Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-12 / 214. szám

Megyei szövetkezeti nagyaktíva Kecskeméten (Folytatás az 1. oldalról) 3500 holdra növekedett. Ez­zel együtt bővültek a fog­lalkoztatási lehetőségek. Az elmúlt öt évben a tiszta vagyon évenként 14—18 százalékkal növekedett. Az 1962-es évhez képest a hal- mozatlan termelési érték csaknem megháromszoro­zódott. Ez a tsz-ek áruter­melői jellegét igazolja. Az előadó a tsz-mozga- lom gondjait sem hallgat­ta el. Szólt a rossz körül­mények között gazdálkodó tsz-ekről, a múlt évi 50 millió forintot meghaladó mérleghiányról. Ennek folytán 14 tsz-ben kellett szanálást végezni, szigorú pénzügyi intézkedéseket fo­ganatosítani. Több tsz-ben, a tagság kezdeményezésére a vezetőség .teljes, vagy részbeni leváltására került sor. A problémáknak egyik forrása az is, hogy a tsz- ek egy része nem képes a termelési ágazatok ará­nyait, a termelés szerkeze­tét a helyi adottságokhoz és a piaci lehetőségekhez képest változtatni. Több jó adottsággal rendelkező tsz is nehéz helyzetbe került, mivel erejét meghaladó be­ruházásokra vállalkozott. Ellentmondásokhoz vezet az is, ha a személyes jövede­lem függetlenedik a terme­lési eredményektől. A szakszövetkezeti ered­mények méltatása mellett az előadó szólt arról is, hogy az utóbbi időben le­lassult a nagyüzemi terme­lőerők fejlődése; ezt iga­zolja az egy holdra jutó beruházás 7000 forintos nagyságrendje. A ktsz-ek működését il­letően kifogásolta, hogy bár a termelési érték évente 16 százalékkal növekedett, ezen belül a szolgáltatás — messze lemaradva az igé­nyektől — csupán 4 száza­lékkal emelkedett az el­múlt öt évben. Méltatta a fogyasztási és értékesítő szövetkezeti for­galmat. De fontosnak tar­totta hangsúlyozni, hogy a különböző társulások lehe­tőségei szerte a megyében adottak, s a felmerülő fel­adatokat a legkönnyebben, egyszersmind leghatéko­nyabban ily módon oldhat­nák meg a szövetkezetek. Ellenőrzés és önigazgatás Részletezte az előadó az állam és a szövetkezetek kapcsolatát. A különböző érdekek összehangolását az állam a jogi szabályozás, a gazdasági ráhatás és a ha­tósági működés útján éri el. Az állami felügyelet ke­retében különös jelentősé­ge van a pénzügyi revíziók kezdeményezésének, végre­hajtásának. Ezen túl a szövetkezet vezetésének legfőbb sajá­tossága az önigazgatás. A szövetkezet vezetéséről — gazdasági és társadalmi rendeltetésének megfelelő­en — maga a tagság köte­les gondoskodni. Ez a leg­fontosabb biztosítéka a tagsági érdekek érvényesí­tésének. Ezért van az, hogy a szövetkezet legfontosabb ügyeiben a közgyűlés dönt, az operatív vezető szerve­ket ezen a szinten és vá­lasztás útján a tagság hoz­za létre és az irányító szervek tagjait a közgyűlés elmozdíthatja, illetve visz- szahívhatja. Mindebből kö­vetkezik: a szövetkezeti tag, mint a kollektív gaz­daság „társtulajdonosa”, ezen az alapon „társrendel­kezője, döntést hozója” is. A szövetkezeti vezetők többsége becsületesen meg­felel a követelményeknek. De akadnak közöttük olya­nok, akik megengedhetet­len magatartást tanúsíta­nak, felelőtlenül, eseten­ként tudatosan rosszul és hanyagul gazdálkodnak, nem törődve a szövetkezeti tagság sorsával. Ilyen okok miatt jutott szanálásra pél­dául a tiszakécskei Tisza- gyöngye, a kunszállási Al­kotmány és még jó néhány, tsz. A fejlődés mostani sza­kaszában — mint mondot­ta — a szövetkezeti veze­tés és gazdálkodás további fejlesztésének egyik leg­időszerűbb kérdése a belső ellenőrzés erősítése. Az el­lenőrzés a