Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-20 / 221. szám
í. oldal 1970. szeptember 20, vasárnap A folyamat nem állítható meg Nemrég ünnepelte alakulásának 20. évfordulóját a bajai Micsurin Termelő- szövetkezet. A két évtized bővelkedett gondokban es sikerekben. Az ünnepi közgyűlésen Luszág Ottó elnök alig több mint egyórás beszámolóban sűrítette a közös gazdaság történetét. Most együtt idézzük a legfontosabb részleteket. — Szegényesen indult meg a közös munka 1950 őszén, összesen 500 holdjuk volt és jóformán semmilyen felszerelés. Így kezdte a beszámolót az elnök, majd az előrehaladás tényeire utalva elmondotta, hogy a közös vagyon tíz év alatt, 1950-től 1950-ig, alig 150 ezer forintról 4 millió 600 ezerre emelkedett, a termelési érték pedig ötszörösére nőtt. Makkot szedtek Ismét egy részlet a termelőszövetkezet történetéből: 1952-ben mindenük elfagyott. A beszolgáltatást teljesítettek, közben az erdőből hoztak makkot takarmánynak és legeltetniük kellett a hízókat. A tagok a boltban hitelben vásárolták a kenyeret. Egy részük 2—3 napi közösben végzett munka' mellett kénytelen volt napszámba járni, hogy a családnak meglegyen a betevő falat. Ennek ellenére 1956-ban alig léptek ki a szövetkezetből. Az ellen- forradalom idején is együtt maradt a tagság. — A* közös- vagyonunk jelenleg 48 millió forint. Szinte ugpászzerúen emelkedett az?Ümállított termelési értek. A múlt év végere elértük a 30 millió forintot, mig tíz évvel ezelőtt csak 11—12 milliót tudtunk termelni. A pénzbevételek is ennek megfelelően emelkedtek. Az 1960. ‘évi 4,7 millióval szemben az idén 26 millió forint bevételt várunk. A legtöbb jövedelmet az állattenyésztés és a kertészkedés adja. Az utóbbi években a tehenészetben 3 ezer liter felett van az egy tehénre jutó évi tejhozam. Két-háromszáz hízomarhát értékesítünk minden esztendőben. Jelentős a törzsbaromfi állományunkból származó bevétel. Most nagy munkában vagyunk, a 188 férőhelyes te- henistállóban a tbc-men- tesítést akarjuk megvalósítani. Bevezettük a gépi fejést. Befejezés előtt áll az új sertéstelep, ahol már 120 koca szaporulatát fogjuk évente felnevelni. 6 milliós érték Jövőre új ötéves terv indul. A termelőszövetkezet tagsága már írásba fektette elképzeléseit. Ezek között az állattenyésztés fejlesztése a legfontosabb. Az elnök elmondja: — Szerény lehetőségeink kiaknázásával igyekszünk a húsellátást segíteni. A tehén- és a kocalétszám megduplázásával az állattenyésztésből eredő bevételeink az összes jövedelem 60 százalékát adják majd. Jövőre megépítünk egy korszérű' 200-as borjúnevelőt. Ezzel teljesen kialakul a szakosított tehenészet. Az idei munka java még hátravan. Mintegy 6 millió forint értéket kell betakarítani még az ősz folyamán a Micsurin Termelőszövetkezet tagjainak. Maximális idő és gépkihasználás mellett tudják csak elvégezni ezt' a nagy feladatot. Tudják, hogy a legkisebb szervezetlenség súlyos károkat okozhat. Ma mir természetes Az ünnepi közgyűlésen sok szó esett arról, hogy a gazdasági eredmények, a helyes törekvések összefüggnek az ember sorsának alakulásával. — Ahogy olvastam a kongresszusi irányelveket, bizony elgondolkoztam a 20 év alatt elért változásokon. Ma már sok minden természetesnek tűnik, olyan igények, amelyekről azelőtt álmodni se mertünk. Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy ne értékeljük eléggé eddigi eredményeinket. Elmondtuk az ünnepi közgyűlésen, hogy az első években a tagok gyalog jártak nagy távolságokról is a munkába Ma természetes, hogy teherautón, vagy vontatón utazzanak, még a lovas kocsit is kényelmetlennek tartják. Van már a szövetkezetben nyugdíj, táppénz, fizetett szabadság, szülési és gyermekgondozási segély és így tovább. Mindezek sok mindent megoldottak, de nem mindent. Még bőven van gondunk. Az irányelvek egyúttal bizakodással is töltöttek el bennünket, látjuk, hogy helyes irányban haladunk. Mi is fontosnak tartjuk, hogy a vezetés színvonalát tovább növeljük. A feltételek ehhez megvannak, hiszen öt egyetemet végzett szakemberünk van, a többiek pedig felső- és középfokú végzettséggel rendelkeznek. K. S. Gázos kérdések H nagyobb önállóság Irányában Egy nyelvi rétegnek, az argónak a kedvelői előszeretettel használják a „gázos ügy” kifejezést, vagy ha valami közelgő bajra akarják felhívni a figyelmet, akkor azt mondják, hogy „gáz van”.A gáz valóban sokféleképpen veszélyezteti az embert — kezdve a bányászásától a felhasználásig. S az utóbbi években mintha egy újabb vonatkozás is indokolná a szó átvitt értelemben való, vagányos használatát. Az országos gázprogram teljes körű megvalósulását hátráltatja a különféle gázkészülékek hiánya, és a szerelési munkák sem zökkenőmentesek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta a Délalföldi Gáztermelő és SzolLibamáj — karácsonyra Amerre a szem ellát, mindenütt libák fehérlenek a kiskunfélegyházi Dózsa Tsz legelőjén. Ezen az egy telepen több mint 6 ezer liba vár kopasztásra, tömésre. gáltató Vállalat tevékenységét, s nyomatékkai felhívta a figyelmet az egyik legfontosabb teendőre: a kecskeméti kirendeltség önállóságának, kapacitásának, valamint szakmai felkészültségének növelésére. De mi lesz addig is? Például Kecskeméten, a Hunyadivárosban? A válaszokat Nyári Ferenc kirendeltségvezetőtől kérjük. — Jövőre a megyeszékhelyen 5 millió forint értékű programot valósítunk meg. Ebből csaknem félmillióért nyomásszabályozóállomást is kell építeni, ami a középnyomású gázt a háztartásokban felhasználhatóvá teszi. A tervek szerint a munkák zömét a Hunyadivárosban végezzük. — Nem kevés ez a pénz? Hiszen mindössze egy méternyi gázvezeték lefektetésének a költsége átlagosan ezer forint. — Az összeg kétmillió forinttal több az ideinél. Ha ezt a tempót tartani tudjuk a soron következő negyedik ötéves terv esztendeiben, akkor Kecskeméten elérjük a telítettséget. Megyeszékhelyünk 3500 háztartási fogyasztójával így is az első öt, gázzal legjobban ellátott hazai város között van. — Gyakran előfordult, hogy ugyanazt az úttestet többször is fel kellett bontani. Milyen ésszerűsítés várható? — Eddig mindig előnyben voltak, akik az utcának azon az oldalán laktak, ahol a vezeték húzódott. Hogy egyszerűsítsük a munkát, s lehetőleg ne kelljen újra felszedni a burkolatot ott, ahonnan már elvonultunk, indokolt elgondolást vezetünk be. Aki a városi tanács vb építési osztályán bejelenti a bekötési igényét a gerincvezeték lefektetése előtt, annak elvezetjük a telekhatáráig a csatlakozó vezetéket. — A késve befejezett munkáknál — például a Nagykőrösi