Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-23 / 197. szám
1970- augusztus 23, vasárnap 9. oldal Kodály-szeminárium Egy résztvevő megyénkből: Szalma Sándorné Nem illik rá a „vendégünk” kifejezés, hiszen Kecskeméten éppúgy otthon van, mint szőkébb hazájában: Baján és a megye egész területén. Szalma Sándorul ugyanis, Bács- Kiskun megye általános iskoláinak ének-szakfelügyelője, így gondjai, megjegyzései sem csupán személyes jellegűek: minden gondolata akörül forog, hogyan lehetne jobbá, hatékonyabbá tenni a megye egész területén a zenei nevelést. Beszélgetés közben leteszi elém az ének-zene- szakosok hároméves továbbképzési tervét; a képekkel illusztrált, ízléses füzet a továbbképzés elvi alapjait és céljait éppúgy tartalmazza, mint a foglalkozások tematikáját és „menetrendjét”. — Egy ekkora megye énektanítását áttekinteni és irányítani nehéz és felelősségteljes munka lehet. Hogyan valósul meg ez a gyakorlatban? — Két év óta vagyok szakfelügyelő, ezalatt 110 iskolában 140 nevelő 291 óráját látogattam meg. Tapasztalatom szerint sok jó szándékú, lelkes ember dolgozik a mi területünkön, de foglalkozni kell velük, buzdítani, hogy el ne szürküljenek. Ezt tartom elsődleges feladatomnak. Továbbképzésünk első programja a Kodály-szeminá- rium, melyen a megyéből tíz úgynevezett „bázis-nevelő” vett részt a továbbképzési kabinet ösztöndíjával. Ezek a saját körükben adják majd tovább az itt tanultakat. — Mi a véleménye a szeminárium magyar hallgatóinak felkészültségéről, érdeklődéséről? — Valamennyien lelkes, gyakorló pedagógusok, többségükben tanárképző főiskolai végzettséggel. A zenei írás-olvasás eleinte nehézkesen ment, hiszen ezt évek óta nem volt alkalmuk módszeresen gyakorolni. A főiskolán egészen más anyagot végeztek, mint amivel itt szemben találták magukat. Szerin- t«i mindenfajta továbbképzésen a meglevő alapokból lehet és kell kiindulni. Sokat jelentettek viszont mindnyájunknak a zeneközpontú, „muzsikáló” szolfézsórák. Nekünk éppúgy szükségünk van élményekre, mint a tanítványainknak. — Es milyen élményeket kaptak a szemináriumon? — Nagyon sokat. Ez az a mód, ahogyan valóban lehet tanulni. A sok kitűnő szakemberrel való találkozás, a gyakorlati tanításokat követő óraelemzések, a beszélgetések, a hangversenyek, a felmerült zenei és pedagógiai problémák megvitatása azt hiszem, hosszú időre biztosítékot jelentenek az elszürkülés, a rutinszerű munka ellen. Mindennek az eredménye és a haszna a gyakorlat számára majd később fog kikristályosodni. Nekem személy szerint nagy örömet okozott régi ismerősömmel, az emberként és muzsikusként egyaránt nagyszerű Katanics Máriával való találkozás, meg is beszéltük, hogy előadóként bekapcsolódik továbbképzési programunkba. És nagyon tetszett az „Énekeljünk együtt’ című film is. — Milyen észrevételei, megjegyzései lennének egy jövőben megrendezendő újabb Kodály-szeminárium számára? — Ügy vélem, hosszú egy kicsit ez, a csaknem öt hét. A vége felé meglehetősen kifáradunk, amellett családunkkal szemben is vannak kötelességeink. Ami a tartalmi részt illeti, növelni lehetne a módszertani foglalkozásokat, esetleg a szolfézsórák számának rovására, sőt be lehetne vezetni a kivezetés tanítását is, hiszen nálunk valamennyi énektanárnak kórust is kell vezetnie. És az