Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-05 / 182. szám

1970. augusztus 5. szerda'

R oldal l

A kultúra

idegenforgalmi vonzása

Az idegenforgalom növelésének számos formáját igyekeznek kialakítani világszerte, hiszen az utazás korunk világjelensége. A turisták szabad idejének kitöltését sokféle módon próbálják megoldani. Kiskőrösön úgy vélik; elsősorban kulturális programot kell adni. Erről az elképzelésről érdeklődöm dr. Büki Tibortól, a járási tanács vb-elnökhelyettesétőL

— Kiskőrös idegenforgalmi nevezetesség — válaszolja —, és ezt elsősorban a Petőfi-szülőháznak köszönheti. A szülőház önmagában azonban csak alig félórás időtöltést kínál, egyéb nevezetességekkel pedig — pincéinket kivéve — nem igen büszkélkedhetünk. Sokan meggondolják tehát, hogy egyéb látnivaló híján útba ejtsék-e községünket, s ezért az IBUSZ sem fejt ki komolyabb propagandát Kiskőrös érdekében. Mindezek alapján a vb szükségesnek tartja a magyar és külföldi látogatók kiskőrösi programlehetőségeinek gazdagítását.

— Ezt kifejezetten kulturális szolgáltatásokkal akarják megoldani?

—• Elsősorban. Hosszú távú elképzeléseinkből már részeredmények megvalósultak. A Petőfi-ház mögötti új Petőfi irodalmi múzeum reprezentatív kiállítása szervesen kapcsolódik a szülőházban látottakhoz. Augusztus 9-én megnyitjuk a Tabdi határában levő „Dankó-villa” állandó jellegű emlékkiállítását. Ez minden bizonnyal érdeklődésre tarthat számot, és csak néhány perces utat jelent gépkocsival Kiskőröstől. Ez a három nevezetesség bizonyára tovább emeli a Petőfi-ház mintegy 30 ezres évi látogatottságát.

— Es a távlati tervek?

— Elsősorban a képtár, illetőleg egy kisgaléria alapjait teremtettük meg. Megyénkben tudomásom szerint ilyen jellegű kiállítás még nem található. Ezért felettes szerveink egyetértése találkozott a Képzőművészeti Alap támogatásával. Megállapodásunk szerint évente több újonnan vásárolt képet kapunk az Alaptól, hogy a jelenkori magyar festészeti és grafikai gyűjteményünk zöme a helyiség elkészülésére együtt legyen. Az első szállítmányt már át is vettük 102 ezer forint értékben — természetesen könyv j óváír ássaL

— Es hol tárolják az anyagot?

— A képeket a járási tanács hivatali helyiségeinek falán, a kisplasztikái anyagot meg természetesen elzárva óvjuk. Hiszen az Alaptól szerzett képek mellé még saját vásárlásaink és a megyei tanácstól kapott képanyag is társul, hogy az 1973-as Petőfi jubileumi év kezdetére számottevő gyűjteményünk legyen.

— A kisgaléria helye?

— I” része a Petőfi-ház

körül egy időben fellángolt vitának. A házat övező épületek földszintjén

ugyanis állandó kiállítási részt akarunk kialakítani. Az ottani termekben a galéria mellett egy állandó közúti kiállítást — szintén unikum, lesz a maga nemében —, néprajzi és homokhasznosítási kiállításokat szeretnénk megrendezni. Esetleg, ha még marad szabad területünk, egy gyermekképzőművészeti kiállítást, illetve járásunk iskoláinak díszítőművészeti törekvéseire támaszkodva

ilyen jellegű termet is nyitnánk.

— Így valóban gazcbzg kulturális látnivalók várják majd a látogatókat...

— Na persze nem hordunk „kulturális szemellenzőt”. Mindezek mellett ott a termálvizes strandfürdő, a Szarvas étterem és bár, a hangulatos Kurta kocsma és nem utolsósorban a pincékben a jó kiskőrösi borok. Mindezek együtt — úgy vélem — megérnek egy egész napos kiskőrösi kirándulást. Ez a célunk.

Valóban. Az idegenforgalom ilyen jellegű fejlesztése, ahol a cél nem kizárólag a turisták zsebének megcsapolása, hanem sokkal inkább az önmagunkról való ismeretek kulturált átadása; nemes és dicséretes törekvés, melyet néhány más községünk, városunk is bízvást követhet.

Pavlovits Miklós

A társadalom gondoskodik az egyedülálló idős emberekről t

Fejlődik a napközi és házi gondozói

A szociális gondoskodás széles fogalomkörében nagyon fontos helyen áll a magukra maradott, beteg, munkaképtelenné vált idős emberekről való társadalmi törődés. A megyei tanács, s iránymutatásai nyomán a helyi tanácsok — számos érdekelt szervvel, s nem utolsósorban a termelőszö- vekezetekkel összefogva — a jelen tervidőszakban sokat tettek e nemes cél szolgálatában.

Elegendő megemlíteni, hogy az utóbbi öt év alatt Bácsborsodon 50, Baján 60, Tasson 25 hellyel bővült, Kecskeméten pedig még ez évben 25 hellyel bővül az öregek szociális otthona. Ily módon az év végéig 1323-ra emelkedik a megye szociális otthonainak ágyszáma. Ugyanakkor ma már

Műkedvelő művéssek és együttesek

Á Vasas Szakszervezet felmérése szerint átalakulóban van a műkedvelő művészeti csoportok tevékenysége. Az együttesek közül gyors ütemben bővül a korszerűt nyújtó szakcsoportoknak, különösen a fotó- és filmoperatőr-együt- teseknek a tábora.

A nagymúltú énekkarok egy része kiöregedőben van, s bár az utánpótlás nem teljes, mégis örvendetes, hogy a fiatalok újonnan alakuló együttesei az eddiginél is többet igyekeznek nyújtani. A munkászenekarok műsorából lassan kiszorul a szimfönikus muzsika, s bár továbbra is a

fúvós zenekarok vannak többségben, a fiatalok kívánságának helytadva az utóbbi időben sorra alakulnak az üzemi tánczenekarok. A művészeti csoportok közül a táncegyüttesek a legstabilabbak, 22 működik, valamennyi ismertté tette a nevét, sőt közülük hat külföldön is versenyképes. Pezsgő az élet a képzőmű f'vész körökben. A sok évtizedes gyakorlattól eltérően az amatőr képzőművészetet ma már nemcsak a festészet jelenti. A linómetszők, a lemezdamborítók, a textilfestők és a kisplasztikát kedvelők egyaránt nagy számban keresik fel a szakköröket.

— nagyobbrészt a mostani tervidőszakban létesült — 25 napközi otthon működik a megyében. Hétszázötven idős embernek nyújt nappali kényelmes időtöltést, s az anyagi segítséget is jelentő ellátást. Itt érdemel említést a kétéves múltra visszatekintő új gondozási forma, a házi gondozás is, melynek jóvoltából egy városban és három községben tevékenykedik gondozónő.

A nem lebecsülendő

eredmények mellett is köztudott, hogy számos magára maradott idős ember vár szociális otthoni elhelyezésre; hogy megvan a jogos igény az öregek napközi otthoni hálózata bővítésére éppúgy, mint a szociális otthoni elhelyezést nem kérő, de segítségre szoruló öregek gondozására.

Ezekből a tényekből (hozzá véve a népesség kor- összetételének vizsgálatát, mely az öregek számának emelkedésére utal, tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni) indult ki a megyei tanács végrehajtó bizottsága, amikor a közelmúltban a negyedik ötéves terv irányelveit tárgyalta.

A szociális gondoskodás-- sál összefüggő feladatok között ezért vette számításba például a szociális otthonok mintegy 200—250 újabb hellyel való bővítését, ami az elaggottak szempontjá-> ból rendkívül fontos. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a fejlesztést sza-j kosítani kívánják, külöa otthonokba kerülnek az elmegyengék.

Néhány helyen bevezetett házi gondozói rendszer beváltotta a hozzá fűzött re-; ményeket Nem véletlen tehát a törekvés, mely 1975-ig — elsősorban városokban és nagyközségekben — 58 ilyen gondozói körzet létrehozását célozza olyan időskorúak részére, akik nem igénylik az intézeti el-j helyezést, mivel gondozó-; suk lakásukon történhet.

