Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-07 / 184. szám
0. oldal 1970. augusztus 7, péntek Interpellál az olvasó Á közérdek Izsákon Lévai Ferenc izsáki (Kecskemét u. 6.) olvasónk a rövidesen nagyközségi rangra emelkedő Izsák fejlődésével kapcsolatban juttatott el néhány kérdést szerkesztőségünknek, kérve azokra az illetékesek válaszát. Kívánságának szívesen teszünk eleget, annál is inkább, mert interpellációi közérdeklődésre tarthatnak számot Izsákon. íme, Lévai Ferenc első észrevétele: „Nagy lendülettel hirdetik a község központi részének, modern, emeletes házakra való átépítését. Arra szeretnék választ kapni, hol itt a közérdek. Lebontunk ugyanis egy csomó lakható, rendes lakást és építünk a helyére emeletes házat csak azért, hogy modern legyen, nem tartva szem előtt, hogy óriási költségbe kényszerítjük a bontásra kerülő lakások tulajdonosait. A bontásra ítélt házak tulajdonosainak 80 százaléka lovat vagy tehenet tart, Melyikük fogja jószágait az emeletre felhajtani? A kijelölt területen levő harminc lakástulajdonos közül csak egy akad olyan, aki szívesen venné az átépítést ...” A válaszra illetékes községi vezetők közül Fodor Sándort, a községi tanács vb-titkárát találtuk hivatalában, aki a kérdés hallatán Izsák központjának rendezési térképét, s a szanálás első ütemében érdekeltekkel folytatott tárgyalás jegyzőkönyvét vette elő. — A lakásépítés negyedik ötéves tervét előkészítő tárgyalásaink során 1975-ig bezárólag mintegy száz— százötven OTP saját beru- házásos lakásépítésben állapodtunk meg a pénzintézet illetékeseivel — kezdte a választ Fodor elvtárs. — Az igény megvan a községben erre az építési formára. Máris jóval több a jelentkező, mint ahány lakást az első ütemben fel tudunk építeni. A Kecskeméti utca bal oldalán, a Jósika és a Bihari utca közötti szakaszon 28 lakás épül majd, a Kossuth utcában — a szabadság tér végén — pedig egy tömbben 20 lakást tervezünk. Ami a hely megválasztását illeti, talán a legokosabb szétnézni a területen, hiszen a látvány önmagáért beszél. szándékkal sem minősíthető a község központjához kapcsolódó, és magasszintű beépítésre megfelelő területnek. — Mi történik a község Széchenyitelep nevű részével, ahol tavasszal víz borítja a lakásokat (putrikat)? — veti fel következő kérdésként Lévai Ferenc. — Ez ' a terület, mint egészségre ártalmas település, felszámolásra van kijelölve. A szanálás tulajdonképpen folyamatban van, üteme azonban nagyon lassú. Az ott lakók egyelőre a megyei tanács által felajánlott nagyon kedve- ményes lakásépítéshez szűk séges minimális feltételeket sem tudjuk ígérni. — Emeletes házak helyett inkább járdákat kellene építeni, ezt diktálná a közérdek — hangzik a következő észrevétel. — Ezt a két dolgot nem lehet így szembe állítani egymással, hiszen mind a kettő rendkívül fontos. A járdák hossza nálunk mintegy 45 kilométer, ebből körülbelül 15—18 kilométer burkolt. A negyedik ötéves terv végére a járdák 90 százalékát kiépítjük. Ez a mellékutcákban legalább az egyik oldal kiépítését jelenti. Ennek gyakorlati végrehajtását jelentősen befolyásolja majd a gazdálkodó szervek hozzájárulása, illetve a lakosság részéről szervezhető társadalmi munka. — Üt, vízmű, és csatornahálózat építésével, fejlesztésével kapcsolatos Lévai Ferenc további három kérdése. Mit tudhatunk meg ezekről? — Belterületi úthálózatunk 26 kilométernyi. Ebből 7 kilométeres szakasz a szilárd burkolatú. A továbbfejlesztés nem kis erőfeszítést igényel, hiszen egy kilométer építési költsége mintegy másfél millió. Tanácsunk évente 1,2 millió forintos fejlesztési alappal rendelkezik. S hadd tegyem hozzá, hogy a következő tervidőszakban megépítendő vízmű egymagában 8 millió forintba kerül majd. Emellett, a vízműépítéssel szinte egyidejűleg szükséges a csapadék, illetve szennyvízhálózat kiépítése is, amihez további 8 millió forint szükséges... Az igények és a lehetőségek egybehangolása tehát meglehetősen nehéz. Figyelemre méltó törekvésként megemlítem, hogy a negyedik ötéves tervidőszakban egy központi orvosi rendelő- és várószoba megépítésével is számolunk, mintegy 4 millió forint beruházási összeggel. Ennek jelentőségét az adja meg, hogy egy helyre összpontosításukkal a felszabaduló orvosi rendelők és szolgálati lakások — a lakosság igényeinek megfelelően — óvoda, bölcsődei célokra hasznosíthatók, a jelenlegi egészségházat viszont öregek napközijévé lehetne alakítani. Hangsúlyozni szeretném, hogy az említett elgondolásokból csakis úgy válhat valóság, ha a község gazdálkodó egységei, minden szerv és a lakosság is anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogatást nyújt. — Lévai Ferenc kifogásolja a vásártér külső sarkán levő áldatlan állapotot. Itt ugyanis nyáron is sáros a‘ földút. Mit lehetne tenni ez ellen? — Ha az úgynevezett Sári útra gondol Lévai Ferenc, úgy csakugyan jogos az észrevétel. Még augusztusban megkeressük a módját, hogy — termelőszövetkezetekből és az állami gazdaságokból fuvart kérve — homokolással járhatóvá tegyék az útszakaszt — válaszolta befejezésül Fodor | Sándor vb-titkár. P. I. Virít a naprózsa Kibontotta virágát a soltj országút mentén húzódó, évszázadok óta háborítatlan „homokhegység” egyik ritka virága: a naprózsa. Egész Közép-Euró- pában már csak itt található tömegesen ez a se fűre, se fára nem hasonlító növény. Most különösen jól érzi magát, s a déli órákban bontja ká sárga virágát. Sokszor találkozom velük. Kedvesek, bohókások. Lompos, selyemszőrű farkukkal sok mindenre képesek. Ha kell röpülnek, kormányoznak, támaszkodnak, meg a jó ég tudja mennyi hasznát veszik. Ennek köszönhetik, hogy erdei bohócaimnak tartom őket. Persze csak tisztességes távolságról lehet a kis fehérmellényes, vörös frakkos mókusokban gyönyörködni. Még filmkockára is csak akkor tudtam venni az egyiket a sok közül, mikor egy nagy száraz fűzre szorítottam. Akkor is csak „röptében”. Kép és szöveg: Kovács Gábor B elenézek a kelő nap vöröslő Reggel v&M . Gemenci képeslapok orcába, de még maradok. A magaslesről sokat lehet még ilyenkor látni. A négyzetalakú vadföld egyik sarkában van. Már a fák között is a világosság kezd úrrá lenni. Aranyos sugárkák tapogatják végig a lombok között a bokrok alját. A gerlék kurrogva köszöntik a mai napot is. A magasles alatt egy feketerigó bogarász. Elnézem ezt a fekete legényt narancssárga csőrével, csillogó okos szemével, pipaszár lábával, s eszembe jut, milyen pletykásai ők az erdőnek. A múltkorában is elkiabáltak egy jó őzcserkészetem. Riasztottak, s az őzek értik ám beszédüket. Szóval leskelődők, rosszindulatúak, aká csak a tarka tollú szajkók. A vadföld párája már szakadozik. A túlsó sarokban nyugodtan legelészik néhány szarvas. Tehenek. Távcsövön nézem őket jóleső érzéssel. Erősek borjaikkal együtt. Egy koronás legény is köztük van. Nocsak, háztűznéző a lakodalom előtt. Mert bizony nemsokára az lesz szárvaséknál. S erre a lakodalomra néhány zöldkalapos is hivatalos lesz. Lesőbe és lövésre, már akit mi illet. Én egyelőre fotópuskám sütöm el. így is lehet vadászni. Vén korhadó nyárfát kerülök meg. Nini, itt is egy régi ismerős. Egy legmi- nibb „agancsár”: a szarvasbogár. Jó pár hét óta ezen a környéken tanyázik. Már múltkor is le akartam fényképezni, de mire a masinával visszaérkeztem, sehol nem találtam. Most viszont itt nyalogatja előttem a kéregre ült hűs harmatot. Hát tessék, bemutatom öt is. Egy roppanás lopakodik most itt a tisztás szélén. Ha