Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-03 / 154. szám
s. oldat 1970. július S, péntek' AZ ELNÖK álomvilágban él, amikor indokínai politikáját fogalmazza, s ugyanazokat az illúziókat kergeti, amelyek tíz esztendeje Délkelet- Ázsiában ördögi táncot járattak velük, s amelyek 50 ezer fiatal amerikai életét oltották ki. így vélekedett McGovern amerikai szenátor, amikor újságírók előtt kommentálta Nixon elnök tegnap hajnalban elhangzott televíziós interjúját. Az események alakulásán ugyanis nem látszik, hogy az Egyesült Államok nyert volna valamit a kambodzsai vállalkozáson. Amikor az elnök április 30-án bejelentette, hogy támadás indult a Vietkong főhadiszállásának lerombolására, sokan az Egyesült Államokban azt hitték, az USA számára eredményes lesz az indokínai háború kiterjesztése. Azóta bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem helytálló az az optimista mérleg, amelyet Nixon elnök az amerikaiak kambodzsai vállalkozásáról megvont. Kambodzsa ugyanis eddig kívül maradt a délkeletázsiai konfliktuson, most belemerült a háborúba. Katonailag tehát az eredmény nem meggyőző, még kevésbé az politikailag. A tengerészgyalogosok felfedeztek ugyan föld alatti folyosókat és barakképületeket, de nyomát sem találták a hazafias erők főhadiszállásának és főleg nem fogtak el egyetlen vezetőt sem. Ha a csapás, amit az ellenfélre mértek akkora lenne, amint azt az USA vezetői állítják, nehéz lenne elképzelni, hogyan gyengíthették meg ennyire a szabadságharcosok a kambodzsai bábhadsereget és hogyan terjesztették ki ellenőrzésüket az ország igen nagy része felett Mindez rossz előjel a Nixon által hangoztatott vietnamizálási siker szempontjából. Nixon kambodzsai kudarca ugyanis alapjában véget vetett a sokat hangoztatott győzelmi illúziónak. Az USA vereségét ma már senki sem vonja kétségbe. NASSZER egyiptomi elnök, aki több nap óta hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, meghosszabbította ottani tartózkodását és hétfőn folytatja tárgyalásait a Szovjetunió vezetőivel. Közben négyszemközti eszmecserékre kerül sor az EAK és a Szovjetunió kormányának vezetői között. A tanácskozások napirendjén a legújabb amerikai úgynevezett közel-keleti békejavaslatok, valamint a Szovjetunió Egyiptomnak nyújtott gazdasági segítsége szerepelnek. A moszkvai diplomáciai körök a közel-keleti válság jövőbeni alakulására nézve döntő fontosságot tulajdonítanak az Egyesült Arab Köztársaság elnöke látogatásának. Az arab források szerint ugyanis Moszkva és Kairó eltérő módon értékeli Rogers amerikai külügyminiszter által ismertetett tervet. Míg a Szovjetunió nem zár ki bizonyos érintkezési pontokat a tárgyalások felvételéhez, az egyiptomi fél a szövetséges arab országok és a Palesztinái felsza- badítási szervezetek álláspontja miatt elutasítja a washingtoni indítványokat. A Szovjetunió a közel-keleti válság békés megoldására törekszik, s ezt az elvet képviseli a most folyó moszkvai tárgyalásokon. K. A. Londoni trónbeszéd 'VUXfS? Losonczi Pál a magyar segítséggel épült mongol gyár avatásán Csütörtökön Londonban II. Erzsébet királynő kilenc perces trónbeszédével megnyílt a június 18-án megválasztott parlament első ülésszaka. A Heat-kormány által számára megírt trónbeszédben Erzsébet megemlítette a közös piaci belépéssel kapcsolatos tárgyalásokat. Hangsúlyozta, hogy a kormány folytatni fogja az EGK-hoz