Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-26 / 174. szám
AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ; A szovjet—finn barátsági szerződés meghosz- szabbítása Moszkvában. Közös piaci tanácskozás a brit belépésről. KEDD: A bonni kormány elítéli a jobboldali ellenzék zavart keltő manővereit. Granadában a spanyol rendőrök tüzet nyitnak a tüntető munkásokra.. SZERDA; Ostromállapot Bolíviában, ökölharc a kolumbiai parlamentben. CSÜTÖRTÖK: Nasszer beszéde az ASZÚ kairói kongresszusán. Lengyel—nyugatnémet tárgyalások Varsóban. PÉNTEK: Heves harcok Indokínában. Világszerte elítélik a Bél-Afrikába irányuló angol fegyverszállítások tervét. SZOMBAT: Üjabb incidensek a közel-keleti térségben. lgy látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin Aki „a-t” mond Aki a-t mond, mondjon b-t is ... — így szól a régi közmondás. Távol álljon tőlem, hogy általános bölcsességekkel példálózzam, az olvasónak betű szerint kell vennie a megállapítást. Mindenekelőtt az „a”-ról van szó, határozott névelői minőségben. Az a diplomáciai jegyzék, amellyel Kairó az Egyesült Államok új közel-keleti rendezési tervét válaszolta meg, nyomatékosan hangoztatta: Izraelnek ki kell üríteni a megszállt területeket, enélkül nem lehet közelíteni a békés megoldáshoz. Az amerikai fogalmazások ugyanis meglehetősen pontatlanok, s politikailag kétértelműek. Megszállt területek visszaadásáról szólnak, de az „a” névelő elhagyása miatt kétségessé teszik: vajon valamennyi hódítást értik-e e kifejezéssel? Ezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy a brazil ENSZ-fődele- gátus eav alkalommal hetven perces előadást tartott a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i, közel-keleti határozatának szövegelemzési és jelentéstani problémáiról. Mégse lovagoljunk a szavakon, hiszen az elmúlt hét jelentős mozgásfolyamatok elindítója volt világunknak e kritikus sarkában. A nagyhatalmi diplomáciai tárgyalások, valamint a Washingtonra nehezedő nyomás eredményeként az Egyesült Államok olyan új javaslatokat tett közzé, amelyek jobban figyelembe vették a Biztonsági Tanács eredeti döntését. Ezért — jóllehet az amerikai elképzeléseknek számos tisztázatlan és kidolgozatlan részlete van — felelős arab vezetők a korábbi terveknél pozitívabban ítélhették meg azokat. Ismét kifejezésre juthatott tehát, hogy az Egyesült Arab Köztársaság érdekelt a politikai rendezésben, hajlandó ésszerű kompromisszumokra. Ezeknek természetesen ára van: a megszállt területek kiürítése és a palesztin nép jogos NYUGATNÉMET FIATALOK LENGYELORSZÁGBAN A nyugat-németországi Hannover város fiatal munkásainak egy csoportja a dél-lengyelországi Majda- nekben, az egykori haláltábor színhelyén önkéntes munkával segít a helyi hatóságoknak. MEGMENTETT UTASOK A Fulvia utasszállító hajó, amely vasárnap a Kanári- szigetek mellett kigyulladt, hétfő délelőtt elsüllyedt. Utasait és legénységét épségben szállította partra a Kanári-szigeteken a segítségükre siető Anccrville francia utasszállító hajó. Kénünkön a megmentett utasuk. követeléseinek figyelembe vétele. Kairó kész a diplomáciai erőfeszítésekre — ezt a tényt nyomatékosan leszögezte a moszkvai Pravda is, csütörtöki számában — diktátumot azonban nem fogad el. Az izraeli részről megnyilvánuló katonai manőverek viszont éppen erről az igyekezetről vallanak. Elegendő Nasszer bejelentésére utalni, hogy az izraeli légierő napi átlagban ezer tonna robbanóerővel rendelkező bombát szór egyiptomi célpontokra. Izraeli részről egyelőre eleve érdektelennek mutatták magukat olyan háromhónapos tűzszünet elfogadásába, amely idő alatt a rendezés részleteiről folytatnának párbeszédet. Kézzelfogható jelképe volt az EAK őszinte béketörekvéseinek Nasszer bejelentése, hogy elkészült az asszuáni nagy gát, s az ország újabb lépést tesz előre a sivatag meghódítására, a villamosítás kiterjesztésére. Egyiptom, még a kényszerűen megnövekedett katonai kiadások ellenére is jelentős eredményeket ért el a gazdaság fejlesztésében, s a sikerek nyilván még nagyobbak lehetnének békés körülmények között. Kairó tehát ismét nem zárkózott el a politikai rendezéstől. A kibontakozás lehetősége most az Egyesült Államok és Izrael következő gyakorlati cselekedeteitől függ. A szavak után a tetteknek kell következniük. Amennyiben Washington valóban komolyan kívánja a békés megoldást, akkor nem adhatja áldását fegyverszállítással és fokozott gazdasági segítségével az izraeli ultrák politikájára. Az amerikaiaknak tehát be kell bizonyítaniok: nem csupán taktikai szereposztásról van szó, nem arról, hogy a „súrlódások” után majd mégis „meghátrálnak’’ az izraeli álláspont előtt. Izraeli részről feltűnő módon máris megkezdték az ellenakciókat, holott nyilvánvalóan nem érdekük egy valóságos konfliktus az Egyesült Államokkal. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi idők eseményei elősegítették, s várhatólag gyors ütemben továbbra is elősegítik az Izraelen belüli polarizálódást. Mind többen felismerik, hogy a szélsőséges elemek katasztrófa- politikát folytatnak, sőt a nemzeti öngyilkossággal kacérkodnak. A belső erjedéssel párhuzamosan a nemzetközi elszigeteltség is fokozódik: Izrael a világközvélemény jelentős rétegeinek szemében korábban a „fenyegetett kis ország” alakját öltötte, most viszont a politikai rendezés kerékkötője. A közel-keleti válsággal kapcsolatban sokszor és sokféleképpen hangzik el az alapkérdés: kinek dolgozik az idő? A kérdésre nem könnyű a felelet, hiszen a krízisnek számos szintje van és az egyes tényezők gyakran egymással ellenkező hatást fejtenek ki. Gazdasági, katonai, politikai, diplomáciai elemeket kell tehát nagyító alá vennünk, méghozzá a maguk fejlődésében és kialakulásában. Ilyen alapos vizsgálat után állapíthatta meg Nasszer a sokat jelentő igazságot: „az idő nekünk dolgozik”. S álláspontjának indokolásánál nemcsak Kairó és Moszkva viszonyára, az EAK belső fejlődésére, de a nyugati közvélemény hangulatváltozására és az izraeli belső változásokra is utalt. Vajon az amerikaiak kimondják-e, szavakban és tettekben, azt a bizonyos b-t? Igaz, egyelőre az a-t is határozottan vállalniok kellene... A GENFI EGYEZMÉNY ÉVFORDULÓJÁN Az Indokínával kapcsolatos genfi egyezmény megkötésének 16. évfordulójáról emlékezett még az Országos Béketanács Elnöksége. Az emlékülésen részt vett és felszólalt Romesh Chandra, a Béke-világtanács Lenin-békedíjas főtitkára. NIXON SAJTÓÉRTEKEZLETE Nixon elnök rögtönzött sajtókonferenciát tartott a Fehér Házban. Az elnök ellenezte egy esetleges koalíciós kormány megalakítását Saigpnban, A VDK PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉGE KOSZORÜZ A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésének hazánkban tartózkodó küldöttsége csütörtökön megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. SZOVJET—FINN SZERZŐDÉS Kekkonen finn köztársasági elnök amerikai útja előtt Moszkvában járt. Hivatalos látogatása idején jegyzőkönyvet írtak alá az 1948-ban kötött szovjet—finn szerződés meghosszabbításáról. Képünkön: a finn vendég a szovjet államfő, Nyikoiáj podgornij társaságában. BÉCSI TÁRGYALÁSOK Bécsben folytatódnak a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló tárgyalások. Képünkön: Smith, az amerikai delegáció vezetője megérkezik a szovjet nagykövetségre, a 25. ülés színhelyére. SORTŰZ ELŐTT, GRANADÁBAN... A spanyolországi Granadában ezer építőmunkás békés tüntetésére véres sortűzzel válaszolt a rendőrség: három halott és hat sebesült maradt a kövezeten. Ez a felvétel néhány perccel a rendőrroham előtt készült... kihalt dokkok A dokkmunkások sztrájkja nyomán valamennyi brit kikötőben megszűnt a munka. Képünkön; kihalt a londoni West India Dock.