nem lenne olyan sűrű a bokrok sátra, máris tudnánk, hogy mi okozta. Kitty kérdően néz rám, mit csináljon. Szemmel jelzek csak: maradunk. Várunk. Halk zörgés. Meg-megáll. Néha szinte azt hiszem, csak egy feketerigó kaparászott. De a zörgés megindult megint. Semleges szél lengedez, tehát Kitty jelzésére sem támasz- kodhatom. Szóval várunk tovább, majd meglátjuk, mi lesz. Odébb egy egérke fut el a száraz levelek között. A tisztás rpég üres. De mégsem. Máris kilépett egy őzsuta. Hát igen, ilyen csendben megkerült félívben. Most szépen féloldalt áll. Mint egy divatbemutatón a mane- ken. Hiába a nő az nő, még őzéknél is. De biztos, hogy nem nekem akart tetszelegni... Rendezetlen, cikcak- kos része ez a központhoz kapcsolódó Kecskeméti utcának, egy-kettő kivételével korszerűtlen, szalmatetős házacskákkal, utcai frontra épített melléképületekkel. A május 29-én felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint pedig valamennyi érintett egybehangzóan egyetért, vagy tudomásul veszi a kisajátítást, s közülük az első szakaszban épülő lakásokra máris öten tartanak igényt. Lévai Ferenc a kisajátítás következő ütemében maga is érdekelt. Egyéni gondját átérezzük. hiszen nem olyan régen vásárolta meg a portát, ahol lakik. (És ahová engedély nélkül, községképet csúfító vályogfalat húzott az utcai fronton kialakított nyitott színen. Szerk.) Észrevételének javaslati részét, megítélésem szerint aligha gondolta meg alaposan az interpelláló, hiszen a Kecskeméti út torkolata mentén lapály húzódik, mely családi házak céljára alkalmas, de a legjobb Tej - két országnak Nemrégiben a Bácsbokodi Vajüzemet Baranya megyétől a Csongrád megyei Tejipari Vállalathoz csatolták. Braxmair Bélától, az üzem vezetőjétől az iránt érdeklődtünk: mi a jelentősége, előnye ennek a szervezeti változásnak? — Az üzem feladatai lényegében nem változtak. Az átcsatolás egyik indoka, alapja az volt, hogy üzemünk kisegítse a nagy teljesítményű, napi 100—120 ezer liter kapacitású Szegedi Tejüzemet. Szegeden kívül az üzem „besegít” a főváros tejellátásába; jelentős mennyiségű tejterméket állít elő, sőt újabban Jugoszláviába | is 30 ezer liter tejet szállítanak naponta, speciális gépkocsikban. Jövőre jubilál Bácsbokod e jelentős ipari létesítménye. A termelés ugyanis 1951-ben vette itt kezdetét. Az akkori teljesítményt azóta kishíján sikerült megnégyszerezni, és ma napjában 90 ezer liter tejet vesznek át, illetve dolgoznak fel. Mint az üzemvezető eL mondja, a jelenlegi teljesítőképességnek ez már igencsak a felső határán jár. Épp ezért nagyon indokolt lenne a mielőbbi üzemfejlesztés, bővítés. A bajai és a kiskunhalasi járás 48 termelőszövetkezetéből, két állami gazdaságából, s rajtuk kívül a háztáji és egyéni termelőktől érkezik tej a bokodi üzembe. Az átvett mennyiség kétharmada tej, a többi tejszín. Trappista sajt, túró és tejföl, vaj — főként exportra —, továbbá mintegy 10 ezer liter úgynevezett városi tej készül itt napról napra a fogyasztók számára. Egyébként Felsőszentivánon pincéket is bérelnek a sajtérlelés céljára. — Szóljon pár szót az üzem munkásairól, illetve a pénzügyi eredményekről. — Állandó jelleggel száz — száztízen dolgoznak nálunk, csaknem háromnegyed részben nők. Ebben az évben 100 millió forint termelési költséggel számolunk. Tavaly 3 és fél millió forint volt a nyereség. Most több mint egymilliós költséggel szociális létesítmények — öltöző, fürdő, ebédlő — tető alá hozásán fáradozunk. Az üzemvezetőt e pillanatban elszólítják: megérkeztek a jugoszláv kocsik. A vámőrség is itt van, hogy a szállítmány az előírásoknak megfelelően indulhasson útnak. Telnek a tartályok. A „déli szomszédok” holnap már Bács megyei tejet reggelizhetnek ... J. T.