Végezetül a rászól rulók és hozzátartozóik kö-i rében egyaránt népszerű napközi otthoni hálózat to-i vábbfejlesztése ugyancsak fontos helyet kapott a kö-j vetkező ötévi feladatok irányelvei között. Ezek sze-j rint a jelenlegi 25 mellé to-j vábbi 22 napközi otthoni létrehozására kerül sor at megyében. E. I.

(82) Kloss szerette volna letépni német főhadnagyi egyenruháját, odaállni testvérei elé, s elmondani mindazt, amit érzett. De tudta, hogy a háborúnak még nincs vége, az érzelmeken úrrá kell lennie.

■— a következőt — szólt ki az orvos, majd amikos észrevette Klosst, hozzá fordult:

— Bite, bite, herr Offizier — szólt, s maga előtt tessékelte be a rendelőbe Klosst. A háta mögött pedig széttárta a karját a várakozók felé, mintha csak ezt mondaná:

— Szívem szerint én is kirúgnám, de mit lehet itt tenni? ,

— Kirángatnám én mind a harminckét fogát, ezekkel a ujjakkal ni — mondta az egyik férfi, amikor becsukódott az ajtó az orvos mögött A többiek egyetértőén hallgattak.

Néhány üveg ital után kiderült, hogy a fő programként hirdetett pókerezés csak ürügy volt mindannyiuk számára, az Iréna Kobas szalonjában való megjelenésre. Mert Iréna asszony, mélyen, de nem ízléstelenül dekoltált kisestélyiben úgy forgolódott a német tisztek között, hogy valamennyiben felébresztette a vágyat az asszonyi ölelésre.

Geibel már jó ideje csak Irénát figyelte. Maga sem tudta, hogyan alakult így kettőjük kapcsolata, de szerette ezt az asszonyt. Mint nőt, mint embert, mint barátot egyszerre. S az utóbbi hetekben már azt is megtette Iréna kedvéért, hogy néhány igazán jelentéktelen dolgokért lefogott lengyelt futni hagyott. Természetesen mindennek ára van. És mindenkinek — mosolygott titokzatosan Geibel.

Iréna kipirult már a konyaktól, s miután új lemezt tett fel a gramofonra, Geibelhez lépett:

_ Üres a pohara, kedves? — figyelmeztette az

O

bersturmbannführer^ = Azonnal helyrehozom ezt a

hibát —• szólt, miközben átsietett a kis bárszekrényhez egy üveg konyakért Geibel ismét megállapította; annak ellenére csodálatos nő, hogy bizonyára közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz.

Iréna töltöttt mindkettőjüknek, összekoccintották a poharakat, s az asszony pajkosan kérdezte;

— Nincs kedve egy csendesebb zugban meghúzódni? — s fitymálva intett a már részeg társaságra.

Geibel karonfogta az asszonyt, s átsétáltak egy csendes kis szobába. Az Obersturmbannführer azonnal észrevette a kis sarokasztal új díszét; a csodálatos fafaragással díszített állóórát. Odalépett, meghúzta a kis díszzsinórt, és a szerkezet kedves kis dallamot csengett el.

— Irigylem az ízlését.

— Családi emlék, csak most szedtem elő — válaszolt az asszony.

— Eszerint családjának is kitűnő ízlése volt. Megen- gédi, hogy rögtön meg is kérjem; ha ehhez hasonló kis csodát lát valahol eladót, gondoljon rám.

Geibel ravasz róka volt. Tudta, hogy kérését parancsnak veszi az asszony, noha biztosan meg is kéri az árát. Igaz is, jutott eszébe, Iréna valamit meg akar beszélni vele. Az asszonyhoz fordult tehát:

— Szóval a mi kis üzletünkre visszatérve.;:

— Mennyiért? — vágott szavába az asszony, de arcáról nem hervadt le a mosoly.

— Nem számoltam még. De érdeklődtem, s nagyon gazdag emberek...

— Voltak, uram. A háború tönkretette a legnagyobb gazdagságokat is_— szólt közbe az asszony.

— Maga tudja" pontosan az árát az efféle szolgálatoknak — mondta Geibel. — Végtére is a férfi társadalmi helyzete megér... — mondjuk kereken tízezer zlotyit és kétszáz dollárt.

