Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
R. of dal 1970. augusztus 8. vasárnap Kodály-szeminárium Hegedű-zongoraszonáta-est Válaszol az illetékes Lapunkban nemrégiben megjegyzést közöltünk arról, hogy a Kodály-szeminárium megnyitó hangversenyén a Kecskeméti Katona József Színház díszletei nem voltak méltóak a nagy zenei eseményhez. Cikkünkre az alábbiakat válaszolta a színház igazgatója: „A cikk tartalmával lényegében egyetértünk, csapán azzal nem, hogy mindezért a színház igazgatósága volna felelős. A Kodály- szemináriumnak ugyanis nem a színház a rendezője, s a mi dolgozóink csak egy megrendelést teljesítettek, amikor a színpadképet úgy alakították ki, ahogyan azt láthatta a közönség a megnyitón. A rendező szerv ugyanis így kérte. Közös a reményünk, hogy a Kodály-szeminárium legközelebbi színházi előadása már olyan körülmények között kerül bemutatásra, amely méltó a nagy zeneszerzőhöz és a szülővároshoz egyaránt. Radó Vilmos igazgató” Nyugat-N émetországból érkezett művészházaspár: Anneliese Niessen és Zsigmondy Dénes adott hangversenyt pénteken. Műsorukon XX. századi magyar szerzők művei szerepeltek, egy kivételével olyanok, melyek tudomásom szerint még nem hangzottak el Kecskeméten. Járdányi Pál: hegedűszonátája energikus előadásában hangzott el. Kodály: Adagio-jának felfogásával nem érthetünk egyet: a bensőségesen egyszerű darab ugyanis nem bír el akkora romantikus szenvedélyt, mint amellyel vendégünk megszólaltatta. Bartók szólóhegedűre írt szonátája a hegedűirodalom legnehezebb darabjai közé tartozik mind technikai, mind zenei szempontból. Ügy látszik, Zsigmondy a nagy feladatok embere: egész programjának ez volt a legszebb, legjobban megoldott száma. Rendkívüli technikai felkészültséggel adta elő a szonátát, muzikalitása pedig a bartóki zene fegyelmét vette magára, anélkül, hogy intenzitásából veszített volna. A mű így feszülten dinamikus előadásban, hitelesen hangzott el, és méltán aratott nagy sikert. A szünet után Bartók: 1. hegedű-zongoraszonátáját játszották művészeink. A tartalmas első félidő után a közönség fáradtabban hallgatta ezt a terjedelmes művet. Az első két tétel szép kantilénái, majd különösen a finálé elemi erejű, a Mandarin üldöző táncára emlékeztető hajszája azonban így is magával ragadott. — Anneliese Niessen kitűnő kamarazene-partnernek bizonyult. A legnehezebb szólamrészeket is biztosan győzte technikával és erővel. Kettejük összjátékából azonban — úgy éreztem — mégiscsak a hegedűsé volt a vezetőszerep. Körber Tivadar Telnek a pincék Beszélgetés Samodai Árpáddal, a TÜZÉP Egyesülés igazgatójával Magyar képek Párizsban A napokban bontották le a francia fővárosban azt a kiállítást, amelyet 3—4 évenként rendeznek meg a Függetlenek Szalonja címmel. Az idén nyolcezer beérkezett kép közül válogatták ki azt a kétezerháromszázat, amelyet megszemlélhetett az érdeklődő közönség. Számunkra külön érdekesség, hogy ez alkalommal 13 magyar művész huszonhat alkotását is kiállították, köztük a megyénkbeli Járitz Józsa, a Kecskeméten jól ismert szolnoki művész Baranyó Sándor műveit. A Párizsban élő neves művész, Simonka György is szerepelt a kiállításon. öt is szoros szálak fűzik Kecskeméthez: itt él az édesapja. Baranyó Sándorról azt írta az egyik ottani lap, hogy „elhozta ide a magyar tájak levegőjét”. Csak örülni tudunk művészeink külföldi sikereinek, melyek az utóbbi időben örvendetesen szaporodnak. V. M. Erről— arról MILYEN IS az élet: volt idő (nem is olyan régen), amikor a TÜZÉP (építőanyag és tüzelő kereskedelmi) vállalatok érdekképviseleti központjában az egyesülés vezetői szívesebben nyilatkoztak az építőanyag-kereskedelemről, mint a tüzelőellátásról. — ma meg inkább az utóbbit firtató vendéget fogadják szívesebben. A legutóbbi fűtési szezonban nem volt zavartalan a tüzelőellátás. Ennek kapcsán több helyütt szóba kerültek a felkészülés, a készletezés, a nagykereskedelmi elosztás hiányosságai. Az első kérdés tehát az egyesülés igazgatójához: hol tartanak a felkészüléssel az idei Bzezonra, változott-e valami a tavalyi tapasztalatok alapján? — Változott mindenekelőtt a készletezés módja, de szerencsére az értékesítés is. így most a felkészüléssel jobban állunk, mint eddig bármikor. Felkészülni a télre ugyanis nemcsak a kereskedőnek kell, hanem a fogyasztónak is: a téli tüzelőt be kell raknia a pincéjébe, még a hidegek beállta előtt. — No, de a vevőnek liga olyan tételben vásárolni a tüzelőt, s akkor, ahogy neki tetszik, vagy a pénztárcája megengedi... — Vagy amikor előnyösebb a számára... Azért ezt se feledjük ki. Tehát érdekeltté kell tenni a Vásárlót is abban, hogy velünk együtt, egy időben, a nyári időszakban készüljön fel a télre. Erre — hogy érdekeltté tegyük — 15 millió forintot fordítottak a TÜZÉP-vállalatok, a bányákkal együtt. Bizonyos tüzelőfajtáknál 10 százalékos engedményt nyújtottunk (pl. a hazai brikettnél), vagy a tűzifát pl. ingyen szállítottuk haza, ha ebben az időszakban vásárolta valaki. — S önöknek ez a 15 millió forint hol térül meg? Miért ez az „áldozatvállalás” a felkészülésért? — Megtérül. Ez kalkuláció eredménye. Ugyanis nagy mennyiségű tüzelőanyagot sokáig tárolni — telepeink nagysága, technikai adottságai mellett, a szabad ég alatt — nagy ráfizetés lenne. Tönkremegy a szén, szétporlik. Nem tudjuk eladni, vagy csak leszállított áron. — A biztatás és a kedvezmények eredménye? — 1970 második negyedévében 37 százalékkal nagyobb volt telepeink forgalma, mint tavaly ugyanezekben a hónapokban. 63 ezer vagonnal több fogyott. 100 millió forinttal volt magasabb a beváltott tüzelőutalványok összege, így, jelen pillanatban az egész évre tervezhető forgalom több mint felét lebonyolítottuk már. — Ez az értékesítés. De van-e tartalék a TÜZÉP „pincéjében”? — A szövetkezetek készletéivel együtt — mintegy 8 ezer vagon — jelenleg 60 ezer vagon áll rendelkezésre. Ez a mennyiség majd egy hónap szükségleteit fedezi: a napi vásárlásokat ebből fedezzük. Forgatjuk tehát a készletet, változtatjuk, nehogy „megöregedjen”. A friss szállítás a készletbe kerül — az előző szállítmányokból pedig kiszolgáljuk a vevőket. Így öreg szén nem marad sem a mi, sem a vevők nyakán. — Állíthatjuk tehát, hogy amit ígértek a tavalyi zökkenők után, teljesítve lesz? — Kétségkívül... Az ún. közepes minőségű háztartási szenekből a szükséges mennyiség — már egyrészt a pincékben van, másrészt biztosított, hogy bármikor odakerülhet. S ebben palaszén már nincs egy deka sem, a nyers- lignit is a néhány évvel ezelőtti 80 ezer vagonról 10 ezerre csökkent — csak a lelőhelyek közvetlen közelében „égetik”, szállításra már nem kell költenünk. Tehát van és lesz is szén, a minősége is jó. Persze e választékkal, a szemnagyságokkal kapcsolatos kívánságokat még ma sem teljesíthetjük