Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-11 / 161. szám

I 4. oldal 1970. július 11, szombat Feltáratlan lehetőségek Szemle a keceli tözegbányában A Szolnoki Kerületi Bá­nyaműszaki Felügyelőség első félévi utolsó komplex- szemléjét a Bács-Kiskun megyei Tőzegkitermelő és Talajerőgazdálkodási Válla­lat keceli tőzegbánya-üze- mében tartotta meg. Az el­lenőrzés kiterjedt a jóvá­hagyott műszaki üzemi tervre, a termelésre, a mun­kavédelemre és a tőzegbá­nya jövőjére. A felügyelő­ség szakemberei átvizsgál­ták a gép- és javítóműhe­lyeket, a bánya vasúti szál­lítást és a fejtési területet. Évi 18 eser vagon Az üzemben a személyi feltételek megfelelőek. Ve­zetőjének — Szilvölgyi Miklósnak — több éves gya­korlata, jó szervező képes­sége az üzem rendjén is meglátszik. A baleseti sta­tisztika kedvező számada­tai azt bizonyítják, hogy a vállalat kellő gondot fordít a munkavédelemre, s a technikai utasítások fegyel­mezett végrehajtására. A bányának jól kialakí­tott vízveszély-elhárító rendszere van. Az üzemi főcsatornából öt szivattyú- állomás emeli át a felesle­ges vizet a Dunavölgyi Fő­csatornába. A víztelenítő csatornahálózat teljes hosz- sza egyébként meghaladja a 100 kilométert. A szállító és rakodógépek kapacitása évi 18 ezer vagonos terme­lést tesz lehetővé. Az utób­bi időben azonban egyre csökken a megrendelés, s mind kevesebb a tőzegszál­lítás. Jobb a lignitnél Az üzem nagy múltra te- energiastruktúránkban vég­kint vissza, hiszen nemrég még a tőzeg jelentős helyet töltött be a hazai enegia- hordozók között. Jelenleg a keceli tőzegbánya területén 1351 kataszteri holdon fo­lyik a tőzeg kitermelése. Az 4 mélykúti ÁFÉSZ ebben az évben — többek között — 4 millió darab tojás, 70 mázsa nyúl és 220 mázsa hízott liba fel­vásárlását tűzte ki célul. Eddig két és fél millió forint értékű terméket vet­tek át a háztáji gazdasá­goktól. A szövetkezet ve­zetői bíznak abban, hogy év végére elérik a 6 millió forint forgalmat. bemenő változás, a tőzeg tüzelési célokra való fel- használását, jelentősen csökkentette. Megfelelő tü­zeléstechnológia alkalmazá­sával pedig a 3300 kalóriás fűtőértéket is eléri az itt bányászott tőzeg — maga mögé szorítva az ennél jó­val kisebb kalóriájú lignit­féleségeket. Nem ártana ezért ezt figyelembe venni a jövőben is az energiahor­dozó készletek hasznosításá­nál. Természetesen nem első­sorban tüzelésre érdemes a tőzeget felhasználni. A tő­zegalapanyagú trágya ugyanis kitűnő talajjavító a hazai terméketlen homokos területek termőképessé téte­lére. Csupán Bács-Kiskun megye 7—8 ezer vagonnal használt fel korábban évente, de innen szállítot­ták Szabolcs, Békés, és Csongrád megyébe a nagy­üzemi gazdaságokba a tő­zegkorpát talajjavításra. A jelenlegi termelő és szállító géppark létrehozá­sakor még ezeket a nagyobb megrendeléseket vették fi­gyelembe. Az igények visz- szaesése súlyosan érinti a vállalatot, hiszen a kihasz­nálatlan gépek amortizáció­ját fizetni kell. a gépek el­adása más iparba való al­kalmazása pedig nem lehet­séges speciális voltuk miatt. Vegyipari alapanyag A termelési visszaesés a szabadárus rendszer beveze­tésével kezdődött. A terme­lőszövetkezetek most már önköltség alatti áron sem vásárolják a tőzeget. Jövőre pedig még a kevert trágya is szabadáras lesz, félő, hogy eziránt is csökken a