Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-07 / 157. szám
t oldal 1970. július 7, keddi Fiatalok a ssaksservesethen LÁTSZÓLAG közhely, de a középiskolákban, a műhelyekben, a szakmunkásképzőkben jövendő állam- és kormányfők, tábornokok, kohó- és gépipari miniszterek és gyárigazgatók ülnek a padban. Meg, ezerszer nagyobb számban, olyan vasasok, építők, technikusok, akik azok is maradnak, de már a második évezred végén és a harmadik hajnalán válnak érett, pályájukat befutott munkásemberekké. A fiatalsággal törődés állandó téma. És mégis, vannak területek, ahol időről időre rendet kell tenni a gondolatokban és a mindennapi élet gyakorlatában. A párt ifjúságpolitikai határozata óta egyre sűrűbben merül fel annak a szükségessége, például, hogy a legnagyobb tömegszervezet, a szakszervezet módosítsa és korszerűsítse a fiatalsághoz fűződő kapcsolatát. EZ A KAPCSOLAT tulajdonképpen — a szak- szervezetek saját tagságának egyharmadához fűződő kapcsolat hiszen Magyarországon minden harmadik szervezett munkás, dolgozó 30 éven aluli, azaz, tágabb értelemben az ifjúmunkás-kategóriához sorolható. Egymilliónyian vannak! Hogy milyen szerepet töltenek be, arra jellemző, hogy milyen sűrűn olvashatunk a szocialista brigádmozgalomban részt vevő és ott nagyon jó eredményeket elérő ifjúmunkásokról és egész brigádokról. Az eredmények talán azokat is meggyőzik, akik hajlamosak az „ezek a mai fiatalok” felkiáltással csak ifjúságunk egy kis rétege szélsőséges, vagy nyegle magatartása alapján általánosítani. Ezúttal azonban nemcsak a legjobbakról van szó, mint ahogy nem is a legkevésbé jókról, hanem mindazokról a fiatalokról, akik az üzemekben, hivatalokban, intézményekben dolgoznak. A párt Központi Bizottsága februári határozatában a szakszervezeti tevékenység fokozását, a SZOT-ban ifjúsági munka- csoportok létrehozását —, ugyanezt a szakmai szervezetek központjaiban is — tartotta kívánatosnak, felhívta a figyelmet az egyetemisták szakszervezeti tagságának kérdésére és nagyobb anyagi eszközök „bevetését’’ javasolta a művelődési és sportmozgalmak támogatására. Nem kétséges, hogy a párthatározat a felső szakszervezeti szervek teljes egyetértésével és derekas támogatásával találkozik, így hát ebben a vonatkozásban aligha van szükség további meggyőzésre. NEM TESZEM azonban, hogy „lejjebb haladva” mindenütt ilyen egyszerű lesz a helyzet. Egyszerűen azért nem. mert az elmúlt időkben — hogy csak a legutóbbi másfél évtizedet vegyük alapul — a KISZ sok szempontból eredményes munkája viszhangja- képpen is, kialakult egy olyanféle nézet a „felnőtt” szervezetekben, hogy az ifjúság „a KISZ asztala”. Nálunk ez a vendéglátó- ipar gyengébb szakembereitől kölcsönzött kifejezés rendszerint az áthárítás „őszinte” szándékát jelzi. Ezúttal is. Való igaz, hogy a KISZ az ifjúsági szövetség — de az is igaz, hogy a jövendő felnőttjei a felnőtt, meg- emberesedett mai fiatalok — teljes joggal igényelnek törődést a harmincon felüliektől. Részben meg is szokták. Mert vannak jó üzemek, intézmények, ahol az ifjúsággal foglalkozás határozat nélkül is közügy volt a szakszervezeti szervek és a gazdasági vezetés számára. Van továbbá néphadsereg. fegyveres testületek, ahol nincs ugyan szakszervezet, de ahol a 18—20 éves fiatal megszokta a teljes értékű emberszámba vételt, s miután százezres, millós értékek jó gazdájaként szolgált — zokon veszi, ha visszatérve a civiléletbe, még mindig úgy kezelik, mint akinek a „hátán a tojáshéj”. £,S TÜL — mindezeken — szélesedő látókörű és tudású, magasabb színvonalon nevelkedett fiatalságunk van, amely ... valójában jól készül az a jövő kínálta feladatok teljesítésére. Szervezett erővel mellettük állva, kezdeményezéseiket bátorítva gondjaikon enyhítve — cselekedjenek értük úgy a szak- szervezetek, ahogyan azt a holnapunk, a jövőnk igényli, s megérdemli. Baktai Ferene Taglétszámát tekintve az egyik legnagyobb pártalapszervezet Tisza- kécskén a Szabadság Tsz-é. Lintz Gusztáv párttitkárral olyan kérdésekről beszélgetünk, amelyek arra mutatnak: a hatvankét tagú alapszervezet milyen teret nyújt a pártdemokrácia érvényesülésének. Először a keretekről. Kitűnik, hogy a nőket például összesen tíz párttag képviseli. — Jól tudjuk, ez az arány nem kedvező — fűzi hozzá magyarázatképpen a párttitkár. — De korábban még rosszabb volt a helyzet. A tíz nőből hetet 1965 után vett tagjai sorába az alapszervezet. Ezek után arról esik szó, hogy a párttagok a tsz-ben elért jövedelem szempontjából hol helyezkednek el a szövetkezeti tagság sorában, a Szabadság Tsz gazdasági helyzete évek óta kiegyensúlyozott, évenkénti fokozatos fejlődés mutatható ki, noha ez nem figyelmet felkeltően ugrásszerű. Tavaly az egy tagra jutó átlagos jövedelem több mint 16 ezer forint volt. Ha a párttagság átlagos jövedelmi helyzetét akarjuk „bemérni”, akkor — a reális, torzításoktól mentes összkép érdekében — egyik részről számításon kívül kell hagynunk a vezetőbeosztásban dolgozó kommunistákat, másrészt a már nyugdíjas, járadékos párttagokat. lev a fizikai munkakörben dolgozó pártLáng- és Itivédő ruha A láng- és hővédő „ru- hacsalád” újabb, az eddigieknél tetszetősebb garnitúrája készült el a Kenderfonó és Szövőipart Vállalat újszegedi gyárában' Ezt az „öltönyt” elsősorban a hőerőművek meleg- kazánjavításd követelményeinek megfelelően készítették el A háromrétegű — poliészter-szövetből, műanyag- és alumíniumfóliából összedolgozott — ruha hátrészét úgy alakították ki, hogy a lélegeztető készülék is jól hozzáilleszkedjen. (57) Az utcák némák voltak, a kijárási tilalmat Varsóban is betartották az emberek. Ruppert megborzongott, s arra gondolt, hogy hiába állnak tankjaink a város különböző pontjain, ez a város akkor is az ellet ség kezén van. Félt és képzelődött. Hol szorosan a kerítésekhez simulva, ment, hol meg kitámolygott az utca közepére. Szinte megnyugodott, amikor meghallotta a német járőr felszólítását: — Halt; Igazolta magát, s egy pillanatra megnyugodott, hogy mégiscsak német város ez, de aztán eszébe jutott megint az öreg, s az, hogy ilza várja a tiszti negyed egyik villájában, s tábornok apjától örökölt hangnemben megkérdezi, amint belép az ajtón; — Már megint ittál? Legszívesebben azt válaszolná ilyenkor, hogy ittam. Ittam és kinek mi köze hozzá? Végtére is mindegy, hogy iszik az ember, vagy golyót röpít a homlokába. Előbb-utóbb úgyis bele kell dögleni ebbe a ... Nem folytatta. Hazaért. Megkísérelte összeszedni magát, hogy Ilza minél kevesebbet sejtsen meg abból, ami történt. * Kloss ezekben az órákban nyugtalanul gondolt Ádám missziójára. Ez az idős férfi, aki mostanában Schmidt- nek nevezete magát, néhány hónapja munkatársa volt Klossnak. A J—23-as jelentéseit ő továbbította, de ezt csak úgy mellékesen. Fő foglalkozása a beszervezés volt. Ádám szórakoztatónak tartotta ezt az életveszélyes játékot. Reggel, amint megérkezett Radomiból, Kloss azonnal Mokotovba utazott, hogy könyvgyűjteményét egy kis antikváriumból kiegészítse. A könyvkereskedés elhagyott mellékutcában volt. Kloss alaposan szemügyre vette a környéket, s miután tagok éves átlagjövedelme 18 ezer forint volt tavaly. Az össztagság részesedéséhez képest tehát nem kirívóan nagy a