órákon minél több legyen a zene! K. T. Palackposta A Bad Hersfeldben lakó 14 éves Dieter Handtket kellemes meglepetés érte csütörtökön. Levelet kapott Athénból, amelyben arról értesítették, hogy a borospalack, amelyet négy évvel ezelőtt engedett bele a Rajna vizébe, megérkezett Kréta szigetére. A palackban ott volt a fiú neve és címe. Elmélet és gyakorlat A Tudományos Minősítő Bizottság önt — dr. Szántó Györgyöt — „Biofunkcionális on- dontoprotetikai experimentális vizsgálatok („Normális élettani működés közbeni kísérleti vizsgálatok a fogpótlás területén.) című értekezése alapján az orvostudományok kandidátusává nyilvánította — olvasom az értesítést, amely nemcsak Szántó doktor pályafutásának, hanem a Bács-Kiskun megyei Kórház tudományos életének is újabb állomása. Mint ismeretes, a megyei kórházban élénk tudományos kutató munka folyik, Két évtized Egy tapasztalt, sok éven át tevékenykedő pártmunkást kerestem, olyat, aki ma is ugyanazon a poszton tesz eleget megbízatásának ahol valamikor elkezdte a munkát Ilyen ember Varga Antal, a kiskunmajsai községi pártbizottság titkára. 1951. január elseje óta tölti be tisztségét, a falu szülötte, sokan csak egyszerűen Tóni bácsinak szólítják. — Mindenkit ismerek, legtöbbnek gondját, baját és örömét is. Ha most anyolvasták a személyi adataimat és megkérdezték a jelenlevőket, hogy Varga Antalt elfogadják-e tagjelöltnek. Kilencven kéz emelkedett a magasba. Ez volt életem egyik legnagyobb pillanata, ettől kezdve tudom, hogy melyik úton kell járnom. A másik nagy élményem a közelmúltban lezajlott közigazgatási átszervezéshez kapcsolódik. Az utolsó járási pártbizottsági ülésen szót kértem és a testület nevében is elmondtam: sozemben, ahányan felkerestek már panaszaikkal, ki- sebb-nagyobb problémáik (97) Kloss előbbre húzta pisztolytáskáját. Előfordulhat, hogy szükség lesz rá — gondolta. Nem sokat tévedett, mert Lajac azonnal Brunnerhez fordult: — Beszélnem kell magával, azonnal. — Nyugodj meg Wolf, és ne fontoskodj. Először iszol velünk, aztán megint iszol, s végül beszélhetsz. A te szenzációd ráér holnapig. — Nagyon kérem — kezdte megint Lajac, de Kloss kezébe nyomott egy konyakkal teli poharat: — Természetesen ráér az a beszélgetés. Előbb inni kell. — Segítenetek kell, fiúk — mondta Brunner, s egy fotelbe dobta magát. — Holnap olyan beszélgetés vár rám, amit még az ellenségemnek sem kívánok. Brunner töltött, s némán ittak. Két. három pohár is kiürült már, amikor Kloss hangoskodva szólt a csempészhez; — Ó, kedves Lajac úr, ez nem becsületes dolog, hogy ön nem iszik velünk. — Igazad van Kloss. Ez a Wolf egy józan marha. — majd Wolf hoz fordult. Egy decinyi konyakot tartott az orra alá, s elkiáltotta magát: — Irinka, zenét, hogy tudjon inni a barátunk! — Kloss — fordult most Hanshoz —, te meg telefonálhatnál a sofőrömnek... de nem is kell. majd én szólok neki, hogy ide jöjjön értem. — Mennem kell — ugrott fel Wolf, amint Brunner elhagyta a szobát, hogy telefonáljon. — Sehova nem mész, hanem iszol, te disznó — mondta Kloss tettetett részegséggel, s az ellenkező Lajacba töltötte a konyakot. — Itasd, csak, Kloss — biztatta a visszatérő Brunner, és gyorsan ő is két pohár vodkát töltött a Kloss karjaiban vergődő Wolf szájába. — Brunner úr, én igazán beszélni