maradéktalanul. Ezeket változatlanul a hazai bányászati adottságok határozzák meg. A Nyírségben pl. aligha lesz kapható dorogi szén, vagy Zalában borsodi. A hazai gyártmányú brikettet viszont már országosan árusítják. A lengyel importszénből keveset kapunk — mindössze 30 ezer vagont. A közismert NDK-brikett pedig különösen nem juthat el mindenhová — az idén összesen 46 ezer vagon jön belőle. Ebből 26 ezer már megérkezett, el is fogyott, lényegében már a hátralevő mennyiség is elkelt. — Ezt lényegében most, ugye, a TÜZÉP igazgatója — nyilvánosan kijelentette? —Természetesen .;", Persze — mondtam már: ha a bányák rendesen szállítanak ... Igen, akkor az idén nem lehet fennakadás. AZ ŰJSAgIRÓ megjegyzése: úgy tűnik, az idén valóban csak ezzel kapcsolatban lehet okunk az aggodalomra; tudnak-e majd szállítani a bányák zökkenők nélkül. Nem dolgozni — szállítani! Más szóval: Lesz-e elég vasúti kocsi? Júliusban például már volt olyan nap, amikor Borsodban 12 órát, a közép-dunántúli bányáknál 21 órát állt a munka vagonhiány miatt. Az őszi csúcsforgalom még el sem kezdődött, dehát hiába, kell a vagon az árvíz sújtotta országrész újjáépítéséhez ... Mindez megfontolandó érv. arr>n11ett, hosy akj csak teheti ne váHa meg a hidegek Ke^'zön- tét: teljenek a pin^k folyamatosan. G. F. Egy New York-i étteremben a következő menüt ajánlják kb. 1250 líráért: egy húspogácsa, három vitaminpirula, egy pohár tej. • Robbie Kemp, 13 éves Maryland-i lakos megdöntötte az óriáskerekezés világrekordját. 15 nap és 15 éjjel keringett megszakítás nélkül az óriáskeréken. A tengervíz a különböző nyersanyagok kimeríthetetlen készleteit rejti magában. Az óceánokban több mint tíz milliárd tonna arany, négy milliárd tonna urán és elképzelhetetlen mennyiségű különböző ásvány van feloldva. * A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) utasítása értelmében Mexikóban egyetlen stadionban sem árusítottak hűsítő italt üvegpohárban vagy palackban. Csak papírpoharat vagy műanyagot engedélyetek. Az üveg ugyanis a bősz szurkolók kezében veszélyes fegyverré válhatott volna. • Fritz Zöllner, a fokvárosi olajmágnás mindössze néhány hónapja „mondhatja magát” Barnard profesz- szor apósának. Egy kereskedelmi útja alkalmával Helsinkiben újságírók kérdésére elpanaszolta, hogy anyagi gondjai vannak. Lánya, Barbara és Barnard hosszúra nyúlt nászútja már eddig egy millió dollárjába került. További egy milliót a fiatal pár a „megélhetésre” kér. Ha lánya hamarosan nem válik el Barnardtól, akkor Zöllner három éven belül koldusbotra jut.. * östersund svéd városka futballcsapata egyedülálló a maga nemében. Kapusa, Kari Svensson 91 éves; 1885 óta rúgja a labdát. ..Csak azért állok a kapuban, mert a gyerekek ma már valamivel gyorsabba»- futnak nálam, — mond5- Svensson. A ..evp’”»’”'' életkora összesen 800 év. NYELVŐR Szláv jövevényszavaink átadó nyelve Jó lenne, ha minden szó szavunk megfelelője (a átadó nyelvét olyan ponto- prisztáv és társai) a legsan meg lehetne állapítani, mint a kótyavetye (elkótyavetyél) szóét. Ennek az egyik horvát nyelvjárásban (átírva) kotyevetye szó felel meg. Teljes alakjában egész mondat: ko hotye vetye. Jelentése: ki akar többet (kiegészítve: adni). Ez a kótyavetye a török— magyar világ szava: a végvári vitézektől ejtett hadizsákmány igazságos felosztására meghonosodott délszláv intézmény neve. A magyarba már