utca esetében — önök eddig a készülékek beszerzési gondjain kívül A betonfalak ellenében Emlékszünk, országos méretű tiltakozásra maradt abba a Balatonfüred—Tihany közötti gyönyörű nyárfasor kivágása. A mű- út szélesítése kedvéért tüntették volna el a fákat, amivel visszavonhatatlanul megbontották volna a hagyományos tájkép csodálatos harmóniáját. Mindazonáltal jópár sudár nyárfa kidőlt, míg az illetékesek engedtek a közvélemény nyomásának. Elhangzott annak idején tévé-nyilatkozat, miszerint „amúgy is” szükséges kivágni ezeket a fákat, mert — és következtek az indokok ... Azóta olyat is olvashattunk, hogy nem volt szükség a nyárfák eltávolítására. . Azon az úton tehát megtalálták a módját, hogyan hagyják meg a nyárfasort ... Most a szigligetit sajnáljuk. Itt már nem kerülhető el a fasor kivágása, a beton kérlelhetetlen. Hogy sajnáltuk a szép nagy óriásfákat a kecskeméti vasúikért közepéről, amikor — a 600 éves jubileumot megelőzően — a puszta platz maradt a helyükön, hogy ott később a vásár kérész-életű pavilonjai tarkálljanak... De jó, maradt még fa a kertben, s amelyektől elbúcsúztunk, öregek voltak már. Fájt a szívünk, amikor — ugyancsak a nemzetközi autóút áthaladása érdekében — a Széchenyi körúton vágták ki jó darabon a gyógyító nyugalmat árasztó, hatalmas fákat (amelyeket annak előtte a villany- vezeték miatt kopasztottak meg siralmasan) ... No de maradt még ezekből az óriás fákból a Bethlen körúti része«... Lassan elfelejtik a kecskemétiek azt is, milyen meghitt, barátságos volt a mai Kassa István sétány, mikor megvoltak a szinte ligetes hangulatot nyújtó fák. No, de ha nem vágják ki őket, ma nincs az a pompás kettős betonút, •középen a parkos sétánynyal, padokkal. Igaz, a tűző nap elől semmi árnyék nem védi a széles út partjain sorakozó házakat, s a hideg szél is másképp kavarogtatja a havat, mióta szabadabb a járása... De van még — szerencsére — elég sok fasoros utca, kis és nagy park Kecskeméten. Gyönyörűek, színesek, kedvesek a forgalmas, új városrészek —, Leninvá- ros, Széchenyiváros — felderít bennünket friss parkjaikban, fukaron kimért ját- szóterecskéiken a jóltáplált gyerekek zsivalya, de... Mikor süt a forró nap, fúj a szél — s ezt „nagyon csinálja”, olyan kevés az a kis zöld, az ujjnyi fácskák bóbita-lombja. Nem beszélve a gépjárművek-böfögte, a gyár-okádta gázokról, füstről... Sokszor érezzük, a rideg beton rajtunk az úr. Persze, másfelé is hasonlóképpen átalakulnak a hagyományos városrészek, változik a táj arculata. Ne gondoljuk, hogy például Szolnokon nem búsongö nosztalgiával gondolnak vissza a helybeliek — s csodálkoznak a város régi ismerősei az idegenné vált környezeten —, hogy milyen romantikus is volt még pár évvel ezelőtt a Zagyva-híd, ott közel a torkolathoz: „vadregényes” dús lombú fák borultak a folyóra, szinte zöld alagutat képezve fölötte. S ma már szürke, sárga „árokpart” lett, ahol a pecások paradicsomban érezték magukat ... De másképp nem lehetne végleg biztonságossá tenni, megerősíteni a partszakaszt, s maradna örökös a rettegés, hogy a rendszeres áradásokkor mikor „lép be” a közeli városrészekbe a Zagyva. Sok mindenbe — ha szomorúsággal is is — bele kell nyugodnunk. Építeni, környezetet átformálni sokszor — csak rombolás árán lehet. Miként azt