Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
i. oldal 1970. szept. 10, csütörtök Á Szovjetunió kereskedelmi partnerei A nagyközség rang kötelez A solti közművelődés őszi tervei Augusztus 18-án lett Solt nagyközség. Első kérdésem Madár Istvánhoz, a művelődési ház igazgatójához: A nagyközséggé minősítés változtat-e valamit a népművelők munkáján? — Lényegében nem, — válaszolja. — Hiszen ezek után is a községet kell ellátnunk közművelődési szolgáltatásokkal. De a nagyközségi rang megköveteli az eddigieknél egységesebb, — és hogy a közművelődési konferencián elhangzott kifejezéssel éljek, — társadalmibb méretű munkát. — Ez nemcsak a művelődési házon múlik. — Ügy van, múlik a gazdasági szerveken is. Épp a Rákóczi Tsz-ből jövök, ahol öt előadásból álló ismeretterjesztő sorozatot kötöttem le a vezetőséggel. És a munka, amit félbehagytam az őszi tervek sokszorosítása volt. Én elmondhatom, hogy mind a tanácsi, mind a gazdasági és társadalmi szervek támogatják a munkámat. — És mit rejtenek ezek a sokszorosítás alatt levő tervek? __ — A Déryné Színházzal hat előadásra kötöttünk szerződést. Ezek közül érdekesebb a Donizetti „Szerelmi bájital” című opera és Madách „Az ember tragédiája” lesz. Természetesen néhány könnyebb fajsúlyú, szórakoztató darabot is hoznak. A színházi előadásokra már elővételben kétszáz bérlet elkelt, és ami még hátra van, azt sem gond eladnunk. — Tehát színházi ismeretterjesztési célokat követnek. — Igen. Az ismeretterjesztés korszerűsítése állandó gondunk. Csak szüntelenül változó, a kívánalmakhoz igazodó formák alkalmazásával tudunk sikereket elérni. Őszre különösen a nőket akarjuk megnyerni. A varrodában hat, a szülői munkaközösség tájékoztatására öt, a díszítőművész szakkörökben és a Rákóczi Tsz asszonyainak körében öt-öt előadást szervezünk. A másik kísérletünk még érdekesebbnek ígérkezik. Az a véleményem ugyanis, hogy a művelődési házba már nem is igen lehet számottevő közönséget becsalogatni az előadásokra. Éppen ezért arra kértük a tanácstagokat, hogy választókerületükben irányítsák, illetve támogassák a közönség megszervezését. Egy-egy lakásban tizenöthúsz ember gyűlik össze a kiküldött előadó meghallgatására. Az első ilyen jellegű előadás egészségügyi témájú lesz, dr. Kiss Ferenc főorvos tartja, a második pedig csillagászati. Lemezjátszót és diavetítőt is módjukban lesz felhasználni a mondanivaló szemléltetésére. Egyelőre ezt a két előadást indítjuk útjára, később, ha szükséges bővítjük a kört, és mai témákat is beillesztünk tervünkbe. — Ügy tudom, hogy a művelődési ház néhány helyiségét az iskola foglalta el. Ez ősztől is így lesz? — Egy szakköri helyiség és egy iroda az, amit igénybe vesznek, de remélhetően ezeket sem sokáig. Így az egyik kisebb teremben már a nyugdíjasok tartanak heti három alkalommal összejövetelt, és az ifjúsági klub is elkezdte foglalkozásait augusztusban. Egyébként pinceklub kialakításán fáradoznak, társadalmi munkával teszik rendbe a kultúrház alatti pincét. A Dunaújvárosból hozott salakrétegre mozaiklapokat helyeznek és a tanács, valamint az ÁFÉSZ erre vállalkozó szakembereinek közreműködésével a kőműves munkákat is maguk végzik. Itt azután majd hasznosan töltheti idejét az ifjúság. — Ügy hallottam, hogy egyébként sikeresen tevékenykedő kórusuk munká- \ jában is voltak zökkenők az utóbbi időben. — Igen, de ez már a múlté. Újjászerveztük a vegyeskart, és ugyanúgy, mint az