Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-24 / 224. szám
Hasznos Az öntözés szennyvíz fejlődése A szennyvizek elhelyezése világprobléma. Azokban a fejlett országokban, ahol ezzel nem törődtek idejekorán, ma már bűzlő szennyvízfolyások helyettesítik a természetes folyókat. A halak kipusztultak, a folyók vízpartja nem nyújt felüdülést. Magyarországon időben elkezdték a védekezést a szennyvizek káros hatásai ellen. A meggyőzés és propaganda mellett Igazgatási és gazdasági intézkedések segítik megakadályozni természetes vizeink minőségének további romlását. Különösen kedvezőtlen helyzetben van Kecskemét. A város mellett nincs olyan vízfolyás, ami a tisztított szennyvizet megfelelően felhígítaná. Előnyös megoldást nyújt a városgazdálkodás és a mezőgazdaság összefogása, ami arra irányul, hogy a szennyvizeket mezőgazdasági öntözésre használjuk. Ez kettős haszonnal jár. A termőtalaj felső rétegében élő számtalan mikroszkopikus szervezet, talaj baktérium lebontja a szerves anyagokat, elpusztítja a fertőző csírákat, — másrészt a mezőgazdasági termelés a nyári aszályos hónapokban is elegendő vízhez jut, és a szerves anyagok lebontásakor képződő sok értékes tápanyagokat szállítanak a növényekhez. A Szovjetunióban, az NDK-ban, az NSZK-ban, valamint Lengyelországban már több tízezer hektáros területen öntöznek szennyvízzel. Semmiféle káros következményt, nem tapasztaltak. Természetesen csak megfelelő egészségügyi szabályok betartásával és ellenőrzésével szabad ilymó- don öntözni. Kecskemét jelenleg 8—10 ezer köbméternyi — másfél évtized múlva pedig 15—18 ezer köbméter — szennyvizet bocsát a csatornahálózatba. Ez a mennyiség körülbelül ezer katasztrális hold szántóföldi terület nyári vízhiányának a pótlására elegendő. A szennyvízzel történő öntözés megvalósítására a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz és a Városföldi Állami Gazdaság vállalkozott. Az öntözőtelep három ütemben készül el, az első 330 katasztrális holdnyi területen megkezdődtek a munkálatok. A szennyvizet a külső körúton levő előtisztító telepről nyomócsővezeték szállítja majd a területen levő tározó tóba. Ebből az öntöző szivattyúk a szennyvizet a terület alatti azbesztcement nyomócsőhálózatba közvetítik. Az öntözést végül esőztető módszerrel végzik. A szórófejekhez műanyag tömlőkön át juttatják el a vizet. Erősen csapadékos Időben, vagy télen a szennyvizet a szántóföldi területen nehéz elhelyezni. Ekkor olyan, biztonsági célból telepített erdőbe, vagy alagcsövezett, homokos szőlőültetvényre vezetik, amelyek • károsodás nélkül fogadják be a vizet, sőt a tápanyagokat kedvezően hasznosítják. A megyében még számos olyan helység van, ahol Hasonló megoldást előnyösen lehetne alkalmazni. Török László főiskolai tanár Elődeink munkálatai a vízrendezésre szorítkoztak, hiszen ezzel újabb területeket tudtak bevonni a mezőgazdasági művelésbe, ami az akkori követelményeknek megfelelt. Ma, amikor minden talpalatnyi földön gazdálkodunk és növelni kell a terméshozamokat, kényszerűen felvetődik az öntözés szükségessége, mint a belterjes gazdálkodás egyik alapvető és elengedhetetlen feltétele, öntözésre az alábbi vizek jöhetnek számításba: Duna, Tisza, felszín alatti vizek, belvízcsatornák (Dunavölgyi főcsatorna, és mellékcsatomái — XXX. sz. főcsatorna, Kígyós vízrendszer, Dongér főcsatorna). A vízhasznosítás nagyobb arányban 1948-ban indult meg, amikor a dömsödi árapasztó csatornán a Duna vizét a Dunavölgyi főcsatornába vezették, és így mintegy 1500 katasztrális holdon megkezdődött a rizstermesztés. Az 1953—55-ös években a mezőgazdaság erőteljes fejlesztésének kíséröjeként jelentősen fellendült az öntözötelepek építése. Sajnos, a telepek közül nagyon sok már a létesítést követő esztendőkben használhatatlanná vált. 1957-től kisebb ütemben, s az új öntözési módok térhódításával ismét megindult az építkezés. Kár, hogy ezzel párhuzamosan elhanyagolták a korábbi telepek fenntartását, felújítását. Az igények fokozódása a szűkös helyi vízkészletek kihasználása után újabb források feltárását tette szükségessé. 1960-ban megkezdődött a felszín alatti rétegek csőkutas igénybevétele. Ez a víz homokterületeinken felmérhetetlen kincs. A nagyarányú fejlesztéshez újabb vízkészletekről kellett gondoskodni. Így kezdődött el a kiskunsági öntözőrendszer kiépítése. Jelenleg másodpercenként 15 köbméternyi öntözővizet szolgáltat, de a beruházás befejezésekor ez a mennyiség csaknem háromszorosára növelhető. A megyében 70 ezer holdnyi területet öntöznek hordozható berendezések vagy öntözőtelepek révén. A negyedik ötéves terv esztendeiben további jelentős fejlesztés várható. Nagy Sándor I Kígyós-patak nyomában Az idén tavasszal hírhedtté vált a Jánoshalma— Mélykút—Bácsalmás—Madaras—Katymár vonalát követő Kígyós az okozott árvízkárok miatt. A patak vízrajzi jellege felemás. Legfelsőbb szakaszán alföldi jellegű sík területről gyűjti össze a belvizet, Bácsalmás határában a Telecskai dombság felső részébe jut, ahol belvízcsatornából dombvidéki patakká alakul át. Megváltoznak a vízgazdálkodási jellemzők is; Jánoshalma környékén a belvízkárok csökkentése a csatornahálózat sűrítésével oldható meg, az alsó szakaszon pedig a gyorsvizű patak által szállított árvízi vízhozamok kiöntései ellen kell védekezni. Ezek az áradások az idén különösen a határon túl idéztek elő nagy károkat. A vízhasznosítási feladatokban ugyancsak kettősség jelentkezik. A felső szakasz jó termőtalajú szántóföldjeinek és gyümölcsöseinek öntözéséhez nem szolgáltathat vizet a belvízcsatorna. A Bácsalmás— Katymár közötti szakasz rétjeinek, gyengébb minőségű szántóinak öntözéséhez viszont — legalább részben — elegendő a patak vízkészlete. A Kígyós összetett vízgazdálkodási problémáinak megoldásához kitűnő földrajzi lehetőséget nyújt a Bácsalmás—Katymár közötti rész. az alföldi viszonyok között, az igen tagolt völgyben számos szűkület alakult ki, amelyek közül a Madaras melletti, az ország egyik legkiválóbb tá- rozási lehetőségét szolgáltatja. A határszelvényen levő katymári és Bácsalmás alatti szűkület ugyancsak igen kedvező adottságokkal rendelkezik. A komplex vízgazdálkodás alapvető létesítményeivel, a tározókkal elérhető mintegy 3,5—4 millió köbméter víz visszatartása, amivel például a katasztrófát okozó idei árvíz legnagyobb vízhozamai 40 százalékkal csökkenthetők, üntözhető- vé válna 3000—3500 katasztrális holdnyi terület, 300—400 mázsa halhúshoz juthat évenként a környék. Az országnak ez a területe üdülésre, pihenésre és vízi sportra is megfelelő lenne. A tározók kiépítése, az öntözéses gazdálkodás megindítása és a tapasztalat- gyűjtés után kialakítható a Jánoshalma—Mélykút környéki nagyobb, esetleg Du- na-vízzel működő öntöző- rendszer is. Dr. Zsuffa István osztályvezető Évszázados terv a Duna-Tisza csatorna Napjainkban isimét olvasunk, hallunk a Dunát a Tiszával összekötő csatornáról. A Kossuth-díjas Mészöly Gyula évszázados tervet újított fel javaslatainak Ismertetésével. A tudós véleménye szerint nemzedékünkre hárul, hogy valóra váltsuk elődeink reményeit. Kecskemét érintésével Á megyei könyvtár őrzi Kecskemét város 1867. december 2-án kiadott Emlékiratát „a Tiszát a Dunával összecsatolandó PesU— csongrádi-csatorna ügyében". Lelkesen ecsetelik a várható előnyöket. „Ez a csatorna nemcsak termények szállítására lenne alkalmas, de ellátná olcsó kővel és épületfával az Alföldet, a kőutak építésit itt is lehetővé tenné, de végre több százezer hold öntözésére is szolgálna." Hivatkoznak a korábbi tervekre, elsősorban a neves Vedres István könyvére, ö már a XIX. század elején azt javasolta, hogy Kecskemét érintésével jelöljék ki a víziút nyomvonalát. Az 1836-os, az 1840-es országgyűlés kedvezményeket ajánlott fel a csatornaépítésre alakítandó társaságnak. Hasztalan. 1867. októberében pénzt is megszavaztak a vas- és vízi- utak költségeire. A támogatást az utolsó krajcárig a vasúthálózat bővítésére használták. Homoki szorgalom A lakosság rokonszenv- vél figyelte a próbálkozásokat. Az. érdekelt városok, falvak népe még áldozatokra is hajlandó lett volna. 1832-ben — például — Kecskemét tanácsa évi 25 000 munkanapot ajánlott feL Ka da Elek polgármester 1906-ban memorandumában a homoki emberek szorgalmát emlegeti döntő érvként. „Méltoztassék bízni a magyar faj életrevalóságában, melyet évszázados pusztulás kitartóvá, leleményessé tett... az új helyzethez való hozzásimu- lásra szoktatott... ki fogja tudni használni a csatorna nyújtotta előnyöket .. Az 1932. augusztus 26-án tartott közgyűlés úgy vélte, hogy a csatorna „eszköz a munkanélküliség leküzdésére". A háborús romok eltakarítása után újra napirendre került a régi téma. Mivel magyarázhatjuk a sorozatos kudarcokat? A tervek kivitelezése meghaladta az ország műszaki lehetőségeit, színvonalát, kapacitását? A Kiskunságban húzódó magas vízválasztó okozta a legtöbb gondot. Az általam ismert tervekben zsilipes, „áteme- léses megoldással akarták áthidalni a 35—40 méteres szintkülönbséget. A múlt század végén Koltor László mérnök miniszteri engedéllyel már helyszíni mérésekhez kezd. A soroksári Duna-ágat Is felhasználná. A 165 kilométer hosszúságú ásott meder Kunszent- miklóstól Kecskemét, Kiskunfélegyháza érintésével csatlakozott volna a Tiszához, Csongrádnál. Az újabb és újabb kezdeményezések anyagiakon hiúsultak meg. Nem sikerült A szükséges induló tőke Összegyűjtése nem sikerült. Hiába hivatkoztak az érdekelt műszakiak a „szinte kiszámíthatatlan előnyökre”, a „fényes kamatozásra". A vaspályák építése, a telekspekuláció gyorsabb, biztonságosabb és nagyobb profitot Ígért. Ez döntött. Mai szóhasználattal élve „népgazdasági szinten” valóban gyorsan megtérültek volna a befektetett milliók. Ám a vállalkozók hogyan, milyen módon, milyen kulcs szerint jutottak volna az öntözés révén nyert többlettermés értékének bizonyos hányadához? A társadalmi energiák koncentrálására nem volt lehetőség. Kár, hogy így alakult. Heltai Nándor PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította: Halász Ferend Q i | | I sületi munka így, D6mUrQl koznak éP01,*? szervesen a mindennapokba,1 • • így hat a jövőkig Q D Q | Q I alakuló környezed [■II* I A szakemberek niaroioqusoK ^ndre megvuat3 ták a megyet énn-^ tő időszerű víz-! A bajai értelmiségiek körében gyakran felvetődött az utóbbi években, hogy a MTESZ megyei szervezetének kecskeméti központjától való nagy távolság hátrányosan érinti őket. Az észrevételeknek volt bizonyos alapjuk, s nem hangzottak el pusztába kiáltott szavakként. A szervezet legutóbbi titkári értekezletén bejelentették, hogy a Duna-parti városban önálló intézőbizottságot hoznak létre. Azóta a gyakorlati megvalósítás lehetőségeiről is tárgyaltak már a szövetség képviselői a járás illetve város párt- és tanácsi vezetőivel. A kezdeményezés azon túl, hogy várhatóan újabb helyi műszaki és természet- tudományos egyesülétek megalakulását inspirálja, jó alapot és feltételeket szolgáltat a meglevők további tevékenységéhez. A Magyar Hidrológiai Társaság bajai csoportjának a tagjai is azok közé tartoznak, akik örömmel fogadták az önálló intézőbizottság megszületésének hírét Hiszen ebben a déli városunkban dolgoznak az Alsó- Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szakemberei, s az országban egyedülálló intézet, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Karának oktató-nevelő gárdája szintén itt munkálkodik. Az ő részvételük jelenti a tudományos és gyakorlati kérdésekkel egyaránt foglalkozó csoport bázisát A társaság rendezvényei sajátos, racionális szempontok hangsúlyozását teszik lehetővé, műszaki beleszólásra adnak alkalmat a dolgokba. A város fejlődése csak hasznát láthatja a sokoldalúan fölvetődő javaslatoknak. A kívülálló előtt talán elvontnak tűnő egyeügyi problémákat. A segít-! ségnyújtás jegyében tűzték napirendre több alkalommal is a szűkebb környezet, Baja csatornázásának és szennyvízkezelésének témá-! ját; ankéton elemezték a belvízvédekezés tapasztalatait, a belvízmentesítés fejlesztési elgondolásait; foglalkoztak az árvéde-í mi töltéserősítések földmunkáinak gépesítésével; s nem maradt ki a programból a Dunáról, mint nem-! zetközi víziútról való tájé-! koztatás sem. A megye jellegének megfelelően szakmai bírálataik elsősorban a mezőgazdasá-! gi vízgazdálkodás összefüggéseit érintik. A látóha-í tár szélesítésének szándé-', kát jelzi például egy olyan rendezvény, amelyen a Szovjetunióban végzett vízügyi szakemberek is megjelentek, s a leningrádi hidrológiai iskola eredményeinek hazai alkalmazásáról adtak számot. A bajai társaság tagjai az idén öt alkalommal ta-; lálkoztak egyesületi ülésen. Jelenleg a közelgő műszaki hónap eseményeire készülnek. Október 20-ra ankétot terveznek, amelyen a vízparti üdülés fejlesztési lehetőségeit taglalják Bács-Kiskun megyében. Ennek keretében ráirányít-! ják majd a figyelmet tele-! pülésfejlesztési, ellátási,’ közművesítési és vízminő-! ségvédelmi kérdésekre is.’ Ugyancsak a műszaki hó-! nap programját színesíti két napos rendezvényük a! korszerű eszközök, matematikai módszerek alkal-} mazásáról a területi vízgaz-! dálkodás gyakorlatában.’ Eddig tizenkilencen jelent-! keztek előadásokkal, hozzá-' szólási szándékkal.