kereslet, s vele együtt a termelés. A tőzeg hasznosítására azonban más lehetőségek is vannak, s ezt a nálunk nyersanyagokban sokkal gazdagabb országok sem hagyják figyelmen kívül. A Szovjetunióban például olyan üzem épül, amelyben tőzegből különböző vegy­ipari alapanyagokat készí­tenek. a másfél ezer hol­das tőzegbányát éppen ezért hiba lenne kihasználatla­nul hagyni. Érdemes to­vábbra is elsősorban a sok ezer hold terméketlen ho­mok termővé tételére, hasz­nosítani annál is inkább, mert az említett, területeket sem a vadvizek, sem az ár­víz nem veszélyezteti. A tő­zeg vegyipari hasznosítása talán még távoli nálunk, s a szakemberek dolga. Kár lenne azonban a tőzeg egy­szerűbb hasznosítási lehető­ségét feladni, hiszen föl­dünknek ez a kincse is az ország vagyonát növelő té­nyező. > F. I. Főszerepben: DÉVAY CAMILLA Jövő szombaton megnyitó a Dóm téren Két különvonat indul Szegedre Igen nehéz felhívni a adásra viszi a közönséget, című háromfelvonásos ba- kecskeméti 11-92-es tele- Az Állami Biztosító kecs- lettjátékát mutatja be. Ezt font. Horváth Istvánnak, a keméti városi fiókja szer- az előadást 21-én és 22-én Szegedi Szabadtéri Játékok vezi az utat, a jelentkezők ismétlik meg. Nagy az ér­megyei szervezőjének szá- a Háry Jánost láthatják deklődés ezenkívül a Ba­jazzók iránt, amelyet au­gusztus 9-én, 12-én, 15-én és 19-én láthatnak a né­zők. És sokan váltottak már jegyet a Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttesé­nek augusztus 16-1 és 20-1 előadására is. Egyébként a Bajazzók előadását láthat­ják a második különvonat utasai augusztus 15-én, másnap pedig a Szegeden is megrendezendő SZUR-t, amelyen újból Kloss ka­pitány, azaz Sztaniszlav Mikulsky lesz a műsor szenzációja. Az igazi szenzációt azon­ban a kecskeméti és a Bács megyei nézőiknek Dé- vay Camilla szereplése je­lenti a Dóm téri játéko­kon. Euripidész Trójai nők együtt Dévay Camilla is főszerepet kapott. Az első előadást július 25-én ren­A Szegedi Dóm téren festik a Háry díszletét. ma, szinte szünet nélkül Melis Györggyel a fősze- foglalt. repben. A Háry Jánost még — Amíg az árvíz fényé- három alkalommal adják című ^trae^M^ábm^Sulvok gette Szegedet, érezhetően elő: július 26-án, augusz- Máriával, ^tuttkai megcsappant a játékok tus 1-en es 8-an. tyí„=„ r,™iik iránt az érdeklődés. Töb- öt bemutató szerepel a ben jöttek azzal a kérés- idei programban: összesen sei is, hogy váltsuk visz- 16 előadás. Július 19-én, sza a jegyet. A közönség vasárnap a novoszibirszki dezik, majd 31-én és au­azt hitte, hogy az árvízve- opera- és balettegyüttes gusztus 2-án tűzik ismét szély miatt az idén elma- Csajkovszkij Csipkerózsika műsorra a darabot radnak a Szegedi Szabad­______________________._____________________________ t éri Játékok. Szegeden azonban a hő­sies küzdelem idején sem tettek le róla, hogy az ere­deti tervnek megfelelően, az eddigieknél is nagyobb szabású keretek között rendezzék meg a játékokat. Folyt, a .munka nemcsak a Tisza-parton. hanem a Dóm téren is. Felállították a színpadot, a nézőteret, új­ra festették a székeket és elvégeztek minden előké­születet a jövő heti, július 18-i megnyitóra. — Két különvonatot in­dítunk Kecskemétről az idén Szegedre — mondja a megyei szervező, Az első szombaton, a megnyitó elő­(61) — Nem messze lakom, azért járok oda — dogta