irodalmi színpad, már első bemutatójára készül ez az együttes is. November 7-én lépnek fel az ünnepi műsorban. — Tehát mindez, tervek és elképzelésbe benne szerepelnek a sokszorosított programban. — ' Ügy van. A bélyeg- gyűjtő szakkörtől kezdve az immár megyehíres honismereti klubunkig, az ösz- szejövetelek időpontját és a foglalkozások tematikáját feltüntettük, hogy az érdeklődők, ki-ki megtalálja a kedvére való művelődési — szórakozási lehetőséget. A kettő ugyanis nem választható ketté. A hasznosan eltöltött szabad idő művel és szórakoztat is. így például a vasárnap délelőtti gyermekfoglalkozások részvevőire alapozva megszerveztük a gyermekklubbot. A belépni szándékozó kispajtás nyilatkozatot ír alá, tagsági igazolványt kap, és így valóban szervezetten vesz részt a sokszínű foglalkozásokon. A szervezeti szabályzat elsősorban a játékok megóvását teszi kötelességükké, és bizonyos öntevékenységre is serkent. így sikerült elérnünk, hogy a gyerekek magukénak érzik a klubot. A közművelődéssel való törődés nemcsak a művelődési ház igazgatójának gondja Solton, hanem a helybeli értelmiségé is. És ez lemérhető eredményei- { ken is. Pavlovits Miklós A Szovjefun:ó Központi Statisztikai Hivatalának legutóbbi közleménye szerint a Szovjetunió külkereskedelmi forgalma 1970. I. félévében 10,5 milliárd rubelre rúgott és 12 százalékos emelkedést mutatott. Ez a növekedés jelentős. Emlékeztetjük olvasóinkat arra, hogy alig 5 évvel ezelőtt az egész évi külkereskedelmi forgalom csupán 14,6 milliárd rubel volt. Sok mindenre következtethetünk abból, hogy egy állam mit importál és exportál, milyen elveket alkalmaz külkereskedelmi kapcsolataiban. A termékek exportja, különösképpen a szerszámgépek és berendezések kivitele — ezekre jut az összes szállítások egyötöde, — elősegíti a szocialista országok gazdaságának fejlődését, erősíti a fejlődő országok Az idén jelentősen csökkent a világhírű kalocsai fűszerpaprika termőterülete. Az ok a termelés magas költsége. A termesztő gazdaságok véleménye szerint a paprika jelenlegi felvásárlási ára, minősítési formája nem hat ösztönzően a világhírű termék előállítására. Ezt bizonyítja az is, hogy az előző évinél jóval kevesebb paprika termesztésére kötöttek megállapodást a gyárral. A gondok eredőjét összegező szakemberek jogosnak találták a termelők sérelmeit. A termesztés fejlesztését gátolja a növény rendkívüli kézimunka-igényessége. A másik probléma, hogy a fajták többnyire nemzeti és gazdasági függetlenségét. A tengerjáró hajók, repülőgépek, automatikus sajtoló és kovácsoló gépek a bányakombájnok, toronydaruk, traktorok, mezőgazdasági gépek, műtrágyák, faanyagok, vegyszerek, játékok, a gyógyszeripari termékek és más áruk hatalmas tömege áramlik a Szovjetuniótól vásárló külföldi országokba. A külkereskedelem egyre jelentősebb szerepet tölt be a Szovjetunió gazdasági életében. A Szovjetunió ma a világ egyik legnagyobb kereskedelmi hatalma, több mint száz ország kereskedelmi partnere, közülük 82-vel kormányközi megállapodásokon alakuló kereskedelmi kapcsolatokkal. A szovjet külkereskedelem kétharmad része a szocialista országokra jut, késői érésűek, s így az időjárás erősen befolyásolja a hozam alakulását. A paprikás ügy rendezéséhez az iparnak közös nevezőre kell jutnia a termelőkkel. A továbblépés elsődleges feltétele azonban az „elfáradt” nagyüzemi termelésre alkalmatlan fajták leváltása. A Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kalocsai fűszerpaprikanemesítő telepén már jól kipróbált hibridek várnak nagyüzemi elszaporításra. A paprikatermesztés továbbfejlesztésének van még egy feltétele, s ez a még hiányzó fűszerpaprika-betakarítógép. 1969-ben összesen 12,9 milliárd rubel értékben. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 1969. évi XXIII. ülésszaka fontos határozatokat hozott arról, hogy tovább fejlesztik a testvéri országok gazdasági együttműködését a szocialista és a kommunista építés jelenlegi magasabb szakaszán. A KGST programját egybehangolják a szocialista országok ötéves terveivel. A Szovjetunióhoz fűződő kölcsönösen előnyös kapcsolatok mentesítik a kevésbé fejlett fiatal államokat attól, hogy tőkés mo- nopolóiumokkal kedvezőtlen szerződéseket kössesek. A Szovjetunió árucsereforgalma a fejlődő országokkal 1969-ben 2,5 milliárd rubelra rúgott. (Ez az ösz- szeg 1965-ben 1,7 milliárd rubel volt.) Mindez jó alapot ad a fejlődő országoknak, hogy fejlesszék iparukat. mezőgazdaságukat. A legutóbbi évek során megnövekedett a Szovjetunió és a tőkés államok árucsereforgalma. Fejlődött a Szovjetunió kereskedelme Angliával, Japánnal, Finnországgal, Olaszországgal, a Német Szövetségi Köztársasággal, Franciaországgal, Svédországgal, Ausztriával és Hollandiával. Ezekben a kapcsolatokban különösen nagy jelentőségük van e hosszúlejáratú szerződéseknek. A Szovjetunió 5 éves kereskedelmi megállapodást kötött Franciaországgal. A Szovjetunió és Olaszország árucsereforgalma 4 esztendő alatt négy és félszeresére növekedett. 1967 februárjában szerződést írtak alá, amely szerint a Szovjetunió gázt szállít az NSZK-nak, s ezért cserébe nagy átmérőjű csöveket és más berendezéseket kap. Viktor Szmirnov Csökkent a paprikatermö terület (112) Kloss szívét ismét meleg hullám árasztotta el. Utolsó próbaként említette meg Rhode nevét, s az M— 18-at, de már nem is csodálkozott azon, hogy nem vált ki a lányból semmiféle hatást. Kloss szinte kétségbeesetten kereste a fonalgombolyag végét. Egymásra rakta az elméleti téglács- kákat, de azok már az első soroknál összedőltek. Képtelen volt valami elfogadható elméletet felállítani. De e pillanatban valamicske felcsillant benne a megoldás reménysugarából: ha valamennyien tagadják, akkor talán éppen Stefán volt a... S ha így van, akkor neki tulajdonképpen nincs semmi dolga. Semmi oka, hogy tovább faggassá őket. Gondolt egyet, s ismét behívatta Krisztinát. Az orvos helyzetét, szerepét még mindig nem sikerült tisztáznia. Vele szemben még voltak fenntartásai. — Egy kérdést szeretnék tisztázni — mondta a lánynak. — Kit látott ön a folyosón, amikor a lövés után ideért? — Senkit — vágta rá gondolkodás nélkül a lány. — Waclavot? — kérdezte Kloss. — Nem emlékezem, hogy itt lett volna. — Ö azt állítja, hogy egész idő alatt a folyosón fekvő beteg mellett volt. _ Ha ezt állítja, akkor biztosan úgy volt. Én nem e mlékszem. Kloss ismét elküldte a lányt, s kérette Kovalszkit. Ugyanakkor elhatározta, hogy Kruchkát is kihallgatja, hiszen a tudósnak látnia kellett a gyilkost. És még valamit meg kell ettől az embertől tudni: a kísérlet dátumát. Hiszen az egész akció azért indult, s ezért estek el ezekben a napokban jónéhányan a legjobbak közül. K'oss elhatározta, hogy amint meetudia a kísérlet időpontját, likvidálja Kruchkát. Nem volt más választása. Veszélyt jelentett itt mindenkire. Az ajtóban az orvos