való csatlakozásért tett erőfeszítéseket, tovább kívánja erősíteni a NATO-t, de az európai kelet—nyugati feszültség enyhítésén is munkálkodni óhajt. Megemlítette a királynő a közel-keleti és az indokínai konfliktust, amelyekben a brit kormány „az igazságos és tartós békés rendezést” kívánja szorgalmazni, majd a rho- desiai kérdés „ésszerű és igazságos megoldásának kísérletéről” beszélt, s hozzátette. hogy ennek az ismert öt alapelv keretében kell végbemennie. Az észak-írországi helyzetről szólva a királynő a belfasti kormány erőfeszítéseinek támogatását helyezte kilátásba és dicsérte a brit csapatok „helytállását”. Belpolitikai téren a beszéd a gazdasági életnek a magánkezdeményezés alapján, csökkenő állami beavatkozással történő meg- élénkítését, az infláció lelassítását, a tömeges munkanélküliség enyhítését, valamint a mezőgazdaság jelenlegi finanszírozási rendjének módosítását ígérte. NIXON bűvészkalapja üres volt: nem ugrott ki belőle semmiféle nyulacska. Ezzel a szellemes hasonlattal kommentálja a párizsi Figaro washingtoni tudósítója az amerikai elnök nagy reklámhadjárat közepette- és a televízió kamerái előtt megtartott úgynevezett „gazdasági üzenetét”. Pedig a helyzet, amelyben a beszéd elhangzott, mind több idegességet és aggodalmat kelt a tőkés világ pénzügyi köreiben. A munkanélküliség mutatója gyorsan emelkedik az Egyesült Államokban; hivatalos adatok szerint is több mint 5 százaléka a dolgozóknak képtelen bármiféle munka- alkalmat találni. Az ipari termelés tiszavirág-életű téli emelkedés útón ismét csökkeni kezdett, s már 3 százalékkal alacsonyabb, mint tavaly júliusban. A lakóházépítés — amely fontos mutatószáma az amerikai gazdasági helyzetnek — áprilisban újabb 15 százalékkal esett, s olyan pontra zuhant visz- sza, amely 31 százalékkal marad alatta az 1969 januári szintnek. Visszaesett az egyébfajta építkezés is: Ulánbátorban csütörtökön üzembe helyeztek egy új ipari objektumot: egy ruhagyárat, amely a Magyar Népköztársaság pénzügyi és műszaki segítségével, magyar szakemberek közreműködésével épült fel. A gyár ünnepélyes felavatásán részt vett Ce- denbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, Szambu, a nagy népi hural elnökségének elnöke, Nixon elnök szerdán a késő esti órákban, magyar idő szerint csütörtökön hajnalban, egyórás tv-in- terjú keretében válaszolt a három legnagyobb amerikai tv-hálózat külpolitikai kommentátorainak kérdéseire. Rövid bevezető nyilatkozatában bejelentette, hogy az Egyesült Államok egyik legismertebb veterán diplomatáját, David Bruce-t kinevezte a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezlet amerikai küldöttségének élére. Dávid Bruce — mint Nixon megjegyezte — demokratapárti politikus, eddig öt elnököt szolgált ég diplomáciai pályafutása során Nagy-Bri- tanniában, az NSZK-ban és Franciaországban töltött be nagyköveti tisztséget. Az elnök közlése szerint Bruce augusztus elseje táján veszi át Párizsban az amerikai küldöttség vezetését. Az elnök hangoztatta, hogy az USA továbbra sem egy esztendő alatt négy százalékos volt a csökkenés. Közben az infláció fokozódik, s a gazdasági bizonytalanságra a Wall Street is árfolyameséssel reagált. A Dow Jones elnevezésű index, amelyet a legfontosabb részvények átlagárfolyam színvonala alapján állítanak össze, a négy esztendővel ezelőtti rekordmagasságú 1000 ponttal szemben a