Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek’ XXV. évf. 226. szám a MAGYAR SÍŐcfALISTA MUNKÁSPÁRT 'BÁC S'-KISKU^ MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPBA 1970. szeptember 26, SZOMBAT Ára: 90 fillér MA: Az MSZBT elnökségének ünnepi ülése Jubileumi emlékezés A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság megalakulá­sának 25. évfordulóját kö­szöntötték megyei elnök­ségének tagjai és aktivistái tegnap Kecskeméten, a Fegyveres Erők Klubjában rendezett ünnepi emlékülé­sen. ges, őszinte barátként tart­ja számon hazánkat, né­pünket a világ. Az ünnepi beszédet kö­vetően I. I. Badjul elvtárs emelkedett szólásra. Meleg szavakkal emlékezett azok­ra a népeink történetében közös és felbecsülhetetlen Az emlékülés további részében Révész Géza — kiemelkedő munkásságuk elismeréseként — az MSZBT jubileumi aranyko­szorús jelvényét adta át a következőknek: L ócskái Károlyné, dr. Kolozs Ger­gely (Dunavecse), Körmen­Az ünnepi ülés elnöksége. Dr. Az ünnepi ülés megnyi­tójában Gyóni Lajos, az MSZBT megyei elnökségé­nek elnöke, a megyei párt­bizottság titkára köszön­tötte a résztvevőket a je­les alkalomból. Külön is szeretettel üdvözölte az el­nökségben helyetfoglaló Révész Gézát, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, az MSZBT országos elnökségének alelnökét, I. L Badjult, a Szovjetunió magyarországi nagykövet­ségének első titkárát, a me­gyei pártbizottság képvi­seletében Iván Istvánná osztályvezetőt, a megyei ta­nács képviseletében Csenki Ferenc vb-titkárt, A. A. Nemcsenko és A. G. Zseb- rakov elvtársakat, a ha­zánkban ideiglenesen állo­másozó egyik szovjet ala­kulat parancsnokait, vala­mint dr. Bodóczky Lászlót, a Hazafias Népfront me­gyei elnökét. Ezt követően az emlék­ülés szónoka, dr. Weither Dániel, a Petőfi Népe fő- szerkesztője mondott beszé­det, felidézve a megpróbál­tatásokban gazdag történel­münket: népünk legjobb­jainak küzdelmét a szabad­ságért, nemzeti létünk megmaradásáért és azokat a negyedszázaddal azelőtti napokat, amióta tartóson, egyszer s mindenkorra a Szovjetunió oldalán, hűsé­jelentőségű dátumodra 1917—1919—1945 —, ame­lyek végül is örök időkre megpecsételték testvéri ba­rátságunkat. Az évforduló alkalmával végezetül a leg­melegebb köszöntését, jó­kívánságait tolmácsolta, s kívánt sok sikert a további jnunkához a Magyar-Szov­jet Baráti Társaság minden tagjának, aktivistájának, a népeink közötti barátság minden őszinte hívének. Ezt követően A. G. Zseb- rakov elvtárs köszöntötte az ülés résztvevőit. Jólesőn méltatta annak a barátság­nak számtalan, őszinte megnyilvánulását, amely­nek a megye társadalma jóvoltából részesei. Mint szerényen megjegyezte: alakulatuk katonái is ott voltak az idei árvízkataszt­rófa mentési munkálatainál és önzetlen barátságuk, se­gítő készségük kiapadhatat­lan. Kedves epizód követke­zett ezután: Zsebrakov elv­társ ajándékot — egy MSZBT-jelvényt. melyen gombnyomásra ég a jel­vény közepén levő fáklya — nyújtotta át az ülés el­nökének, a résztvevők nagy tapsától kísérve. — Katonáink készítették, s bíztak meg bennünket az átadásával. Világítson örök­ké a fáklya! — tette hoz­zá Zsebrakov elvtárs. Kiállítás Moszkvában A szovjet fegyveres erők központi múzeumá­ban kiállítás nyílik a ma­gyar néphadsereg napja al­kalmából. A kiállításon ki­emelt helyen látható az a zászló, amelyet