— Ha férfiak tárgyalnának most egymással — nevetett Kobasné —, az a szerencsétlen tíz zlotyit sem kapna az életéért. Amit ön kér, az természetesen megfizethetetlen egy ártatlan ember életéért.

— Dajkamese — mondta Geibel —, hogy ártatlan emberek hozzánk bekerülnek. Aki ártatlan, azt nem fogják el a szlovák—magyar határon.

— Rokonait ment látogatni a szerencsétlen.

— Magának még ezt is elhiszem — mondta Geibel, mert szórakoztatta ez az alku.

(Folytatjuk)

Az ősember levele a televízió nézőihez

JVTem, nem én vagyok a Sámuel, öt már megtalálj

ták. Az én nevem talán nem is fontos, majd ha megtalálnak, nevet is kapok. Mert egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy a két derék utódom, Rockenbauer, Pal tv-szerkesztő és dr. Gábori Miklós kandidátus által indított akció sikerrel fog járni. E mozgalom célja néni, kevesebb, mint megkeresni engem. Ez a címe a tv- műsornak is: „Keressünk ősembert!”

Távol áll tőlem, hogy reklámot csináljak magamá nak, hisz az ókori Lukréciusztól Darwinig a tudósok hosszú sora foglalkozott létezésemmel, csontleleteimmek Azért' írok, hogy késő utódaimnak megkönnyítsem (t kutatás munkáját, s ha a tv-filmen felbuzdulva valaki elindulna csekélyke valutájával Cromagnonba, vagy Neandervölgybe, akkor lebeszélem róla. Mert ott már egyszer megtaláltak engem. Általában ne keressenek se külföldön, se széles e hazában a barlangok mélyén. Azo-i kát már alaposan felkutatták; szerintem nincs már barlang az országban, ahol reám, vagy a nyomomra buk-j kanhatnának a televízió kíváncsi nézői.

De azért járjunk el módszeresen, mint ahogy ezt máz sik kedvenc unokám, Darwin mondotta volt. Először is — én, az ősember nem bújkálok a huszadik század emberei elöl. Egyszerűen az a helyzet, hogy elporlad- tam, csontjaimat megőrölte az idő, ami megmaradt, azé, meg a vadállatok hurcolták szét. Így hát a késői kor-j szaknak nem sok öröme telik belőlem.

A

m nem kell elkeseredni. Ha engem nem is taZ Iáinak meg — talán meglelik a nyomaimat valamelyik vízmosásban, téglafejtőben, dombhajlatbanj mély út, vagy folyó partján.

Ott keressetek kedves feleim, ahol a partfalban vé- kony faszénrétegre bukkantok, mert ott raktam -tüzet valamikor sok tízezer évvel ezelőtt, és bizony én is fez ledékeny voltam, vagy stresses időszak homályosította el amúgy sem virágos kedélyemet, és bizony ott felejtettem pattintott szerszámomat a tűz mellett. Az is le-í hét, hogy a szőrös orrszarvú csontmaradványait találjátok meg a faszénrétegben. Nézzetek jól körül, mert ahogy ottfelejtitek bicskátokat néhanapján a konzervdobozok mellett, velem is megeshetett ilyesmi. Hát ki gondol a pattintott köszerszámra (bármilyen sokat is vesződtem vele), mikor észreveszi, hogy egy ősmammut irigyelte meg a vacsoráját.

Bizonyára tudjátok, hogy én, az ősember is — vagy ahogy a ti korotokban a tudósok neveznek: pálaeanthro- pus — kedveltem a központi fűtést, vagy a távfűtést, és előszeretettel fogyasztottam ebédemet, vacsorámat a meleg hőforrások környékén. Ezt csak azért írom meg) hogy az ilyen helyeket is nézzétek meg tüzetesen, hátha akad ott még egy késként használt kő, vagy ha szerencsétek van, a kemény ínba, csontba beletört zápfog — mármint az én boldogult zápfogam.

N

ézzétek meg a tv-filmet, és annak útmutatásai alapján keressetek engem. Előreláthatólag au-^ gusztus elején találkozunk a tv képernyőjén.

Pálaeanthropus Jenő nyugalmazott ősember szavait lejegyezte: Sényi Imre