kambodzsai intervenció bejelentésekor 600-ra esett vissza. Bár azóta következett be bizonyos átmeneti javulás, de az index még mindig csupán a 700 pontos „tartományokban” mozog, s úgy tűnik, hogy ez a százegy- néhány pontos emelkedés az árfolyamokban a nagyon is átmeneti, s a kormány által mesterségesen keltett optimistább hangulat az eredménye A PÉNZÜGYI világ hivatalos mutatója, a tőzsde nem véletlenül válaszolt nagy árfolyamzuhanással az indokínai háború ki- terjesztésére. Minden komoly amerikai közgazdász elismeri ugyanis, hogy a jelenlegi infláció és a bizonytalan gazdasági helyzet oka az, hogy milliárd valamint a mongol párt és t a kormány több más vezetője. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, aki hivatalos baráti látogatáson van a Mongol Népköztársaságban, és a kíséretéhez tartozó személyiségek is részt vettek az ünnepségen. Luvszan, a Mongol Nép- köztársaság minisztertanácsának első elnökhelyettese az ünnepségei elhangzott beszédében köszönetét fejezte ki a Magyar Szocialista Munkáspárt Közhajlandó a feltétel nélküli kivonulásra, sem pedig a saigoni kormányzat „feladására”. Megismételte a csapatok „kölcsönös visz- szavonására” vonatkozó közismert amerikai tételt, és kijelentette, hogy amennyiben a dél-vietnami nép nemzetközileg ellenőrzött, szabad választásokon kommunistákat kíván „bizonyos fokú hatalomhoz” juttatni egy új dél-vietnami kormány kebelében, ez ellen az USA nem emelhet kifogást, de a maga részéről nem hajlandó „rákényszeríteni” egy koalíciós kormányt Dél-Vietnamra. Amikor megkérdezték, hajlandó-e az elnök kategorikus biztosítékot adni arra, hogy a jövőben semmilyen körülmények között sem ad parancsot újabb kambodzsai invázióra, Nixon elnök először kitérően válaszolt, majd újabb kérdésektől sarokba szorítva ezt mondotta: „nem jelenthetem ki most dollárokat vesztegetnek el ebben a háborúban. S amikor e nyilvánvaló helyzet láttán a tőkés világsajtó olyan köztiszteletben álló pénzügyi szakemberek figyelmeztetéseit idézi, mint Paul Samuel- son professzor, joggal lehetett volna elvárni, hogy Nixon elnök legalább a realitásokat szem előtt tartja, amikor gazdasági ügyekről beszél. Hiszen Samuelson professzor az oly sókat idézett nyilatkozatában kijelentette: az amerikai gazdaságot a bizonytalanság, a gyengeség és az irányvesztettség jellemzi. Sőt, nézete szerint, ez természetes is, hiszen „egy beteg és széthulló társadalomnak szükségszerű kísérőjelensége a beteg és széthulló gazdaság is”. A professzor itt nyilván az indokínai háború ügyében kibontakozott mély bizalmi válságra célzott, amely hovatovább megosztja az amerikai vezető köröket és az amerikai közvélemény egy részében gyanakvást ébreszt a kormány szándékai iránt. AZ ELNÖK viszont egyszerűen igyekezett elkendőzni a helyzet komolysáponti Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kormányának és dolgozóinak azért a testvéri segítségért, amelyet Mongóliának nyújtanak a szocializmus építésében. Az ünnepségen beszédet mondott Bíró József magyar külkereskedelmi miniszter is, aki megjegyezte, hogy a Mongol Népköz- társaság, mint a KGST tagállama, tevékenyen kiveszi részét a szocialista országok gazdasági együttműködéséből. kategorikusan, hogy erre soha, semmilyen körülmények között sem kerülhet sor”. Nixon a továbbiakban tagadta, hogy az USA kötelezettséget vállalt volna a Lón Nol kormányzat