Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-22 / 222. szám

1970. szeptember 22, kedd

S. oldal

Vikár Béla emlékezete

Üj gimnázium Jánoshalmán

Ma, szeptember 22-én 25 ve, hogy Vikár Béla, a ilághírű néprajztudós 86 /es korában megyénkben, unavecsén elhunyt. Barik Bélának és Kodály Zol- nnak a népdalgyűjtés te- n úttörő elődje volt. >bb mint 700 népdalt vett L fonográfra, s mintegy 00 gyorsírással leírt népiszövege van a Néprajza úzeumban.

Bolcga Imre Vikár-. szobra.

Nagy nyelvtehetség volt, icatnyi nyelven beszélt fordította a finnek nem- ti eposzát, a Kalevalát, inek elismeréséül meg- pta a legnagyobb finn tüntetést, a Fehér Rózsa idet Tiszteletére dísz- nepély volt Helsinkiben, Operaházban, ahol az iamfővel egy páholyban glalt helyet.

Ötvenéves korában tanul- meg a grúz nyelvet és ‘ordította a XII. század- n élt grúz költő, Rusta- li hőskölteményét, a Pár- cbőrös lovagot. Zichy Mily 26 képével jelent meg magyar kiadás 1917-ben. cnek érdekessége, hogy y képet az Athenaeum íagyott Azt a jelenetet rázolja a kép, amikor istaveli a költő (Vikár la szavai szerint) a szép- ;es Tamara királynőnek / küldöttség élén átadja áraiban hőskölteményét küldöttség tagjai mind »magyarban vannak.

Az Athenaeum vezetősége azt gondolta, hogy Zichy Mihály tréfából magyar ruhában festette meg a grúz küldöttséget, ezért kihagyták a képet. Pedig tévedtek. Mint Vikár Béla később leírta, az akkori grúzok és magyarok ruha- viselete az ősi rokonság folytán egyforma volt Vikár Béla a „francia Aesopus”, La Fontaine ösz- szes meséit is lefordította. A franciás szellemesség egész lényén átsugárzott Nagy tudású gyorsíró is. Hosszú időn át a parlamenti gyorsíró iroda főnöke. Az eszperantó nyelvnek is buzgó terjesztője volt.

Amikor ma róla D unavecsén megemlékezünk, nem mulaszthatom el az alkalmat hogy megemlítsem, hogy a napokban nagy öröm ért Bekopogott hozzám Bolega Imre, a duna- vecsei Virágzó Tsz dolgozója és bemutatta az általa készített Vikár Béla mellszobrot Bolega Imre több mint tíz éve foglalkozik szobrászattal, s napi munkája után ez a legkedvesebb szórakozása. Az általa készített Vikár-port- ré is bizonyítja, hogy szeretett nagy öregünk emléke milyen mély gyökeret eresztett az itt élő nép szívében. Molnár Lajos

Á Himnusz hangjai közben díszsortűzzel kezdődött vasárnap délelőtt 10 órakor a kiskunhalasi MÁV sportpályán az Ifjúgárdisták eügő megyei seregszemléje.

A járásokból, városokból a vetélkedőre és az ezt követő ünnepségre érkezett, több mint kétszáz ifjúgárdista felvonulása, után Terhe Dezső, a KISZ Bács- Kiskun megyei Bizottságának első titkára üdvözölte a megjelenteket, közöttük Tóth Gyulát, az Országos Ifjú Gárda parancsnokát,

Fejenként 44 kiló papír

Hazánkban az egy főre jutó papírfelhasználás az utóbbi húsz évben ötszörösére, évi 44 kilóra növekedett, s becslések szerint 1985-re eléri a 100 kilót — mutattak rá a szakemberek a szegedi Bartók Béla Művelődési Központban hétfőn megnyílt nagyszabású papíripari kiállításon. A hazai papíripar jelenleg a szükségletek 61 százalékát fedezi. Az ebben kifejeződő nagyarányú termelésnövekedés papíriparunk több milliárd forintos költséggel megvalósuló rekonstrukciójának köszönhető.

A fejlődés eredményeit dokumentáló szegedi kiállításon több mint 50 üzem vonultatta fel termékeit. A kiállítást két napig tartó ankétsorozattal kötötték egybe.

1100

olvasó

A szabadpolcos rendszerű madarast könyvtárnak 1100 olvasója van — a község minden negyedik lakója.

