyehíres honis­mereti klubunkig, az ösz- szejövetelek időpontját és a foglalkozások tematikáját feltüntettük, hogy az ér­deklődők, ki-ki megtalálja a kedvére való művelődési — szórakozási lehetőséget. A kettő ugyanis nem vá­lasztható ketté. A haszno­san eltöltött szabad idő mű­vel és szórakoztat is. így például a vasárnap dél­előtti gyermekfoglalkozások részvevőire alapozva meg­szerveztük a gyermekklub­bot. A belépni szándékozó kispajtás nyilatkozatot ír alá, tagsági igazolványt kap, és így valóban szerve­zetten vesz részt a sokszí­nű foglalkozásokon. A szer­vezeti szabályzat elsősor­ban a játékok megóvását teszi kötelességükké, és bi­zonyos öntevékenységre is serkent. így sikerült elér­nünk, hogy a gyerekek ma­gukénak érzik a klubot. A közművelődéssel való törődés nemcsak a művelő­dési ház igazgatójának gondja Solton, hanem a helybeli értelmiségé is. És ez lemérhető eredményei- { ken is. Pavlovits Miklós A Szovjefun:ó Köz­ponti Statisztikai Hivata­lának legutóbbi közlemé­nye szerint a Szovjetunió külkereskedelmi forgalma 1970. I. félévében 10,5 mil­liárd rubelre rúgott és 12 százalékos emelkedést mu­tatott. Ez a növekedés je­lentős. Emlékeztetjük olva­sóinkat arra, hogy alig 5 évvel ezelőtt az egész évi külkereskedelmi forgalom csupán 14,6 milliárd rubel volt. Sok mindenre következ­tethetünk abból, hogy egy állam mit importál és ex­portál, milyen elveket al­kalmaz külkereskedelmi kapcsolataiban. A termé­kek exportja, különöskép­pen a szerszámgépek és berendezések kivitele — ezekre jut az összes szállí­tások egyötöde, — elősegíti a szocialista országok gaz­daságának fejlődését, erő­síti a fejlődő országok Az idén jelentősen csök­kent a világhírű kalocsai fűszerpaprika termőterüle­te. Az ok a termelés ma­gas költsége. A termesztő gazdaságok véleménye sze­rint a paprika jelenlegi felvásárlási ára, minősítési formája nem hat ösztön­zően a világhírű termék előállítására. Ezt bizonyít­ja az is, hogy az előző évi­nél jóval kevesebb paprika termesztésére kötöttek megállapodást a gyárral. A gondok eredőjét összegező szakemberek jogosnak ta­lálták a termelők sérelmeit. A termesztés fejlesztését gátolja a növény rendkí­vüli kézimunka-igényessé­ge. A másik probléma, hogy a fajták többnyire nemzeti és gazdasági füg­getlenségét. A tengerjáró hajók, re­pülőgépek, automatikus sajtoló és kovácsoló gépek a bányakombájnok, torony­daruk, traktorok, mezőgaz­dasági gépek, műtrágyák, faanyagok, vegyszerek, já­tékok, a gyógyszeripari ter­mékek és más áruk hatal­mas tömege áramlik a Szovjetuniótól vásárló kül­földi országokba. A külkereskedelem egy­re jelentősebb szerepet tölt be a Szovjetunió gazdasági életében. A Szovjetunió ma a világ egyik legnagyobb kereskedelmi hatalma, több mint száz ország ke­reskedelmi partnere, közü­lük 82-vel kormányközi megállapodásokon alakuló kereskedelmi kapcsolatok­kal. A szovjet külkereskede­lem kétharmad része a szo­cialista országokra jut, késői érésűek, s így az idő­járás erősen befolyásolja a hozam alakulását. A paprikás ügy rende­zéséhez az iparnak közös nevezőre kell jutnia a ter­melőkkel. A továbblépés elsődleges feltétele azon­ban az „elfáradt” nagyüze­mi termelésre alkalmatlan fajták leváltása. A Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kalocsai fűszerpaprikanemesítő tele­pén már jól kipróbált hib­ridek várnak nagyüzemi elszaporításra. A paprikatermesztés to­vábbfejlesztésének van még egy feltétele, s ez a még hiányzó fűszerpaprika-be­takarítógép. 