Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-05 / 208. szám
Mosogatás—gombnyomásra Nyár régi panaszok Ka megszavaztatnánk a háziasszonyokat és a háztartási munkába „besegítő” férfiakat, bizonyos, hogy a mosogatást és a törölgetést neveznék a legkellemetlenebb házimunkának. Vannak sokkal nehezebb háztartási teendőik is, de egyik sem olyan gyakori, mint az edénytisztogatás, e „látszat nélküli” munka. Érthető tehát, hogy a háztartási gépek nagy családjának új tagja, a mosogatógép mind nagyobb népszerűségnek örvend — sajnos, egyelőre csak külföldön. A világpiacon számos változata kapható, az egyszerűbb kivitelűtől a „mindentudó” edénymosogató automatáig. Annyi bizonyos, hogy még a kevésbé igényes típusok is elég drágák (s ezen nem lehet csodálkozni, hiszen meglehetősen bonyolult gépről van szó), de így volt ez valaha a hűtő- szekrényekkel és a mosógépekkel is, míg az igazi nagy sorozatok gyártását el nem kezdték. A mosogatógépek „hőskorában” az volt a legfőbb probléma, hogy a gép csak az előre leöblített tányérokat és poharakat mosta tisztára, a szennyesebb főzőedényekkel nem tudott megbirkózni. Ez a fogyatékosság már a múlté, a mai mosogatógépek ugyanis — az intenzív kutatások jóvoltából — kivétel nélkül tökéletes munkát végeznek. A vízsugár erejének megfelelő kihasználásával, nagyhatású tisztítószerek alkalmazásával, a vízhőfok alkalmas megválasztásával és néhány ügyes konstrukciós fogás révén jutottak el évek során ehhez az eredményhez. A modellek egy részébe felül rakják be az edényeket, másokba oldalsó (jó tömítéssel ellátott) ajtón át helyezhető be a mosogatnivaló (amint az a képen is látható). A különböző edényféleségeknek meghatározott helyük van a gép „gyomrában” sőt az sem mindegy, hogy milyen helyzetet foglalnak el a rácsozaton (általában az a szabály, hogy minden edényt, a nyílásával lefelé kell fordítani). Az ételmaradékokat, darabos hulladékokat előzőleg persze ajánlatos eltávolítani. A tisztítás folyamatának több fázisa van, amelyek az egyszerűbb gépeknél a kezelő közresen szennyes edényéket (rendszerint fazekakat, lábasokat) sokkal erőteljesebb sugarak „veszik kezelésbe”. A gép fedele a végső öblítés után is zárva marad egy ideig, s a zuhanyozó víztől áthevült edények maguktól megszáradnak (ezt egyébként a tisztítószerek egyes összetevői is siettetik). A nagyobb gépeknél meleg leA konyhai szekrénysorba praktikusan beépíthető mosogatógép-típus. működésével, a „mindentudó” gépeknél az automatikus program alapján követik egymást (persze a kezelő is valamely előírt vagy idők folyamán kitapasztalt program szerint jár el). A normál programnál az edény először hideg vízben ázik, majd vízcsere után szintén hideg vizes előöblítés következik. Ezután 70—80 Celsius-fokos vízzel történik a tulajdonképpeni tisztítási művelet, a megfelelően beadagolt tisztítószer segítségével. Ezután a 35—40 Celsius-fokos vízzel történő közbenső öblítésre, majd a 70 Cel- siusos (lágyított) vizes zuhanyozásra kerül sor. A különleges program csak abban különbözik az elmondottaktól, hogy több tisztítószert tesznek a vízbe, a gépbe, és a különövegő behívásával gyorsítani is szokták a száradás folyamatát A mosogatógép „lelke” a keringetőszivattyú, amely szabályozható nyomással az alul elhelyezett, vízszintesen forgó szórókar segítségével, valamint a fölül levő fúvó- karendszeren át zúdítja a vizet az edényekre. Nagyon fontos, hogy a mosogatógépen belül legyezőszerű legyen a vízelosztás, így ugyanis nem keletkezhetnek úgynevezett szóródási árnyékok. A keringetőszivattyú körfolyamatában természetesen szűrő- rendszer is található, amely a darabos szennyezéseket felfogja. Egyes géptípusok nem körcirkulációs vízrendszerrel dolgoznak; az elhasznált, elpiszkolódott víz folyamatosan a lefolyóba távozik. AMIKOR az első ökörnyál végigvitorlázik a nyárvégi napsütésben, s a sárguló levelek alól hamvasán kikandikálnak a kékülő szőlőfürtök; lassan megszaporodnak a nyárvégi panaszok, az emésztőszervi kellemetlenségek