különbség. Milyen a megoszlás az iskolai végzettség, a képesítés szempontjából? A párttagságnak mintegy a j fele 4—6 elemit végzett, s öten ennél is kevesebbet. Ám, ha a korábbi évekre visszatekintünk, az arány fokról fokra javul, a párttagok közül minden évben négyen-öten végzik el a dolgozók esti iskoláját. A közös gazdaságban dolgozik összesen nyolc, egyetemet, főiskolát, illetve felsőfokú technikumot végzett szakember. Közülük hárman tagjai az alapszervezetnek. Az a lény, hogy a szövetkezeti tagság átlagos életkora 55 év, a párttagság korösszetételére sincs következmények nélküli hatással. A párttagság 42 százaléka a 40—50 év közöttiek korcsoportjához tartozik. Ám ugyanekkora arányt képviselnek az 50 év felettiek is. — Ezzel függ össze — magyarázza a párttitkár — hogy tizenhat olyan idős párttagunk van, 57 és 73 év közötti életkorban, akiket fel kellett mentenünk a pártmunka alól. Ezek zömmel nyugdíjasok és járadékosok. Mindezek a körülmények behatárolják a pártdemokrácia lehetőségeit is. Az kétségkívül érvényesül, — hogy a párt- és a gazdasági vezetés a nagyobb időszerű feladatok előtt a szervezési teendőket együtt tárgyalja meg. Kisebb-na- gyobb emberi súrlódások akadnak olykor a gazdaság némely középszintű vezetőjével, de a pártvezetőség feladatának tartja, hogy ezeket rendre elsimítsa. Továbbá a pártszervezet és a gazdaság vezetése közösen terjesztette elő az idős gazdák szociális támogatásának rendezését; ennek jegyében az az idős tag, aki lemond háztáji földjéről, havi 300 forintos támogatásban részesül. Vagy ha a megváltást természetben igényli, a betakarításkor kap 20 mázsa kukoricát. Többé-kevésbé rendszeres szociális segélyt Is kapnak az arra rászorulók. Csak kenyérgabonából száz mázsa felett van az a mennyiség, amelyet ilyen címen kiosztanak. Ezenkívül a gazdálkodás és a szövetkezeti tagsági együttélés igen sok szférájában alkalom volna arra, hogy a pártszervezet éreztesse jelenlétét, kifejezésre juttassa kezdeményezőkészségét, mert a pártdemokrácia is ezáltal válna igazán tartalmassá. Ehhez azonban szükséges volna a „megifjodás” — úgy szószerinti, mint tágasabb értelmezésben. A pártvezetésnek mint figyelmeztető ténnyel kell számot vetnie azzal, hogy 1968 óta egyetlen tagfelvétel történt. A keretek szűkítése helyett inkább azok tágítására kellene gondolni. Az első sárgabarack-export Megkezdődött a barackvásár. A vidék híressége már vagonszámra érkezik a MÉK átvevőtelepeire. Az első exportrakományt is útnak indították Bécsbe. A tervek szerint 1000 vagon sárgabarack-felhozatallal számol a szövetkezeti kereskedelem, amelynek külföldi piacáról is gondoskodtak. Az NSZK, az NDK, Ausztria és Anglia érdeklődik a gyümölcs iránt. meggyőződött róla, hogy nem követik, belépett az üzletbe. Nárcis, az üzlet tulajdonosa nyomban kulcsra zárta a bejárati ajtót, s kitette a kis táblát: „Rögtön jövök”. A hátsó szobában szólalt csak meg: — Ádám megfogta Ruppertet. Ádám jól számított. Ez a Ruppert egy rongy fickó, s nem kell félni, hogy a Gestapóhoz megy. Fél, s ez nekünk éppen elég. Nárcis tele volt optimizmussal, de Kloss nem hagyta elaludni gyanakvását. — A központ jelezte — folytatta Nárcis —, hogy Henning éppen itt, Lengyelországban akarja kipróbálni új rakétafegyverét. Tudod mit jelent ez? Ezért kell a poligon terve... — Túlságosan könnyen indult — mondta gondterhelten Kloss, — Félek a könnyű dolgoktól. Egyáltalán az sem biztos még, hogy Ruppert nem megy a Gestapóhoz. Az a kérdés, hogy hogyan tálalja az ügyet? És ha egyszerűen csak úgy, hogy megkörnyékezték, s a Gestapo rááll, hogy hagyja magát beszervezni. — Nem hiszel Ádámnak? — kérdezte Nárcis. — Hiszek. Nem is erről van szó. De a feladat nagyon nehéz, s Ruppert sem fejreesett fickó. — Ne légy pesszimista — mondta Nárcis. — Kapcsolatok rendben? — tért át másik témára Kloss. — Rendben. Ruppert Annának jelent. Neki adja át a küldeményt, s ... — Kinek? — kapta fel a fejét Kloss riadtan. — Annának. Ádám viszont egy időre most elhagyja Varsót. Ráfér egy kis kikapcsolódás, meg aztán Anna úgyis viszi az ügyeket... Amikor Nárcis kimondta Anna nevét, Kloss elkapta a férfi csuklóját, s görcsösen megszorította. Kloss néhány hónapja ismerte Annát, s kapcsolatuk már több volt, mint barátság. Kloss szerette Annát. Majdnem mindennap találkoztak annak ellenére, hogy mindketten tudták: a konspirációs szabályzat tiltja az ilyen kapcsolatokat. Nárcis jó megfigyelő volt. Kezét Hans vállára tette, s mindössze ennyit mondott: — Nem tehetitek ezt tovább. Még nem. De eljön a szerelem ideje is. (Folytatjuk£ Meddig tart a Hírős huzavona ? Kétezervalahányban unokáink bizonyára el sem hiszik azt a régi-régi legendát. amely úgy kezdődik, hogy Kecskemét központjában volt egy Hírős Étterem... A történet ismerős, hiszen lapunk március 17-i számában beszámoltunk az épület átalakításának immár kétéves huzavonájáról. Akkoriban sok minden késleltette a munkálatokat, illetve az étterem átadásának az időpontját. A tennivalók közül csupán a legfontosabbakat vegyük számba: „biztosítani kell a villanyvezetékek tervének engedélyezését, a pincéből a vizet ki kell szivattyúzni, az étterembe, s a bárba csöpög az eső, hiányzik az útburkolat bontási engedélye és csigamód haladnak a munkálatok ...” A felújítással kapcsolatos iratok azóta is napról napra gyarapodik. Nem számoltam meg azt a dosz- sziéköteget, amelyet a Kecskeméti Szolgáltató, Javító és Vegyesipari Vállalatnál a Hírős-ügyben elém tettek. Hasonló irattömeg tornyosul a Bács- Kiskun megyei Vendéglátóipari Vállalatnál is. Az építési naplók, a megszámlálhatatlan levél inkább két vállalat harcáról, mintsem arról szólnak, hogyan halad az építkezés. S hogy mégis megtudjuk, augusztus 20-án a kecskemétiek birtokba vehe- tik-e a Hírős Éttermet, mindkét vállalat igazgatójától a helyszínen, vagyis az építkezésnél kértünk tájékoztatást. Ahhoz viszonyítva, hogy már több mint kétéves huzavonáról van szó, nem kecsegtető a látvány. Az étterem faburkolata hiányzik, a festést még el sem kezdték. A galériára létrán kell felmásznom. A bárban sötétség, a villany nincs bevezetve. A DÁV engedélyét ugyan megszerezte a beruházó — a Vendéglátóipari Vállalat — de több mint kéthónapos késést okozott az, hogy az útburkolat bontási engedélyét már nem kérte. Pedig a példa is bizonyítja, egy nap alatt megszerezhető az engedély __ a r endőrség ugyanis azóta annyi idő alatt kiadta. Ugyanakkor a kivitelező — a Javító Szolgáltató Vállalat — például a belső villanyszerelést közben enélkül is el tudta volna végezni. Sorolhatnám a hiányosságokat. a beruházó és a kivitelező egymásra hárítja a felelősséget. S íme a negatív eredmény; egy sajtónyilvánosság előtt ígért dátumra, augusztus 20-ra sem lesz „Hírősünk”. Talán a szerződés szerinti szeptember 30-ra...? Vegyük számba a hátralevő tennivalókat. A földkábelt be kell vezetni, meg kell határozni a vízbekötés helyét. A villany- szerelőknek és a „vizeseknek” is bőven akad még munkájuk. Utána következnek a festők és a par- kettázók. A beruházó és a kivitelező vállalat vezetői heves vita után végül megegyeztek abban, hogy az építkezés meggyorsításával szeptember 30-ra elkészül a reprezentatív Hírős Étterem. Tárnái László