akarok... — Igyál, ha mondom — röhögött Brunner, és újra töltött. nyi egyforintos lenne a ke- nem 5011311 csalódtak ben- kat dolgoztunk együtt. Ta nem- pasztalatainkat továbbra is Legnagyobb élménye fe- hasznosítjuk az új közigazr ________ lói faggatom, ő azt mond- gatási egységben, ez a dolk al, bizony, nem bírnám ja, Hogy kettő is van. gok rendje. Hogy miért volt tartani. Hogy tudtam-e _ Több mint húsz év- élmény ez a felszólalás? mindenkinek segíteni ? Igye- vei ezelőtt meghívót kap- Azért, mert el tudtam keztem és hiszem, hogy tam párttaggyűlésre. Fel- mondani, pedig belül valami szorongatta a szívemet. Érti ugye? Mégis csak húsz Kloss lehajolt, s egyetlen mozdulattal kitépte a falból a telefonvezetéket. — Geibel úrhoz kell mennem — könyörgött Lajac. — Kérem, herr Brunner, kísérjen ki. Ugyanis ez a Kloss... — Mi az, hogy ez a Kloss? — fordult oda Hans, s a konyakos üveg nyakát nyomta Lajac szájába. Az kétségbeesetten kapálódzott, s kiütötte az üveget Kloss kezéből. — O.;: — befejeznie már nem volt ideje, mert Kloss egy pillanatra vádlóan nézett a konyakkal leöntött ruhájára, aztán egyetlen ökölcsapással elnémította Wolfot. — Ez a disznó leöntötte az egyenruhámat. Még a német egyenruhát sem tisztelik, ha isznak egy kortyot. De Brunner már nem figyelt rá. Részegen, szinte üveges szemekkel bámult a semmibe. Kezében megbillent a pohár, s a vodka végigömlött a nadrágján. Iréna most lépett a szobába, s dermedten állt meg: — Mit tett velük, főhadnagy úr? _ kérdezte rémült hangon Klosstól. Hans gyors elhatározással lengyelül válaszolt az asszonynak: __ — Három házzal odébb van egy mángorlóműhely. Háromszor kopogjon az ablakon. Rögtön menjen oda és adja át ezt az iratcsomagot. És még ezt is — mondta, és gyorsan egy noteszlapra írta a következőket: Mindent áttenni a hölgy lakására. Ö elkísér titeket, és várjátok itt meg a sofőrt. A lakásban található civilt likvidálni kell. Q Wolf, az áruló. Aláírás csak egy J betű volt, s átadta Irénának. — Ne kérdezzen most semmit — mondta gyorsan az asszonynak. — Odasiet a mángorlóműhelybe. Az udvar felől menjen, és ne ijedjen meg, ha ott fegyveres civilekkel találkozik. Majd csaknem úgy lökte ki a lakásból az asszonyt, akinek az arcán látta, hogy mindent megértett néhány perc alatt. Amikor Iréna elment, Kloss még egyszer leütötte a két embert, aztán végre töltött magának és ivott. Ugyanis eddig minden csepp italt észrevétlenül Iréna asszony virágcserepeibe töltött át. Teltek a percek, s Kloss várt. Közben arra gondolt, hogy ha már az akció első része ilyen jól sikerült, aligha jöhet közbe jelentős zavaró körülmény a folytatásnál. Ha így lesz, akkor Filip hamarosan szabad lesz újra. Nem kellett sokáig várnia. (Folytatjuk) ben a lelkes kutató csoportban Szántó György — a megyei kórház s?áj sebész főorvosa — a második, aki a tudományos fokozat elérésére vállalkozott Kandidátusi rangjára ezért büszkék kollégái, közvetlen munkatársai is. no meg azért mert ebben az orvosi szakmában jelenleg ő az egyetlen ilyen az országban. Szívesen beszélnek róla, s így tudom meg, hogy tanulmányai egy részét a párizsi orvosi egyetemen végezte. Diplomáját a Szegedi Orvostudományi Egyetemen nyerte el 1935-ben. A felszabadulás után kezdett kutatómunkával foglalkozni. Első sikere: 1949-ben megkapta a Fogszakorvosi Szakcsoporttól a Fried Sa- amelynek eredményeit min- mú-pályadíjat. Az Üj rend- den évben a megyei orvos- szeru. szisztémás iskolafognapokon publikálják. Eb- orTosl kezeles ,cimu kőkeményé pedig alapjaul szolgált az 1957-ben megjelent új iskolafogászati rendeletnek. Szántó doktort a kórházi könyvtárban találtam, amint egy — kölcsön kapott — legújabb angol fogorvosi tankönyvet postázott vissza Bristolba. Hogy erre miért volt szüksége? A Szegedi Orvostudományi Egyetem speciál kollégiumán előadó. Álláspontja szerint mindent meg kell tenni azért, hogy a fiatal magyar fogorvos nemzedék nemzetközi szinten sajátíthassa el az ismeretanyagot. Kandidátusi értekezésére terelem a szót, s arra, hogy miért éppen a fogpótlással kapcsolatos témákat választotta. — A,z ember két létfontosságú élettani működése — a táplálkozás és a beszéd — a szájüregben, a fogak közreműködésével valósul meg. A fogak pedig — különösen, ha nem ápolják őket — előbb-utóbb tönkremennek. A szocialista betegellátás lehetővé tette, hogy anyagilag is mindenki számára elérhetővé váljék a fogpótlás. Ám a nagy tömegben jelentkező igények jobb és gyorsabb módszereket követelnek. Különösen a szövetártalmak jelentenek problémákat, amelyeket a nem meg-4 felelően készített idegen testek okoznak a szájüregben. Mint megyei szakfőorvos. ellenőrzéseim során sok ilyen esettel találkozom. Ezek elkerülésére és a fogpótlás egyszerűbbé, jobbá, gyorsabbá tételére dolgoztam ki megfelelő —í minden kollégám által könnyedén alkalmazható — eljárást. Még sokáig beszélgettünk a fogorvosi munkáról. így bontakozott ki előttem, hogyan párosul dr. Szántó Györgynél a magasszintű elmélet a mindennapi gyakorlattal. Mint megyei szakfőorvos többek között megszervezte: aki fogászati kezelésben részesül, azt kétévenkét hívják be ellenőrzésre. Kartonokat fektetnek fel róluk, amelyek bejegyzéseiről figyelemmel kísérik a kezelés eredményességét. Az így szerzett adatok is felhasználhatók tudományos összehasonlításokra, ez esetben mégis inkább a beteg látja hasznát. Ha szükséges — a kartonokra bejegyzett változások elemzése alapján — folytatják a gyógykezelést. Ez másutt az országban még nincs megszervezve. Nagy Ottó év együtt Munkájáról beszélgetünk. Nem kis feladatot jelent Kiskunmajsán a pártbizottság munkáját irányítani. Tizenöt alapszervezet működik, nem is rosszul, s a taglétszám 300 felett van, ma másfélszázzal több, mint 1962-ben. A pártszervezetek egyharmada mező- gazdasági, a többi üzemi, pedagógus területi és hivatali jellegű. Az asztalon vázlatok, beszámolók, ütemtervek. Belelapozunk egyikbe-másik- ba, közben Varga elvtárs megjegyzi: — Az alapszervezeti beszámolók reálisak, nem szé- pítgetik az eredményeket, de nem is hallgatják el a jót. Valamennyi pártalap- szervezetben a párt belső életének javítását, a tagság politikai aktivitásának fokozását határozták el. A községi pártértekezleten mi is erre hívjuk fel a figyelmet. A majdnem húszéves munka elismerését firtatom. Elégedett. Az állami és társadalmi kitüntetések, elismerő oklevelek sorában ott van a Munka Érdemrend arany fokozata is. Erről mondja: — A magas kitüntetést tulajdonképpen nem is én kaptam, hanem az egész falu. Hiszen csak vállt váll mellé vetve lehet eredményes a munka. Szabó Attila /