jelent meg. — Kihallgatott már mindenkit? — kérdezte Kovalsz- ki. — Igen — válaszolta Kloss. — Tehát most én vagyok a soron — mondta az orvos. Bár, hogy őszinte legyek, nem nagyon értem, hogy miért folytatja ezt a vizsgálatot. — Nagyon fontos volt — mondta Kloss, s látszott rajta, hogy erősen ingadozik, mit és mennyit mondjon el az orvosnak. Aztán mégis folytatta: Képzelje csak el, lehet, hogy nem is egyszerű gyilkosságról volt szó. Lehet, hogy nem is egy egyszerű gyilkost keresek. — Igen, elképzelem — mondta, s a telefondróthoz lépett, amelyet Kloss már jóelőbb eltépett. — Elképzelhető. hogy attól fél, hátha valaki kihívja a... németeket. Kloss nem szólt. Tudta, ha provokáció, akkor ráér még támadásba lendülni, ha meg nem ... — A lány, akit ma reggel operált, harcban sebesült meg. A németek elleni harcban. Felismerték. Kovalszki nem látszott meglepettnek: — Tudom. Tudom azt is — mondta nagyon halkan —, hogy nem messzi az erdészlaktól sebesült meg. — Annál jobb, ha mindezt tudja. Persze a némettől tudta meg, igaz? — Igen. — Hol fekszik most? — Átvitettem az elkülönítőbe. De mit. akar tenni? Kloss tudta, hogy elérkezett az ideje bedobni minden kártyát. A legnagyobb tétet tenni fel: — Nincs sok választási lehetőség. Egyikünk számára sincs. Holnap megjelenik a Gestapo, s remélem tudja, mit jelentene a német vallomása? — Kicsoda ön? — kérdezte most az orvos. — Ez teljesen mindegy. Értsen meg kérem, ez a fontos csupán. Kruchkát likvidálni kell, mielőtt még beszélhetne a Gestpó embereivel. — Nem tehetem. Orvos vagyok, s nem tanultam meg ölni. — Én meg egy vagyok a sok közül, aki megtanult ölni is bizonyos célokért. S az az ember egy tömeg- pusztító fegyvert hordoz az agyában. Nincs más választásunk. Mea kell halnia« — Nem tehetem. — ön vagy nagyon naív, vagy.:; — Kloss elhallgatott. — Vagy — nézett rá kihívóan az orvos. — Vagy egyszerűen az M—18-as. Most már minden fel volt téve. Az orvos nem reagált az M—18-ra, Kloss hozzátette hát; — A kórházban működik egy német ügynök, az M—18-as. — És ez én vagyok maga szerint? — az orvos felszabadultan nevetett. Von Rhode nem tétlenkedett. Az elmúlt négy órában kétszer hívták Berlinből, s valahányszor csak azt jelenthette, hogy még mindig semmi. Kruchka professzort nem találták meg. De az Abwehr és a Gestapo csoportjai már átfésülték a várost, kutatták a közeli erdőt, réteket, s éppen az imént jelentették, hogy elkaptak egy fogatost, akinek a szénás kocsiján vérnyomokal találtak, s az öreget már vallatják. Csengetett. Az SD speciális kihallgató tisztjét kérette jelentésre. — Megmondta? — Nem sokat tudtam meg tőle. Annyit csupán, hogy talált egy embert az úton, s azt bevitte... a kórházba. — mondta kis szünetet tartva az utolsó szó előtt. — Mondta, vagy csak kitalálta? — Önkívületi állapotban volt. Inkább csak összeraktam a mozaikból a kórházat — válaszolt a vallató tiszt. — Folytassa tovább a kihallgatást.^ — Sajnos, már nem lehet — nyöszörögte a tiszt. — Sejthettem volna, hogy ha hentesek kezére adom a nemes vadat, abból soha nem lesz pecsenye — mondta Rhode, s idegesen csapott az asztalra. Aztán felugrott, s utasítást adott, hogy kétszakasznyi ember kövesse a kórházhoz. * Mit lehet most tenni? — meditált Kloss. — Legalább két napra lenne még szükség, de lehet, hogy már csak óráik vannak hátra, Ráadásul még azt sem tudja, hogy az M—18-asnak yolt-e ideje jelentést küldeni Rhodenak? (Folytatjuk>