vezetés elvá­laszthatatlan része, rend­szeresen jelzi a fő célok megvalósításának útjában álló akadályokat, felhívja a figyelmet a hibákra, fel­tárja a kárt okozó cselek­ményeket. A tulajdonosi el­lenőrzést nem helyettesít­heti a belső revízió, de még az állami felügyelet sem. Ezért szükséges azoknak a módszereknek a kidolgo­zása, amelyek a közös va­gyon hatékonyabb védel­mére sarkallják a tagságot. Ebben leginkább a szövet­kezeti kommunisták vállal­hatnak kezdeményező sze­repet. Gazdasági verseny A tsz-ekben az önálló, vállalatszerű gazdálkodás feltételeinek megteremtése a Központi Bizottság 1965 decemberi határozatát kö­vetően fokozatosan megtör­tént. Ennek nyomán el­mondhatjuk: a felhalmozás és a fogyasztás aránya az utóbbi években megyei szinten elfogadhatóan ala­kult. De jó néhány tsz-ben, a vezetők önös érdekeinek érvényesülése miatt egyol­dalúan a jövedelemrészese­dés növelésére helyezték a hangsúlyt. Akadnak közös gazdaságok — kiskunfél­egyházi Dózsa, kecskeméti Alkotmány —, ahol évek óta jóformán semmit sem ruháztak be. Joggal kifogásolta az elő­adó a különböző termelési ágazatokban dolgozó tsz- tagok, vagy alkalmazottak közötti indokolatlan jöve­delemkülönbségét. Hozzá­tette, hasonlóan méltány­talan különbségek adódnak a tagok és a vezetők része­sedése között; előfordul, hogy a vezetők havi kere­sete a tagok évi jövedel­mének felel meg. Az egyesítési törekvések­ről szólva megemlítette, hogy azok csak ott indo­koltak, ahol a tagság egy­öntetű támogatásával talál­koznak. A közös feladatok elvégzésére azonban nem kevésbé alkalmasak a kü­lönböző szövetkezeti társu­lások, kooperációs vállalko­zások. Az ezekben rejlő nagy tartalék még távolról sincs kimerítve. Főleg az élelmiszergazdaság komp­lex fejlesztésében kínálko­zik nagy lehetőség az álla­mi vállalatokkal való együttműködésre. A megyei pártbizottság messzemenő­en támogatja a vegyes vál­lalatok létrehozására irá­nyuló kezdeményezéseket. Örömmel üdvözölte az előadó a tsz-ek melléktevé­kenységének bővülését — az ebből eredő bevétel ta­valy már 1 milliárd forint volt —, de, mint mondotta, a lehetőségeket még ko­rántsem használták ki. Okos kezdeményezésként értékelte, hogy néhány gyenge tsz — például a szankiak — a melléküzem­ből származó jövedelmet a mezőgazdasági fő tevékeny­ségbe fektetik be. Felhívta a figyelmet a háztáji gazdálkodás jelen­tőségére. Tavaly az értéke­sített termékek 25,3 száza­léka a háztáji és az egyéb gazdaságokból származott. A szövetkezeti tagok jöve­delmének hozzávetőleg egyharmada származik a háztáji bevételéből. Jelen­leg a szarvasmarha-állo­mány 37,8, a sertéseké 68,3 százaléka található a ház­táji és kisegítő gazdaságok­ban. De a háztáji támoga­tását illetően még sok a tennivaló. Akadnak tsz-ek, ahol burkoltan, olykor nyíltan is fékezik, akadá­lyozzák a háztáji gazdál­kodást. Nemzedékváltás Kitért az előadó arra is, hogy a szövetkezetek jelen­legi formái korántsem le­zártak, véglegesek. Min­den, a lakosság életkörül­ményeit javítani hivatott új társulási forma, támo­gatást érdemel. Ez foglal­koztatási szempontból sem mellékes kérdés. ban közelebb áll a mun­kássághoz, mint szüleihez, nagyszüleihez, azaz a volt kistulajdonos parasztokhoz. Nem feledkezhetünk meg a dolgozó nők helyzetéről sem. Annál is inkább, mert a szövetkezetekben a nők elsősorban a termelő mun­kában tevékenykednek. Az csókban dolgozó elvtársak­tól. A pártmunkának a szö­vetkezeti életben is meg kell tartania politikai jel­legét, arra ösztönözve a gazdasági tevékenységet, hogy a termelés az egyén, a szövetkezeti közösség és az egész társadalom jól összehangolt érdekei sze­rint fejlődjön. Az előadást felszólalá­sok követték. Elsőnek dr. Varga Antal, a Bácskai Tsz-ek Területi Szövetségé­nek titkára emelkedett szólásra; egyebek között az arányosabb, a munka tár­sadalmi értékét hatéko­nyabban kifejező termelő­szövetkezeti jövedelemel­osztást sürgette. Szöllősi Sándorné, a szabadszállási takarékszövetkezet ügyve­zető elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a szövet­kezeti takarékpénztárak Másrészt a már működő szövetkezeteknek, fejlődé­sük érdekében, az eddigi­nél többet kell áldozniuk a szakember-utánpótlás meg­oldására — ösztöndíj, la­kás, továbbképzési költsé­gek vállalásával. Ma a faluban nemzedék- váltás megy végbe. Kiöre­gedőben van a régi falusi viszonyok között élt idő­sebb generáció, és mind nagyobb arányban váltja fel az új körülmények kö­zött felnőtt fiatalabb nem­zedék. Elgondolkoztató, hogy a tsz-ek dolgozó tag­ságából mindössze 10 szá­zalék körüli a fiatalok szá­ma. Természetes dolognak tartjuk azt, hogy a fiata­lok a falvakban is jobb munkakörülményeket, több szabad időt. nagyobb kul­turális és szórakozási lehe­tőségeket igényelnek. S azonos munkáért hasonló jövedelmet várnak, mint az ipari üzemekben dolgo­zók. Ezért nagyobb figyel­met kell fordítani a szö­vetkezetekben dolgozó fia­talokra, jobban kell tá­maszkodni rájuk, hiszen ez az új generáció életszemlé­letben, társadalmi felfogás­A nagyaktíva résztvevői. egyenjogúság megvalósulá­sának fontos feltétele, hogy a szövetkezetekben dolgo­zó nők számarányuknak és a termelésben elfoglalt sú­lyuknak megfelelően ve­gyenek részt a gazdaság vezetésében és a különböző bizottságokban Egyáltalán nem mellékes dolog a tsz-tagokról való szociális gondoskodás. Szá­mos jó példa van az idős, nyugdíjas, járadékos szö­vetkezeti tagokról való gondoskodásra. Ide tarto­zik a rendszeres fizetéski­egészítés, tüzelő, takar­mány, jármű, kenyérfeje- dag, napközi ellátás bizto­sítása. A területi szövetségek munkájával kapcsolatban hangoztatta: egyre, inkább a szövetkezeti élet átfogó kérdéseivel foglalkoznak. Sok jó kezdeményezés in­dult el kooperáció létreho­zására, korszerű termelési eljárások meghonosítására, és a belső ellenőrzés meg­javítására. A tanácsoktól átvették a szocialista mun­kaverseny szervezését, s ezáltal máris nagy javu­lás mutatkozik. méltó versenytársai az ál­lami pénzintézeteknek, ho­lott azokhoz képest hátrá­nyosabb helyzetben van­nak. Méhest Zoltán, a kecs­keméti Vörös Csillag Tsz ifjúsági propagandistája a tsz-ben dolgozó fiatalok foglalkoztatási gondjairól szólt. Tamási János, a Kecskeméti Vas- és Fém­ipari Ktsz főkönyvelője a szövetkezeti hitelpolitika hiányosságait bírálta. Se­lyem Zsigmond, a kun- szentmiklósi Űj Élet Tsz elnöke az alkatrészellátás elégtelenségeit panaszolta, sürgetve az áldatlan hely­zet felszámolását. Hunyadi Imre, a kiskunfélegyházi ÁFÉSZ ügyvezető elnöke a Félegyháza környéki ha­gyományos libahizlalás út­jában tornyosuló akadályo­kat részletezte. Nagy And­rás, a ladánybenei Erdei Szakszövetkezet elnöke azokról a gondokról be­szélt, amelyek a gyenge minőségű, elhanyagolt, ki­öregedő szőlősparcellákkal tarkított homokterületek lakóinak megélhetését ve­szélyeztetik. G. Kiss Gás- párné, a páhi Ifjú Gárda Tsz ellenőrző bizottságának elnöke a tsz-be került, egyetemet végzett fiatal szakemberek tudását, igye­kezetét méltatta. Dr. Kő­rös Gáspár, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak a szövetkezetpolitika érvényesítéséért teendő konkrét, gyakorlati lépéseit taglalta. Nagy Sándor, a Kiskőrösi Vegyesipari Ktsz párttitkára főleg a szocia­lista brigádmozgalom ered­ményeit hangsúlyozta. Délután elsőként dr. Mol­nár Frigyes szólalt fel, s vázolta a szövetkezeti moz­galom előtt álló új felada­tokat, lehetőségeket. (Fel­szólalását holnapi szá­munkban részletesen közöl­jük.) Tamási Ottó, a Kecske­mét Leninvárosi Lakás- szövetkezet elnöke az önál­ló lakásgazdálkodás aka­dályairól beszélt. Dr. Sándi Ottó, az apostagi Duna Tsz főmezőgazdásza az idejét­múlt adminisztratív szabá­lyozók felszámolásának szükségességére figyelmez­tetett. Horváth Gáborné, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz személyzeti elő­adója a tsz-ben dolgozó nők szociális helyzetét, a szol­gáltatások nem kielégítő voltát elemezte. Márkus János, a kiskunhalasi Vö­rös Október Tsz KlSZ-tit- kára a tanyavilágban élő termelőszövetkezeti fiatalok helyzetéről, kulturális és szórakozási lehetőségeiről számolt be. A vitában elhangzottakat Buda Gábor foglalta össze. Hangoztatta: a szóvá tett problémák egyik része a szövetkezeti mozgalom te­rületén kívül jelentkezik, így ezek csak országos szin­tű intézkedések foganatosí­tásával oldhatók meg. Ám a gondok másik, s nem is kisebbik hányada a szövet­kezeti mozgalmon belül lé­tezik, ezek viszont közös erőfeszítéssel meg is szün­tethetők, vagy legalábbis mérsékelhetők. A nagyaktíva Erdösi Jó­zsef szavaival ért véget. Egyebek között kijelentet­te: a tanácskozás teljes anyagát nyomdai úton sok­szorosítják, s azt minden érdekelt szövetkezethez, párt- és állami szervhez eljuttatják. Jubileumi képeskönyv a bajai tanítóképző intézetről Sokoldalúbb párt munkát Pártszervezeteinknek, a szövetkezetekben dolgozó valamennyi kommunistá­nak sokoldalú szervező, el­lenőrző és agitációs felada­tot kell ellátnia szövetke­zetpolitikánk megértetése és a gyakorlatban való alkal­mazása érdekében. Szerepüket ezért nem korlátozhatják a szövetke­zeti élet egyetlen területé­re. Lényegében ez vonatko­zik az alapszervi pártveze­tőségekre is. Különösen a függetlenített titkárok ese­tében indokolt ez az elvá­rás. A szövetkezetpolitikai irányelvek megvalósításá­val rendkívül sokat várunk a járási, városi, községi pártbizottságokban, párt- szervezetekben és a taná­Kétszáz oldalas jubileu­mi képes emlékkönyv je- I lent meg a fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Bajai Tanítóképző Intézet­ről. Az érdekes kiadvány feltárja hazánk egyik leg­régibb tanítóképzőjének történetét, oktatási-nevelési törekvéseit, eredményeit és legkiválóbb tanárainak munkásságát. A bajai inté­zetben tanított többek kö­zött Bartsch Samu, a ter­mészettudományos oktatás úttörője, Éber Sándor fes­tőművész-tanár, a néprajz- tudós Bellosics Bálint, va­lamint Barcsai József, aki a század elején elsőként dolgozta ki a magyar taní­tóképzésben felhasználható lélektani kísérleti rend­szert. A jubiláló intézet­nek száz év alatt 15 igaz­gatója, 159 tanára és 4000 végzett hallgatója volt. Az 1959. óta felsőfokú intézet­ként működő tanítóképző gyakorlóiskolájában éven­te 150—160 bemutató taní­tást, 400 gyakorlati és 200 hospitálási tanítást, továb­bá 500 hospitálást és 50— 60 gyakorlati napközis fog­lalkozást bonyolítanak le a tanítójelöltek. Az október 16-án kezdődő háromnapos ünnepségsorozat alkalmá­ból a tanárok műveiből jubileumi kiállítást nyit­nak-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents