Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ; A szovjet—finn barátsági szerződés meghosz- szabbítása Moszkvában. Közös piaci tanácskozás a brit belépésről. KEDD: A bonni kormány elítéli a jobboldali ellenzék zavart keltő manővereit. Granadában a spanyol rendőrök tüzet nyitnak a tüntető munkásokra.. SZERDA; Ostromállapot Bolíviában, ökölharc a ko­lumbiai parlamentben. CSÜTÖRTÖK: Nasszer beszéde az ASZÚ kairói kong­resszusán. Lengyel—nyugatnémet tárgyalások Varsóban. PÉNTEK: Heves harcok Indokínában. Világszerte el­ítélik a Bél-Afrikába irányuló angol fegyverszál­lítások tervét. SZOMBAT: Üjabb incidensek a közel-keleti térségben. lgy látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin Aki „a-t” mond Aki a-t mond, mondjon b-t is ... — így szól a régi közmondás. Távol álljon tőlem, hogy általános böl­csességekkel példálózzam, az olvasónak betű szerint kell vennie a megállapítást. Mindenekelőtt az „a”-ról van szó, határozott névelői minőségben. Az a diplomáciai jegyzék, amellyel Kairó az Egyesült Államok új közel-keleti rendezési tervét válaszolta meg, nyomatékosan han­goztatta: Izraelnek ki kell üríteni a megszállt terüle­teket, enélkül nem lehet közelíteni a békés megol­dáshoz. Az amerikai fogal­mazások ugyanis meglehe­tősen pontatlanok, s politi­kailag kétértelműek. Meg­szállt területek visszaadá­sáról szólnak, de az „a” névelő elhagyása miatt két­ségessé teszik: vajon vala­mennyi hódítást értik-e e kifejezéssel? Ezek után alig­ha csodálkozhatunk azon, hogy a brazil ENSZ-fődele- gátus eav alkalommal het­ven perces előadást tartott a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i, közel-keleti határozatának szövegelem­zési és jelentéstani problé­máiról. Mégse lovagoljunk a sza­vakon, hiszen az elmúlt hét jelentős mozgásfolyamatok elindítója volt világunknak e kritikus sarkában. A nagy­hatalmi diplomáciai tár­gyalások, valamint a Wa­shingtonra nehezedő nyo­más eredményeként az Egyesült Államok olyan új javaslatokat tett közzé, ame­lyek jobban figyelembe vet­ték a Biztonsági Tanács eredeti döntését. Ezért — jóllehet az amerikai elkép­zeléseknek számos tisztá­zatlan és kidolgozatlan részlete van — felelős arab vezetők a korábbi tervek­nél pozitívabban ítélhették meg azokat. Ismét kifejezésre jutha­tott tehát, hogy az Egyesült Arab Köztársaság érdekelt a politikai rendezésben, hajlandó ésszerű kompro­misszumokra. Ezeknek ter­mészetesen ára van: a megszállt területek kiüríté­se és a palesztin nép jogos NYUGATNÉMET FIATALOK LENGYELORSZÁGBAN A nyugat-németországi Hannover város fiatal mun­kásainak egy csoportja a dél-lengyelországi Majda- nekben, az egykori haláltábor színhelyén önkéntes munkával segít a helyi hatóságoknak. MEGMENTETT UTASOK A Fulvia utasszállító hajó, amely vasárnap a Kanári- szigetek mellett kigyulladt, hétfő délelőtt elsüllyedt. Utasait és legénységét épségben szállította partra a Kanári-szigeteken a segítségükre siető Anccrville fran­cia utasszállító hajó. Kénünkön a megmentett utasuk. követeléseinek figyelembe vétele. Kairó kész a diplo­máciai erőfeszítésekre — ezt a tényt nyomatékosan leszögezte a moszkvai Pravda is, csütörtöki szá­mában — diktátumot azon­ban nem fogad el. Az iz­raeli részről megnyilvánuló katonai manőverek viszont éppen erről az igyekezetről vallanak. Elegendő Nasszer bejelentésére utalni, hogy az izraeli légierő napi át­lagban ezer tonna robbanó­erővel rendelkező bombát szór egyiptomi célpontok­ra. Izraeli részről egyelőre eleve érdektelennek mutat­ták magukat olyan három­hónapos tűzszünet elfoga­dásába, amely idő alatt a rendezés részleteiről foly­tatnának párbeszédet. Kézzelfogható jelképe volt az EAK őszinte béke­törekvéseinek Nasszer be­jelentése, hogy elkészült az asszuáni nagy gát, s az or­szág újabb lépést tesz előre a sivatag meghódítására, a villamosítás kiterjesztésére. Egyiptom, még a kénysze­rűen