dr. S. Szabó Ferenc, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese — a Kiskunfélegyházán tartott legutóbbi honismereti tanácskozáson kifejezte —, nem lehet szó arról, hogy egy „tájat üvegbúra alatt minden idők számára konzerváljunk, mivel a gazdasági fejlődés és a civilizáció terjedése szükségszerűen kényszerít bennünket arra, hogy belenyúljunk a táj és a természet formálásába.” Arról van szó, hangsúlyozta, hogy meggondoltan használjuk és ne tervszerűtlen elhasználjuk azt.” — A táj — s benne a falu és város meg annak részei — nemcsak az ember gazdasági tevékenye a szakemberhiányra hivatkoztak. Mi a véleménye a más vállalatokkal való együttműködési ól ? — A munkásvándorlás a mi gárdánkat is megtize-. delte. Nem tudunk versenyezni a fizetésben azokkal a tsz-ekkel, akik 3—4 forinttal magasabb órabért ígértek az embereinknek. Az utánpótlásról szakmunkástanulók nevelésével igyekszünk gondoskodni, a gyakorlati képzést segítő tanműhely áll a fiataiOk rendelkezésére, örülünk az építőipari vállalatok és mások szakszerű szerelési munkáinak, hiszen ez előnyös a lakosoknak, s nekünk ugyancsak érdekünk a fogyasztók számának növekedése. Tény, hogy a vállalat ki- rendeltségének munkája szép eredményeket hozott a megyében, s Kecskeméten is, a város előkelő helyet foglal el a gázellátás helyzetét tükröző országos rangsorban. Egy másik észrevétel már nem csupán az ő munkájukat érinti. A lakásokban szúrós szag érezhető. A magyarázatot a városi gázátadó-állomáson tudtuk meg. Itt teljesítenék 12 órás szolgálatot azok, akik hagyományos módon merkaptánt, ezt a ként tartalmazó anyagot keverik .az országos vezetékből érkező földgázba. Az eljárás biztonsági célokat szolgál, a legkisebb szivárgás esetén is érezhető a lakásokban a kellemetlen szag. A töltési kézzel végzik, a pontosságot műszerekkel elienőrzilft Mégis megesik, hogy a kék- léténél több szagosító anyag kerül a városi rendszerbe". Ilyenkor sorozatban csöng a telefon a Gázmű ügyeleteseinek szobájában. Ez a fajta elővigyázatosság nagyon jó dolog. Tökéletessé akkor válik, ha csak a tényleges veszedelemre hívja fel a figyelmet. Vagyis, ha egyáltalán nem „csúszna be” az adagoláskor a szagosító anyagból a szükségesnél nagyobb mennyiség, ami fölöslegesen kelt riadalmat a városban. Halász Ferenc ségének tere, hanem, fontos szociál-higiéniai faktor isi Szerencsére — s ennek világszerte ezerféle megnyilvánulását tapasztalhatjuk — az emberekben semmi hajlandóság nincs arra, hogy teljesen a bioT lógiai környezetben éljenek, mint a hízók, baromfiak az elektrifikált kombinátok testre szabott ketreceiben. E kis levezetéssel, amely most a legközvetlenebb környezetünkre vonatkazó változások következményeit sejttette meg csupán, az volt a célunk, hogy felkeltsük a figyelmet a nép- frontmozgalom keretében, á honismereti munka egyik igen fontos területeként, intenzíven pafionált természetvédelem Iránt. Bevezető ez csupán ahhoz, hogy a továbbiakban szőkébb hazánk, Bács-Kiskun megyei természeti értékeivel, tájaink szépségével úgy -ismerkedjünk meg, amihek eredményeként többi gazdasági, kulturális értékeinkkel együtt „vesszük majd közös leltárba” azo-. kát. Hogy megértsük: védelmük, gondozásuk életünk harmóniájának rendkívül lényeges feltétele. Tóth István
