Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
4 oldal 1970. szeptember 26, szombat károk A hiánycikkek ára Ez az írás kezdődhetne egy idézetcsokorral, a megjelenés helyét és dátumát feltüntetve — de felesleges idézni. Mindenki jól emlékszik még rá, ezen a tavaszon is elhangzottak a megszokott ígéretek, miszerint „minden erőfeszítést megteszünk”, „biztosítani fogjuk a betakarításhoz szükséges pótalkatrészeket”, „nem lesz hiány...” Minden eddiginél nagyobb hiány volt. Az elhúzódott aratás nem kis részben az alkatrészhiánynak köszönhető. Három termelőszövetkezet vezetőit kerestük meg, mondják el; bizonyíthatóan mekkora volt a veszteség, amely az alkatrészellátás számlájára írható? „Mentünk a követségre is" — Nem végeztünk pontos számításokat, de azt felelősséggel mondhatom, hogy a solti Szikra Termelőszövetkezetben meghaladja az egymillió forintot — válaszol a kérdésre D. Papp Gyula elnök. Mint a gazdaságok többségében, nálunk is öreg a géppark, természetesen nagyobb az alkatrészigény is. Nemegyszer áltak napokig az új gépek is, egy-egy tömítőgyűrű vagy fékszalag hiánya miatt. Az anyagbeszerző járta az országot, mi itthon bosszankodtunk, a munka pedig akadozott. Ezt így mégegyszer nem lehet végigcsinálni. Szántatlanok a tarlóink, a három DT—75-ös aratás óta hatvan munkanapot állt tömítőgyűrű vagy fékhiba miatt. Űj traktorról van szó, ért engem, hogy bosszankodtunk. Fölmentünk a szovjet követségre, azonnal küldte is specialistákat, de nem hiszem, hogy mindig ez lenne a megoldás. Szerintem az a legfőbb baj, hogy a kereskedelmi szervek sem tudják jól felbecsülni: valójában mennyi alkatrész is kell. A közvetett károkat | többnyire csak a vezetők látják, de mit mondjunk a tagságnak arról az ötven vagonnyi lucernáról, amelyik a szemük láttára érett túl, romlott meg, csak azért, mert nem győztük levágni. Csak itt volt 250 ezer forintos kárunk, ebből pedig sok méláderponyvát vehettünk volna — ha lehetett volna kapni. A fűkaszáról nem is beszélve... Aratás szeptemberben A szalkszentmártoni Hunyadi Termelőszövetkezet nem tartozik a rossz gazdaságok közé, mégis, még szeptember tizediké után is arattak. A főagronómus, Nikolits Pál és a főgépész, Varga József egymás szavába vágva panaszkodnak. — Kérem ami az idén történt, az tragédia. — mondja a főgépész. — Láttuk a gabonát, szép termés volt, aztán nem tudtuk időben aratni, fölgyomoso- dott, most aztán szárítgat- juk, amit nagynehezen levágtunk. Nyugodtan állíthatom, volt annyi jó idő, hogy a meglevő gépekkel, kombájnokkal be tudtuk volna takarítani a termést, aztán mikor hozzákezd- tünk a munkához, mindig elromlott valami. — Ilyen körülmények között lehetetlen jól szervezni, a traktoros alig kezdett bele az egyik munkába, már abba is kellett hagynia, mehetett máshova, valamilyen kiesett gépet pótolni, közben engem, a főagronómust is szidtak, hogy csak kapkodás van, és nem tudnak annyit keresni, mint a szokott munkában ... Azt olvastam, hogy a huszonöt év legnehezebb nyara volt az idei. Én negyven éve dolgozom a mezőgazdaságban, de azóta em volt ilyen nehéz betakarítás. Hogy mekkora a kár? Ezt szinte lehetetlen kiszámolni, annyi ösz- szetevőjp van. de biztos vagyok benne, hogy meghaladja az egymillió forintot. — Nemcsak forintban mérhető — teszi hozzá Varga József. — A parasztember azt látja, hogy