Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-25 / 173. szám
* oldat ------------- 1570. Július 23. sw>mbat A beszámolók készítésekor... GYERMEKSORSOK Beszélgetés a fa alatt — Javasoltam az elvtár- Saknak, hogy a beszámolóban ne olyan szűkszavúan foglalkozzanak a szocialista brigádmozgalommal, hiszen szép eredményeik vannak, s ha erről szólnak, nem hivalkodás. .. Túl röviden intézték el azt is, hogy menynyire megbecsülik a szorgalmas dolgozókat; kitüntetettjeik vannak; üdültetéssel jutalmaznak ... Mindennek helye van a beszámolóban. Az elvtársak egyetértettek, örültek, hogy ezekre felhívtam a figyelmüket ... — Most a vasúti alapiszervezethez megyeik... Egyvalamit azonban nem fátok egészen tisztán ... Guth Imre elvtárs, a bunszentmiklósi pártbizottság tagja, vb-tag — kezdte ezekkel a mondatokkal tömör, kis beszámolóját. K. Tóth Ferenc pártbizottsági titkárnak arról, mit végzett eddig a patronálásra bízott alapszervezetnél; mit tapasztalt az augusztusi párt- taggyűlés beszámolójának összeállításával kapcsolatban. Két esztendős kollektív munka elemzéséről, áttekintéséről lesz szó, s nyilvánvaló, hogy még jobb, teljesebb lesz a beszámoló, ha a végleges formába öntés előtt egy-egy pártbizottsági tag is ad tanácsot, javaslatot. Guth élvtárs már a hatodik pártbizottsági tag ezen a délelőttön, aki hasonló céllal kereste fel a titkárt. Szinte egyidőben érkezett nem sokkal ezelőtt Horváth Lajos, Bábel András, Tóth Józsefné, Márkus Lászlóné és Nagy Géza elvtárs. Jó kis konzultáció kerekedett a kölcsönös tájékoztatásból. Kunszentmiklóson 15 pártalapszervezetnél készülnek nagy lelkiismeretességgel az augusztusi taggyűlésre. Dicséretes igyekezettel és pontossággal teljesítik most legfontosabb pártfeladatukat a segítésükkel megbízott pártbizottsági tagok is. Megállapodás szerinti időpontban, de ha a helyzet úgy kívánja, azon túl is találkoznak a községi oártbizottságon. A taggyűlési beszámoló tartalmát tekintve eddig a következőket tapasztalták. illetve már kint az alanszerveze- teknél ilyen értelemben értettek szót az elvtársakkal. Amiről bővebben kell szólni Észrevételezték, hogy általában szűkre szabták a beszámolókban annak politikus elemzését, hogyan hajtották végre a felettes szerv és a maguk hozta határozatokat. Javasolták, fejtsék ezt ki bővebben, különösen a nehezebb feladatok megoldásának útjait- módjait ismertetve. Ha csupán általánosságokban fogalmaznak erről a beszámolóban, az a benyomás marad meg, mintha köny- nyen, simán sikerült volna. I Á kétszeres élüzem VÁV I alapszervezeténél például j i,problémák voltak” a bi- | zalmiak tevékenysége körül, j Ezért hoztak a tagság I egyetértésével olyan hatá- I rozatot, hogy az alaposabb, I gyorsabb tájékozódás érdekében esetenként hívják meg a bizalmiakat párt vezetőségi ülésekre. Ez így is történik azóta, s az eredmény nem marad el. Tem- pósabb. sokoldalúbb a tagság informálódása. Mind a vezetőség, mind a tagság oldaláról frissebb a kontrollja a határozatok végrehajtásának. Nem véletlen műve, hogy amikor a kongresszusi munkaverseny jegyében az éves terv 2 százalékos túlteljesítésére adta szavát az üzem, a júniusi taggyűlésen hozott határozat július elejére már konkrét vállalásokban öltött testet. Eleven politizálás nélkül ez nem ment volna. Mire kényes a pártszervezet ? K. Tóth elvtárs elismeréssel említi a VÁV-alap- szervezet titkárának, a fiatal Németh Istvánnak lelkes, értelmes mozgékonyságát, az egész pártvezetés következetességét. Kényesek arra, hogy amit a tagsággal közösen elterveznek, valóra is váljon. Hitele, tekintélye van a pártszervezetnek, ami a jó munkahelyi légkör egyik fő biztosítéka. Így nem „magától” fejlődött ki az üzem munkásaiban a nemes presztízstudat; igényességükkel vívták ki, hogy közvetlen exportra termelhetnek. Visszatérve a beszámolók tartalmára. Jóllehet, a munkaverseny szervezésénél a pártalapszervezetek erőfeszítései is köztudottak. a beszámolók csak mintegy „nyugtázzák” ezt, mondván, hogy „van és jó irányban halad”. A VÄV- ra vonatkozólag is érintettük ezt a témát, de mondhatjuk mindjárt a Bösztö- ri Tsz példáját is. Itt a tavasszal az alapszervezet kezdeményezésére ágazatonként indítottak versenyt a mind gazdaságosabb termelés érdekében (terméshozam-növelés, takarékosság, a gépkihasználtSág fokozása). Az eddigi eredményekből a beszámolóba is kívánkozik jó néhány. Csak úgy, mint az ÁFÉSZ alapszervezetnél, ahol az elv- társaknak arról az elhafáVAaácápiU Vi oQv CáraAta Vöt távolságot nem ismerve tesznek meg mindent az áruválaszték bővítéséért, a kézzelfoghatóságok — a textil- és divatáruk, konfekciók megnövekedett készlete — tanúskodnak. Miért ne lenne a beszámolóban, hogy ma már Debrecentől Zalaegerszegig terjed a beszerzési zóna. Az ifjúsági brigád felajánlását. hogy a VÁV KISZ- szervezetével kooperálva töltik fel, rendezik a gimnáziumon túli mélyebb fekvésű terepet, ugyancsak meg kell örökíteni, hiszen más oldalról régóta ígértek hasonlót, s maradt minden a régiben. A fiatalok — eddig erre mutat minden — állni fogják szavukat. Nem a súlyának megfelelően adnak áttekintést a beszámolók a pártszervezetnek a tömegszervezetekkel való kapcsolatáról holott ez nagyon is élő, ható együttműködés, akár az MHSZ-t, a községi sportkört, vagy az úttörők szervezetét tekintjük. A Sütőipari Vállalat taggyűlési beszámolója — s a többi alapszervezeté térjen csak ki erre a fontos területre is. Éppen a nagy évfordulók esztendeiében elégedhetne meg a községi pártszervezet tagsága azzal, hogy egy mondat szólna a veteránok és úttörűk találkozásáról? Mikor Hóiba József Hegedűs Illés vagv G"thi JnMtif idős elvtársait beszélgetései az úttörőkkel, a szabadszállási honvédekkel — régi, harcos időkről, győzelmekről — maradandó élményt adott a résztvevőknek ... A „liogyan”-t bemutatni Nem kívánatos adat és számtengerrel riasztani ' a taggyűlések hallgatóságát, viszont néhány kulcsfontosságú gazdasági mutató ismertetésénél fontos — nevelő hatásánál fogva is — kitérni a h o g y a n-okra, a megvalósulás módjainak, a legeredményesebb megoldások keresésével járó közös küzdelemnek a bemutatására. Hogy például az Egyetértés Tsz-nél miként érlelődött a megvalósulásig a két major koncepciója. Most hogy már 2 főmajor van. minden ütemesebben irányítható, ésszerűbben to- vábbfejleszthetőek az ágazatok. Szétszórtság helyett e két bázison három új sertéshizlalda működik. Már a második raktár áll a befejezés előtt és kombájnszín is épült. Most kezdték meg a központi gépműhely felállítását; vége lesz a „bar- kács” színvonalú javítgatásnak ... De míg ez kialakult! — Milyen jól lehet erről „politikus” elemzéssel — nem terjedelmesen! — szólni egy ilyen időszakot átfogó számadásban. mint a mostani taggyűlési beszámoló... Forró, poros nyár. Felforr a levegő, megpörkö- lődik a levél. Szinte az árnyékot is megöli a fény. Egy tíz év körüli gyérek szöszmötöl a fa alatt. — Mit csinálsz itt? Rámnéz, hallgat. Látom rajta, legszívesebben elszaladna. Megismétlem a kérdést. — Hát... — hangzik a nem éppen beszédes válasz. — Játszol? — Igen. — Mit? — Hát, csak úgy ... — Mit szeretnél most csinálni? — Fürdeni. — Miért nem mmtél ki a strandra? — Nincs pénz rá. — Anyu nem adott? — Neki sincs ... — Édesanyád most mit csinál? — Dolgozik. — Hol? — Nem tudom. — És apád? — Az nincs. Nincs apám... — Anyu mikor jön haza? — Este. — Hol dolgozik? — Valami gyárban. Nézem az arcát, haját. Kicsit elhanyagoltnak lát- j szik. Alija a tekintetemet. Már nyugodt is, sőt, mintha egyenesen jól esne neki ez a beszélgetés. Tovább faggatom. — Hol laktok? Itt a közelben? — Nem. A Máriaváros- ban. — És miért vagy itt? — Csak úgy... Erre jöttem ... —. Testvéreid vannak? — Nincsenek. — Olvasni szoktál? — Hát az iskolában. Ha muszáj, olyankor. — És anyu? — Azt nem tudom. Otthon nem. — Most mit játszottál? — Kavicsot kerestem. — Találtál? — Nem. Vagyis... Furcsa érzés lesz úrrá rajtam. Megérzem, hogy ennek az apró emberkének kell ez a beszélgetés, jó neki, hogy törődik vele valaki. — Apád meghalt? — Nem. Csak elment. — Hová? — Azt nem tudom. Anyu mondta, hogy elment. — Mikor mész haza? — Nem tudom. —Ha megkérlek most, hogy menj haza, hazamész? — Nem tudom. Mást gondolok. Megkérdezem: — Mi akarsz lenni? — Kertész. — Miért az? — Csak. Mert azt szeretném. — És ha nem sikerűi, akkor mi? — Más nem. Csak az. — Szeretsz tanulni? — Szeretek. De nem nagyon. Búcsúzás után messziről visszanézek, és látom, lehajtott fejjel bandukol — a Máriaváros irányába. Varga Mihály Tóth István Őszibarack-kiállítás Az idén már nyolcadik alkalommal rendezik meg Szegeden az országos őszibarack-kiállítást. Az augusztus 1-én megnyíló „tárlaton” hazánk fontos termőtájairól mintegy 40 állami- és kísérleti gazdaság, tsz és szakszövetkezet mutatja be termését. Több jugoszláv gazdaság is bejelentette részvételét. Motorosrepülő kiképzést kapnak a diákok Az MHSZ Központi Motorosrepülő Iskoláján, Békéscsabán III. és IV. éves középiskolások kapnak motorosrepülő kiképzést. A táborban részt vevők repülő- tiszti iskolára jelentkeznek majd tanulmányaik befejezése után. Az ország minden részéből összjsereglett fiatalok 3Q órás légikiképzésük alatt az egyedül repülésig jutnak eíTvalamint alapfokú műrepülésre kapnak kiképzést. Képünkön: A tanítóval és a tanítvánnyal a repülőgép néhány perc múlva a levegőbe emelkedik. (MTI fotó — Bajkor József felvétele — KS) (73) Elhatározta, hogy Ruppert csontjait szilánkokra töri, amint lesz egy kis ideje a Henning-ügy mellett. Felmérte, a sértések ellenére felmérte, hogy a Grup- penführernek igaza volt. Lothar Számára nem voltak munkaórák. Most is elhatározta, hogy addig szünet nélkül folytatja a kihallgatásokat, amíg értelmes nyomra bukkan Benita ügyében. Természetesen kihallgatta Henninget is. aki nem titkolta, hogy „fent”, tehát Berlinben személyesen Lothart vádolják Benita eltűnése miatt, s ebben a véleményben a professzor is osztozik a vezérkarral. — Jobban