is. Az orvos ilyenkor belelapoz a statisztikákba és megállapítja: válóban, a legtöbb gyomor-, bélfertőzés a késő nyári, kora őszi hetekben fordul elő. Gyomor-, bélfertőzések? Hát nem a barack, a dinnye, a szőlő? Vagy a gyümölcsre, uborkasalátára ivott víz? Bizony nem! Hanem a kórokozó! A baktérium és társai. Leggyakrabban az egyszerűbb, vagy súlyosabb bélhurutokat okozó úgynevezett koli (Coli) baktériumok valamelyik fajtája, amely ha hozzá nem edződött szervezetekbe kerül, vagy nagyobb meny- nyiségban jut a bélcsatornába, könnyen betegséget okozhat. Különösen a csecsemők és kisgyermekek szervezete érzékeny erre — az egészséges körülmények között az emésztést elősegítő — láthatatlan élőlényre. Elég gyakoriak a dizentéria (Dysanteria) rokoncsoportba tartozó fertőző törzsek is. A szalmonella nevű (Salmonella) véglénnyel is elég sokszor találkozik a laboratóriumban dolgozó orvos, aki az őszi panaszok okait kutatja. Ez okozza a para- tifusz nevű betegséget. Sőt néha — bár egyre ritkábban — még a hastífusz kórokozójával is találkozhatunk. No, de ezek a betegségokozó mikroorganizmusok máskor — az év többi hónapjaiban is — léteznek. Hát akkor miért bűnös a nyárvég? Három komoly oka van ennek! Az ELSŐ AZ, hogy nyáron az emberek többet utazgatnak, így több alkalom nyílik a fertőződésre. Ilyenkor megbízhatatlan helyeken esznek, isznak, sok emberrel érintkeznek üdülőkben, táborokban, kirándulóhelyeken, vonatokon, autóbuszon, így hát könnyebben tovább adhatják egymásnak a kórokozókat. A második ok az, ho gy a nyári meleg kedvez, a kórokozóknak és a kórokozók gazdáinak. A melegben szaporodnak a baktériumok, megsokasodnak a legyek, az egyéb rovarok és vidáman cipelik lábukon, testükön a betegségokozó élőlényeket. A harmadik ok a nyáron könnyebben romló ételek veszélye, — más szót nem tudok használni — rizikója. A romlékony ételekben a kórokozók könnyen szaporodnak. Elsősorban a nyers élelmicikkek, amelynél nem érvényesül a főzés biztonsága: a fagylalt, a majonéz, a puha hentesáruk, felvágottak, vagdalthúsok, stb. fogyasztása kockázatos. MEGELŐZHETŐK a nyárvégi panaszok? Feltétlenül! A higiéniai szabályok pontos megtartásával! Csak kifogástalan, tiszta, friss ételeket, italokat szabad fogyasztani! Ezeknek előállítása, tárolása, szállítása, kezelése és fogyasztása az előírásoknak megfelelő legyen. A „rizikós” ételek kezelésével és felhasználásával kapcsolatosan ezek a szabályok fokozottan érvényesüljenek! A nyers ételek - saláták, gyümölcsök — mosására különös gondot kell fordítani. De még ez is kevés! Sajnos, gyakran előfordul, hogy valaki tisztában van a veszéllyel, az említett rizikóval, de vagy elfelejti, vagy könnyelműségből elhanyagolja a tennivalókat. Sőt az is előfordul hogy egyszerűen nem tud parancsolni önmagának! A TÁJÉKOZOTTSÁGON kívül a szükséges önfegyelem is hozzá tartozik tehát a kultúrált személyiséghez. Dr. Buga László Hütfgkiszliii Nyárra, őszre, télre egyaránt általános divattá vált a nadrágkosztüm. E néf /dny csinos modell a ki: apart szövetkezeteknek, a szövetkezeti áruházak ríiszére bemutatott kollekciójából. való. (Nádor Ilona felvételei) Kettfisség nélkül A kettős nevelés fogalmába eredetileg a család vallásos befolyása és a tudományos alapokon nyugvó iskolai nevelés összeütközéséből eredő veszélyek tartoztak. A fogalom értelmezése csak utóbb terjedt ki a haladó, illetve a konzervatív világnézeti, politikai, valamint erkölcsi nevelés egyidejű alkalmazásának konfliktusaira. Egyesek még tovább akarják bővíteni a kört, s az otthoni és az iskolai nevelés módszerbeli különbségeit is idesorolják. Csakhogy a kettős nevelés nem módszerbeli, hanem tartalmi kérdés. Nem beszélhetünk ugyanis kettős nevelésről, ha azonos politkiai, erkölcsi, világnézeti célt követve tér el egymástól a családi meg az iskolai nevelés. Ebben az esetben az erők jól vagy rosz- szul, eredményesen, vagy kevésbé célravezetőén, de azonos irányba hatnak. Ellenben a legrutinosabb pedagógiai fogások, nevelési