1969-ben összesen 12,9 milliárd rubel értékben. A Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának 1969. évi XXIII. ülésszaka fontos határozatokat ho­zott arról, hogy tovább fej­lesztik a testvéri országok gazdasági együttműködését a szocialista és a kommu­nista építés jelenlegi ma­gasabb szakaszán. A KGST programját egybehangolják a szocialista országok öt­éves terveivel. A Szovjetunióhoz fűződő kölcsönösen előnyös kap­csolatok mentesítik a ke­vésbé fejlett fiatal államo­kat attól, hogy tőkés mo- nopolóiumokkal kedvezőt­len szerződéseket kössesek. A Szovjetunió árucserefor­galma a fejlődő országok­kal 1969-ben 2,5 milliárd rubelra rúgott. (Ez az ösz- szeg 1965-ben 1,7 milliárd rubel volt.) Mindez jó ala­pot ad a fejlődő országok­nak, hogy fejlesszék ipa­rukat. mezőgazdaságukat. A legutóbbi évek során megnövekedett a Szovjet­unió és a tőkés államok árucsereforgalma. Fejlődött a Szovjet­unió kereskedelme Angliá­val, Japánnal, Finnország­gal, Olaszországgal, a Né­met Szövetségi Köztársa­sággal, Franciaországgal, Svédországgal, Ausztriával és Hollandiával. Ezekben a kapcsolatokban különösen nagy jelentőségük van e hosszúlejáratú szerződések­nek. A Szovjetunió 5 éves kereskedelmi megállapo­dást kötött Franciaország­gal. A Szovjetunió és Olaszország árucsereforgal­ma 4 esztendő alatt négy és félszeresére növekedett. 1967 februárjában szerző­dést írtak alá, amely sze­rint a Szovjetunió gázt szállít az NSZK-nak, s ezért cserébe nagy átmé­rőjű csöveket és más be­rendezéseket kap. Viktor Szmirnov Csökkent a paprikatermö terület (112) Kloss szívét ismét meleg hullám árasztotta el. Utolsó próbaként említette meg Rhode nevét, s az M— 18-at, de már nem is csodálkozott azon, hogy nem vált ki a lányból semmiféle hatást. Kloss szinte kétségbeesetten kereste a fonal­gombolyag végét. Egymásra rakta az elméleti téglács- kákat, de azok már az első soroknál összedőltek. Kép­telen volt valami elfogadható elméletet felállítani. De e pillanatban valamicske felcsillant benne a meg­oldás reménysugarából: ha valamennyien tagadják, akkor talán éppen Stefán volt a... S ha így van, akkor neki tulajdonképpen nincs semmi dolga. Semmi oka, hogy tovább faggassá őket. Gondolt egyet, s ismét behívatta Krisztinát. Az or­vos helyzetét, szerepét még mindig nem sikerült tisz­táznia. Vele szemben még voltak fenntartásai. — Egy kérdést szeretnék tisztázni — mondta a lánynak. — Kit látott ön a folyosón, amikor a lövés után ideért? — Senkit — vágta rá gondolkodás nélkül a lány. — Waclavot? — kérdezte Kloss. — Nem emlékezem, hogy itt lett volna. — Ö azt állítja, hogy egész idő alatt a folyosón fek­vő beteg mellett volt. _ Ha ezt állítja, akkor biztosan úgy volt. Én nem e mlékszem. Kloss ismét elküldte a lányt, s kérette Kovalszkit. Ugyanakkor elhatározta, hogy Kruchkát is kihall­gatja, hiszen a tudósnak látnia kellett a gyilkost. És még valamit meg kell ettől az embertől tudni: a kí­sérlet dátumát. Hiszen az egész akció azért indult, s ezért estek el ezekben a napokban jónéhányan a leg­jobbak közül. K'oss elhatározta, hogy amint meetudia a kísérlet időpontját, likvidálja Kruchkát. Nem volt más választása. Veszélyt jelentett itt mindenkire. Az ajtóban az orvos jelent meg. — Kihallgatott már mindenkit? — kérdezte Kovalsz- ki. — Igen — válaszolta