kellett volna őrizniük a villát — mondta — s javaslom, hogy ne fecsérelje az idejét a velem való beszélgetésre, hanem fogjon végre munkához, s teremtse elő a lányomat. — Lehet, hogy Benita reggel hagyta el a villát, amikor ön megérkezett? — kérdezte Lothar, nem mutatva, hogy a professzor vérig sértette. — Tréfál? — nézett rá mereven Henning. — Jó lesz, ha megtanulja, hogy nem szeretem a vicceket. Amikor hazatértem, Benita már nem volt otthon. — Eltűnt valami Benita személyes tárgyai közül az estélyiruhán, kabáton, táskán kívül? — kérdezte Lothar. — Nem, más nem tűnt el, csak ami rajta volt. És még valami; Benitánál voltak a páncélszekrény kulcsai. — Ez igen nagyfokú hanyagság — mondta szárazon. — A hanyagság az volt, amikor magára bízták a mi személyes védelmünket, kedves Lothar. És azt hiszem, ezzel mindent meg is mondtam. Felállt. Lothar megértette, hogv távoznia kell. így, kézfogás, és minden más udvariassági szabály betartása nélkül. Megállapította magában, hogy Henning még ezt a pimaszságot is megengedheti magának, hiszen köztudott, hogy a Führer személyes ismerősei közé tartozik. Lothar, amint visszatért hivatalába, magához hivatta Klosst. Előtte azonban még gyorsan kihallgatta a lengyel lányt, s mint előre számította, Anna semmilyen kérdésre nem adott választ. Egyre csak azt hajtogatta, hogy: — Az az úr tévedett. Én soha sehol nem láttam őt. Nézte a lányt, s percek alatt megállapította, hogy itt az ilyen beszélgetéssel semmire sem fognak menni. Erősebb és drasztikusabb módszerre van szükség — állapította meg —, de attól is félt, hogy a lány nem bírja ki a vallatást, s előbb meghal, mintsem bármit is mondana. — Egyetlen lehetőség van: az igazat mondod és megúszod ezt a kalandot — mondta Lothar a lánynak. — Mindössze összekötőid címére és személyleírására vagyok kíváncsi. — Nem értem, hogy mit akarnak tőlem? — Tanácsolom, hogy döntsd el végre, mit akarsz —■ mondta ingerülten Lothar. — Egyébként szívesen megmutatom azokat az embereket, akik ugyancsak nehezen emlékeztek, s azt állították, hogy nem tudnak semmiről semmit. Megláthatod, hogyan néznek ki. Anna hallgatott. — Kihez vitted a Rupperttől kapott anyagot? — ordította magából kikelve. — Kinek adtad át? Nevet és címet mondj! A lány összeszorította az ajkait. Szemeiben félelem ült, arca viaszfehér volt, de hallgatott. — Értsd meg végre; mi mindent tudunk. Egy óra múlva szabad lehetsz ha beszélsz. Nekünk nem ilyen kis halak kellenek, mint te vagy. — Majd egészen váratlanul ismét csendesen kérdezte: — Ki a J—23-as? Hol található? Milyen beosztásban dolgozik? Arca egészen vadállatias volt már. Rágyújtott, alaposan megszívta a cigarettát, s egyre közelítette a parazsat a lány arcához. — Választhatsz a kérdések között: hol van Benita Von Henning? — Nem ismerek ilyen nevű hölgyet — mondta a lány. — Szóval bátor vagy? Hős akarsz lenni? Annál rosz- szabb lesz neked. Egy óra múlva már egészen másként fogunk tárgyalni, ezt garantálhatom. Lothar még akart mondani valamit, de kinyílt az ajtó és az SD-s jelentette, hogy az előszobában Kloss főhadnagy várakozik. — Jöjjön be — mondta Lothar, s intett az őrnek, hogy a lányt vezessék el. Az ajtóban találkoztak. Anna nem emelte fel a fejét, hogy akár csak egy tekintetváltással elárulja Klosst ennek a vadállatnak. (Folytatjuk)