módszerek alkalmazása mellett is kettős nevelésről van szó. ha különböző célok érdekében folyik az emberformálás. A világnézeti tartalom dönti el tehát, hogy az iskolai és a családi nyelés közti különbségek a kettős nevelés, vagy egyszerűen a rossz nevelés körébe tartoznak-e. S ez mindjárt megmagyarázza, miért tartjuk fontosnak a témával való foglalkozást. Aki egy kicsit is ismeri a mai nevelési viszonyokat, tudja, hogy — ha általában nem is politikai ellenzékiségből, „csupán’’ maradiságból, konzervatív világnézeti és erkölcsi felfogásból eredően — jelentős tartalmi különbségek vannak még a családbeli meg az iskolai nevelés között. S ebből szinte mindig konfliktusok származnak. Példa erre, ha a szülők vallásosak, a gyereket templomba járatják, sőt. talán hittanra is beíratják. Joglilag persze nincs ebben semmi kivetni való, a törvény minden állampolgárnak biztosítja a vallásszabadságot. A felnőtteknél még csak magatartásbeli konfliktusokat se igen okoz a vallásosság, hiszen attól még kitűnően megállhatják helyüket a munkában, s szerethetik hazánkat, a szocialista Magyar- országot. Ám a gyerek más, nála ezek a kérdések is egészen másként vetődnek fel. Ő még nem tud összetettebb, bonyolultabb dolgokban eligazodni, ráadásul nála a jelenségek vagy fehérek, vagy feketék. S az egyiket teljesen elfogadja, a másikat teljesen elutasítja. Így van ez akkor is, amikor az iskolában megismert tudományos világkép és a vallás tanítása között választhat. S éppen ebből támadnak a konfliktusok. Tételezzük fel először, hogy választásában a szülő kívánságait követi a gyerek, s vallásos lesz. Ebben az esetben aligha tudja fenntartás nélkül elfogadni az iskolában hallott tudományos érveket; az iskolának, mint ismereteket nyújtó intézménynek a varázsa, vonzása a gyerekre csökken, vagy éppenséggel megszűnik. Ilyenkor — legalábbis világnézeti vonatkozásban — nagyon megnehezül beilleszkedése a szocialista társadalomba. S persze akkor sem problémátlan a választás, ha a gyerek az iskolát tekinti mérvadónak. Ebben az esetben a szülőtől hidegül el. Ha pedig valamiképpen „összeegyezteti” a dolgokat, s az iskolában azt mondja, amit az iskola kíván, otthon pedig azt. amit a szülő elvár tőle, akkor tulajdonképpen egyiknek sem hisz, s jellemében törés, torzulás keletkezik; képmutatóvá válik. Mindez azt bizonyítja; nem szabad a gyereket olyan helyzetbe hozni, amelyben választásra kényszerül az iskola és a szülő között. Az egyetlen hely eg szülői magatartás: az iskolával összhangban nevelni. így elkerülhető, hogy a serdülőben konfliktus, meghason- lás támadjon. S ez nem csupán a vallásos és a természettudományos nevelés vonatkozásában igazság, hanem minden politikai, erkölcsi és magatartásbeli kérdésben. A serdülőkorban kezdik kitapogatni a gyerekek helyüket szűkebb és tágabb környezetükben, ekkor kezdenek érdeklődni a világ dolgai iránt. Szinte ösztönösen vonzzák őket az erkölcsi és a politikái kérdések; ebben a korban állandóan van kérdezni és vitatni valójuk. S ezek elől nem térhetnek ki a szülők, s még kevésbé adhatnak rájuk rossz, tudománytalan, konzervatív — tehát az iskolában hallottakkal ellentétes — válaszokat. Különben az eredmény .ugyanaz lesz, mint a vallásosság esetében. Ezért is oly fontos, hogy a szülői ház szorosan ■“ együttműködjön az iskolával a nevelésben. S ezért nélkülözhetetlen, hogy a szülői értekezletenen és a pedagógusokkal folytatott négyszemközti beszélgetések alkalmával szó essék erkölcsi, magatartásbeli, sőt, politikai dolgokról is — mint a nevelés sarkalatos, tartalmi kérdéseirőL Mert megismételjük: nem tragédia, ha a nevelési módszerek tekintetében eltér egymástól a szülői ház és az iskola, sőt. sok vonatkozásban kiegészíthetik egymás munkáját. Ám világnézeti kérdésekben nem mondhat mást a család, mint amit az iskola tanít, hiszen harmonikusan fejlett, kiegyensúlyozott, konfliktusoktól mentes ifjúságot csak azonos elvek szerint, a szocialista felfogás talaján lehet nevelni. , ' t. L.