a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma adott a szovjet fegyveres erőknek Magyarország felszabadítá­sa 25. évfordulójának elő­estéjén. A zászló a magyar —szovjet barátság jelképe­ként előzőleg végigjárta Magyarország minden hely­őrségét. gát István, Gerinczi György (Kecskemét) dr. Gulyás Já­nos, Galántha Tibor (Kis­kunhalas), Szennai Aranka (Kecskemét), Mester József, Dániel Géza (Kalocsa), dr. Cseh László (Kiskunfélegy­háza), Rózsa János (Kecs­kemét), Sipos Jí~nos (Kis­kunhalas), Geri István (Ka­locsa), Borsos György, Mik­lós János, Gila János, Feny- vessy Jenőné (Kecskemét). Tánczos Sándor (Kiskun­halas), dr. Jenei Jánosné (Jánoshalma), dr. Bodóczky László és Sávolt Béla (Kecskemét). A kitüntetettek nevében dr. Bodóczky László és dr. Kolozs Gergely mondtak köszönetét, felidézve egy­úttal a magyar—szovjet ba­rátság 25 évvel ezelőtti megható epizódjait. Az évforduló alkalmából tegnap délután a Kecske­méti Konzervgyárban is sor került ünnepi megemléke­zésre. A magyar—szovjet barátság ápolása terén vég­zett kiváló munkájáért a gyár kollektívája az MSZBT aranykoszorús plakettje ki­tüntetésben részesült. Tízezer vagon gabona a raktárakban Közismert, hogy az idén jóval gyengébb termést ta­karítottak be közös gazda­ságaink a gabonaföldekről, mint az előző esztendők­ben. A Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat ed­dig 8400 vagonnyi kenyér- gabonát és valamivel több mint 1500 vagon takar­mánygabonát vásárolt fel. A tavalyi év hasonló idő­szakában már 14 ezer va­gonnál tartottak. A mennyiségében kisebb termés mégis komoly fela­datokat ró a vállalatra, fő­ként ami a szárítást illeti. Tavaly már augusztusban leálltak a szárítógépek, most viszont néhány ki­vételével, még mind dolgo­zik. A gabona minősége gyöngébb, mint tavaly, ki­sebb a hektolitersúly, ma­gasabb a víztartalom, fa- kultabbak a szemek. A bél­tartalmat illetően viszont a megye minden részén jó a termés, a sikértartalom és a sikérminőség nem rosszabb a tavalyinál. A megyei északi részein, a pedig ki­jobb a minőség, mint az elmúlt esztendő­ben. Mint Kuczka Antal fel- vásárlási osztályvezető el­mondta, hogy megkezdték a napraforgó átvételét is, Kiskunhalasra már beér­keztek az első szállítmá­nyok. Az idén napraforgó­ból lényegesen többet vá- i súrolnak fel, mint az el­múlt esztendőben, több mint 600 vagonra szerződ­tek. A jövő héten megkez­dik a kukorica átvételét is. Az év hátralevő részében minden eddigit felülmúló mennyiséget vásárolnak fel kukoricából, 9 ezer vagon- nyi termény átvételére ké­szültek fel. Ezzel kíván­jak pótolni azokat a kész­leteket, amelyek a takar­mánygabona alacsonyabb termésátlaga miatt estek ki. A vállalat képviselői ezekben a napokban kere­sik fel a megye közös gaz­daságait, hogy részletes megállapodásokat kössenek a várhatóan nagy mennyisé­gű kukorica átadásáról, il­letve átvételéről. 