Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-11 / 161. szám

A tv-nézés egészségtana Az orvosi sajtó az utób­bi időben egyre gyakrab­ban foglalkozik a tv-né- zés hatására előforduló kellemetlenségekkel, ár­talmakkal, különös tekin­tettel a gyermekekre. Ko­runk e nagyszerű vívmá­nyának széles körű szóra­koztató, nevelő, ismeret- terjesztő és tájékoztató szerepe ma már pótolha­tatlan, de kétségkívül elő- vigyázattal kell élnünk e lehetőséggel. Villogó képelemek A veszélyeztetett szer­vek közül első helyen a szem áll. A tv-kép nagy fényintenzitással villogó képelemek összeolvadásá­ból keletkezik. A fluo­reszkáló képernyőre való koncentrálás, a fekete- szürke-fehér, mozgó, kis­méretű, viliódzó képek nézése rendkívüli megter­helést jelent a szemnek. Ez sokszorosára is növe­kedhet váratlan felvilla­násokkor, képhibáknál, amikor a fény hirtelen villanásszerűen felerősö­dik. A tv nézése különö­sen nagy feladatot ró a szem alkalmazkodóképes­ségére és a látásra, ha a szemlencsének bármiféle fénytörési hibája van (pl. kancsalság esetén). Tény, hogy a gyakori tv-nézés hatására a szem látás­funkciója megváltozik, sok esetben — különösen gyermekeknél — kifeje­zetten roirffik. Leggyakó-“ ribb panaszok: fejfájás, látászavarok, fáradtság, szemkáprázás, kötőhár­tyagyulladás. A tv-nézés közben fejfájással páro­suló hányinger — különö­sen idősebb embereknél fordul elő — kezdődő glaukomára (zöld hályog­ra) utal. Ha nagyon rit­kán is, de megesik, hogy a csíkossá váló tv-kép epilepsziás rohamot vált ki. Angol kutatók vélemé­nye szerint egészséges ember napi másfél órát, s egyszer hetenként 4—5 órát nézheti a tv-t káro­sodás nélkül. Nagyon lé­nyeges, hogy ne sötét szobában üljünk a képer­nyő előtt, hanem alkal­mazunk ún. derítőfényt, lehetőleg a készülék mö­gött elhelyezett, nem túl erős lámpa segítségével. Fontos dolog a készülék­től való helyes távolság betartása is, ami három és öt méter között a leg­megfelelőbb. Idegrendszeri fáradtság A hallószervet a tv aránylag kevésbé terheli meg, közvetlen károso­dást legfeljebb a készü­lék állandó „bömbölteté- se” okozhat. Ma már olyan készülékek is kerülnek forgalomba, amelyhez annyi miniatűr fülhallga­tó csatlakoztatható, ahá- nyan nézik a műsort. A túl „szorgalmas” tv-né- iőknél előbb-utóbb beáll az idegrendszeri fáradt­ság. És minthogy pihe­nésre nem jut elég idő, mivel az ártalom a hét majd minden napján meg­újul, idegrendszeri pana­szok, nyugtalanság, szo­rongás, türelmetlenség, fejfájás stb. jelentkezik. E tünetekre az orvosi iro­dalomnak már külön el- - nevezése is van: tv-beteg- ségként emlegetik. A tv különösen azokra a gyermekekre van nagy hatással, akik a művelt­ség dolgában, indulati és ösztönéletükben, képessé­geik tekintetében gyen­gébbek. Minthogy az ilyen gyermekeknek szinte egyedüli és mély nyomo­kat hagyó szellemi táp­láléka a tv, világos, hogy komoly ártalmakkal kell számolni az egyén és a társadalom szempontjá­ból egyaránt a túlzott „tv-fdgyasztás” esetén. Míg a rádióhallgató nyu­godtan tesz-vesz és mozog a lakásban (a hordozható _ rádiók elterjedése óta akár a ház körül is), a szabad idejét tv-nézéssel töltő ember szinte moz­dulatlanul ülve vagy fek­ve figyeli a képernyőt Gyermekeknél ez odáig fajul, hogy a szabadban űzött sport, játék, ki­rándulás helyett a fiata.- lok nagy része a tv-ké- szülékek előtt görnyed. A mozgás elmaradásának hatása csak hosszabb tá­von jelentkezik, s rend­szerint kihat az ember egész életére. Az állandó ülés csökkenti a végtagok vérellátottsá­gát, és feltételezhetően (habár még' orvosilag nincs igazolvá) fokozza a ■trombózis veszélyét is. Ajánlatos tehát óránként legalább egyszer felkelni a székről és erőteljesen megmozgatni a tagjain­kat. Idősebb embereknek az tanácsolható, hogy a tv előtt ülve rakják ma­gasra a lábukat és lazít­sanak meg magukon'min­den szorító ruhadarabot. Ha a rossz vérellátás fo­kozott izgalmi állapottal párosul, szívműködési za­varok is bekövetkezhet­nek ez emberi szervezet­ben. A szervezet vérellátá­sának „karbantartása” mellett gondolni kell az izomzat elmerevedésének „feloldására” is Elsietett vacsorák Sajnos, sok családban a táplálkozási szokásokat is a mindennapi tv-mű- sorhoz idomítják.- Nem egyszer a tv képei és hangjai mellett folyik a kapkodó, fegyelmezetlen táplálkozás, vacsora he­lyett sokszor „csak be­kapnak valamit” a tv- rajongók. Ezzel az amúgy is sok problémát okozó emésztési zavarok újabb momentummal szaporod­nak. (Az Egyesült Álla­mokban odáig fajult a helyzet, hogy olyan ételt hoznak forgalomba, ame­lyet sötétben, a tálba né­zés nélkül is el lehet fo­gyasztani. Franciaország­ban viszont országos ak­ciót indítottak: a gyere­kek evés közben ne néz­zék a tv-t!) Már a televíziózás kez­deti éveiben felmerült a kérdés: nem ártalmas-e a képcső sugárhatása az emberi szervezetre? Nos, azóta egyértelműen meg­adták a szakemberek a nemleges választ, bebizo­nyítván, hogy a világító számlapú órából több su­gár lép ki, mint a tv-ké- szülékből. A színes tv-ké- szülékkel már más a hely­zet, ott valóban igen in­tenzív a kisugárzás, ép­pen ezért fokozott gondot fordítanak az ellene való védelemre, de még így sem javasolják, hogy a nézők két méteren belül helyezkedjenek el a kép­ernyő előtt. Az elmondottakból azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy bizony csínján kell bánni a technika adta le­hetőségekkel — s ez nem­csak a televízióra vonat­kozik —, nehogy egészsé­günk lássa kárát a szer­telenségeknek. Vízáitalom Furcsa, szokatlan szó: vízártalom. Hogyan? Hát a víz is megárthat ez embernek? Meg bizony! És nem is akkor, ha fertőzött, szeny- nyezett, káros anyagokat tartalmaz, vagy felhevül- ten, kimelegedetten jég­hidegre hűtve, hirtelen issza valaki, hanem más­képpen is. Éppen ezt sze­retném most elmondani. Meleg nyári napsütés­ben izzad és szomjazik az ember. Minél jobban szomjazik, annál többet iszik. Minél többet iszik, annál jobban izzad. Ezt ma már mindenki tudja. Azt is tudjuk, hogy a verítékezés a szervezet hőszabályozásának egyik Fiataloknak Tűzéssel díszített nyári ruhák 1. Rövidujjú, gallémélküli ruha bővülő aljjal, övjén két kerek aranycsat. Ujját, nyakát és a benyúló zseb széleit tűzés díszíti. 2. Mintás anyagból is készülhet az álló nyakas ruha, elején érdekes szabásvonallal, erősen bővülő aljjal, amelyen az eleje szabásvonal hajtásban végződik. 3. Nyárra is nélkülözhetetlen egy vékony szövetből, jerseyből készült ruha. A cakkos szabásvonallal, bővü­lő szoknyával készült ruhát szintén tűzés díszíti. 4. Olykor bizony még a hosszúujjú ruhának is hasz­nát vesszük. Hosszanti szabásvonal^, nyakát, ujjavé- gét, ővjét is tűzés díszíti. igen fontos üteme. A ve­ríték elpárologtatása — az izzadt test megszára- dása — komoly hőmeny- nyiséget igényel és ezt a hőt a szervezettől vonja el. Az izzadással tehát az emberi test önmagát hűti. Ezért fontos élet- folyamat. Végül azt is tudja min­denki, hogy a veríték sós; konyhasót, zsírsavakat, kevés cukrot, vasat és egyéb vegyi bomláster­mékeket is tartalmaz. így az izazdó ember nemcsak vizet, hanem tekintélyes mennyiségű vegyianyagot — elsősorban konyhasót — veszít. ... és most állítsuk csak fel az egyenleget: meleg­ben az izzadás természet­szerűleg fokozódik, a szomjúság nő, a folyadék- felvétel szaporodik, de a felvett víz csak a folya­dékmennyiséget szaporít­ja, a sót valósággal ki­mossa a szervezetből. Az ártalomnak tehát a víz az oka, ezért helyes, ha ezen a furcsa néven nevezzük. A sóveszteség okozhat valamilyen kellemetlensé­get? Sajnos, igen! Jó ideig nem tudtuk, hogy nagy melegben, tikkasztó nyárban, kohó- és tégla­gyári munkásoknál, szén- és mészégetőknél, aratók­nál mi okozza a gyakori étvágytalanságot, fejfá­jást, gyengeség és levert­ség érzését. Ma már tud­juk: a szervezet sóveszte­sége, ami a vízártalom következménye. A sóveszteség persze pótlásra szorul. Ma már az izzasztó meleg munka­helyeken dolgozók a vé­dőital mellé sós kekszet kapnak, hogy szervezetük sóegyensúlya ne károsod­jék. Az üzemorvosi meg­figyelések azt bizonyít­ják, hogy a sós keksz fo­gyasztásával a vízártalom vitathatatlanul megelőz­hető. Ezek szerint kevesebb vizet igyék, inkább tűrje a szomjúságot valaki? — hangzik a jogos kérdés. Nem! Az ilyen önkínzás káros és szükségtelen. Az izzadás csökkenthető a folyadékfelvétel megszo­rításával, de ilyen eset­ben a hőmennyiség elve­zetéséről — a test lehű­téséről — más módon kell gondoskodni és ez feles­leges munkát jelent. Sok­kal egyszerűbb a folya­dékpótlás helyes megszer­vezése, illetve annak megszokása, hogy ne csak vizet, szódavizet, fröccsöt vagy sört igyék valaki, hanem olyan folyadékot, amiben vegyi anyagok, elsősorban sók is vannak. Sőt! A szomjazást enyhí­tik, a folyadékegyensúlyt biztosítják a folyadékbő táplálékok, a leves, a fő­zelékek, a salátafélék és a gyümölcsök. Az italok között a gyümölcsleveket, gyümölcsszörpöket és a különböző üdítő italokat említhetjük. A bennük található sók, a konyha­sónál lényegesen haszno­sabbak. A két csoport kö­zött áll a legfontosabb és leghasznosabb ital és egy­ben étel, a tej, ami kel­lően lehűtve folyadéksza­porító, sópótló és még kel­lően hűsítő hatása is van. Még egy gyakorlati ta­nácsot adhatok arra a kérdésre, hogy mivel csök­kentsük nagyobb létszá­mú, erős napon dolgozó, az átlagosnál többet izza­dó munkáscsoportok tag­jainak a szomjúságát, úgy, hogy a vízártalmat meg­előzzük. Egyszerű módon! A gondosan kezelt tiszta ivóvíz minden literében oldjunk fel 1 gramm konyhasót és cseppent­sünk három csepp köze­pes erősségű ecetet. Ez az ital kellemesen üditő és a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a vízártalom kelle­metlenségeit megelőzi. Dr. Buga László HÉTFŐ: zöldbableves, pet­rezselymes krumpli, tükörto­jás, kovászos uborka. KEDD: Krumplileves, para- dicsomos káposzta, sertés ol- •*! dalas, cseresznye. ' SZERDA: Karfiolleves, diós­mákos hajtott, födieper. CSÜTÖRTÖK: Tarhonyaleves, téskaraj, sárgabarack. PÉNTEK: Zöldborsóleves, tejfölös gombamártás, hagy­más rostélyos, cseresznye. SZOMBAT: Tojásosleves, paprikáskrumpli kovászos uborkával, máglyarakás. VASÁRNAP: Meggyleves, bakonyi sertésborda galuská­val, uborkasaláta, llus szelet (ribizlis). tökfőzelék, rántott ser­Receptek TEJFELES GOMBAMARTAS. Hozzávalók: 4 deka zsír, 15 de­ka gomba, 6 deka liszt, 2 deci tejföl, kevés hagyma, só, tö­rött bors, petrezselyem, csont­ié. A gombát megtisztítjuk, hi­deg vízben tisztára mossuk, szitára tesszük és lecsurgatjuk. A hagymát és a megmosott zöldpetrezselymet apróra ösz- szevágjuk. A zsírt felhevítjük, először a hagymát félig meg­pirítjuk benne, majd hozzá­adjuk a szeletekre vágott gom­bát és az apróra vágott pet­rezselymet. Fedő alatt 4—5 per­cig pároljuk, amíg a gomba megpuhul. Ekkor liszttel meg­hintjük, és kb. 2 és fél deci csontlével felöntjük. Sóval, tö­rött borssal ízesítjük és simára elkeverjük. Tíz percig főzzük, majd hozzáadjuk a tejfölt, ez­zel még egyszer felforraljuk és úgy tálaljuk. MAGLYARAKAS. Hozzáva­lók: 5 darab zsemle, 4 deci tej, 25 deka cukor, 1 deci fe­hér bor, 3 darab tojás. 2ö de­ka alma, 8 deka zsír, 5 deka barackíz, kevés fahéj, 2 deka mazsola, 2 deka dió, 2 deka zsemlemorzsa. A szikkadt, előző napos zsem­léket vastagabb szeletekre vágjuk. Forralt hideg tejbe keverünk 3 tojás sárgáját, 10 deka cukrot, mazsolát, zsírt vagy vajat és ebbe beleáztat­juk a zsemleszeleteket. Egy mély tepsit zsírral vastagon ki­kenünk, morzsával meghint­jük és belehelyezzük az ázta­tott zsemleszeletek felét. Az al­mát megtisztítva, 10 deka fa­héjas cukorral megpároljuk, majd a tepsibe elhelyezett zsemle tetejére tesszük, utána darált dióval meghintjük, en­nek tetejére rakjuk a megma­radt zsemleszeleteket, borral meglocsoljuk és lassú tűznél 25—30 percig sütjük. A három tojásfehérjét 5 deka cukorral kemény habbá verjük, 5 deka barackízt keverünk bele, majd ezt a habmasszát a már kisült tészta tetejére helyezzük. Ez­után néhány percig a meleg sütőben szép barnára sütjük. Melegen tálaljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents