Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-03 / 206. szám
2. oldal 1970. szeptember 3, csütörtök A KÖZEL-KELETTEL kapcsolatos tanácskozások közül a két legfontosabb New Yorkban és Amman- ban zajlott le a tegnapi nap folyamán. Jarring, az ENSZ közel-keleti külörimeg- bízottja közel egy órán keresztül tárgyalt Zajjat egyiptomi ENSZ-képviselővel. Tegnap délelőtt rendkívüli ülést tartott Ammanban a jordániai kormány, megvitatták Jordánia és Irak feszült viszonyát, valamint az egyre rosszabbodó kapcsolatokat a két ország között. Az ünnepség után hivatalos bejelentést tettek arról, hogy Rifai miniszter- elnök, Irak ammani nagykövete előtt elutasította Bagdad mindkét vádját. Kijelentette, hogy a jordániai hadsereg nem támadta a gerillák állásait, és a jordániai hatóságok nem törekednek a partizánmozgalom felszámolására. Husszein király elnökletével szerdán délelőtt rendkívüli ülést tartott a jordániai kormány. A MOSZKVAI Pravda tegnapi számában arról írt, hogy Tel Aviv tudatosan fékezni igyekszik a válság rendezését. Az izraeli miniszterelnöknek az a kijelentése, hogy Tel Aviv hadereje nem szándékozik távozni a megszállt arab területekről, aligha minősíthető békés gesztusnak a jelenlegi helyzetben — írja a lap. AFRIKÁBAN az egységszervezet csúcsértekezlete előtt egy érdekes epizódra került sor. Govon nigériai államfő ünnepélyesen kibékült a polgárháború idején Biafrát támogató Elefántcsontparttal, Gabonnal és Tanzániával. A kézfogásra az Addisz Abeba-i Hilton szállóban került sor. Govon egyébként mindjárt az első ülésen felszólalt, hangsúlyozta, hogy az AESZ-nek hatékony akcióprogramokat kell kidolgoznia, jelentős erkölcsi és anyagi támogatásban kell részesítenie az afrikai felszabadító mozgalmat. A VILÁG másik nagy tűzfészkével, Indokínával foglalkozó tegnapi jelentéseink közül a diplomáciai vonatkozásúak az érdekesebbek. A köztársaságpárti és demokrata szenátorok kedden táviratot intéztek Nixon elnökhöz. Felszólították: a vietnami válság megoldásával foglalkozó párizsi megbeszélések előtt terjesszen javaslatot a tűzszünet kihirdetéséről. Javasolták továbbá, hogy Dél-Vietnamban tartsanak szabad választásokat. E választások egy különleges bizottság felügyelete alatt folynának. INDONÉZIA elnöke, Suharto tegnap délután érkezett meg Hágába A holland kormány úgy állította össze a rövid látogatás programját, az elnök alig 24 óráig tartózkodik a fővárosban —, hogy az lehetőleg ne adjon alkalmat látványos tüntetésre. Az indonéz elnök további útiprogramja változatlan maradt, tehát a tervezett menetrend szerint utazik tovább az NSZK- ba, majd az el nem kötelezett országok lusakai csúcs- értekezletére. . " ..<* b. p. Súlyos figyelmeztetés MOSZKVA (TASZSZ) V. Mihajlov a Pravdában kommentálja azt a jelentést, hogy Dánia és az NSZK partjainál „feléledt” azoknak a mérgező anyagokat tartalmazó lövedékeknek és bombáknak hatalmas temetője, amelyeket a hitleristák a háború végén süllyesztettek el. A fertőzéstől egyes halászok megbetegedtek. Ezzel kapcsolatban a Pravda felhívja a figyelmet a Pentagonnak arra a határozatára, hogy az óceánt katonai célokat szolgáló vegyipari hulladéktárolójává változtatja. Olyan kijelentések, amelyek szerint a halálos terhet „örökre” megbízhatóan a tengerfenékre lehet süllyeszteni, még negyedszázadig sem bizonyult helytállónak. A Dánia és az NSZK partjainál lejátszódó események súlyos figyelmeztetést jelentenek, amellyel a múlt fordul a jelenkorhoz. KÖZEL-KELET Harcok, tárgyalások, jelentések Egyes magas állású washingtoni kormánytisztviselők úgy vélik, hogy a legutóbbi ammani összetűzések miatt most különösen sürgetővé vált az előrehaladás az arab—izraeli közvetett tárgyalásokon. Hangot adtak aggodalmuknak amiatt, hogy Izrael halogatja a Jarrmg-ve zette párbeszéd folytatását s még kedden sem jutott dűlőre megbízottjának, Te- koahnak, New Yorkba tör ténő visszatérését illetően, hivatalos amerikai állás- foglalás nem hangzott el. Hasszán El-Zajjat, az Egyesült Arab Köztársaság képviselője kedden 55 percet töltött Gunnar Jarring- nál. Kijelentette, hogy a tűzszüneti megállapodásban előreirányzott kilencven nap során mindvégig Jarring rendelkezésére áll. Közölte még, hogy szerdán ismét találkozik a svéd diplomatával. Zajjat nem vont le következtetést Izrael távol- maradásából, ezt — mint mondotta — az újságírókra hagyja. Adós maradt a közvélemény elé tárt következtetésekkel a Fehér Hár Nixon elnök vezette keddi kiscsúcsértekezlete is. Ziegler szóvivő szerint a washingtoni adminisztrációnak az a véleménye hogy minden nyilvános állásfoglalás előnytelenül befolyásolhatja a New York-i tárgyalásokat. Ziegler hangoztatta, hogy az Egyesült Államok „segédkezik a tűzszünet ellenőrzésében, és abban, hogy egyik fél se javíthassa katonai helyzetét”. Egy másik washingtoni hír arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok nerr zárkózik el az izraeli fegyverkérelmek teljesítésétől. Mint jelentettük, a szenátus kedden 84 szavazattal öt ellenében jóváhagyta a jövő pénzügyi évre előirányzott fegyverkezési kiadások 19,2 milliárdos ösz- szegét. A törvényjavaslaJ ezen belül „korlátlan felhatalmazást” ad a kormány'- arra, hogy 1971. június „J-ig fegyvereket — repülőgépeket, rakétákat, Afrikai csúcs Az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezletének keddi nyitóülésén 13 államfő, 3 alelnök és 4 miniszterelnök vett részt. A szervezet többi tagállamát alacsonyabb rangú kormány- tisztviselő képviselte. _ Az ülésen U Thant ENSZ-főtitkár üdvözlő- és Hailé Szelasszié Etióp császár megnyitóbeszéde után már több felszólalásra is sor került. Bokassa, a Közép-Afrikai Köztársaság elnöke összehangolt akciót sürgetett a gyarmatosítás utolsó maradványainak felszámolására és elítélte egyes NA- TO-országoknak Rhodésiá- val és a Dél-Afrikai Köztársasággal kapcsolatban követett politikáját. Nimeri szudáni államfő felszólalásában éles támadást intézett az imperializmus és a neokolonizmus cselszövései ellen. Maga, Dahomey-i köztársasági elnök megelégedéssel vette tudomásul francia vezető politikusok nemrégiben elhangzott kijelentéseit, amelyek szerint Francia- ország felülvizsgálja Dél- Afrikával kapcsolatos politikáját. Vád Jugoszláviában hivatalosan közölték, hogy a dubrovniki államügyész vádat emelt az algériai légitársaság Corvair—640 mintájú gépének három elrablója ellen, akik — mint közöltük — a társaság egyik belföldi járatát kalandos körülmények között a jugoszláviai Dub- rovnikba kényszerítették. A repülőgép személyzetének és utasainak életét veszélyeztették, s ezért a három algériai repülőgép- rablónak bíróság előtt kell felelnie tetteiért. hajókat — adjon el Izraelnek. Az El Fatah ammani központja és bejrúti irodája, valamint a Palesztinái fegyveres harc egyesített parancsnokságának főhadiszállása egyöntetűen cáfolta a hatóságok állításait. Hivatalosan közölték, hogy az erről szóló kormányközlemény „célzatos”. Ezzel szemben szerintük a jordániai hadsereg Ammanbar és Amman környékén állomásozó egységei tüzérségi tüzet zúdított „a Palesztinái menekültek táborára és a Palesztinái gerillák támaszpontjaira”. A harc csak az éjjeli órákban csitult el, hajnalra már csak szórványos lövöldözésről érkeztek jelentések. Bgnew sajtóértekezlete Spiro Agnew amerikai alelnök kedden a kaliforniai San Clementében sajtóértekezletet tartott. Elmondotta, hogy Nixon előtt derűlátóan értékelte a Távol-Kelet országaiban tett látogatásának eredményeit. Dicsérte Lón Nol Phnom Penh-i elnököt és kijelentette, hogy a rezsimnek „most legalább van esélye a fennmaradáshoz”. Közölte, hogy a katonai segélyekre vonatkozó „szerény” kambodzsai igény helikopterek és hadihajók szállítására vonatkozó „néhány specifikus kérést is” magában foglal. Fontosnak mondotta az amerikai csapatok kivonását Ázsiából, de szerinte ennek úgy kell történnie, hogy közben „ne csökkenjen a szövetségeseinknek nyújtott támogatásunk”. r Az Egyesült Államok zászlaja Á chilei fővárosban tiltakozó nagygyűlést tartottak az Egyesült Államok délkelet-ázsiai fegyveres agressziója ellen. Az amerikai nagykövetség előtt összegyűlt tömeg meghallgatta a híres amerikai protest song-énekes, Dean Reed felszólalását. „Az Egyesült Államok zászlaját — hangoztatta a szónok — vietnami nők és gyermekek ezreinek vére szennyezi be. Ott vannak a lobogón Dél-Ame- rika, Ázsia és Afrika sok millió lakosának könnyei is. Ezek az emberek azért kénytelenek nyomorban ás bánatban élni, mert az amerikai kormány támogatja a népelnyomó rendszereket.” A miniszterelnök és a biztonsági kérdés Az eredeti gesztusairól jól ismert kanadai kormányfő, Pierre Elliot Trudeau nemrégiben Japánban tett látogatást. A hivatalos programon kívül különös érdeklődéssel kísérte a japán judózókat, akiket edzőtermeikben keresett fel. Trudeau tréfálkozva jegyezte meg, hogy maga is űzi ezt a sportot, melynek közismerten a japánok a mesterei. Az egyik japán judó- zó a tréfa kedvéért meghívta a kanadai miniszter- elnököt egy barátságos mérkőzésre és persze biztosította az 50 éves vendéget, hogy megfelelő finomsággal alkalmazza majd ellene a szokásos fogásokat. Trudeau ahogy volt, szürke utcai zakójában a porondra lépett, megragadta a japán sportolót, megforgatta és egyetlen fogással a földhöz teremtette. Látva ellenfele röstelke- dését, megvigasztalta a japánt: „Az ön kormányával a biztonsági kérdésekről folytatok tárgyalásokat, de a magam biztonságáról személyesen kell gondoskodnom." Kinek tetszik? TÁVOL-KELETI útja előtt Agnew alelnök nagy beszédet tartott a külföldi harctereket megjárt veteránok, értsd volt dél- vietnami $ zsoldosok egyesületében. Egy jelentős témája volt: nagy vehemenciával megtámadta a Mc Govern—Hatfield javaslatot. (Ennek lényege, hogy vonják meg bizonyos határidőn belül a vietnami háborúra előirányzott összegeket). Agnew pate- tikus szónoklatban ecsetelte a „veszélyt”, mondván, hogy ha McGovern elgondolásai realizálódnak, húsz héten belül ki kellene vonni Vietnamból az amerikai csapatokat. Ez a hadsereg tekintélyét teljesen lerombolná — kiáltott fel, s akkor hiába halt meg a sok amerikai katona Délkelt-Ázsiában. Az alelnök arra persze nem tért ki, hogy egyáltalán miért halt meg az a sok katona a vietnami harctereken, azzal sem foglalkozott részletesebben, hogy miként reagálna az amerikai közvélemény a húsz héten belüli fegyvernyugvásra. AGNEW útközben Guam-on is nyilatkozott, ahol sajtóértekezletet rögtönöztek. Itt főleg Kambodzsáról beszélt. Közölte. hogy az USA mindent megtesz a Lón Nol-kor- mány megsegítésére. Az egyik újságíró megkérdezte, ha szükségesnek tűnik, hajlandó lesz-e az amerikai kormány ismét csapatokat küldeni Kambodzsába? Az alelnök egyértelműen válaszolt; „Világos, ha a katonai helyzet és általában vietnami csapataink biztonsága ezt megkívánja, intézkedni fogunk”. Ennek némileg ellentmondott következő megállapítása, amely szerint ő nem ért egyet Mansfield szenátor fejtegetésével, hogy a kambodzsai akció további elkötelezettségeket jelent a térségben az USA számára. EZ A HANGVÉTEL, mint a későbbi tárgyalások előjátéka már jelezte, hogy mit várhatott az amerikai közvélemény Agnew útjától. Az alelnök egyik legfontosabb állomása Szöul volt, ahol a dél-koreai rezsim vezérkarával a tervezettnél bővebben, hosszasabban folytatott megbeszéléseket. Ennek több oka volt. Szöul Washington egyik legjelentősebb katonai partnere Délkelet-Ázsiá- ban. A szövetségek között azonban van egy-két tisztázatlan kérdés. Az Egyesült Államokban úgv döntöttek, hogy 20 000 Koreában állomásozó katonát visszarendelnek. Egybeesik ez azzal a nixonj elgondolással, hogy legyenek az ázsiai szövetségesek az eddiginél inkább „önellátóak” az amerikai katonai tervek végrehajtásánál. Dél-Koreában viszont ezért cserébe óriási anyagi segélyt követelnek. És bár Agnew távozása előtt „teljes egytértésről” beszélt, úgy tűnik, hogy ez azért nem volt olyan zavartalan. A jelentések szerint ugyanis az alelnök ígéretei és dél-koreai követelések között még elég nagy a különbség. AZ ALELNÖK Szöulból Tajvanba repült, ahol talán a legnagyobb a nyugtalanság a tervezett amerikai csapatkivonások miatt. Hiszen az összes mesterségesen létrehozott délkelet-ázsiai partnerek között ők állnak a leggyengébben a lábukon, Agnewt Csang Kai-sek legidősebb fia fogadta a repülőtéren, majd megkezdődtek a megbeszélések, amelyeket Agnew igen rövidre szabott — kis szövetséges kis tárgyalás —■, de azért igyekezett idegcsillapító pasztillákkal is szolgálni, mondván, bogy az Egyesült Államok kormánya sohasem fogja cserbenhagyni barátait. Bár a hírzárlat itt is működött, ezért annyi kiszivárgott, némi dollárajándékkal Tajvannak is szolgált az amerikai alelnök. TAJVANBÓL Agnew Dél-Vietnamba utazott. Itt az USA és Dél-Vietnam között állandó napirenden levő téma szerepelt a tárgyalásokon: a hadsereg korszerűsítése ég — ismét a szöuli lemez saigoni változatban — újabb és újabb dollármilliók a bábrendszer megsegítésére. Felvetődött Saigonban a kambodzsai probléma is. Ennek során Agnew arra utalt, hogy ha a Lón Nol rezsim megdől, az USA akkor sem „hagyja magára” Dél-Vietnamot. Kérdés persze, hogy ez a megállapítás mennyire hatott lelkesítőén mind Lón Nol- ra, mind a saigoni partnerre, akire éppen Kambodzsában osztottak ki sú-j lyos terheket. ERRŐL egyébként személyesen is meggyőződhetett az alelnök rövid Phnom Penh-i kitérője alkalmából. Itt is, csakúgy mint útjának utolsó állomásán, a visszatérő motto ugyanaz: pénzt, fegyvert és ismét csak pénzt kérnek a csatlósok, akik keveslik a távol-keleti szövetségesek részére folyósított egyre szaporodó dollármilliókat is. Ez magyarázza, hogy nemcsak az amerikai közvélemény, de a szenátus többsége is megelégelte a csúcsmagasságokba törő indokínai elkötelezettséget. Lehet, hogy Agnew délkelet-ázsiai útja során, ígéretei révén növelte népszerűségét a csatlóskormányok előtt, de odahaza nő az ellnállás: egyre nehezebbé válik a Nixon-féle hábon' ka folytatás."