megnövekedett kato­nai kiadások ellenére is je­lentős eredményeket ért el a gazdaság fejlesztésében, s a sikerek nyilván még na­gyobbak lehetnének békés körülmények között. Kairó tehát ismét nem zárkózott el a politikai ren­dezéstől. A kibontakozás lehetősége most az Egyesült Államok és Izrael követ­kező gyakorlati cselekede­teitől függ. A szavak után a tetteknek kell következ­niük. Amennyiben Wa­shington valóban komolyan kívánja a békés megoldást, akkor nem adhatja áldását fegyverszállítással és foko­zott gazdasági segítségével az izraeli ultrák politikájá­ra. Az amerikaiaknak tehát be kell bizonyítaniok: nem csupán taktikai szereposz­tásról van szó, nem arról, hogy a „súrlódások” után majd mégis „meghátrál­nak’’ az izraeli álláspont előtt. Izraeli részről feltűnő módon máris megkezdték az ellenakciókat, holott nyilvánvalóan nem érdekük egy valóságos konfliktus az Egyesült Államokkal. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi idők eseményei elő­segítették, s várhatólag gyors ütemben továbbra is elősegítik az Izraelen belüli polarizálódást. Mind töb­ben felismerik, hogy a szél­sőséges elemek katasztrófa- politikát folytatnak, sőt a nemzeti öngyilkossággal kacérkodnak. A belső er­jedéssel párhuzamosan a nemzetközi elszigeteltség is fokozódik: Izrael a világ­közvélemény jelentős réte­geinek szemében korábban a „fenyegetett kis ország” alakját öltötte, most vi­szont a politikai rendezés kerékkötője. A közel-keleti válsággal kapcsolatban sokszor és sokféleképpen hangzik el az alapkérdés: kinek dolgo­zik az idő? A kérdésre nem könnyű a felelet, hiszen a krízisnek számos szintje van és az egyes tényezők gyakran egymással ellenke­ző hatást fejtenek ki. Gaz­dasági, katonai, politikai, diplomáciai elemeket kell tehát nagyító alá vennünk, méghozzá a maguk fejlődé­sében és kialakulásában. Ilyen alapos vizsgálat után állapíthatta meg Nasszer a sokat jelentő igazságot: „az idő nekünk dolgozik”. S ál­láspontjának indokolásánál nemcsak Kairó és Moszkva viszonyára, az EAK belső fejlődésére, de a nyugati közvélemény hangulatvál­tozására és az izraeli belső változásokra is utalt. Vajon az amerikaiak ki­mondják-e, szavakban és tettekben, azt a bizonyos b-t? Igaz, egyelőre az a-t is határozottan vállalniok kellene... A GENFI EGYEZMÉNY ÉVFORDULÓJÁN Az Indokínával kapcsolatos genfi egyezmény megkö­tésének 16. évfordulójáról emlékezett még az Országos Béketanács Elnöksége. Az emlékülésen részt vett és felszólalt Romesh Chandra, a Béke-világtanács Lenin-békedíjas főtitkára. NIXON SAJTÓÉRTEKEZLETE Nixon elnök rögtönzött sajtókonferenciát tartott a Fe­hér Házban. Az elnök ellenezte egy esetleges koalíciós kormány megalakítását Saigpnban, A VDK PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉGE KOSZORÜZ A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésé­nek hazánkban tartózkodó küldöttsége csütörtökön megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. SZOVJET—FINN SZERZŐDÉS Kekkonen finn köztársasági elnök amerikai útja előtt Moszkvában járt. Hivatalos látogatása idején jegyző­könyvet írtak alá az 1948-ban kötött szovjet—finn szerződés meghosszabbításáról. Képünkön: a finn ven­dég a szovjet államfő, Nyikoiáj podgornij társaságában. BÉCSI TÁRGYALÁSOK Bécsben folytatódnak a nukleáris fegyverek elterjedé­sének megakadályozására irányuló tárgyalások. Képün­kön: Smith, az amerikai delegáció vezetője megérkezik a szovjet nagykövetségre, a 25. ülés színhelyére. SORTŰZ ELŐTT, GRANADÁBAN... A spanyolországi Granadában ezer építőmunkás békés tüntetésére véres sortűzzel válaszolt a rendőrség: há­rom halott és hat sebesült maradt a kövezeten. Ez a felvétel néhány perccel a rendőrroham előtt készült... kihalt dokkok A dokkmunkások sztrájkja nyomán valamennyi brit kikötőben megszűnt a munka. Képünkön; kihalt a londoni West India Dock.

Next

/
Thumbnails
Contents