Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-31 / 178. szám

t oldal 1970. joins M- pénfcK JÓLLEHET, a világ­közvélemény érdeklő­désének középpontjá­ban ezekben a napok­ban — a közel-keleti helyzet alakulása mel­lett — a moszkvai szovjet—nyugatnémet tárgyalások állanak, mégis meg kell emlí­tenünk néhány jelen­tősebb eseményt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa két határozatot is ho­zott a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság ellen. Mint is­meretes, az ENSZ-határozatok ellenére jogtalanul uralma alatt tartja a Dél-afrikai Köztár­saság Namíbiát — régi nevén Délnyugat-Afrikát. — A Biztonsági Tanács szerdán éjfélig tartó ülésén elfogadott határozata felszólítja a világ országait, szakítsák meg a fajüldöző kormányhoz fűződő diplomáciai, konzuli és kereskedelmi kapcsolataikat, minden olyan viszonyt, amiből haszna származnék a pretoriai kormánynak. El­fogadtak egy másik határozatot is, amely a nemzetközi bíróság hatáskörébe utalja Namibia törvénytelen meg­szállásából fakadó jogi következmények megállapítását. RÓMÁBAN immár ötödik napja folytatta kísérleteit az új kormány megalakítására Colombo, az újabban ki­jelölt olasz miniszterelnök. Csütörtökön a nem koalíciós pártokkal, közöttük a kommunista párt képviselőivel találkozott. A hetek óta tartó olasz kormányválsággal kapcsolatban érdemes megemlíteni az Olasz Kommunis­ta Párt állásfoglalását. A jelenlegi válságért elsősorban a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták leg- reakciósabb csoportja a felelős, s a kormányválság egy általánosabb és szélesebb politikai válság tükröződése, amelyet csak új irányvonal elfogadásával lehet megol­dani. Az olasz kommunisták olyan gazdaságpolitika mel­lett szállnak síkra, amely a termelés növekedését a kollektív munkaszerződések tiszteletben tartásával és a szociális reformokkal együtt teszi lehetővé. Az ország belpolitikai tengelyének balra mozdításához szükség van a kommunistáknak az olasz szocialista párttal, valamint a baloldali katolikus erőkkel való együttműködésre. FONTOSNAK minősíthetjük a két nappal ezelőtt be­fejeződött lengyel—belga tárgyalásokat is, hiszen az egyik ország a Varsói Szerződés, a másik a NATO tag­ja. A lengyel—belga közeledés európai nézőpontból vá­lik igazán jelentőssé. Ezzel nemcsak a szocialista világ van tisztában, maga a belga külügyminiszter is kifej­tette a varsói látogatásának végén megtartott sajtókon­ferenciáján: meggyőződése szerint a folyamatban levő európai tanácskozások meggyorsíthatják az összeurópai biztonsági konferencia összehívásának folyamatát. Ha emellett megemlítjük az osztrák kormánynak pár nap­pal ezelőtt nyilvánosságra hozott kezdeményezését az európai biztonsági konferencia összehívására, akkor bi­zakodással állíthatjuk, hogy a budapesti felhívásban ki­fejtett gondolat közeledik a megvalósuláshoz. K. A. Politikai kötélhúzás a Perzsa-öböl térségében A londoni őrségváltás; a konzervatívok kormány- alakítása bombaként hatott a Perzsa-öböl térségében, mert előre vetítette az elő­ző, munkáspárti vezetés „Szueztől keletre” politiká­jának felülvizsgálatát. A Wilson-kormány ugyanis annak idején, takarékossági okokra hivatkozva beje­lentette, hogy felszámolja a Szueztől keletre — egé­szen Szingapúrig húzódó — hatalmas brit támaszpont­rendszert. Ez a kivonulás tehát 1971-re nagyhatalmi vákuumot ígért volna a Perzsa-öböl olajkincsekben gazdag térségében, s ez az önjelölt utódokat, akik nem számoltak a Heath- féle kormányalakítás, s ve­le brit katonapolitikai for­dulat esélyével, rendkívül aktív tevékenységre kész­tette. ELSŐKÉNT az Egyesült Államok jelezte, hogy szí­vesen magára vállalná Nagy-Britannia kötelezett­ségeit: a katonai vákuum betöltésére katonai ötös­fogat felállítását — Török­ország, Szaud-Arábia, Pa­kisztán, Irán és Kuwait ka­tonai szövetségét — aján­lotta. E tervet eleve eluta­sították. FEJSZÁL királyt az a meggondolás vezérelte, hogy Szaud-Arábia, az Iszlám szent helyeinek őr­zője és a térség egyik leg­gazdagabb országa, tehát joggal tarthat igényt pro- minensebb szerepre e tér­ségben. Törekvéseit ugyan nem kis mértékben zavar­ta, hogy a térség másik je­lentős hatalma, Irán, ha­sonló ambíciókat táplált. Zavaró körülmény volt az iraki kormány hasonló el­képzelése is. Fejszál pozícióit viszont nem kis mértékben növel­te, hogy a Perzsa-öböl ki­lenc sejkje, emírje és szul­tánja között — akik vé­gül is elhatározták, hogy föderációban egyesülnek — lényegében Szaud-Arábia uralkodó szerepet tölt be. Az olajsejkek rendszeressé vált, a föderáció kialakí­tásának részletkérdéseit ki­dolgozó tanácskozásain az egymással rivalizáló, tár­sadalmi és politikai fejlő­désüket tekintve egymástól különböző miniországok uralkodói ugyanis alapve­tően két táborra oszlanak. Azokra, akiket Szaud-Ará­bia támogat és azokra, akik valamilyen okból szemben állnak Fejszál királlyal. MÁSFÉL ESZTENDŐS al­kudozás után a „Dél-ará- biai Emirátusok Szövetsé­ge” a későbbiekben fel­építendő főváros elkészül­téig végül is központjává választotta Abu-Dhabit. Egyidejűleg — két évre — ennek a leggazdagabb olaj- sejkségnek az uralkodóját tette a föderáció vezető­jévé. A legfontosabb poli­tikai, gazdasági kérdések­ben azonban nem sikerült megállapodásra jutniok. Ebben a szituációban szinte bombaként robbant a brit választások eredmé­nye. Csakhogy abban a perzsa-öböli pókerpartiban, aminek tétje a kilenc sejk kilenc törpe birodal­ma, az asztal körül ülő játékosok étvágyát a brit pálfordulás már kevéssé befolyásolhatta. Talán éppen azért is halad annyira vontatottan a föderáció szervezése. A tagállamok vezetői lénye­gében azzal foglalkoznak, hogy támogatásuk ellené­ben melyik országtól tud­nak nagyobb árat kicsi­karni. TEHERÁN, amely mö­gött a politikai megfigye­lők egyértelműen az Egye­sült Államokat sejtik, e taktikázások során külö­nösen érdekes lépésre vál­lalkozott. Hajlandónak mu­tatkozott lemondani Bah- reinre támasztott igé­nyéről, s alávetni magát egy pártatlan ENSZ-bizott- ság döntésének e terület jövendő sorsát illetően, no­ha a teheráni parlament­ben ez ideig üresen tar­tották a „megszállt Bahrein” képviselőinek he­lyét. Teherán ezzel a gesz­tussal éppúgy, mint a szak­értők küldésével igyekszik magához édesgetni a tér­ség uralkodóit Szaud-Arábia viszont az Iszlám paktum felújításá­ra tett újabb kísérleteket, s az Arab-félszigeten épü­lő hadállásait azáltal is sikerült megerősítenie, hogy a Jemeni Arab Köz­társaságban elősegítette a királypárti és köztársaság­párti erők kibékülését kö­vetően a Szaud-Arábia iránt baráti, tehát kétség­telenül jobboldalibb rend­szer kialakulását. LEHETETLEN még csak vázlatosan is áttekinteni a bazári üzletelés apróbb- nagyobb eseményeit abban a térségben, ahol az olaj miatt most szánW külső és . belső erő csap össze egymással azért, hogy előbb-utóbb Nagy-Britan­nia örökébe léphessen. II szavai és a latiéi nein egvezaei Visszaverték a támadó izraeli gépeket Alig két és fél órát tar­tott a Vietnammal foglal­kozó párizsi négyes konfe­rencia csütörtöki 77-ik ülé­se, amely az utolsó volt az amerikai küldöttség új ve­zetőjének, David Bruce nagykövetnek a jövő hétre kitűzött Párizsba érkezése előtt. Az amerikai küldöttség nevében felszólalt Habib nagykövet néhány monda­tos beszédében ismét csak az Egyesült Államok állí­tólagos tárgyalási készségét hangoztatta. Ugyanezt tette a máskor bőbeszédű saigo- ni küldöttség helyettes ve­zetője is. Nguyen Minh Vy, a VDK küldöttségének helyettes ve­zetője beszédében rámuta­tott, a tények nem azt iga­zolják, hogy az Egyesült Államok kész lenned „nyíl­tan, rugalmasan és ésszerű módon” tárgyalásokat kez­deni. Az Indokínából ér­kező hírek arról szólnak, hogy az amerikaiak fokoz­zák bombatámadásaikat és tisztogató hadműveleteiket a dél-vietnami lakosság el­len, folytatják a bombatá- madásokat a VDK területe ellen. A dél-vietnami báb­hadsereg egységei fenntart­ják Kambodzsa katonai megszállását, és a thaiföldi hatóságok újabb csapatokat készülnek ebbe az országba küldeni. Folytatódnak a he­ves ámerikai bombatáma­dások Laosz ellen is. Nguyen Van Tien, a dél­vietnami ideiglenes forra­dalmi kormány küldöttsé­gének vezetője azt hang­súlyozta: Nixon „az ön­rendelkezési jog” és „a sza­bad választások” jelszava mögé kívánja rejteni az Egyesült Államok azt a tö­rekvését, hogy hatalmon tartsa a neki elkötelezett bábkormányt. Kairóban bejelentették, hogy csütörtökön, helyi idő szerint 16 óra 30 perckor, 22 izraeli repülőgép táma­dást indított a Szuezi-csa- toma nyugati oldalán, az Ain Szukna térségében levő egyiptomi állások ellen. A behatoló izraeli repülőgé­pekkel egyiptomi vadász­gépek vették fel a harcot és a támadókat elűzték. A támadás során két egyipto­mi katona megsebesült, de anyagi károk nem keletkez­tek és az egyiptomi vadász­gépek valamennyien sértet­lenül tértek vissza támasz­pontjaikra —, hangsúlyozta a kairói szóvivő, nyomaté­kosan cáfolva a légitáma­dásról szóló izraeli verziót. Egy izraeli szóvivő ugyan­is Tel Avivban újságírók­nak azt bizonygatta, hogy a támadás az egyiptomi fél­nek „anyagi károkat oko­zott” és az izraeli repülő­gépek „négy egyiptomi va­dászgépet lelőttek”. (AFP) A brit kommunisták ünnepe öt évtizede, hogy, 1920. július 31-én megalakult Nagy-Britannia Kommu­nista Pártja. A történelem szeszélye — és az angol belpolitikai élet mozgását meghatározó mé­lyebb, társadalmi rugók rendszere — úgy hozta, hogy a brit kommunisták figyelemre méltó időpont­ban emlékeznek pártjuk alapításának ötvenedik év­fordulójára. Olyan pillanat­ban, amikor az elfogulatlan szemlélő épp a legutóbbi választások nyomán újra megbizonyosodhatott róla, hogy a hagyományos „nagy pártok”, a Munkáspárt és a Konzervatív Párt „helycse- rés’’ kormányzási periódu­sai mennyire képtelenek igazi választ adni a brit társadalom alapvető kérdé­seire. Nem üres szólam tehát, amikor azt mondjuk, hogy az utóbbi öt évtizedben Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártja az az erő, amely mindig a legkövetkezete­sebben szállt síkra a mun­kásosztály. a dolgozók, s — az ország igazi nemzeti érdekeiért. A harmincas években a kommunisták hirdettek harcot Angliában a honi fasiszta próbálkozások el­len, s amikor a Chamber- lain-kormány Münchenben lepaktált Hitlerrel (méghoz­zá általános parlamenti üdvrivalgás közepette), egyedül a kommunisták til­takoztak, figyelmeztetve a szégyenletes müncheni egyezmény — utólag, saj­nos, egy világháborúval igazolt — veszélyeire. Nagy-Britannia Kom­munista Pártja kemény megpróbáltatások tüzében született. A brit kommu­nisták e taglétszámra nem nagy, de harcos osztaga fennállásának öt évtizede alatt nem kevés alkalom­mal találta szemben magát nehézségekkel, ám mind­annyiszor töretlen hittel és energiával folytatta — s folytatja ma Is — küzdel­mét a dolgozó emberek iga­záért, a társadalmi meg­újhodásért, a szocializmus eszméinek diadaláért a brit szigeteken. Pártjuk fennál­lásának ötvenedik évfordu­lóján szeretettel köszöntjük a brit kommunistákat, s kí­vánjuk, hogy öt évtizedes harci tapasztalatukból is erőt merítve sikerrel foly­tassák tovább tiszteletre méltó és áldozatos munká­jukat. Pusztító erejű földrengés Iránban Számos halott és sebesült anyagi károkra számítanak [ A földrengés körülbelül az igen sűrűn lakott kör- Ő0 ezer négyzetkilométer Loüiott gyűjtemény Törökország azt akarja elérni az amerikai hatósá­goknál, hogy a bostoni szépművészeti múzeumot kényszerítse felvilágosítás nyújtására arra vonatkozó­lag, hogy milyen körülmé­nyek között jutott hozzá az ókori ötvösmunkákból álló új 'gyűjteményéhez. Olyan arany tárgyakról van szó, amelyek összsúlya 10 kg, A bostoni múzeum mé­lyen hallgat a gyűjtemény megszerzésének körülmé­nyeiről. Ez alapot ad arra a gyanúra, hogy a gyűjte­mény csempészés útján ke­rült a múzeumba. Ha kiderül, hogy a gyűj­temény valóban Törökor­szágból származik, Ankara követelni fogja a török tu­lajdont képező lopott kin­csek visszaadásátB Teherán (MTI) Csütörtökre virradó éj- szalfh a Richter-skála sze­rint 6,9 fok erősségű föld­re ngV-s rázta meg Irán észak-keleti részét. A ma­rylandi földrengésjelző ál­lomás számításai szerint a földrengés központja Mec- hed észak-iráni város kö­rül lehetett. Teheráni je­lentések beszámolnak ar­ról, hogy a kormány azon­nal segélycsapatokat irányí­tott a körzetbe. A Vörös- kereszt teheráni szóvivője emlékeztet arra, hogy ugyanebben a térségben az 1968. évi 7,3 fok erősségű földrengés 11 ezer ember életébe került. A hatósá­gok most is súlyos ember- . veszteségekre és ielcnlői' zetben. Az éjszakai iráni föld­rengést követően magyar idő szerint reggel fél ki­lenckor ismét megmozdult a föld, ezúttal azonban a földrengés jóval gyengébb volt a korábbinál. A körzetből érkező első jelentések alapján a helyi Vöröskereszt képviselője : közölte, hogy a halottak i száma 40—50-re tehető, a sebesültek száma megha­ladja a hetvenet. Bár a szó­vivő alaptalannak minősí­tette a több ezer halottról szóló korábbi jelentéseket, a veszteséglista még ko­rántsem tekinthető lezárt­nak. területet érintett, központ­ja a Káspi-tenger és az iráni—szovjet határ között fekvő Gorgan környékén volt. A washingtoni föld­rengéskutató központ szá­mításai szerint a korahaj­nali földrengés „potenci­álisan rettenetesen pusztí­tó” volt. Az áldozatok vi­szonylag alacsony száma feltehetően annak köszön­hető, hogy a vidék lakossá­gának többsége már el­hagyva otthonát elindult a földekre, másrészt — mint Teheránban elmondották — környék lakossága főként szalmával fedett épületek­ben lakik, Miből lesz a profit A Bulova Öragyártó RT részvényeseinek rendes évi közgyűlésén többen követelték, hogy szüntessék be a hadimegrendelések teljesítését és az ezekből korábban befolyt 6 millió dolláros profitot ajánlják fel sebesült, vagy megcsonkított dél-vietnami asszonyok és gyerme­kek javára. A Wall Street Journal szerdai tudósítása szerint a Bulova RT elnöke, Bradley tábornok közölte, „büszke rá, hogy a cég hozzájárul az Egyesült Államok védel­méhez”. majd elismerte; az óragyár akna-, bomba- és s-ögesgránát-alkatrészeket szállít a hadseregnek. „Ügy véli tehát tábornok úr, hogy a védtelen asszo­nyok és ártatlan gyermekek legyilkolására szolgáló fegy­verek gyártásából származó profit öregbíti dicsőségün­ket? — tette fel a kérdést. A R. Appleby részvényes, a „vietnami békéért síkraszálló Los Angeles-i üzletem­berek mozgalmának” tagja. „Nem a profitért, hanem a hazáért tesszük’’ — vála­szolt Bradley tábornok. Néhány részvényes azonban nyilvánvalóan másként vélekedik. Egyikük — aki, mint a Wall Street Journal írja, ..nem óhajtotta megnevezni magát” —, kijelentette: Mi mindnyájan a profitért vagyunk itt, és egyáltalán nem érdekel bennünket, miből és hogyan lesz profitunk, I a fő, hogy becsületesen, megtámadhatatlan módon jus­sunk hozzá.’«

Next

/
Thumbnails
Contents