Ruppert meglepetten, s felugrott a székről. A lány kedvesen rámosolygott, csókra nyújtotta ke­zét, s leült Ruppert mellé. — Szíveskedjék megrendelni egy kávét — mondta a még mindig tehetetlen zavarban tétlenkedő férfinak — és viselkedjék úgy, mintha egy régen várt randevú sikerének örülne. — Nem szeretem, ha ilyen ügyekbe a nők is beleütik az orrukat — mondta a százados, s közben arra gon­dolt, hogy a lengyelek azzal, hogy ilyen csinos össze­kötőt küldtek, csak tovább nehezítették az ő személyes helyzetét. — Egyáltalán nem változott semmit, százados úr — mondta Anna félhangosan, folytatva a szerepét —, de mondja már, mi újság Elizabet néniéknél — folytatta, amikor a felszolgálónő közelükben haladt el. — Semmiféle Elizabetet nem ismerek — mondta bosszúsan Ruppert. — Én se — súgta mosolyogva a lány —. de ez most egyáltalán nem számít. Az a fontos, hogy minden rend­ben van — tette hozzá, s ügyes mozdulattal söpörte táskájába a cigarettás dobozt, amelyet Ruppert készí­tett az asztalra. — Minden rendben — mondta megadóan Ruppert. — Kérem mondja meg megbízóinak, hogy holnapután uioljára találkozunk. Átadom az utolsó anyagot is, és ezzel befejeztem önöknek a munkát. — Kitűnő — mondta ismét hangosan a lány, aztán csendesebben hozzátette: — tehát holnapután ugyanitt és ugyanebben az időben. Anna elsőként hagyta el a presszót. Ruppert várt még néhány percet, időközben fizetett és csak igen alapos körültekintés után távozott. Alig lépett ki az utcára, sietve az órájára nézett, s meghűlt benne a vér. Néhány percet máris késett Hen- ningtől, s ez a késés felkeltheti az amúgy is örökké bizalmatlan öreg gyanúját. Megnyújtotta hát lépteit. Majdnem futott. — A professzor úr már várja önt — mondta szára­zon Benita, s kényszeredetten nyújtott kezet a száza­dosnak. Ruppert az első perctől kezdve félt ettől a lánytól. Hidegségétől túlon-túl germán józanságától, s attól, hogy a birodalom legféltettebb tudományos koponyájának a lánya ez a csúnyaság. — A jövőben kérem, emlékezzék jobban arra — kezdte Henning, amint Ruppert belépett —, hogy sze­retem a pontosságot. — Igenis — mondta a százados. — Tegnap ivott — folytatta a professzor. — Kérem, tartózkodjék az alkoholtól, amíg velem dolgozik. Végre felállt az íróasztaltól, s a rajztáblához lépett. — Kérem, tanulmányozza át a rajzokat. Mint tapasz­talt utász, bizonyára gyorsan megérti, hogy a kísérlet­hez igen eredeti helyszínre van szükségem. Ebben a pillanatban Benita jelent meg az ajtóban: — Telefon Berlinből, apu — jelentette. — Nem tu­dom átkapcsolni. — Várjon meg Ruppert — mondta a professzor, s távoztak. A százados végre maga maradt a szobában. Váratla­nul jött ez a nagyszerű alkalom, s tudta, hogy van né­hány szabad perc a feladat végrehajtására. Nem této­vázott hát. Kinyitotta az öreg íróasztalának fiókjait, fellápozta a terveket, s miniatűr fényképezőgépével sorra rögzítette a részletrajzokat, szövegrészeket. Rövidesen végzett. Még arra is volt ideje, hogy a felvevőgépet zubbonya bélésébe rejtse el. aztán tétlen­kedve visszaállt a rajztáblához. — Gyanítottam — mondta odakint Lothar, aki Be­nita és a professzor társaságában egy rejtett kémlelő­nyíláson át figyelte Ruppertet. — Gondoltam, hogy a lengyel, vagy az orosz hírszerzés nem hagyja kihasz­nálatlanul ezt a lehetőséget. — Mit fog most