Balabán Sándor alezredest, az MHSZ megyei titkárát és Gera Sándort, a megyei pártbizottság munkatársát.

A megnyitó után kezdetét vette az egésznapos program, melynek első részében a nyolc szakasz gárdista polgári védelemből, lőismeretből, katonai szabályzatokból és mozgalmi dalokból vizsgázott.

A vetélkedőn »legjobb eredményt a kecskeméti ifjúgárdisták érték el, s elnyerték a KISZ megyei bizottságának vándorserlegét. A második helyezett

Nagy előrelépést jelent Jánoshalma fejlődésében, hogy szeptember elsején átadták rendeltetésének az új Radnóti Miklós Gimnáziumot. Az ünnepélyről annak idején rövid tudósításban tájékoztattuk olvasóinkat. Most, már az oktatómunka hétköznapjaiban azért kerestük fel a tanintézet igazgatóját: dr. Je- ney Jánosnét, hogy mutassa be a gimnáziumot.

— Az épület valóban új, de maga a gimnázium már hetedik éve működik. Amikor megalakultunk, 1963- ban, mindössze 35 tanulónk volt és az általános iskola épületében kaptunk helyet. A két tanintézetnek közös igazgatósága volt. Az 1968 —69-es tanévben váltunk önállóvá, s ezt a tíz hónapot a kollégiumban töltöttük, ott működött a gimnázium — tájékoztat az igazgatónő.

Jelenleg 200 fiú és lány tanul az új épület falai között. Szép, jól felszerelt, a korszerű oktatáshoz szükséges eszközökkel, berendezésekkel ellátott iskola ez. Már említettük a hét tantermet, de ezenkívül található egy rajzterem, két előadóterem, (kémia és biológia-fizika) tornaterem, amelyet használnak az általános iskolások és a géa Kecskemét járási ifjúgárdista szakasz lett. A csapat tagjai — kiváló eredményükért — a Kiskunhalasi Állami Gazdaságtól kaptak serleget. A határőr kerület bronzserlegét pedig a halasi járás ifjúgárdistái nyerték el.

Az eredményhirdetést különböző bemutatók követték. Nagy sikert aratott az MHSZ megyei modellező klubjának repülő-bemutatója, ezt követően pedig a határőr kerület lovasparádéja.

T. fc.

pészképző szakiskola hallgatói is. A konyhában 100 személy részére főznek, könyvtár, klubszoba, KISZ- terem, tanulószoba egészíti ki az intézetet.

— Mennyibe került mindez? — fordulok a kérdéssel az igazgatóhoz, aki büszkén vezetget egyik helyiségből a másikba, s örömmel mutatja a Rad- nóti-falat, a rendezés alatt levő könyvtárat, a zenekari felszerelést, szemléltető eszközöket.

— Kereken tízmillió forintért készült az épület, de a berendezésekre további 600 ezer forintot költöttek és a járási tanácstól még kaptunk 200 ezer forintot szemléltető- és kísérleti eszközök vásárlására. Diákjainkat, az iskola KISZ- szervezetét dicsérem, amikor azt mondom, hogy a gimnázium az ő kezük munkáját is magán viseli. A KlSZ-űatalok ugyanis szerződést kötöttek az ÉM. Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalattal, a kivitelezővel, hogy az épület környékét a műszaki átadás előtt — ez június 26- án volt — rendbe teszik. A fiúk és lányok összesen 6600 forint értékű munkát végeztek. Május hónapban 140 tanuló dolgozott itt, de a vállalat a munkabért még mindig nem utalta át az ifjúsági szervezetnek. Gondolom, ez már nem késik sokáig — teszi hozzá reménykedve az igazgatónő.

A gimnáziumban természetesen nemcsak jánoshalmi tanulókat oktatnak, hanem a környező községekből is igen sokan járnak be naponta. Egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a felvételeknél, az idén például 68 tanulóval indult az első osztály és ha jövőre is nagy lesz a jelentkezők száma, akkor a hét tanterem mellé „beállítják” a rajztermet is.

— Milyen a tanulmányi átlag?

— Az első érettségiző osztály tavaly, 1969-ben került ki a gimnáziumból. Számok, tanulmányi átlag

helyett hadd mondjam el, hogy akkor 15 tanulónk jelentkezett magasabb iskolába, s közülük 14-et fel is vettek. Nemrégiben beszéltem egyik tanítványommal, aki Szegeden az orvosi egyetemre jár, s elmondta, hogy a felvételi bizottság elnöke, egy professzor megkérdezte tőle, miután megfelelt a kérdésekre: — Mondja fiam, milyen gimnázium az a jánoshalmi, beszéljen róla. A fiú büszkén mesélt a gimnáziumról és szülőfalujáróL A professzor végül is hozzá tette: — Kérem, ha otthon jár, mondja meg tanárainak, hogy gratulálunk. Nagyon jó iskolát végzett.

— Az idén érettségizett

diákjaink közül 17 jelentkezett továbbtanulásra és

15-nek a felvétele már biztos, egy ügyben még nincs végleges döntés. A tizenöt tanuló között van aki orvostudományi egyetemre, automatizálási főiskolára, vendéglátóipari főiskolára, kertészeti egyetemre,

gyógyszerészeti egyetemre, katonatiszti főiskolára és a budapesti Kandó Kálmán főiskolára nyert felvételt.

Régen kicsöngettek már, amikor a búcsúzkodás előtt még azt kérdezem meg az igazgatónőtől, hogy miért éppen Radnóti Miklós nevét választották. Dr. Jeney Jánosné elmondja, hogy korábban a KISZ-szervezet viselte a költő nevét, s hogy elkészült az új gimnázium, a tanulók kérték: Radnótiról nevezzék el az iskolát.

— Mi nagyon szeretjük az Erőltetett menet, az Eclogák szerzőjét, ezért is hívtuk a megnyitóra Ortu- tay Gyula elvtársat, mert tudjuk, hogy jó barátságban volt Radnótival, s kértük, beszéljen barátságukról.

A jánoshalmi gimnázium tanulói minden évben Budapestre utaznak és az évfordulón — november elején _ megkoszorúzzák

R

adnóti Miklós sírját a Kerepesi temetőben...

Kecskeméti ifjúgárdistáké a vándorserleg

(122) — Bocsáss meg Edit, de annyi év, s annyi

inden elfutott az évek alatt... — közben agya lá- san dolgozott. Mondott-e az a másik valamit a kro- /ci kirándulásról? Igen, valami rémlik. Akkor talátizott Helmut bácsivaL

Kloss e pillanatban nagyon-nagyon kívánta, hogy och ezredes melegedjen össze a másik lánnyal, s ijenek el legalább egy-két órára, hogy négyszem- zött meggyőzhesse ezt a lányt arról; valóban a ermekkori szerelmével áll szemközt.

\ vágyak olykor valóra válnak — gondolta Kloss, űkor néhány falat elfogyasztása után Broch közöl- hogy elmennek Schneider elé, így magukra hagy- í őket egy-két órára.

Egy perc múlva, hogy magukra maradtak, Kloss még ndig nem tudta, hogy hogyan kezdje el a játékot, gre megszólalt benne egy hang: Hilda néni!

— Hogy van Hilda néni?

— Ó, Hans, emlékszel még anyura? — kérdezte

önte csodálkozással Edit.

— Vannak dolgok, amelyekre az ember erősebben úékszik, mint talán szabad lenne — mondta Kloss, mélyen a lány szemébe nézett.

— Anyu is nagyon sokszor emlegetett az utóbbi évekn. Tudod, azt sem tudtuk, hogy élsz-e egyáltalán?! egény mama az utóbbi hónapokban már szinte fel

m tud kelni az ágyból.

— Még mindig a reuma? — kérdezte Hans, s köz- n erősen figyelte a lányt, akinek az arcáról valami- e kétséget olvasott le. Talán nem találja meg az nerős vonásokat? Talán tényleg provokáció ez az ész? Talán a Gestapo újévi meglepetése csupán ez

ostoba találkozás? Szerencséjére a lány arcán öröm- r jelent meg*

— Hát még a reumára is emlékszel, Hans? Mi meg

azt gondoltuk, hogy teljesen megfeledkeztél rólunk.

Kloss érezte, hogy a gyanakvás már oldódik, s gyorsan néhány lényegtelen epizódot elevenített fel Hilda néniről.

— Az ember persze felejt De micsoda véletlenek vannak — örvendezett Hans. — Képzeld, karácsonykor annyira a számban éreztem Hilda néni fonott kalácsának az ízét, s a kakaót, amit tízóraira kaptam nálatok. És nevetni fogsz, de egész este vissza-visszatért a gondolat hogy hogyan is hívtuk akkor azt a kakaót, de erre már, sajnos, nem tudtam visszaemlékezni.

