Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

8. oldal 1970. szeptember 20, vasárnap A különös úr 15 ezer fiatal a szüreti táborokban Bortön hely ett Karéi Kachyna csehszlo­vák filmje lélektani kama­radráma. Hőse Simek, a híres kibernetikai profesz- szor, akit az ötvenes évek politikai perei idején ár­tatlanul bíróság elé állítot­tak, és elítéltek. Az idős tudóst rendkívül megvisel­te a meghurcoltatás, sú­lyos szívbetegséget szerzett a börtönben. A film legna­gyobb része egy kórházban játszódik, ahol világszen­záció számba menő szív­műtétet hajtottak végre a professzoron. Az operáció karriert jelent orvosának is, és a börtönévei alatt elfeledett professzorra is­mét felhívja a közvéle­mény figyelmét. A csaknem cselekmény- telen film témája a pro­fesszor küzdelme az életért. Mert a sikeres műtét szá­mára nem jelent gyógyu­lást, többre van szüksége, mintegy önmaga előtt kell rehabilitálnia életét, elég­tételt akar szerezni szen­Feketeszakáll szelleme Az a fajta vígjáték, ami a hatáskeltés minden esz­közét bőséggel felvonultat­ja. A néző ízelítőt kap a kísértethistóriák hátborzon­gató légköréből, drukkolhat egy rokonszenves szerel­mespárnak, derülhet három mulatságos vénkisasszo­nyon, látványos sportver­seny, izgalmas szerencse- játék és természetesen jó- néhány tömegverekedés ka­varog a vásznon. Robert Stevenson filmje színvonalas szórakoztató­ipari termék. A nézőt any- nyira elringatja a kivitele­zés pompája, annyira pezs­gésben tartja az ötletek bőségé, hogy esze ágában sincs számonkémi a cse­lekménybonyolítás és a jel­lemek következetlenségeit. Nem utolsósorban a kitű­nő színészi alakításoknak köszönhető a hatás. Peter Ustinov hatalmas kedvvel játssza a tizennyolcadik századi duhaj kalózkapi­tány szellem alakj át, akinek egyetlen jócselekedetet kell végrehajtania ahhoz, hogy a bűvös átoktól megszaba­gyógykezelés — zárt intézetben Amikor szombaton dél­ben munkából jövet befor­dultam az utcánkba, rette­netes látvány tárult a sze­meim elé. A Ház előtt, amelyben lakom, hatalmas fekete halom: Te jóságos atyaúristen! Meghozták a szenet. És nem hordták be. Lelki szemeimmel már lát­tam magam, amint d szombat délutáni lustálko­dás helyett nehéz vödrök­kel a kezemben mérege­tem az utca és a sufni közötti távolságot. Mit volt mást tenni, ne­kirugaszkodtam ebéd után. Már a harmadik forduló után úgy éreztem, leszakad a derekam ... — Ne segítsek főnök úr? A' utca túloldaláról top­rongyos öregember indult felém, várakozva a válasz­ra. Ebben a pillanatban lé­pett ki az utcára kedves feleségem is a fodrászhoz indulóban. — Mennyiért hordja be, bácsi? — vette át az eset­leges munkaadó szerepét. — Olcsón megszámítom — motyogta az öreg —, há­rom forint mázsánként. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor létrejött az egyezség. Az öreg meg szorgalmasan hordta a két vödörrel a szenet. Alig tett védéséiért, amiket csak sú­lyosbít családi tragédiája, hiszen felesége és lánya is elhagyta. A professzor egy ismeretien lány által kap­csolódik vissza az életbe: csak kórházi ablakán át ismeri, s látja nap mint nap, ahogy a lány posta­galambokat enged el. Egy nap a lány eltűnik, s a professzorban furcsa, meg­magyarázhatatlan felelős­ségérzet ébred fel. Végül álruhában megszökik a kór­házból, s váratlan megje­lenése éppenhogy megmen­ti a lány életét, aki laká­sában öngyilkosságot köve­tett el. A professzornak életébe kerül a szökés, még­is utolsó perceiben megta­lálja egyensúlyát, mert volt értelme cselekedeté­nek. A film rokonszenves esz­közökkel ábrázolja a há­nyatott életű ember belső küzdelmét, Vladimir Sme- ral emlékezetes alakítást nyújt a címszerepben. dúljon. Alakítása azonosu­lás és paródia egyszerre. Méltó partnere a nagyon csinos Suzanne Pleshette, a vonzó pszichológusnő szerepében, hasonlóképpen Dean Jones is, aki egy mindenre elszánt tornata­nárt játszik. Igen kelle­mes a film kísérőzenéje, Robert Brunner kompo­zíciója. Sz. J. Űj vígjáték „Tévedni isteni dolog” címmel új tv-vígjáték for­gatását kezdték meg a filmgyárban. A darabot Vadnai László írta, s utol­só magyarországi tartózko­dása alkalmával adta át a tv munkatársainak. A ko­médiához Fényes Szabolcs és Blum Tamás szerzett ze­nét, a forgatókönyvet Ré­vész György írta, s a fil­met is ő rendezi. A főbb szerepeket Ruttkai Éva, Vá- radi Hédi, Sinkovits Imre, Bilicsi Tivadar játssza. két fordulót, amikor meg­állt egy pillanatra. — Főnök úr, nem volna egy cigarettája. Ebéd he­lyett jól esne ... Készségesen megkínál­tam, majd beszaladtam a lakásba, összecsomagoltam, ami hirtelen a kezem ügyé­be akadt. Felcsillanó szemmel vet­te át az ételt, s boldogan telepedett le egy fatönkre a kapu mögött. — Egyen csak, papa — biztattam, majd én hor­dom addig. Izzadva, de a fáradtsá­got szinte nem is érezve, szorgalmasan hordtam a nehéz vödröket. Megálltam egy pillanatra az öreg mellett, rágyújtot­tam. — Jól esik? — kérdeztem szánakozva, amikor láttam, hogy milyen jó étvággyal, minden falatot külön él­vezve tünteti el az öreg a kis uzsonnát. — Nagyon — csámcso­gott vissza —, régen ettem ilyen jó ízűt. Hát még, ha akadna valami kis szíverö sítő is — nézett rám kérőn. — Látja papa, erről majd elfelejtkeztem. Előkotortam a spájzból A megyebeli 15 nyári építőtábor ezekben a he­tekben szüreti táborrá vál­tozott. Szeptembertől októ­ber közepéig öt megyéből 15 ezernyi diák segít a mezőgazdaságnak. Jelenleg 3 ezer táborlakó szüretel. A Kunfehértói Állami Gaz­daságban például a száz békéscsabai diák naponta átlag 350 mázsa szőlőt szed le. Az általában 6 órás mun­kaidő után színes, változa­tos program várja a fiata­lokat. Az esős idő miatt háttérbe szorult sportver­senyek helyett a diákok A legutóbbi évek alap­vető gazdasági változásai következtében szükségessé vált, hogy az erdő- és vad- gazdálkodásra vonatkozó jogi szabályozás is össz­hangba kerüljön a fejlődés­sel. Ezeket a változásokat tükrözi az Elnöki Tanács közelmúltban hozott, 1970. évi 28. számú törvényerejű rendelete. A korábbi erdőtörvény a termelőszövetkezeti közsé­gekben megszüntette az er­dőbirtokossági társulatokat. A nem termelőszövetkezeti községekben megmaradt legtöbb erdőbirtokossági társulat erdejének faállo­mánya gyenge minőségű, ezért ezekben az erdőkben ráfizetéses a gazdálkodás. A társulatok mintegy har­mada nem is működik. A rendelet lehetőséget ad a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszternek, hogy azokban a községekben fel­oszlathassa a társulatot, ahol az életképtelen vagy működése nem gazdaságos. A gazdaságirányítás új rendszerének megfelelően megszűnik az éves tervek kötelező jóváhagyására vo­natkozó rendelkezés. Az er­a demizsont, s jókora po­hár vörös borral tértem vissza. Se vége, se hossza nem volt a hálálkodásnak. Sajnálatom egyre fokozó­dott, de a szénhordás nem haladt. Megmarkoltam a vödröket, s biztattam az öregef, szívjon el még egy cigarettát. Nem sokat el­lenkezett, vidáman pöfékel­ve nézte, hogyan fogyasz­tom a szénhalmot. Már ép­pen az utolsó darabokat kotorásztam a lapátra, ami­kor végre felkászálódott. Sajgó derékkal ugyan, de magammal elégedetten fi­zettem ki a harminc forin­tot a „tíz mázsa behor- dásáért”. Még most is a fülembe csengenének há­lálkodó szavai, ha Csókási Jóskát nem hozza arra az ördög. — Mi van, balek úr? Be­hordanád a szenet? — vi­gyorgott kajánul. — Isme­red az öreget? — Honnan a csodából is­merném — mondtam mér­gesen. — Hát ide figyelj! — vágta el szavaim