Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-25 / 225. szám

i 4. oldal 1970. szeptember 25, péntek Mikor lesz elegendő szakmunkása az építőiparnak Csónakgyár a homokon A negyedik ötéves terv­ben — 1971 és 1975 kö­zött — a korábbinál több és összetettebb feladat vár az építőiparra. Az előző esztendőkhöz képest éven­te átlagosan mintegy 7—9 — Bács-Kiskun megyében 11—12 százalékkal nőnek a tennivalók, vagyis 1975- ben csaknem 50 százalék­kal több lesz az építeni- való mint 1970-ben. Lé­nyegesen megváltozik az építőipari feladatok össze­tétele is. Nagyobb ipari beruházásokra a korábbi­nál kisebb energiát kell majd fordítani; a vállala­tok többsége intenzív fej­lesztést hajt végre, első­sorban gépparkját korsze­rűsíti, műszaki színvona­lát növeli. Ugyanakkor 1971 és 1975 között a harmadik ötéves tervnél 100 ezer lakással több, összesen 400 ezer megépí­tése a program — a me­gyében 20 ezer. Egyidejű­leg, a korábbi éveknél mintegy 15 százalékkal több lesz a közműépítés és tatarozási feladat. Tízezerre! kevesebb A Gazdasági Bizottság már 1968 elején foglalko­zott az építőipar felkészü­lésével a negyedik ötéves tervre, s akkor feladatként jelölte meg az építőipar ipari hátterének (anyagel­látásának) és a lakásépí­tés technológiájának a fejlesztését, a komplex könnyűszerkezetes építési mód széles körű elterjesz­tését, továbbá a közmű­építés fokozását. Nagy erőfeszítések történtek és történnek az egymáshoz kapcsolódó területek meg­felelő előkészítésére az 1971—75 között várható feladatok jobb elvégzését megalapozandó. Ennek el­lenére még változatlanul fennáll az építőipari ka­pacitás és az igények kö­zötti immár krónikus el­lentmondás. Az építőipar teljesítményei előrelátha- tóaji 1973—74-re emelked­nek a kívánt színvonalra. Bács-Kiskun megyében egy házgyár és egy köny- nyűbetongvár lép ekkorra üzembe. Ám a kielégítő teljesítményszint elérésé­nek is súlyos előfeltételei vannak. Ezek között is az egyik leglényegesebb, hogy javuljon az építőiparban a munkaerőhelyzet, meg­felelően növekedjék a mű­szakiak és a szakmunká­sok létszáma, aránya, szak­mai összetétele. Az építőipari létszám alakulását hullámhegyek és mélypontok tarkították az utóbbi 20 évben. A helyzet valamelyest csak az utóbbi 3 évben javult, a növekvő keresetek von­zó hatására. A létszám­növekedés nyomán azon­ban elsősorban a kisegítő, illetve segédmunkás ál­lományba tartozók létszá­ma emelkedett. Az év elején az építő­iparban az ÉVM, KPM, egyéb tárcák, tanácsi vál­lalatok és szövetkezetek együttes létszáma 290 ezer ember volt (a megyében 11969), a tervezett lét­számnál országosan mint­egy 10 ezerrel kevesebb. A 290 ezer dolgozóból 215 ezer a munkás, illetve szö­vetkezeti termelő, csak­nem 21 ezer a műszaki és valamivel több mint 20 ezer az adminisztratív munkaerő, a többiek zö­me pedig ipari tanuló. A mai 215 ezer munkásból a terv szerint 156 ezer szakmunkásra lesz szük­ség. Ez a munkásállomány több mint 52 százaléka. (1965-ben a szakmunkások aránya 46 százalék volt — Bács megyében még csak 1969-ben volt ilyen arány. Ugyanakkor az egy építő­ipari munkásra vonatkoz­tatott termelékenység ná­lunk az országosnál ala­csonyabb.) A tervezett szakmunkaerő-létszámot azonban az iparág nem tudta biztosítani. Rz utánpótlás biztosítása Az építőipar egyik leg­súlyosabb gondja évek óta, hogy egyre nehezebb — a telepített ipartól eltérő, kedvezőtlenebb adottságok miatt — a szakmunkás­utánpótlás. Jól jellemzik ezt az utóbbi évek adatai. Bács-Kiskun megyében 1969-ben 490 építőipari ta­nulót akartak volna is­kolába küldeni és ezt a tervet mennyiségileg tel­jesítették is. A szakmai összetétel azonban már nem felelt meg a követel­ményeknek. A szobafestők­nél például tízszeres volt a túljelentkezés, míg ács­nak, vasbetonszerelőnek alig jelentkeztek. A szakmunkástanuló-is­kolákban képzettek hiá­nyának pótlására, elsősor­ban az ÉVM-vállalatok, évente mintegy kétezer felnőttet képeztek segéd­munkásból szakmunkássá. A tanfolyamokon a szak­mai képzés legtöbb eset­ben alacsonyabb színvona­lú. mint az iskolákban. Az ily módon képesítést szerzett szakmunkások túl­zottan magas aránya te­hát rontja az iparág mun­kájának minőségét. A IV. ötéves tervben az építőipari szakmunkások számarányát — a felada­tok teljesítéséhez — mint­egy 58—60 százalékra kel­lene növelni. Ehhez 1971 és 1975 között építőipari szakmunkásból 53 ezer, egyéb szakmunkásból pe­dig 5400 ember — a me­gyében 2800 — a szükség­let. Figyelemmel a le­morzsolódásokra, az öt év alatt összesen 67 ezer fia­talt — évente csaknem 13 500-at (Bács-Kiskun megyében 575-öt) — kel­lene tanulóként kiképezni az iskolákban. A magas létszámkövetelmény az előző öt évnél is nagyobb nehézségeket jelent, hiszen a demográfiai hullám né­pes korcsoportjai lénye­gében már túljutottak a szakmunkásképző iskolá­kon. Megyénkben még az is problémát okoz, hogy a szakmunkás bizonyít­ványt kapott fiatalok jó­részét a termelőszövetke­zetek magasabb bérért el­csábítják az állami építő­ipartól. Ez károsan hat a fejlődésre, mert a korsze­rű technológiában jártas szakmunkásokat alacso­nyabb szervezettségű, ke­vésbé termelékeny építő­ipari szervezetben alkal­mazzák. Éppen ezért he­lyes lenne, ha megyénk­ben nemcsak a Bács me­gyei Állami Építőipari Vállalat és a Bács-Kis'- kun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat fog­lalkozna iparitanuló-kép- zés6el, hanem legalább a saját szükségletek fedezé­sére a tanácsi, a szövet­kezeti, a magánkisipari és a mezőgazdasági szövetke­zeti szektor i& Ami a műszakiakat il­leti; a jelenlegi mintegy 21 ezres létszámukból mintegy 12 százalék a mér­nök, csaknem 40 százalék a technikus. A többiek ala­csonyabb építőipari képe­sítéssel rendelkeznek. A mérnökök és technikusok mintegy kétharmada tény­leges építőipari irányító munkát végez, míg a töb­biek a vállalatvezetésben, a termelés előkészítésében, kutatásban, a segédüzemi termelés irányításában vesznek részt. így átlago­san minden ötödik, hato­dik építési helyre jut e~y- egy, a termelést közvetle­nül irányító mérnök és körülbelül minden máso­dik építőhelyre egy-egy technikus. Több szakma ismerete Ami a szakmunkáskép­zést illeti: a múlt évben a Munkaügyi Minisztérium és az ÉVM irányításával lényegében befejeződtek a képzés korszerűsítésének előmunkálatai. Az egyik középponti feladat volt: kimunkálni a szakmacso­portos szakoktatást. En­nek lényege az, hogy ke­vesebb vagy ugyanannyi szakmunkás több szakmá­hoz értsen és módosítsa az építőiparban most még honos elaprózott, sok em­bert igénylő, munkameg­osztást. Ennek megfelelő­en a technikai színvonal fejlődéséhez igazítják a specializálódást; egységesí­tik a rokonszakmák tan­műhelyi alapképzését; bő­vítik a technikai művelt­séget növelő természettu­dományos ismeretanyagot; új tanterveket, korszerűbb tankönyveket készítenek. De még így is; az épí­tőipari szakmunkásképzés mennyiségi és minőségi fejlesztésének legfőbb aka­dálya az oktatási kapaci­tás, a tanulóotthonok fé­rőhelyeinek elégtelensége. Ennek az állapotnak meg­szüntetése nélkül pedig a IV. ötéves tervben olyan szakmunkaerő feszültsé­gekkel kell számolni, ame­lyek végső soron veszé­lyeztelhetik az építőipar előtt álló feladatok sike­res teljesítését. * Sz. S. — N. O. Idős, nehézkes járású * asszony tévedt el a földhivatalból távozóban a városi tanácsház zeg-zugos folyosóin. — Merre jutok el ked­vesként a lépcsőházba? — nyitott be bátortalanul szerkesztőségi szobámba. — Erre tessék, kedves néni... — szegődöm ka­lauzául, miközben egészen váratlanul kitör: — Jaj, kedveském, én olyan szerencsétlen vagyok, úgy fájnak a lábaim! — Akkor tessék nagyon vigyázni a lépcsőn, ka­paszkodjon a korlátba a néni — indítványozom. Er­re megszorítja a karomat, és kibuggyannak könnyei: — Köszönöm, köszönöm, aranyoskám. Mert úgy hi­ányzik és olyan jólesik a szíves szó! * Az eltartási szerződések alakulásáról, tapasztalatai­ról beszélgetünk dr. Győrffi Dániában, a kajak ősha­zájában kiválasztanak egy szemrevaló. szép, magas cédrusfát. Kivágják és el­szállítják a gyárba, ahol a a mai napig is hét lakat alatti titkoként őrzött ős­régi eljárással, bonyolult munkafolyamatokkal kaja­kot, kenut, vagy csónakot készítenek belőle ... Évekkel ezelőtt Parti Já­nos kenubajnok a dáno­kénál sokkal egyszerűbb és praktikusabb eljárást hono­sított meg nálunk, mely­nek lényege: a hajszálvé­kony üvegszálakat —szak­mai nyelven üvegpaplant — óvatosan sablonba he­lyezve átitatják poliészter­gyantával. A már üveggé merevedett testeket a sab­lonból kiemelik, összera­gasztják. Ha a megrendelő­nek netán úgy tetszik, meg is várhatja; ugyanis a vil­lámgyors kezű szakemberek nyolc óra alatt készítik el a műanyag csónakot. — Három évvel ezelőtt a szövetkezetünk elnöke el­látogatott a budapesti- Or­szágos Sporthajó Építő Vál­lalathoz, melynek akkori­ban Parti János volt az igazgatója — mondta Sü­tő Ottó csónakkészítő szak­munkás. — Beszélgetés közben az olimpikon félig tréfásan megjegyezte: a vi­lágon egyedülálló volna, ha például a Góbi sivatag­ban, vagy a „kunsági Sza­hara” kellős közepén csó­nakot gyártanánk. Vállala­Bélánéval, a Kecskeméti Vá­rosi Tanács V. B. illetékes előadójával. Érdekes, hogy a közel két évvel ezelőtti­hez képest csaknem meg­háromszorozódott az eltar­tási szerződést kötő idős emberek száma, s jóleső tudni, hogy viszonylag ke­vés az eltartottak és eltar­tók közötti probléma, vita. A jó szó, a lelkizés igé­nye az, amit látogatásaim­kor tapasztalok az eltar­tottak részéről. Nem rit­ka, amikor hivatalomban keresnek fel az idős embe­rek, rendszerint a jó szó éhe hozza őket ide. „A gondviseléssel nincs baj, jól is főznek, rendesek az eltartók. Csak tetszik tud­ni, haza jönnek a munká­ból és alig szólnak hoz­zám ...” — rendszerint ezt panaszolják. Megértem én a fiatal el­tartókat is: Kenyérkereső munkájuk mellett az ott­honi teendők ... Elég haj­tunk ugyanis nem tudja ki­elégíteni az igényeket... Minden csoda három na­pig tart, s azóta már so­kan tudják, hogy a homok­tenger közepén, — ha nem is a Góbi sivatagban — Já­noshalmán, a Bácska Ktsz műanyagfeldolgozó részle­gében csónakokat készí­tenek. — Kajakót, horgászladi- kot' és újabban motorcsóna­kot gyártunk — tette hoz­zá szakszerűen Sütő Ottó, aki egyben a részleg bri­gádvezetője is. — Két év­vel ezelőtt a „Parti-cégnél” szerzett szakmunkás bizo­nyítványomat, illetve a bu­dapesti vállalatnál tanul­takat Jánoshalmán bősége­sen kamatoztathatom. A nyolc betanított szakmun­kással havonta 20—22 csó­nakot készítünk. Ahogy mi mondjuk: naponta egy csó­nak úszik ki a műhely­ből ... A csiszolás és festés után mérlegre teszik a kajakot: ugyanis a kétszemélyes megállapított súlya 22, az egyszemélyesé pedig 16 ki­A legutóbbi felmérés sze­rint az ipari szövetkezetek 60 százaléka, az építőipa­riaknak pedig 40 százaléka szás az élet, olykor elfogy a türelem is. Mégis: Az emberséges szót nem sza­bad hanyagolni, erről nem lehet lemondani. A beteg, a gyámolításra szoruló, vagy éppen gonddal küsz­ködő ember számára gyógy­írt jelent — fejtegeti dr. Győr ff iné. * A barátságos, jó szó von- zata soha nem lehet go­rombaság. Sőt, lecsillapítja az idegesség szülte indula­tosságot is. És minden em­ber életében gyakran adód­nak pillanatok, amikor szinte epedezik a szíves szó gyógyírjáért. Ha ez gyakrabban eszünkbe jut, bizonyára kevesebb durva szócsata zajlik le a bu­szon; a hivatalpan — még­ha kívánsága esetleg nem is teljesíthető — elégedet­tebben távozik az ügyfél; megcsappanhat a lakók kö­zötti vitás ügyek száma, derűsebbé válik az öreg­kor, és általában: jobb lesz a közérzet. És mindez oly kevésbe került Perny Irén logramm. Ha ennél több, vagy kevesebb, a verseny­zők nem használhatják. — A centenárium tiszte­letére alakult Lenin szo­cialista címért küzdő bri­gádunk eddig, vagyis két és fél év óta jól, becsü­letesen dolgozik — folytat­ta a brigádvezető — S ha már mi nem élvezhetjük a munkánk gyümölcsét, hát álmodunk róla, illetve új modelleket tervezünk. A nyár elején egy „Vihar” tí­pusú motorcsónakot tervez­tünk, melynek első pél­dányát Koncz Gábor szín­művész vásárolta meg. A műhelyben e napok­ban szinte reggeltől estig lázas munka folyik. „Pap- lanoznak”, ecsetelnek, szá­rítanak, csiszolnak, feste­nek. A budapesti mezőgaz­dasági kiállítás után szep­tember 25-én a jugoszlá­viai ipari vásárra mennek el, ahol több új kajak- és csónakmodellt is bemutat­nak. Tárnái László Fotó; Opauszki László vezette be a heti 44 órás munkaidőt. Az OKISZ ve­zetősége megállapította, hogy a csökkentett mun­kaidőben dolgozó szövet­kezetek gazdasági eredmé­nyei általában kedvezők. Bebizonyosodott tehát, hogy a szövetkezetekben is megteremthetők a rövidített munkaidő bevezetésének a kormány által meghatáro­zott feltételei. Éppen ezért az OKISZ vezetősége aján­lással fordult az ipari és építőipari szövetkezetek ve­zetőihez: célirányosnak tartja, ha a jelenleg még heti 48 órás munkaidőben dolgozó árutermelő, illetve építőipari munkát végző szövetkezetek felülvizsgál­ják a csökkentett munka­idő bevezetésének akadá­lyait. Különösen azokra a szövetkezetekre vonatko­zik ez, ahol a dolgozók többsége nő. Az OKISZ vezetősége javasolta, hogy a jelenleg még heti 48 órás munkaidőben dolgozó, de a munkaidő csökkenté­sére jogosult szövetkezetek vezetőségei ismertessék* a tagsággal a munkaidőcsök­kentés feltételeit, dolgozzák ki a felkészülési tervet, s hasznosítsák a már csök­kentett munkaidőben dol­gozó szövetkezetek tapasz­talatait­Jó szóra várva A jánoshalmi Bácska Ktsz műanyagfeldolgozó részlegének udvarán a szivár­vány összes színében csillognak a szép ívelésű, kecses kajakok. II martaid íi-csiirtsntés tapasztalatai a ísisz-akissi

Next

/
Thumbnails
Contents