tenni, herr Lothar? — kérdezte a lány. — Nemsokára meglátja kisasszony — mondta moso­lyogva Lother, s intett a professzornak, hogy vissza­térhet dolgozószobájába. ÍF olutatíuk) Szakképzési kutatások A fenti címmel jelen­tette meg a Munkaügyi Minisztérium a közelmúlt­ban azt a kiadványt, amelyben- egy hétezer fő­re (szakmunkás- és szak­középiskolai tanulók, fel­nőtt dolgozók) kiterjedő, az ország különböző részein végzett felmérést összegez­tek a szerzők: Havas Ottó- né, Bán Géza és Molnár Péter. Ez a komplex jellegű szakképzési vizsgálat a pályaválasztás motívu­mait, a determináló kö­rülményeket, hatásokat, a fiatalok szakmájukhoz va­ló vonzódását, választott foglalkozásukhoz való vi­szonyukat elemzi. Megtudjuk, hogy a fér­fiak és nők közt egyaránt legtöbben a jó kereseti le­hetőség reményében vá­lasztották szakmájukat. Ér­dekes, hogy a nőknél a tiszta munka és a szép munkahelyi környezet is közrejátszott a választás­ban. A férfiaknál jellemző az ilyen indoklás is, elég gyakran; „testi erő érvé­nyesítése”, a „munkafel­adat veszélyessége”, „bá­torság igénye” és a „kez­deményező erő’. Meglepő és erősen el­gondolkoztató a felmérés­nek az a része, melyből megtudjuk, hogy a kérde­zettek fele eredetileg más pályát akart választani. Hogyan ítélik meg a pá­lyákat, az egyes foglalko­zási ágakat: ez volt az egyik kérdés. Legtöbben az orvosi pályát tartják leg­rangosabbnak (anélkül per­sze, hogy maguknak ezt szeretnék). Utána a mér­nök, az író, majd a tanár következik a sorban. Ezt követi az ápolónő és a pin­cér. Tehát legmagasabb érté­kük a megkérdezettek gon­dolkodásában a humán jellegű pályáknak van. Az is jellemző — és érthető —, hogy a nők jobban vonzódnak a ke­reskedelmi eladói pályá- i hoz, mint a férfiak. (De az már nehezebben fogad­ható el manapság, hogy a mezőgazdasági szakmunkás utolsó helyre került a rangsorban.) A megkérdezettek egy- harmada teljesen elégedett a szakmájával, hét száza­lékuk elégedetlen, a többi csak részben van megelé­gedve azzal, amit csinál. Ezen a képen is jó lenne javítani. Bár itt gyorsan meg kell jegyezni, hogy aránylag kevesen nyilat­koztak úgy, hogy szeretné­nek szakmát változtatni. Annak viszont örülni le­het, hogy sokan szeretné­nek továbbtanulni (50%). Elgondolkoztató, hogy ar­ra a kérdésre, milyen kö­vetelményeket támaszt a munkahellyel szemben, so­kan a jó üzemszervezést, a megfelelő munkahelyi légkört, a vezetők és be­osztottak jó kapcsolatát és a továbbképzési lehetősé­geket nevezték meg. Sokan hiányolták a szak­ma anyagi és erkölcsi meg­becsülését, és elmarasztal­ták a munkakörülménye­ket, a technikai színvona­lat, s hiányolták a sze­mélyes törődést. A másik: sem a tanulók, sem a szülők nem ismerik a választható foglalkozá­sok, pályák jellegét, sajá­tosságait, előnyeit, és hát­rányait. Továbbá: az isko­lák sem adnak megfelelő segítséget a választáskor. Gyakori az is, hogy egy­oldalúan a szülők dönte­nek, gyermekük képességé­nek, vonzódásának figye­lembe vétele nélkül. Az okokat és magyaráza­tokat még sorolhatnánk. A ma még meglevő akadá­lyozó tényezők leküzdésé­re alakultak meg a pálya­választási tanácsadók, en­nek érdekében adnak ki szakmai folyóiratokat, könyveket. E cél érdekében került kiadásra a fentebb ismer­tetett kiadvány is. Varga Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents