Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

Porártalom Még a legtisztább helyi­ség levegője is tartalmaz lebegő porszemcséket. Meg is látjuk őket a sö- tétebb helyiségbe beto­lakodó fény tündöklő nyalábjában. A leggondo­sabban tisztántartott la­kás politúros asztallapján még nyugodt éjszaka után is oly porréteg van, ami­be bátran beleírhatja ne­vét az ember. A por min­denhol szitál. És rétege megnövekszik, ha még az ablakot is nyitva hagy­ja valaki. Mert az utca eső után tiszta, de néha úgy megreked benne a por, hogy valósággal bele­haraphat az ember. Képzeljük el mennyi port szív be, aki száraz időben a szabad levegőn foglalatoskodik, esetleg olyan helyen ahová .még oda Is vágja a port a szél. Falun és városon egy­aránt. A beszívott por egy ré­szét felfogja a légző­szervek csillószőrzete és a felső légutak nyálka­hártyája. A többi része azonban a mélyebb légj áratokban, a hörgőkbe, a tüdőhólya­gokba jut, ahol izgalmat, Horgolt A rendkívül mutatós kosztüm háromnegyedes ujjakkal készül. Három­mal osztható+l szemmel kezdünk, és ezenkívül 2—2 láncszemet horgo­lunk szélpálcáknak az összevarráshoz. A szabásmintának meg­felelő hosszúságú lánc­szemsort rövidpálcával be­horgoljuk. 2. sor; a rövidpálcákat behorgoljuk egyráhajtá- sos pálcával, de minden két pálcát egyszerre feje­zünk be és 2—2 láncsze­met horgolunk az egy­szerre befejezett 2—2 pálca után. 3. sor: Ráhajtásos rö­vidpálcát (melynek a rá- hajtását azonban külön nem horgoljuk le) öltünk minden pálcára, és min­den ívbe egy egyet. A második és harma­dik sort ismételjük. A szabásminta alapján dolgozunk. A szabásmin­tán jelöljük meg a mell­varrást, és itt amikor a kabát oldala felé hala­dunk, 9 szemet nem hor­golunk be. fordulunk, 6 szemet rövid pálcával horgolunk be, tovább a minta szerint, ezt még- egyszer ismételjük, és az­után rendesen dolgozunk végig, illetve a szabás­minta szerint. Az ujjakat 5 sor rö­vidpálcával kezdjük. A zsebpántokat 41 lánc­szemmel kezdjük, rövid­pálcával horgoljuk, 2 láncszemmel fordulunk. A kerekítést a 4-ik sornál kezdjük, minden sorban mindkét szélen 2—2 sze­met egybehorgolva 11 szemmel fejezzük. A szoknyát a szabás­mintának megfelelő szem­mennyiséggel kezdjük, és mint az ujjaknál, 5 sor rövidpálcával kezdünk. A szoknya szebben fekszik, ha a szabásmintán az elején és a hátán is be­jelöljük a bevarrások he­köhögést, hurutot, gyul­ladást okozhat. A porártalom legszem­betűnőbb következménye a légzőszervi panasz, de a szemen könnyezést, vála­dékképződést, hunyorgást, kötőhártyagyulladást, a külső hallójáratban bőr­gyulladást, ekcémát okoz­hat. A fülkürt belsejében nagyothalláshoz, fülzúgás­hoz, szédüléshez vezető dugulás lehet a porárta­lom következménye. Ek­céma, heveny-, vagy idült gyulladás keletkezhet a hajlatok bőrén, vagy az izzadó felszíneken, ha nem távolítják el időben a rárakódott port. Egyes porok csak izgat­ják a testet és csupán mechanikai hatásukat kell megakadályozni. Lényegesen veszélye­sebb a por ártalma, ha fertőzőképes kórokozók, gombák, vagy egyéb szerves anyagok vannak benne. A városi porban példá­ul aránylag elég sok a mikroorganizmus. A fa­lusi porban több az ás­ványi talajtörmelék. Az ipari települések pora elég sok kormot tártál­kosztüm, lyét, és onnan kezdve úgy az elejét mint a há­tát három részben hor­goljuk megfelelő fogyasz­tással. Ha elértük a kellő magasságot, akkor a két szűkítő nyílást mindkét darabon összevarrjuk, és 5 sor rövidpálcával kö­rülhorgoljuk, és a pálca­pároknál szűkítjük a szoknya derekát, amennyi­re szükséges. Kidolgozás: Az egyes darabokat kifeszítjük, át­gőzöljük. A bélést az egyes darabok alapján szabjuk, de az összevar- rásra számítunk a sza­básnál, a bélést össze­varrva dolgozzuk be az egyes összevarrt darabok­ba. A szoknya bal olda­lán, ahová a zippzárat vagy patentot dolgozunk be, mindkét szoknyada­rabhoz (eleje, háta) 2—3 sort rövidpálcával horgo­lunk. A szoknyát és a bélést gumipántra varr­juk. A kabát díszítéséhez ha nem tudunk megfele­lő szegőt kapni, akkor csínkével horgoljuk kö­rül. Szegedi Béláné máz. A nyári betakarítá­si munkák porának csak 40 százaléka talajpor, 60 százalékát szerves növé­nyi részek alkotják, fő­leg toklásztörmelék és ap­ró polyvamorzsa. Gomba­spóra is elég sok van benne. Ezt a földművelők gombás szemfertőzései is bizonyítják. Ne nyelje senki felesle­gesen a port. Iparkodja­nak a porártalmat ész­szerű védekezéssel meg­előzni. Mert az iparkodás nem hiábavaló. No de mik a tennivalók? Már az építkezéskor fi­gyelemmel kell lenni a széljárásra. Ne építsék az ablako­kat, ajtónyílásokat a szél­járás útjába, mert a szél bevágja a lakásba a port. Ültessenek az ablakok és ajtók elé szél- és porvédő növényövezetet, élősö­vényt. Gyakran locsolják az udvart, járdát, de ha lehet még az utcát is. Sa- lakfeltöltéssel, kátrányo­zással előzzük meg a sa­rat és a port — mondja az általános tanács. A nyári munkák por­ártalma megelőzésének többféle módja van. A legelső az ésszerű helyez­kedés. Lehetőleg mindig úgy közelítsenek a mun­kagéphez, úgy helyezked­jenek el mellette, hogy a légjárat ellenkező irány­ba terelje a port A má­sodik a védőkendő, ami­nek ritkán szőtt anyaga a levegőt átereszti, de a port visszatartja. A he­lyesen alkalmazott védő­kendő a porálarc védel­mével vetekszik. A har­madik a jól épített por­szemüveg, amely a szem­rés szélére simulva az ol­dalról jövő por ellen is megvédi a szemet. Végül tanulják meg az orrlég­zést, mert a befogott száj mindenféle porártalom megelőzésében egyaránt hasznos. Dr. Buga László HÉTFŐ: Tarhonyaleves, le­csó kolbásszal, sárgadinnye. KEDD: Zöldbableves, rakott krumpli, kovászos uborka. SZERDA: Gombaleves, lek­város derelye, görögdinnye. CSÜTÖRTÖK: Zöldségleves, sertésborda lecsósan, rizzsel, őszibarack. PÉNTEK: Halpaprikás ga­luskával, sárgadinnye. SZOMBAT: Almaleves, rab­lópecsenye zsírban sült bur­gonyával, kovászos uborka. VASÁRNAP: Húsleves, da- rálthússal töltött tekercs pet­rezselymes rizzsel, savanyú­ság, kakós lepény, gyümölcs. RECEPTEK HALPAPRIKAS: Hozzáva­lók: Egy jó nagy ponty, 3—4 fej vöröshagyma, só, piros- paprika, tojás, liszt a galus­kának. A vöröshagymát megtisztít­va szeletekre vágjuk, zsírban kissé megpároljuk, majd paprikát, sót teszünk bele és feleresztjük vízzel. Egyidejű­leg a halat megtisztítjuk, megmossuk és kétujjnyi sze­letekre vágjuk, belerakjuk a hagymás lébe úgy, hogy jól ellepje és fedő alatt főzzük, míg fel nem forr. Ha felforrt, levesszük a fedőt és a halat lassú tűznél tovább főzzük. Egy tojásból és kevés vízből liszttel galuskát készítünk, apró hosszú darabokra szag­gatjuk és forró sós vízben kifőzzünk. Mindkettőt mele­gen tálaljuk melegített tányé­rokra. RABLÓPECSENYE: Egyfor­ma 5—6 dekás marha-, vagy vesepecsenye, sertéshús, 1—2 dekás füstölt szalonnaszelete­ket és nyers krumpliszelete­ket váltakozva nyársra hú­zunk. A húst kissé ki kell verni és előre besózni, bor- sozni, fokhagymázni. A nyárs hurkapálcika legyen. Egy na­FALAK Az embert mindenütt falak veszik közül. Töb­bek között a saját ott­honában is. Már most egyáltalán nem lehet kö­zömbös, hogy milyenek ezek a falak? Van ugyan egy megváltoztathatatlan tulajdonságuk; rendkívül vékonyak, de ami az esztétikai értéküket ille­ti, ebbe már nekünk is lehet beleszólásunk. Az építőipar ugyan mindent elkövet annak érdeké­ben, hogy széles ez or­szágban mindenütt egy­forma falak köszöntsék a boldog lakástulajdo­nost, de ezúttal szeren­csére, az első festés úgy­is rövid életű. Ettől kezdve mindenki olyanra festheti lakása falait, amilyenre csak akarja. A festéssel azonban várjunk egy kicsit. A legfrissebb lakberendezé­si szaklapok szerint ugyanis kezd háttérbe szorulni a falfestés, s egyre nagyobb tért hó­dít ismét a régmúlt évek divatja: a tapétázás. A szépen tapétázott fal ki­emeli a berendezést, hangulatos, azonkívül tartós is. Kár, hogy ná­lunk egyelőre igen kö­rülményes a tapéta be­szerzése. Külföldön nagy a választék házilag is felragasztható, könnyen tisztítható tapétákból. Lehet kapni faburkolat benyomását keltő, már­ványhatású, egyszínű, mo­dern mintájú és rózsás, biedermeier csíkozású ta­pétát is. A tapétázás természe­tesen még ott sem ol­csó mulatság, ahol nagy a választék. Még a fes­tés sem az! De ha egy­szer már pénzt áldozunk rá, legalább kedvünk, örömünk teljen benne. Az fegyszínű fal változa- lanul divatos. Persze, ez nemcsak divat kérdése. Az új lakások kismére­tűek, elég sok bútor, gyobb edénybe zsírt teszünk. Amikor az forró, a nyárson levő húst belemártjuk, kevés lisztbe megforgatjuk és a for­ró zsírba egymás mellé rak­juk. Megpirítjuk minden ol­dalát. Ha ezzel végeztünk, a zsírba óvatosan fél pohár vi­zet öntünk és az edényt fe­dővel befedjük. Időnként megforgatjuk a húst és a vi­zet pótoljuk, ha már érezzük, hogy Ismét zsírjára sült. Ezt mindaddig végezzük, míg megpuhul a hús és a szalon­na megsül. Mellé külön zsír­ban sült krumplit tálalunk. Igen kiadós és nem drága étel. daralt hússal töl­tött TEKERCS: Egy kiló marhafelsálból vágjunk te­nyérnyi nagyságú, kisujjnyi vastag szeleteket. Egy kicsit kiverjük, besózzuk. Egy kilő sertéshúst ledarálunk, sóval, borssal ízesítjük, jól összeke­verjük. elosztjuk szeletekre, gömbölyűre formáljuk, mint a kolbászt, feltekerjük rá a sze­letet, összekötjük cérnával. Olyan levet készítünk, mint a paprikás húshoz. Belerakjuk a tekercseket és víz hozzá­adásával puhára pároljuk. Picit lesütjük, akkor kiszed­jük, levét felöntjük liszttel elkevert tejföUel, vagy vízzel. Ha egyet forrt, visszarakjuk a tekercseket és melegen tartjuk, de már nem fedjük le. Ne süssük tovább. Ujjnyi széles karikákra szelve tálal­lak. petrezselymes rizst adunk körítésnek. Szeletelés előtt szedjük le a cérnát. dísztárgy felhalmozódik bennük, s minél tarkább, mintásabb a fal, annál részt sötétre festeni. An­tik, vagy sötétre pácolt bútorokhoz nem illik az Dísztéglából rakott zűrzavarosabb összképet mutat a berendezés. Sokan már évek óta egyszínűre festetik, fe­hérre meszeltetik szobá­juk falát. Nos, ettől csak annyiban tér el a leg­újabb faldivat, hogy a pasztellszíneket sötét, mélytüzű pirosak, kékek, feketék, zöldek váltották fel, aszerint, hogy me­lyik felel meg jobban a lakásban uralkodó alap­színnek. Ha a helyiség túl sötét — kevés, vagy kicsi rajta az ablak —, akkor elég az egyik falat, esetleg a fülke, alkóv fal. Ugye hangulatos? egészen sötét tónusú fal. Viszont nagyon jól mu­tatnak előtte a modern, világos, vagy a mostaná­ban közkedvelt, fehérre lakkozott bútorok. Végül egy jótanács azoknak főleg, akik sa­ját házzal rendelkeznek. Nagyon szép és hangula­tos a dísztéglából rakott fal, beépített kerámia fa­liképpel. Az ilyen falat rendkívül mutatósán egé­szíti ki a faborítású mennyezet, fényezett, vi­lágos lécekből. Vadas Zsuzsa A növények öntözése EGYENETLEN a nyári csapadékelosztás, és úgy­szólván az ország minden részében szükség van ar­ra, hogy öntözéssel pó­toljuk a növények fejlő­déséhez szükséges ned­vességet. Mikor és hogyan ön­tözzünk? Mennyi a kony­hakerti növények, a gyü­mölcsfák és a szőlőluga­sok vízszükséglete? — Miért kell a fiatal fa­csemetéket és szőlőtőké­ket gyakrabban öntözni ? Az egy-kétéves telepí­tésű gyümölcsfák és sző­lők begyökeresedését se­gíti, ha a tenyészidő alatt rendszeresen biztosítjuk az öntözővizet. A termő gyümölcsösöket viszont a nyár derekán és a nyár második felében, a ter­més megóvása érdeké­ben öntözzük. Rendkívül fontos á nagy termést hozó fák öntözése az érést előző három—négy héttel. Ilyenkor a lom­bozat sok nedvességet párologtat el és a gyü­mölcs fejlődése ugyan­csak bőséges vízadagokat kíván. Helytelen a gyümölcs­fák gyakori locsolása kis- mennyiségű öntözővízzel. A naponkénti öntözés összetörni a földet, s a gyökérsejtek nem tudják félszívni a talajban le­vő táplálékot. A gyü­mölcsfákat termő kor­ban ne csak a törzs kö­rül kialakított félméte­res tányéron át öntözzük, hanem lehetőleg a koro­na teljes körzetében. A szőlő — különösen a lugasszőlő — meghá­lálja az öntözést. Ennek legegyszerűbb módja, ha a lugastőke közelében kis árkokat készítünk és abba annyi vizet öntünk hogy a talaj a szőlő talp­gyökeréig átnedvesedjen. A hideg kútvizet — nem szeretik a növények, a zöldséges kert és a vi­rágos kert növényei sem. Ezért a kertben, illetve a kút közelében készít­sünk cementgyűrűbői víz­tárolót, és legalább 21 óráig a tárolóban álló vízből locsoljunk. A lo­csolás legjobb időszaka reggel napfölkelte előtt és este napszámakor. Ahol mód van rá, a talaj öntözése helyett vé­gezzünk esőszerű perme­tező öntözést (kannával, vagy szórófejés esőztető berendezéssel), hogy a lombozat is átnedvesed­jék. Ne feledjük el, hogy az öntözés hatására a tápanyagok gyorsabban oldódnak és bizonyos mértékig kilúgozódnak a talajból. Aho>l tehát ön­tözünk. ott a tápanyag utánpótlásáról, a tenyész­idő alatt is gondoskod- kodnunk kell. (Ez tör­ténhet vízben oldott mű­trágyakeverékkel, pl. Fo- nikával, de a levélzetet óvjuk tőle, mert ártal­mára van.) Ne várjuk meg, amíg a fákon a zöldség- és vi­rágos növényeinken a lankadás jele mutatkozik, mért ilyenkor nehéz a bajon segíteni. A víztároló edényekbe a víz poshadásának meg­akadályozására tegyünk 200 literenként 20—25 de­kányi oltott meszet. Ahol vízvezetékből ön - tözhetünk, kíméljük a nö- vényeket a vízsugór üté­sétől és ha módunkban áll, használjunk körfor­gó szórófejet, amelynek segítségével károsodás nélkül öntözhetünk. D. J.

Next

/
Thumbnails
Contents