Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-03 / 206. szám
ft £ TEN A KÖZÖSSÉGÉRT Ha az kerül szóba a KISZ-szervezetben, hogy ho$y ki legyen a kultú- ros, vagy a klubvezető, sokan csak a vállukat vonogatják: az is munka? Sokan vállalkoznak rá könnyen, minden különösebb felelősségérzet nélkül. Holott ez az egyik legnehezebb munka, ezen a poszton szinte mindent meg lehet változtatni, mindent meg lehet mozgatni egy falu, vagy egy szőkébb közösség fiataljai között. Persze, ember kell hozzá. És nemcsak ember, helyiség is. (Részlet a Táskarádió riportjából.) * Valószínűnek tartjuk, hogy a két faltétel sem elegendő, mármint az ember, meg a helyiség. Tudásra is szükség van, szervezőkészségre, ízlésre, olyan erőre, amely összetartja a fiatalokat a szórakozásban és tartalmassá tudja tenni ezt a szórakozást. Az, hogy ezen a poszton szinte mindent meg lehet változtatni, mindent meg lehet mozgatni: stimmet A KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága ezért szervezi meg évről-évre a klubvezetők táborát Baján. Az idei igen sikeresnek mondható táborozásra már az új épületben került sor. Nemcsak a forma volt más, új, az előző éviekkel szemben, de a tartalom is. Több dologról többet és magasabb színvonalon tanultak a fiatalok, s a közhely, hogy ennek a tanulásnak majd a nagyobb közösség is hasznát láthatja — ezúttal bizonyosan igaz. Két napot töltöttünk el a klubvezetők, illetve a leendő klubvezetők között, két napig ismerkedtünk problémáikkal és elképzeléseikkel. Ez a két nap a táborozás végére esett, szinte kivétel nélkül mindany- nyian arról beszéltek, milyen sokat kaptak ebben a táborban, milyen sokat tanultak ahhoz, hogy munkájukat a jövőben jobban, eredményesebben végezzék. Csokorba szedtünk néhány véleményt, néhány elképzelést. íme: SCHÜSZLER ILONA — Én a leendő klubvezetők közé tartozom, a munkával csak mint klubtag ismerkedtem meg a bajai Fehérneműgyárban, a vezetésről legfeljebb elképzelésekben tudok beszélni. Ahhoz, hogy a mi klubunk — többségében lányok vannak — igazán jó legyen, nagyon sokat kell még tenni, elsősorban nekem. Én azt hiszem, nem a klubban, nem abban az egy szobában alakul ki a jó közösség. Biztos vagyok benne, hogy klubon kívül is össze kell tartanunk, mondjuk eljárni kirándulásokra, túrákra, együtt megnézni egy-egy filmet, meccset, ez utóbbit esetleg játszani is. Közös élményanyag kell ahhoz, hogy közös témákat találjunk azokban az órákban, amikor egy szobában vagyunk, ahol legfeljebb beszélgetni, táncolni lehet. Fontosnak tartom a jó felszerelést, minél több játék legyen a FEHÉRVÁRI IDA — Klubvezető vagyok, egyelőre klub nélkül. De Ígéretet kaptunk, hogy a „Tíz érettségizett maradt a faluban.” most épülő művelődési házban kapunk helyiséget, talán nem is egyet. Ezzel tehát nem lesz probléma, gondolom a tagsággal sem. mivel az idén 10 érettségizett fiatal maradt a falunkban. Kisszálláson. Vannak közöttünk fiúk is, a legkülönbözőbb szakmákat képviselve, közgazdásztól a bolti eladóig. A mi klubunkban —* legalább is én így akarom — nemcsak szórakozni járnak majd a fiatalok, tanulni is szeretnénk. Egyébként ez az igény általános. A probléma ott kezdődik, hogy egyeztetni kell a különböző elképzeléseket. Biztos, hogy meg lehet találni a közös nevezőt. Például valamilyen nyelv megismerése, valamilyen politikai téma bővebb megtárgyalása, valamelyik irodalmi irányzat képviselőinek bemutatása, persze műveiken keresztül. Azt hiszem meghívunk néhány írót, költőt, művészt, híres embert, igyekszünk majd gítséget is kapunk a munkánkhoz. • BOTKA ISTVÁN — Géderlakon — egyelőre — azt hiszem csak múltidőben beszélhetünk a klubról. A régi helyiségben az ÁFÉSZ presszót rendezett be, itt pedig nem nézik jó szemmel a klubfoglalkozásokat, mivel úgymond „nincs szeszesital-fogyasztás”. Annak idején pedig ígéretet kaptunk arra, hogy a munkánkat nyugodtan végezhetjük, a klub legalább a hét néhány napján zavartalanul működhet. Ez egyelőre nem megy, de reménykedünk, hogy sikerül másik helyiséget kapnunk. Minden esetre ha innen hazamegyek egy tanfolyam tapasztalataival gazdagabban láthatok majd a szervező munkához. Határidőt is tűztünk ki, szeptember közepére ismét össze kell hozni a társaságot és meg„Határidőt is tűztünk ki/’ kezdeni a rendszeres munkát, csak azt tudnánk, hol sikerülhet. • GANGÉI JÁNOS — Nálunk, a lakiteleki ifjúsági klubban — dicsekvés nélkül mondhatom, rendben megy minszinte mindenütt felvetődött a probléma, nehéz összehozni a különféle képzettségű, más-más érdeklődési körrel rendelkező fiatalokat. Nálunk „Megtaláltuk a közös nevezőt.’ megtaláltuk a közös nevezőt, bár az is igaz, hogy a taglétszámot bővíteni kellene a munkásfiatalok irányába. A rendszeresebb látogatók az érettségizett fiúk, lányok, de jár közénk a faluban dolgozó fiatal mérnökök közül is néhány. Még nem vagyok klubvezető, őszintén szólva nehezen is vállalnám egyelőre. Itt a táborban egy hét alatt sokat tanultam arról, amit nem tudok, most már van fogalmam, mi mindennel kell foglalkozni egy igazi klubtitkárnak. Azt hiszem, van még pótolni valóm, a következő hónapokban igyekszem elsajátítani a tudnivalókat, hogyha arra kerül a sor, hogy vezessem a klubot, ne legyen majd zökkenő. SAMU JULIANNA — A gátéri ifjúsági klubról szó esett már az Ifjúság hasábjain. Lényegében véve nincs egyetlen tárgyi akadálya sem a jó gedetten, annak egyetlen oka van: sokkal jobb is lehetne. Ezt egyrészt itt a táborban tudtam meg az előadásokon, másrészt a többi klubvezetőkkel történt beszélgetések alkalmával jöttem rá, mennyi mindenen kellene változtatni ahhoz, hogy valóban jó klub legyünk, hogy esetleg versenghessünk a kiváló címért is. Jelenleg a pártszervezet helyiségében dolgozunk, sok segítséget kapva munkánkhoz. Talán többet is kapunk a felnőttektől, mint érdemelnénk. A sok feladat közül csak egyetlen egy: ha hazatérek, igyekszem szélesíteni a klubtagok körét, olyan fiatalokat is bevonni a közös munkába, szórakozásba, akik eddig csak elvétve jöttek közénk. Remélem: még az idén sikerül kialakítani egy olyan társaságot, amely képes lesz arra, hogy a legjobb értelemben szellemi központja legyen a község fiatalságának. OBERNA ANNA — Alig három hónapja vettem át a félegyházi Petőfi Gimnázium ifjúsági klubjának vezetését. A felületes szemlélő azt hihetné, hogy egy tanintézetben a legkönnyebb a közösség életét létrehozni. Ez egyáltalában nem így van. Az iskola falai valamiképpen riasztó hatással vannak a diákokra. Miután 5—6 órát eltöltöttek Itt a tanítási órákon, nehezen térnek vissza utána. Az iskola önkéntelenül is a fegyelmet, a kö-' telességérzetet juttatja eszükbe, nehezen tudnak feloldódni. Az is gátja az igazi szellemi pezsgés kialakításának, hogy a gimnazisták programja meglehetősen zsúfolt.Legalább 4—5 órát kell tanulással ■tölteni naponta ahhoz, hogy helytállhassunk. Ez tulajdonképpen több Időt vesz igénybe, mint a munka a gyárban, vagy a hivatalban. Persze misem nélkülözhetjük az együtt- lét örömét, szükség van arra, hogy irodalmi, művészi élményeinket megvitassuk, tájékozódjunk /Vfrtrm 0« ■ee\ct{+ccí.cr&-iTai\ O no« utolsósorban, szórakozzunk. A bajai tábor éppen arra tanított meg, hogy lehet érintkezési pontot találni a különböző érdeklődésű emberek gondolatvilágában. Biztos vagyok benne, hogy az áj tanévben az iskolai klub eredményesen hozzájárul a harmonikus személyiségfejlesztéshez és ráadásul vidáman is töltjük el együtt az időt. „Sokkal jobb is lehetne.” KELEMEN KATA — Nálunk azért nehéz jó klubtagnak lenni, mert a Fórum eddigi hírneve kötelez. Jól összeko- vácsolódott, sok értékes eredményt felmutató gárda. Klubunk vezetője. Villányi Imre, az egész megye élvonalába tartozó irodalmi színpadot hozott létre, amellyel nemcsak városunkban, hanem a különböző művészeti seregszemléken is sikereket értünk el, és változatosabbá tettük a Kalocsa környéki szállások művelődési házainak programját. A Fórum Klub továbbra is feladatának tekinti, hogy példát mutasson. Jövőre úgy tudom, ismét benevezünk a KISZ Központi Bizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium által meghirdetett Kiváló ifjúsági klub címért folytatott mozgalomba. Ahhoz, hogy megtartsuk a címet, amely kétségkívül büszkeséggel tölt el mindannyiunkat,„Vidáman is töltjük együtt az időt.” nünk eddigi eredményeinkkel, új módszereket kell alkalmaznunk, tartalmasabb, sokoldalúbb programra kell törekednünk. A vezetőképző táboron tanultak megadták ehhez az elméleti alapot, s ahogy Villányi Imre és a klub vezetőségének aktivitását ismerem, a gyakorlatban sem fogunk szégyent vallani. B. P.—Sz. J. „A Fórum hírneve