jelentésváltozással jött át cg a szó, ezt mindenki megértheti. Ennek a szónak az átadó nyelve tehát a horvát. Az átadó nyelv eldöntésében a hangtani megfelelések lennének a legfontosabbak, de nem sok esetben alkalmazhatók. A mezsgye-megye és a rozsda-ragya tulajdonképpen kettős átvétel, a mezsgye és a rozsda biztosan a bolgárból jön. A hosszú ll miatt a villa, motolla nyugati szláv nyelvekből jöhetett, a zabola, nyoszolya az l, ly miatt a keleti vagy déli szláv nyelvekből. A ha- luska-galuska szópárból a g-s alak a régibb, a lengyelből jön, a háluska fiatalabb átvétel a szlovákból. A következő azonos jelentésű szavakat kétszer is átvettük (az n-es álak a régibb): donga — duga (dugába dől), menszáros — mészáros, korong — kuru- zsol. (A korong a körrel függ össze, a kuruzsol alapszava: körbe jár. A kuruzs- lók ugyanis a beteget körüljárták, hogy kört vonva, az ártó szellemeket távol tartsak.) Néha a jelentések egybevetése is eligazít. Poroszló több szláv nyelvben megvan béres, majoros, sáfár jelentésben, csak a horvát nyelvben van meg mint jogi műszó a magyarhoz közelálló városi szolga, kisebb tisztviselő jelentésben, így csak horvát eredetű szó lehet. Sok esetben a művelődéstörténet és a társadalmi kapcsolatok felderítése is segít. így pl. kasza szavunk megfelelője majdnem minden szláv nyelvben megvan, de mivel a szénagyűjtés műszavai (kazal, széna, villa, petrence) mind szlovák eredetűek, így a kasza is csak az lehet. (A gabona aratása ugyanis régen a bolgártörök eredetű sarlóval történt.) Az egyházi kifejezésekben is érvényesülnek ezek a szempontok. Kereszt szavunk eredete a görögkeleti krszt, tehát oroszból vagy bolgárból jöhet, mert a katolikus szláv népek másként nevezik (átírva: krizs vagy kzsizs). Nagyon érdekes király szavunk elemzése. A király szó minden szláv nyelvben megvan. A bolgár, orosz, morva uralkodókat nem így hívták. Az oroszok csak idegen uralkodókat neveztek királynak. A szerb királyság magyar hatásra a középkorban alakult ki. De volt király a cseheknél a X. században a horvátok- nál a XI. században, a szlovének pedig a német uralkodót hívták kriálynak, és a német királysá.ghoz tartoztak. Tehát király szavunk átadó nyelve csak a cseh, a horvát vagy a szlovén nyelv lehet. Kiss István VIDÁM SAROK A feleség a férjhez: — Siess már, még elkésel az iskolából! — Sebaj, mama, az iskola úgyis egész nap nyitva van. A feleség: — Amikor hozzád mentem feleségül, azt hittem, hogy bátor ember vagy. Férj: — Akkoriban csakugyan minden ismerősöm így vélekedett rólam. Immunbiológiai reakció idegen testre. A felség a férjhez: — Bizony, valamikor királynődnek neveztél... Es ma? — Na hallod? — háborodott fel a férj. — A szocializmusban? * — Nem fél attól, hogy ismét házasságra lépjen? — Miért félnék? Már három férjjel elboldogultam. • — Képzeld, a feleségem tegnap este kiharcolta, hogy új ruhát vegyek neki. — Kíváncsi vagyok, m;- ' ven érvekkel élt. — Ami csak a keze ügyébe akadt Két varsói diák beszélget a szünetben: — Biológia órán dolgozatot írtunk anatómiából és Kowalski kettest kapott. — Miért? — Mert puskázott. A tanárnő rajtakapta, amikor a bordáit számlálta. * Az egyik kislány izgatottan állít be reggel az óvodába, és azt mondja az óvónőnek: — Van egy új kisbabánk. Tessék eljönni megnézni. — Nagyon szívesen, de várok, amíg anyukád telI jesen meggyógyul. — Ne tessék félni, ez nem ragályos.