akadozik a munka, hogy tízéves gazdaságokban is ilyen problémák vannak. A bizalom is gyöngül a közös iránt. Bizalom! Erről jut eszembe, hogy egy elvtárs nyilatkozott a tv-ben arról, hogy van gumi bőven a traktorokra. Másnap hajnalban kocsiba ültem, elmentem az Albertirsai útra a gumiellátóhoz, ahol viszont csak a fejüket rázták, de 650x20-as gumit adni nem tudtak, így aztán egyik-másik MTZ napokig, hetekig állt... Interpelláció meg „célprémium" Csak protekció kell és megoldható az egész kérdés, amelyik gazdaságoknak van összeköttetése, azoknak az idén is megvolt minden alkatrész — hallottuk itt is ott Is. Nos a többszörösen kitüntetett szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet elnöke. Báli Ferenc országgyűlési képviselő, neki csak lehettek „összeköttetései”, amelyekre néhány elnök célzott — összeköttetés az volt, alkatrész viszont nem — kezdte az elnök. — A terméskiesés 65—70 százalékát a rossz alkatrész-ellátás számlájára írjuk, és a számla végösszege nálunk is meghaladja az egymilliót. A parlament őszi ülésszakán interpellációval élek alkatrészügyben — azt hiszem, nem én leszek az egyedüli. Huszonhat traktorunk van, ezekből három-négy rendszeresen állt alkatrészprobléma miatt. Január közepén rendeltünk hét erőgépet, máig sem kaptuk meg mindet. Rendeltünk egy NDK gyártmányú szecská-1 zógépet a szárítóüzemhez, az AGROTRÖSZT már az ötödik határidőt adja, de a gép sehol. A traktorok felének rossz a hidraulikája, holott a munkagépek hetven százaléka függesztett rendszerű. A főagronómus naponta többször is átcsoportosítja a traktorosokat, az emberek panaszkodnak, a munka nem megy. Tavaly ősszel olvastam a Petőfi Népében, hogy több tízezer hold szántása maradt el. Nem akarok jósolni, de az idén még rosz- szabb lesz a helyzet. A legjobb gazdaságokban is fel- szántatlan begyomosodott tarlókkal találkozhat, ez pedig jövőre is nehézségeket okoz. Mint minden termelőszövetkezet, mi is sokféleképpen próbálkoztunk, felesleges lenne letagadni, hogy különféle célprémiumnak nevezett juttatásokkal lehet valamit javítani a helyzeten, gyorsabban elvégeznek egy-egy megrendelt javítást bizonyos műhelyek. Dehát ez sem mehet örökké kérem; Ennyire egy tsz sem gazdag. Az idei országos mező- gazdasági kiállításon elmaradt néhány gépbemutató, csak kínkeservesen lehetett! megtudni, hogy miért. Az első héten több ezer forint értékű alkatrész tűnt el a kiállított gépekről, sokat közülük ezért nem lehetett üzembe helyezni. Pótalkatrész akadt. itt sem B. P. Kórházépítők A Petőfi Népe hasáb-1 jain már egyszer megjelent egy ilyen című riport. Akkor arról számoltunk be, hogy a Bács megyei Építőipari Vállalat Cegléden ... Suszter Jánost, aki légkalapácsával a leendő fertőző osztály helyén a cölöpfejet véste... 476 ágyas kórházat épített, az érdekeltek legnagyobb elismerése mellett. Sokan mondták akkor: Vajon mikor építenek hasonlót Bács megyében? Nos, elérkezett az idő, a vállalat III/3-as építésvezetősége teljes lendülettel dolgozik Kiskunhalason. És még nagyobbat építenek mint Cegléden ... Az építkezés színhelye most még olyan, mint a csatatér. Földből kiemeredő betonvasak, hatalmas gerendahalmok. Gépfegyverszerű ropogással dolgozik néhány légkalapács, szállítószalagokról hullik a föld a billenős teherautókba. László József építésvezetőt mostanában már szinte