— Kakastej — vágita rá Edit, s Kloss e pillanatban már biztosan tudta, hogy megnyerte ezt az ütközetet is.

— Kakastej! — kiáltott fel Kloss vidáman. — Hogy ezt el lehetett felejteni?!

Mindketten nevették, s Kloss alkalmasnak érezte a pülanatot, hogy töltsön. Koccintottak.

— Ha őszinte akarok lenni, akkor most bevallom, sokat elfelejtettem abból, ami történt, de Hilda nénit és az egyik lányát ma is szeretem...

Megfogta a lány kezét, Edit szívesen hagyta. Kloss beszélt, beszélt és egyre közelebb kerültek egymáshoz. Így is találták őket a hidegtől kipirult arccal visszatért ezredes, Gréti, s Schneider százados, akit mint hadizsákmányt jelentettek be.

— Képzeljék el, Schneider még dolgozni akart — mondta Broch, s gyorsan töltött valamennyiüknek.

— Felelevenítették az emlékeket? — kérdezte pimasz bizalmaskodással Gréti és mélyen Kloss szemébe nézett.

— Ennél már messzebb jutottunk — mondta Kloss nevetve —, ugyanis megkértem Editet, hogy vállalja a háziasszony szerepét.

— Én meg örömmel elvállaltam — mondta Edit. — Hogy mindjárt gyakoroljam is a háziasszonyi teendőket, hadd üdvözöljem kedves vendégünket —, s ezzel Schneider karjába ugrott, s két cuppanós csókot nyomott a százados arcára.

— Edit, Editke... — dadogta a százados. — Megszépült. Csodálatosan megszépült.

— Éppen ma gondoltam önre — mondta Edit. — Emlékszik, amikpr kikísért az állomásra? Hitte volna.

hogy tényleg lesz viszontlátás? — és gyorsan hozzátette: — Kimondhatatlanul örülök. Ennél kellemesebb meglepetést aligha szerezhettek volna. Előbb Kloss, aztán meg maga. Csodálatos nap ez, csodálatos lesz az új év is.

— Erre koccintunk! — mondta Kloss, s a lányoknak nyújtotta először a poharakat.

— Csodálatos nap ez — mondta ismét Edit. — Hiszen megtaláltam a vőlegényemet — itt Klosshoz fordult —, ha ugyan Kloss százados úr még emlékszik arra, hogy megígérte: elvesz feleségül, ha felnövünk. És itt találtam meg egyik legkedvesebb ismerősömet, aki úgy vigyázott rám négy évvel ezelőtt ebben a városban, mint a lányára.

Kloss szó nélkül szájon csókolta Editet. Tudta, hogy ennél meggyőzőbb választ úgysem adhatna a lány kérdésére.

Egy percnyi ünnepélyes csend után Broch ezredes javasolta, hogy ha már papává léptették elő Schneidert, térdepeljenek le előtte, s a százados adja apai áldását a fiatalokra.

Broch előzetes nászajándékképp közölte mindannyi- ukkal Kloss előléptetésének hírét, így hát kettős ok, vagy inkább eggyel több ok volt az ivásra, és természetesen a gratulációra.

Edit ragyogó arccal, pohárral a kezében kívánt neki sok szerencsét az előléptetéshez. Gréti mintha focimeccsen lett volna, elkezdett kiabálni: csókot, csókot, csókot.

— Emlékszel Hans, hogy milyen körülmények között csókoltuk meg egymást utoljára? — kérdezte most Edit.

— Búcsúzóul, amikor elutaztam tőletek, a birtokról — Kloss nagyon figyelte a lányt, de észrevette, hogy Edit is zavarosan emlékezik vissza ezekre az eseményekre. Megnyugodott.

Közeledett az éjfél. Broch pezsgőt bontott, illetve meglazította a dugót, hogy pontban éjfélkor elpukkanthassa ezt a mámorító fegyvert.

— Csend, gyermekeim — mondta az ezredes. — Azonnal köszöntjük az éjfélt, az új esztendőt.

— Hamarabb. Most azonnal — mondta Brunner, s nekitámaszkodott az ajtófélfának. Valamennyien meglepetten néztek rá.

IFolytatjukb