Jóska —■ az öreg a mellényzsebébő vehetne neked akár egy autót is. A város másik szellemi vetélkedőkön, s különböző játékokon vesz­nek részt. A táborlakókon kívül na­ponta 13 ezer megyebeli fiatal utazik a határba, hogy az őszi betakarítás­ban segítsen. Eddig csak­nem 80 általános és közép­iskola kötött munkaszerző­dést megyénk állami gaz­daságaival, termelőszövet­kezeteivel. Elsőként — köz­vetlenül a tanévnyitó után — a bajai Türr István Szakközépiskola tanulói a Bajai Állami Gazdaság vas­kúti kerületében dolgoz­tak. T. L. dőkezelők, használók azon­ban továbbra is kötelesek hosszú távra szóló erdőgaz­dasági üzemterv szerint gazdálkodni. A törvényerejű rendelet kimondja, hogy az erdők, fásítások kezelői, használói erdészeti szakember alkal­mazásával kötelesek bizto­sítani erdőgazdálkodásuk szakszerűségét. Az új rendelkezések sze­rint a vadgazdálkodást a természetvédelemmel, az erdőgazdálkodással és fő­ként a mezőgazdaság érde­keivel összehangoltan kell végezni. A mezőgazdasági termelőt kötelezi a törvény a hasznos vadállomány kí­mélésére, de azt is kimond­ja, hogy ebben érdekeltté kell tenni megállapodás kö­tésével. A vad által a mezőgaz­daságban okozott kárért a vadászatra jogosult a ter­melőnek kártalanítást köte­les nyújtani: a módosított jogszabály szerint nemcsak a szarvas, vaddisznó, dám és mufflon által a mező- gazdaságban, hanem a me­zei nyúl által a gyümölcsö­sökben okozott kárért is. szélén laknak a lányával, egy nagyon szép házuk van. Az öreg súlyos szív- és gyomorbeteg. Diétázni kel­lene neki és szigorúan ti­los alkoholt fogyasztania. A lányáék nagyon szere­tik a vén csavargót és mindent megtesznek az egészsége érdekében. Pénzt természetesen nem kap, mert rohanna a kocsmába, így azután néha elszökik a város másik végére, ahol nem ismerik, vállal valami munkát, meg sajnáltat ja magát a hálátlan gyerme­kek meséjével és megy a kocsmába. Megsemmisülve figyel­tem Jóska elbeszélését, amikor hirtelen mellettünk termett a feleségem. Meg­hallgatta az utolsó monda­tokat. Nevetett és mérge­lődött. Inkább neked adtam vol­na a harminc forintot — jegyezte meg. — Milyen harminc fo­rintot? — Milyet? Hát azt, amit kifizettem az öregnek a szénhordásért... ! Lapítottam, nem szóltam semmit. Mi lenne, ha fe­leségem megtudná, hogy én is kifizettem a behordási díjat. Opauszky László „A Kecskeméti megyei Bíróság Borbíró Pál vád­lottat, aki 1943. április 13- án született, Bácsalmás, Árpád vezér utca 121. szám alatt lakik, három általá­nos iskolai végzettségű, se­gédmunkás volt a Bajai Finomposztó Gyárban, ma­gyar állampolgár, katona nem volt, nőtlen, gyer­mektelen vagyontalan, ha­vi jövedelmét megállapíta­ni nem lehetett, büntetve volt; az ellene előre kiter­velt és különösen kegyet­len módon elkövetett em­berölés bűntette miatt emelt vád alól büntethető­séget kizáró ok folytán fel­menti. Ugyanakkor a vádlottnak kényszer gyógykezelését rendeli el, amelyet zárt in­tézetben — az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben — kell foganatosítani.. .” * A mindössze 27 éves Borbíró Pál eddig négy esetben volt büntetve. Leg­utóbb 1967-ben hivatalos személy elleni erőszak miatt kapott jogerősen másfél évet. Cselekménye italozással függött össze. Közben azonban megnő­sült majd három hónap múlva elvált, megismerke­dett későbbi áldozatával, a nála nyolc évvel idősebb Nyitrai Ferencnével. Kap­csolatukat az össze- és kü- lönköltözés számtalan vál­tozata jellemezte. A múlt év tavaszán már úgy ala­kult, hogy véglegesen sza­kítottak: Borbíró Buda- ! pestre ment dolgozni. Nyitrainé viszont né­hány hét múlva utána uta­zott, megkereste, s ismét helyreállították az életkö­zösséget. Hamarosan újra Bácsalmásra költöztek és szeptember közepéig vi­szonylag békésen éltek egy­mással. Ekkor az asszony otthagyta Borbíró Pált és egy 80 éven felüli öregem­bernél lakott. A fiatal Bor­bíró ezt követőén sok időt szentelt arra, hogy meg­lesse az asszonyt: bújkált esténként és figyelte haza jön-e a bajai autóbusszal, s ha igen, hová indul, mer­re megy. Lesekedett az idős ember ablaka alatt a késő éjszakai órában, hal­lotta, hogy az asszony őró­la beszél. Szeptember 25-én éjszaka — miután Nyitrai­né többször kitért a talál­kozás és a határozott vá­lasz elől — elhatározta, hogy megöli az asszonyt, majd magával is végez. * A bűntény napján, szep­tember 26-án a délelőtti órákban Borbíró nagy ita­lozásba kezdett. Négy-öt üveg sört, körülbelül két és féldeci pálinkát és egy liter bort ivott meg. Már a delet harangozták, ami­kor az asszony keresésére indult. Véletlenül a Köz­társaság és a Kálvária ut­cák kereszteződésében ta­lálkozott is Nyitrainéval. A fiatalember arra akarta rábírni volt élettársát, hogy állítsák helyre kapcsolatu­kat. Az asszony erre nem I volt hajlandó, összevesz­tek. A lármára összejöttek a környékbeli emberek és csitítani igyekeztek Borbí­rót, de az letorkolta őket. Az asszony segítségért ki­áltott, mert a férfi fojto­gatni kezdte. Senki nem lépett oda, hogy kimentse a láthatóan ittas és rend­kívül ingerült Borbíró ke­zéből, aki hangoztatta, hogy megöli az asszonyt. Magatartásában ellentmon­dás volt: néha kérlelte, csókolgatta is a már félig áléit Nyitrainét. Egy járó­kelő végül is megelégelte a dolgot és rendőrért sie­tett. De Borbíró nemsok­kal ezután áldozatát támo­gatva, majd ölbe véve megindult vele hazafelé, az Árpád vezér utca 121 számú házba. • Ott volt a lakásban a vádlott anyja is. Látta, hogy a fia beráncigálja a szobába a félig áléit asz- szonyt, becsukja az ajtót, majd dörömbölés, kiabálás, gyanús zörejek hangzottak az -ajtó mögül. Borbíró anyja azonban — bizonyá­ra rémületében — nem Nyitrainé segítségére sie­tett, hanem a Szomszédba szaladt azzal, hogy „a Pali veri a Katit.. Azt a helyiséget, ahová Borbíró áldozatát vonszol­ta, konyhának használták. Az asztalon kés, bárd és különféle használati tárgy. Borbíró Pál a bárddal ne­kiesett az asszonynak és nagyerejű ütéseket mért annak fejére, nyakára s szinte mindenhová. Később a rendőrorvosi vizsgálat megállapította, hogy össze­sen 24 sérülést ejtett ál­dozata testén. Ezek közül több önmagában is halá­los volt. „A sérülések olyan súlyosak voltak, hogy az azonnali szakszerű orvosi beavatkozás sem menthet­te volna meg a sértett éle­tét ...’’ — állapítja meg az orvosi szakvélemény. Részlet az ítélet indok­lásából: „Borbíró Pál vád­lott epilepsziás betegségben szenved és elmebeteg is. Részben a cselekmény el­követése előtti időben fo­gyasztott alkohol hatására, részben a cselekményt megelőző napokban a sér­tett által tanúsított maga­tartás hatására mindin­kább fokozódó érzelmi fe­szültség folytán a vádlott Nyitrainé megölésekor epi­lepsziás eredetű tudatbo­rult állapotban volt és ezen állapota képtelenné tette cselekménye társada­lomra veszélyes következ­ményeinek felismerésere és így arra is, hogy ilyen fel­ismerésnek megfelelően cselekedjen... A bíróság azt a tényt, hogy a vádlott elmebeteg, s hogy cselek­ményét epilepsziás megbe­tegedésén alapuló tudatbo­rult állapotban követte el, az Egészségügyi Tanács Igazságügyi Bizottságának ! véleménye alapján állapí­totta meg...” • Nyitrainét meg lehetett volna menteni, ha az bár­kinek is eszébe jut azok közül, akik körülállták a Kálvária utca sarkán az asszonyt fojtogató Borbíró Pált. Hát ennyire is kö­zömbösek lehetnek egyes emberek; G. S. Csendes szombat délután Rendelkezések az erdő- és vadgazdálkodásról

Next

/
Thumbnails
Contents