Kloss. — Tehát most én vagyok a soron — mondta az or­vos. Bár, hogy őszinte legyek, nem nagyon értem, hogy miért folytatja ezt a vizsgálatot. — Nagyon fontos volt — mondta Kloss, s látszott rajta, hogy erősen ingadozik, mit és mennyit mond­jon el az orvosnak. Aztán mégis folytatta: Képzelje csak el, lehet, hogy nem is egyszerű gyilkosságról volt szó. Lehet, hogy nem is egy egyszerű gyilkost keresek. — Igen, elképzelem — mondta, s a telefondróthoz lé­pett, amelyet Kloss már jóelőbb eltépett. — Elkép­zelhető. hogy attól fél, hátha valaki kihívja a... né­meteket. Kloss nem szólt. Tudta, ha provokáció, akkor ráér még támadásba lendülni, ha meg nem ... — A lány, akit ma reggel operált, harcban sebe­sült meg. A németek elleni harcban. Felismerték. Kovalszki nem látszott meglepettnek: — Tudom. Tudom azt is — mondta nagyon halkan —, hogy nem messzi az erdészlaktól sebesült meg. — Annál jobb, ha mindezt tudja. Persze a némettől tudta meg, igaz? — Igen. — Hol fekszik most? — Átvitettem az elkülönítőbe. De mit. akar tenni? Kloss tudta, hogy elérkezett az ideje bedobni min­den kártyát. A legnagyobb tétet tenni fel: — Nincs sok választási lehetőség. Egyikünk szá­mára sincs. Holnap megjelenik a Gestapo, s remélem tudja, mit jelentene a német vallomása? — Kicsoda ön? — kérdezte most az orvos. — Ez teljesen mindegy. Értsen meg kérem, ez a fontos csupán. Kruchkát likvidálni kell, mielőtt még beszélhetne a Gestpó embereivel. — Nem tehetem. Orvos vagyok, s nem tanultam meg ölni. — Én meg egy vagyok a sok közül, aki megtanult ölni is bizonyos célokért. S az az ember egy tömeg- pusztító fegyvert hordoz az agyában. Nincs más vá­lasztásunk. Mea kell halnia« — Nem tehetem. — ön vagy nagyon naív, vagy.:; — Kloss elhall­gatott. — Vagy — nézett rá kihívóan az orvos. — Vagy egyszerűen az M—18-as. Most már minden fel volt téve. Az orvos nem rea­gált az M—18-ra, Kloss hozzátette hát; — A kórházban működik egy német ügynök, az M—18-as. — És ez én vagyok maga szerint? — az orvos fel­szabadultan nevetett. Von Rhode nem tétlenkedett. Az elmúlt négy órában kétszer hívták Berlinből, s valahányszor csak azt jelenthette, hogy még mindig semmi. Kruchka professzort nem találták meg. De az Abwehr és a Gestapo csoportjai már átfésülték a várost, kutatták a közeli erdőt, réteket, s éppen az imént jelentették, hogy elkaptak egy fogatost, akinek a szénás kocsiján vérnyomokal találtak, s az öreget már vallatják. Csengetett. Az SD speciális kihallgató tisztjét ké­rette jelentésre. — Megmondta? — Nem sokat tudtam meg tőle. Annyit csupán, hogy talált egy embert az úton, s azt bevitte... a kórházba. — mondta kis szünetet tartva az utolsó szó előtt. — Mondta, vagy csak kitalálta? — Önkívületi állapotban volt. Inkább csak össze­raktam a mozaikból a kórházat — válaszolt a valla­tó tiszt. — Folytassa tovább a kihallgatást.^ — Sajnos, már nem lehet — nyöszörögte a tiszt. — Sejthettem volna, hogy ha hentesek kezére adom a nemes vadat, abból soha nem lesz pecsenye — mond­ta Rhode, s idegesen csapott az asztalra. Aztán fel­ugrott, s utasítást adott, hogy kétszakasznyi ember kövesse a kórházhoz. * Mit lehet most tenni? — meditált Kloss. — Leg­alább két napra lenne még szükség, de lehet, hogy már csak óráik vannak hátra, Ráadásul még azt sem tudja, hogy az M—18-asnak yolt-e ideje jelentést küldeni Rhodenak? (Folytatjuk>

Next

/
Thumbnails
Contents