mindig itt lehet megtalálni. — Végre teljes erővel dolgozhatunk —. mondja elégedetten. Reméljük, hamarosan már látható is lesz munkánk eredménye. A cölöpalapozás még a múlt évben elkészült, s június óta már mi folytatjuk a tényleges építkezést. A X. kongresszus tiszteletére az itt dolgozó öt szocialista brigád, és az újonan alakult hatodik is — vállalta, hogy az egész főépület gerendarácsát elkészíti. Ez 2 ezer köbméter betont jelent. A földben különben 562 vasbetoncölöp van leverve, ezek tartják majd az 563 ágyas, tízszintes épületet. A 150 millió forintos beruházás elkészítésének határideje 1974. szeptember 30. Hogy készen lesz-e? Korai lenne jósolni, de ahogyan a brigádjainkat, szorgalmukat ismerem, lehet, hogy még le is tudunk csípni a határidőből. A kórház KISZ- szervezete vállalta, hogy az építkezésen dolgozókat és családtagjaikat soronkívüli orvosi ellátásban részesítik. Néhány hét múlva megkezdjük a falak szerelését és az év végéig remélhetőleg elérünk a harmadik szintig... ...és Bodor Vendel brigádját, akik a műtőszárny gerendarácsának készítését megelőző földmunkát végezték. Nem kis feladat vár rájuk, mert összesen 1500 köbméter földet kell mcgmozgatniok. Opauszky László (126.) — Bocsáss meg Kloss, amiért zavarlak az év első napján, de tudod, hogy a mi munkánkban nincs ünnepnap. Először is hadd gratuláljak az előléptetéshez. Tegnap mintha elfeledkeztem volna róla. Remélem, nem haragszol? De nem is ez most a lényeg, sejtheted. Van egy partizánom, akit elfogtunk. Részt vett a tegnapelőtt éjszakai viaduktmerényletben. — Hogy beszél-e? Énekel, barátom. Tudod, hogy nálam még az is megtanul énekelni, akinek nincs hallása. Ha kedved van, ugorj be, s akár ki is hallgathatod, vagy végigolvashatod a vallomását. Letette a kagylót. Az órájára pillantva megállapította, hogy Schneidernek mindjárt itt kell lennie. Brunner türelmetlen volt. Szerette volna már tudni, hogy Edit beszélt-e Schneidernek róla? Ez — állapította meg — csak nehezítené a dolgot. Minden eshetőségre felkészülve valamit elő kell kaparni Schneider anyagából, s adott esetben egy kulisszák mögötti húzással el lehet küldetni akár a frontra, akár a hátországba. Ha másként nem megy, hát alapos rádicsé- réssel is meg lehet szabadulni tőle — állapodott meg önmagában Brunner. No, persze, itt van még Kloss. Bár legkisebb valószínűsége annak van, hogy a lány neki mondott el valamit. Ahhoz túlságosan keveset voltak még együtt. Unokahúg és régi szerelem együtt jó védőpajzs a fecsegés ellen. Szerelem? Hülyeség! — gondolta. — Kloss el fogja hinni a partizán vallomását a lányról, s aligha fog védelmébe venni egy olyan unokahúgot, aki a birodalom ellen dolgozik. Eszébe jutott most az Edittel folytatott reggeli beszélgetés. Lehet, hogy tévedett? Lehet, hogy ez a lány nem azonos azzal a másikkal? Hiszen csak egyetlen egyszer látta, akkor is a sötétben. És ha mégis az? Vajon ki hinné el neki a történetet, ha el is mesélné valakinek? Brunner az egy fogalom ebben a városban és a környéken is. Brunnerhez nem férhet semmi kétség! De Brunner jól tudta, hogy nem kockáztathat semmit. Nem hagyhat nyitva egyetlen kiskaput sem önmaga ellen. Igaz, Edit elmondta reggel, hogy négy évvel ezelőtt már járt ebben a városban, s dolgozott itt. De semmiféle incidensre nem emlékezett. Viszont az a tegnap esti tekintet — tört rá újra Brunnerre a gyanakvás. — Ma reggel már hiába kereste azt a vádló tekintetet a lány szemében, de tegnap este... Tegnap este azt mondta, hogy valahol már látta. Tehát elszólta magát... Egészen meg volt zavarodva ezzel az üggyel. S egyre türelmetlenebbül várta Schneider megérkezését. Abban már megegyezett önmagával, hogy Kloss és Edit gyermekkori szerelmének további fejleménye Schneider százados vallomásától függ. Ez a gondolat annyira megtetszett neki. hogy már dúdolni is tudott. Csak akkor komolyodott el ismét, amikor a kapuügyeletes telefonon jelentette, hogy Schneider százados az épületbe lépett, és hozzá tart. • Kloss elhatározta, hogy gyalog indul Brunnerhez. Igaz, hosszú volt az út, de szeretett gyalogolni. Különösen akkor, ha valamin töprengett, ha megoldást keresett valamire. Vidámnak és gondtalannak érezte magát, amint nekivágott az útnak. Talpa alatt csikorgóit az éjszaka hullott porhó. Mint egy gyermek, olvan örömmel kereste egy-egv veréb, vagy galamb lábnyomát. Gyermekkorában is szerette a játékos formájú madárnyomokat nézegetni a hóban. A nap kibújt a felhők mögül. így még szebb volt az utca. Olyan békebeli nyugalom honolt most az épületekben, tereken, és az égen is. Ftityürészni kezdett, de gvorsan elhallgatott. Ismét eszébe jutott Edit. a lánv ellen elkövetett gvilkosségi kf'érlet. Ki *°hette és miérté É= miért énn»n ma közölte vele Brunner hogy elfogták a viadukt elleni repcénvlpt ef?víV feHpcót? poicoitaVm «Morodf benne, és egyre erősödött ez a meghatározatlan érzés. Ismerős volt ez a belső nyugtalanság. Tegnap kezdődött, amikor várta a lányt. Kicsit nyugtalankodott, de aztán elaludt benne ez a feszültség, mert Edit, akárcsak a többiek, este megkérdezte; — Akarod, hogy nálad maradjak?« Akarta. Szinte jólesett neki, hogy Edit sem akar több lenni, mint annyian mások. Jólesett neki ez a nyílt felkínálkozás, mert kicsit kiábrándította az első napon fellángolt nagy és tiszta szerelemből. S ahogy feküdt mellette a lány, úgy hatalmasodott el rajta az érzés: csak a testét szabad megszerezni, csak azt szabad megtartani. Kloss azért változatlanul örült a lánynak. örült, mert Edit szép volt, és teljesen odaadó a szerelemben, örült, hogy néhány órára nem gondolt a háborúra, és büszke volt, hogy ezt a boldogító érzést ébresztette fel Editben is. Ennél többet nem adhatunk egymásnak ebben a helyzetben — gondolta. Kloss, maga sem tudta miért, halkan egy versbe kezdett: „Voltam már közel a kétségbeeséshez, ölelt már az erőtlenség kar ja magához...” — Ez Heine — mondta Edit, majd kicsit csodálkozva kérdezte: — Te ismered Heinét? — Természetesen — mondta Kloss, mint akit rajtakaptak valami csínytevésen. — Még iskoláskoromból emlékszem jónéhány versére. — Mama is szerette — mondta gondolataiba merülve a lány. — Annyira szerette, hogy minden kötetét eldugta, amikor jöttek összeszedni, hogy elégessék. Kloss érezte, hogy tényleg rajtacsípték. De nem akart kimutatni semmit abból, ami gondolataiban végbement. Ezért folytatta a megkezdett beszélgetést: — Gondolod, hogy kár volt elégetni Heinét? — Nem tudom — válaszolta Edit. — Magam sem tudom. Így hallgatva szép. Szokatlanul szép. Hans érezte, hogy a lány valóban nem tudja eldönteni önmagában sem, hogy tetszik neki Heine, vagy sem, s hogy egyetért-e könyveinek elégetésével. (Folytatjuk},