4 oldalas RÁDIÓ és TV melléklet Úttörők Vietnamért Az „úttörők Vietna­mért” staféta dél-magyar­országi ágát pénteken dél­ben ünnepélyesen búcsúz­tatták a szegedi Széchenyi téren. A menet Hódmező­vásárhelyre indult, s egész úton zeneszó kísérte a ke­rékpáros konvojt, az út­törőzenekar ugyanis pano­rámabuszon követte őket. Hódmezővásárhelyen, a Le­nin téren találkoztak a Szegedről és a Makóról érkezett staféták, amelyek Szentesre mentek tovább. Szentesről szombaton már a Békés megyeiek ajándé­kával együtt indultak Csongrádra, ahol a Bács megyeiekkel találkoztak. Csongrád és Békés megye úttörői 18 kerékpárt kül­denek a vietnami gyere­keknek. Létrejött a megegyezés Tűzszünet Jordániában Az ammanj rádió helyi idő szerint 13 óra 40 perc­kor bejelentette, hogy az arab államfők küldöttsége, amely csütörtökön este tért vissza a jordániai fő­városba, pénteken külön- külön megbeszélést foly­tatott Husszein jordániai királlyal és Jasszer Ara- fattal, a Palesztina! fel- szabadítási szervezet el­nökével, s a delegáció erő­feszítéseinek eredménye­képpen megegyezés jött létre a szembenálló felek között a tűzszünetről. Már csütörtökön este vá­ratlan bombaként robbant a hír, hogy Daud, a jor­dániai katonai kormány Kairóban tartózkodó mi­niszterelnöke lemondott. Daud kijelentette: azért mondott le, mert kormá­nyát „olyan dolgokkal vá­A résztvevők egy csoportjai dolták, amelyeket nem kö­vetett el”. Lehetővé akar ta tehát tenni, hogy egy polgári nemzeti kormány alakításával létrejöjjön hazájában a béke. Daud lemondását általá ban kedvezően fogadta a külföldi közvélemény. McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szó­vivője szerint Washing­tonban a feszültség bizo­nyos csökkenését eredmé­nyezte az új fejlemény, s óvatosan reménykednek a túszok szabadonbocsátá- sának megjavult lehetősé geiben. Ezzel szemben ag­godalmakat okozott, hogy továbbra is helyén ma­radt Madzsali tábornagy, Jordánia első számú „erős 'embere”. A bagdadi rádió például Daud lemondását egyenesen újabb trükknek minősítette. Közben továbbra is ked­vezőtlen hírek érkeztek az ország északi részéből, mindenekelőtt Ibridből, ahol még pénteken reggel is folytatódtak a harcok. A város kórháza segítség­ért fordult a nemzetközi Vöröskereszthez: tüzérségi találatok érték a műtőket, elfogyott a gyógyszer és az egészségügyi személy­zet kénytelen tehetetlenül szemlélni a sebesültek hal­doklását. A gyorsan pergő ese­mények újabb fejleménye Arafat üzenete volt. Ni- merj szudáni államfő, a békéltető bizottság vezető­je az ammani rádióállo­más útján kért találkozót' Jasszer Arafattól, a Pa­lesztinái felszabadítási szervezet vezetőjétől. Két órával az üzenet után Ara­fat a damaszkuszi rádió adásában közölte, hogy a gerillaszervezetek egy kép­viselője várja a küldött­séget Ammanban, az Egyesült Államok nagykö­vetségének közelében és elvezeti őket a találkozó helyére. A találkozó pénteken korán reggel létrejött a főváros egyik elhagyott negyedében, s ezután ke­rült sor a tűzszünet ki­hirdetésére. Arafat bejelentése így hangzik: „Hogy a lakos­ság eltemethesse halottait, és hozzájuthasson mind­ahhoz, ami az élet foly­tatásához szükséges, én, mint a forradalom főpa­rancsnoka, az arab állam­fők és királyok kairói ta­nácskozásáról Ammanba érkezett delegáció felhívá­sának eleget téve, és azért, hogy megakadályozhassuk népünk ellenségei gonosz terveinek valóraváltását, elfogadom a tűzszünetet, és felszólítom testvérei­met, ők is tartsák magu­kat a tűzszünet előírásai­hoz, feltéve, ha a másik fél is hasonlóképpen jár el.” Husszein király is nyi­latkozott: „A fegyveres erőkhöz intézett korábbi tűzszüneti felhívásomnak megfelelően és tekintve, hogy testvéreim, a gerilla­parancsnokok, biztosítottak (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents