Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-18 / 193. szám

I r 1970. augusztus 18, kedd 8. oldal Jubileumi úttörőév előtt Megyeszerte még folynak a nyári úttörő-tá­borozások, a pajtások élve­zik a nyár, a vakáció örö­meit, az elmúlt tanév ered­ményes munkájáért kapott jutalomtáborozásokat. Az úttörővezetők azonban már készülnek a szeptemberben kezdődő jubileumi úttörő­év eseményeire. A megyei úttörőelnökség javaslatot tett a megyei program főbb eseményeire, amit a KISZ megyei vb jóváhagyott. Ezekről a tervekről kap­tunk tájékoztatást Pap Ist­vántól, a megyei úttörőel­nöktől. Az 1970—71-eS tanévben ünnepeljük az úttörőszer­vezet megalakulásának 25. évfordulj át. a hagyomá­nyoktól eltérően, az Orszá­gos Úttörő Elnökség nem hirdet egész évre szóló mozgalmat, az úttörők leg­jelentősebb feladatát a ju­bileumi próba képezi. Az idei tanév bővelkedik or­szágos és megyei szintű pá­lyázatokban. A pajtások részt vehetnek irodalmi, úttörődal, képző- és ipar- művészeti-; valamint fotó- pályázatokon. Számos me­gyei kiállításon mutatnak be gyermekalkotásokat, és olyan műveket, amelyek a gyermekek életét ábrázol­ják. Ilyen lesz például a kecskeméti Katona József Múzeumban rendezendő fiatal képzőművészek kiál­lítása. Mit adott aa elmúlt negyedszázad a gyermekek­nek? címmel bélyeggyűjte­mény összeállítására írnak ki ,pályázatot. A legjobban sikerült gyűjtemények sze­repelnek majd a KISZ me­gyei bizottsága és a me­gyei tanács vb művelődési osztályának kiállításán, a fotó-, képző- és iparművé­szeti pályázatokra érkezett legszebb művekkel együtt. Az év során valamennyi úttörőcsapat elkészíti 25 éves történetét, és e króni­kák felhasználásával az út­törőelnökség feldolgozza az úttörőszövetség megyei tör­ténetét. Emellett készülnek majd a pajtások az 5. országos úttörőtalálkozóra, amelyen Bács-Kiskun megyéből 300-as létszámú csoport vesz részt. A megyei úttö­rőtalálkozóra 1971. májusá­ban kerül sor Kecskemé­ten. A találkozó keretében rendezik meg a kulturális szemle díszbemutatóját, a megyei tomabemutatót, va­lamint a Vidám úttörődél­utánt a Széktói Stadion­ban. Az egész évi gazdag kulturális programban sze­repel az úttörő-fúvószene­karok megyei fesztiválja. November—decemberben kerül sor Lenin páncél­autójának fogadására. A megyei úttörőelnökség kez­deményezi a gyermek­könyvhét és a jubileumi fenyőünnepek megrendezé­sét, valamint a kecskeméti úttörőmozihoz hasonlóan, gyermekbérleti sorozat szer­vezését vidéken is. Akciót hirdetnek úttörőpark, sport- és honvédelmi pálya, csa­patotthon létrehozására. Megszervezik a „Legyen az iskola az úttörőcsapat ott­hona” című országos moz­galmat és az úttörők viet­nami akcióját, a legjob­baknak járó jutalmat elő­ször a gyermeknapon ad­ják át. Mindezek mellett szá­mos ünnepi ülés. konferen­cia és találkozó teszi tel­jessé a következő év úttö­rőmozgalmi eseményeit. A részletes program készítése valamennyi úttörőcsapat­nál a csapatvezetőség ér­tekezletén történik, augusz­tus végén. JE. L (93) — Kell a fenének a maga pénze — mondta dühö­sen a fegyveres. — Nem hívna be bennünket végre a szobájába? Iréna kétségbeesetten próbálta kitessékelni a két férfit, de végül is engedett az erőszaknak. — Először is azt szeretném tisztázni — kezdte a szobában az egyik férfi, hogy nem rabolni, vagy gyil­kolni jöttünk. — Elnézést a rendetlenségért — mondta némiképpen megnyugodva Kobasova. — Azért jöttünk, hogy — észrevette a konyakos üveget a pohárszéken, odament, tiszta poharat kere­sett, s mert nem talált, üvegből ivott. Néhány korty után átnyújtotta társának a háromcsillagos itókát — Kik maguk, könyörgöm.^; — kezdte Iréna. — A vizitkártyánk nem a legelőkelőbb — csapott fegyverére az egyik — de egy rövid beszélgetésre jöttünk csupán. Az egyik barátunkról van szó, akit teljesen ártatlanul letartóztattak egy fogorvossal együtt. Maga ki fogja szabadítani. — Kiről van szó tulajdonképpen? — kérdezte Iréna — Jan Bovecki a neve, s ártatlan. Garantáljuk, hogy ártatlan. — De kérem, rémélem tudják, hogy az árak igen r%gasak? Ötven-százezer zloty is rámegy, ráadásul jelentős részét dollárban vagy fontban kérik. — Mit bánom én ha aranyban fizeti is — mondta a fegyveres férfi. — Fő az, hogy kihozza. Itt van ezen a papíron minden szükséges adat — nyújtott át egy papírszeletet az asszonynak. — Tehát nem sokalják az árat? — kérdezte Iréna. — Annál inkább nem, mert egy barátunkról van szó, s mert a váltságdíjat nem mi, hanem ön fizeti ki, asszonyom. — Erre képtelen lennék még akkor is, ha mindene­met áruba bocsátanám. — Ne túlozzon asszonyom— szólalt meg most az ala­Magyar tudósok a finnugor kongresszuson Népes delegáció, 90 ma­gyar tudós utazott vasár­nap Budapestről Tallinnba, ahol egy hétig tartó nem­zetközi finnugor kongresz- szus kezdődött hétfőn. A küldöttség vezetője, dr. Or- tutay Gyula akadémikus, a finnugor—magyar nemzeti bizottság elnöke. KODALY-SZEMINÁRIUM A hét vége hangversenyei Beethowen? Váczy? Őszinte elismeréssel di­csérhetjük a kiskun napok rendezőit. Igényes, gazdag programot állítottak össze. Az ötletesen szerkesztett meghívót szeplősítő elírá­sokról mégsem hallgatha­tunk. Kodály Zoltán világ­hírű művének Psalmus Hungaricus a címe és nem Psalmus Hungorius (?), Beethowen neve helyesen: Beethoven, hogy csak a leg­fontosabbakról szóljunk. Az utóbbi hónapokban másutt is találkozhattunk hasonló felületességgel. A megyeszékhely felszabadu­lási emlékműsorában Ju­hász Ferenc helyett Sánta Ferenc prózaírónak tulajdo­nítottak egy híres költe­ményt. A Váci Mihály-em- lékestet hirdető nyomtat­ványban a rendezők két hi­bát is elkövettek a tragi­kusan elhunyt költő rövid nevének leírásában. Az ilyen hibák méltat­lanok nagyjainkhoz és az egyébként színvonalas kul­turális eseményekhez. EL N. A szeminárium utolsó hetébe lépve annyira meg­sűrűsödtek a hangverse­nyek, hogy most szinte csak vázlatos áttekintést adha­tunk az utóbbi négy nap egy-egy eseményéről. SEBESTYEN VONÓSNÉGYES Csütörtökön este a Se­bestyén vonósnégyes (Se­bestyén Ernő, Szabó Ta­más, Fias Gábor, Devich János) adott a művelődési házban hangversenyt. Aki­tűnő együttest most hal­lotta első ízben Kecskemét közönsége. Műsorukat Haydn: D-dűr („Pacsirta”) - kvartettjével kezdték. Igen szépen, klasz- szikus mértéktartással mu­zsikáltak, csupán a záró tétel túlhajtott, öncélúan virtuóznak tűnő tempóját lehet kifogásolni. Bartók: II. vonósnégyese a szerző viszonylag fiatal­kori alkotása, melyben azonban a későbbi nagy művek sok jellemvonása már készen, éretten jelent­kezik. Az együttes a művet azzal az elemző tudatosság­gal játszotta, mely a mo­dern Bartók-interpretáciő alapja, egyaránt feltárva a mű szerkezeti szilárdságát és emocionális mélységeit. Végül Kodály kamaramu­zsikájának egyik gyöngy­szeme, a II. vonósnégyes hangzott el igen színes, szép előadásban. A hang­versenynek olyan nagy si­kere volt, hogy a közönség a szp szoros értelmében nem akarta leengedni a művészeket a pódiumról. Ráadásként egy Haydn­nak tulajdonított F-dúr vo­nósnégyes népszerű szere­nád-tételét játszotta el az együttes. JUVENTUS KAMARAKÓRUS Pénteken este két jőhírű énekkar lépett fél a szín­csonyabb, aki eddig a könyveket böngészte; — Áz ön jelenlegi vagyona sokszorosa a váltságdíjnak. Itt van például ez a Men korabeli Buddha szobor. Fekete­piacon kétmilliót megér. — ön műtörténész? — kérdezte lelkesen Kobasova. — Mit számít az most, 'ki micsoda. A barátunkat ki kell szabadítani. — Megpróbálom, — mondta megadóan Iréna. — Többet kell termi, mint csupán megpróbálni — válaszolt az alacsonyabb. — Ki kell hozni őt Egyéb­ként az isten sem védi meg a következő beszélgetés­től — s ezzel a fegyverére csapott — Természetesen — mondta ismét nyugodtan az asszony — hiszen elsősorban lengyel vagyok és hazafi. A vagyon háborúban úgy sem ér fabatkát sem. — Örülök, hogy megértettük egymást — hajolt meg udvariasabban a magasabbik, s eltette a pisztolyt — És kérem, ne kísérjen ki bennünket. Ismerjük a kijá­ratot Kobasova kétségek között töltötte a következő órá­kat. Egyet akart tisztázni magában: ez nem lehet a Gestapo csapdája. Ezek az emberek valóban lengyel hazafiak voltak, s éppen ezért köteles is beváltania ígéretét A pince nyirkos volt s a ládán sem érezte túlzot­tan kényelemben magát Kloss. De már egy fél órája merőn nézte a falakat, mintha oda sem figyelne az öreg partizán szavaira. Pedig az öreg egyfolytában beszélt, mióta beléptek ebbe a szűk cellába. Kloss rágyújtott. A parázsfénynél megnézte az órá­ját Mindössze tizenhat perc volt éjfélig. — Né számíts kegyelemre te sváb — mondta az öreg. — Ezzel a lángszóróval nyírlak ki, amint a pa­rancsnok megérkezik. Tudod, honnan szereztem ezt a pokolgépet? Egy csendőr fordította a fiamra. Tőle vettem el, s rajta próbáltam ki először. Kloss felállt. — Hívd azonnal a parancsnokot. — A parancsnok nincs itthon. Egyébként is beszél­hettél volna akkor, amikor kérdeztünk. — Hát akkor gyújts rá te is — mondta Kloss, s egy cigarettát dobott az öreghez. Abban a pillanatban, amikor az mindkét kézével a cigarettáért kapott, Kloss előrelendült. (Folytatjuk) házban: a budai Juventus Kamarakórus Csík Miklós, és a komlói Kodály-iskola gyermekkara Tóth Ferenc vezényletével A Juventus énekkar a nyári szünet miatt nem teljes létszámmal állt ki, s ez a tény nemcsak hang­erőben, de zeneileg is ha­tott a produkcióra. Minden szép, pontos és kidolgozott volt előadásukban, de hiá­nyoltuk azt az eleven ze­neiséget, amit a kórus szá­mos sikere alapján vártunk, öt Bartók-mű után Szoko- lay, Farkas, Pászti és De- csényi egy-egy darabja szerepelt műsorukon. Ki­emelkedett Bartók: Isten veled! című művének ki­fejező előadása, valamint Farkas Táncnótájának (a Keresztöltés ciklusból) vir­tuóz megszólaltatása. __ A KOMLÖI K ODÁLY-ISKOLA GYERMEKKARA A komlói kórus hat Ko­dály-művet adott elő, ezek közt a nekik ajánlott Ha- rasztosi legények-et. Tóth Ferenc nagy elánnal és igen szuggesztívan vezeti együttesét, kifejező ereje ez alkalommal főleg a szé­les, nagy dallamívek meg­formálásában (Ének Szent István királyhoz, Esti dal), valamint az Angyalok és pásztorok kettős karának kontraszthatásaiban, s az egész mű összefogásában érvényesült. A kórus hang­színe is ez utóbbi darabban volt a legszebb, így meg­érdemelten kapott nagy tapsot. Viszonylag kevés­bé sikerültek a gyorsabb tempójú, pergőbb ritmusú darabok. Abban, hogy mindkét együttes hangzása kissé alatta maradt saját szín­vonalának, a nyári vaká­ción kívül nyilván része volt a színház szokatlan és énekkarok számára különö­sen nem kedvező akuszti­kájának. ÁLLAMI BÁBSZÍNHÁZ Szombaton este az Álla­mi Bábszínház mutatta be Bartók: A csodálatos man­darin és Sztravinszkij: Pet- ruska című táncjátékát. Ez az együttes az elmúlt évek folyamán nagy érdemeket szerzett prózai és zenés da­rabok, ezen belül elsősor­ban balettek báhszínpadra állításával. Nem keveseb­bet tettek ezek az előadá­sok, mint a klasszikus és modem balett közötti el­lentétet — mely különösen a régebbi, elsődlegesen cse­lekményes művek modem újrafogalmazása esetében áll fenn — egy másik mű­vészeti ág jóval szabadabb, konvencióktól nem béklyó­zott eszközeivel egyetlen csapással megoldották. Szilágyi Dezső adaptá­ciója az eredeti cselek­ményt csaknem változtatás nélkül megtartja, legfel­jebb a helyszíneket váltja szabadabban, ami — pél­dául a mandarin üldöző jelenetében — magát a drá­mai történést teszi még Mandarinban olyan fojtot- tan drámai légkört terem­tett, a Petruskát pedig szel­lemes ötletekkel olyan gaz­dagon jelenítette meg, ami­re a hagyományos balett- művészet — szinte nem is lehet képes. Koós Iván díszletei és bábjai stilizált- ságukkal a lényeget fejez­ték ki, ugyanakkor a cse­lekmény során teljességgel élő figurák illúzióját kel­tették. A nagy technikai appa­rátus és a szereplőgárda csodálatosan kidolgozott összjátékot produkált. Kö­zülük Havas Gertrúd, Szöl- lősy Irén, Elekes Pál, B. Kiss István vitték a fő szerepeket A SZEMINÁRIUM HALLGATÓINAK ~~ ÉNEKKARA ' Nagyszabású kórushang­verseny színhelye volt va­sárnap este a Katona Jó­zsef Színház. Elsőnek a szeminárium hallgatóiból alakult énekkarok léptek fel Zakariás Anikó és Sza­bó Miklós vezényletével. A látszat ellenére nem volt könnyű dolog az erre való felkészülés. Négy hét nem elegendő idő ahhoz, hogy ennyire sokféle társaság egymással és a vezetővel úgy összeforrjon, ahogy az csak rendszeresen együtt éneklő testületeknél lehet­séges, s ehhez még a nyelvi nehézségek is hozzájárul­tak. A munka azonban nem volt eredménytelen, ezt különösen a „Ne lát­talak volna” című Bartók- mű szépen megformált elő­adása (női kar) és Kodályt Székely keserves című mű­vének drámai megszólalta­tása (vegyeskar) bizonyt; tóttá. AZ ELTE VEGYESKARA Az Eötvös Lóránd Tu-' dományegyetem vegyeskara két nagy és igényes Ko- dály-kórust (öregek, Jé-' zus és a kufárok) mutatott be. Baross Gábor zilált, görcsös vezénylése nemcsak a művek gazdag zeneisé­gét és tartalmi mélységeit nem juttatta kifejezésre, de még a kórus spontán muzikalitását is teljesen megfojtotta. A VASAS KÖZPONTI MŰVÉSZEGYÜTTES ^ KÓRUSA __ Zeneileg sokkal többet nyújtott a Vasas Központi Művészegyüttes énekkara. Vass Lajos karnagy mu­zikalitása főleg a Szép kö­nyörgés megformálásában és a Mátrai képek szépen megoldott részleteiben ér­vényesült. Az Akik mindig elkésnek című darabban ritmikai pontatlanságok zavartak; ÖSSZKAR ^ H Befejezésül három össz- kari szám hangzott el, melyben a vendégkórusok, «w»“»»* - í CÄ tfÄ Sí azonban, hogy a bábokat nem kötik az emberi test mozgásformái, a rendezés a mondanivaló mélyebb megjelenítésére koncentrál­hat és végső soron magát a zenét is jobban engedi érvényesülni — hiszen mindkét mű elsődlegesen zenei fogantatásé! Szőnyi Kató rendező a i adója részj vett Vásárhe- í ilyi Zoltáfs izzóan eleven, ! nemes pátosszal telített tol- i mácsolása különösen A ma­gyarokhoz kánonban nyúj­tott nagy élményt, a ha­gyományos záró számot igazi ünnepi esemény rang­jára emelve. Körber Tivadar

Next

/
Thumbnails
Contents