megvédésére, de közvetve elismerte, hogy az intervenciótól a Phnom Penh-i rezsim megmentését re-' méli. A közel-keleti helyzetre vonatkozó kérdésre válaszolva Nixon kijelentette, hogy. véleménye szerint ott még veszélyesebb a helyzet, mint Indokínában, mert szerinte- az utóbbL térségben csökkent a *zu- pemagyhatalmak közvetlen konfrontációjának veszélye, viszont a Közel- Keleten ez a veszély növekszik. Befejezésül hangoztatta, hogy az USA- nak és a Szovjetuniónak egyaránt érdeke, hogy ellenőrzés alatt tartsák a súlyos veszélyekkel fenyegető közel-keleti helyzetet. gát. Ügy tett, mintha elegendő volna, hogy néhány olyan gazdasági bizottságot létesítsenek, amely szemmel tartja a problémákat, s időnként jelentéseket készít a helyzetről. Az egyik ilyen bizottságnak a termelékenység alakulását kellene figyelemmel kísérnie és javaslatokat tennie annak növelésére, egy másiknak a kormánykiadások szintjére kellene ügyelnie, egy harmadiknak pedig, az „infláció vészjelző csoportnak” az árak alakulását ellenőriznie. Az amerikai elnök egy elegáns mozdulattal söpörte félre a problémákat, amikor azt állította, hogy mind a munkanélküliség növekedése, mind pedig a megélhetési költségek spirálszerű emelkedése, mind pedig az infláció fokozódása „természetes kísérőjelensége annak, hogy az amerikai gazdaság áttér a háborús gazdaságról a békegazdaság vágányaira”. Ez a vaskos pro- pagandatrükk, olyan körülmények között, amikor a hadügyminisztérium költségvetése rekordmagasságot ért el, amikor az amerikai intervenciót Kambodzsára is kiterjesztették, sok volt már a legkipró- báltabb amerikai pénzügyi rókáknak is. Mint John Az SZKP KB ülése Csütörtökön Moszkvában megnyílt az SZKP Köz-, ponti Bizottságának plénuma. A plénum résztvevői meghallgatták Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának beszámolóját „A párt soronlevő feladatai a mezőgazdaságban’* címmel. A beszámoló vitájában tizenegyen szólaltak fel. I közel-keleti rendezés útja Ruth Lubitz, az Izraeli Kommunista Párt politikai bizottságának tagja, a Rudé Právo című csehszlovák lapnak adott nyilatkozatában állást foglalt a Biztonsági Tanács határozatának teljesítése mellett, mert az — mint mondotta — „megfelel mind Izrael, mind az arab országok érdekeinek. Mint az interjúból kitűnik, az izraeli kommunisták azt a véleményt vallják, hogy a Közel-Keleten elérhető lenne a béke, ha az izraeli kormány teljesítené ezt a határozatot A béke eléréséhez egyesíteni kell minden olyan csoportot, amely az annexió nélküli békére törekszik. Nyilatkozat liyugat-Berlinröl Kenneth Rush, az Egyesült Államok bonni nagykövete kijelentette; a Nyu- gat-Berlinről folytatott négyhatalmi tárgyalásokon mind ez ideig nem sikerült „alapvető haladást” elérni. Az amerikai diplomata a megbeszélések „fő erényeként” a „türelmet” említette. Az amerikai diplomata a Nyugat-Ber- lin és a Nyugat között létrejött kapcsolatokat „erőseknek és tartósaknak” nevezte. Graham, a londoni pénzügyi világ lapja, a Financial Times tudósítója jelentette: amerikai gazdasági körökben dühhel vegyes elégedetlenséggel fogadták Nixon kijelentéseit A már idézett Figa- ro-cikk pedig egy újabb szellemes hasonlattal, amolyan „kezdő rúgásnak” minősíti a Nixon-beszédet az idén ősszel megrendezendő kongresszusi választások korteshadjáratában. A tét ugyanis nagy lesz a republikánus elnök számára. ŐSSZEL újjáválasztják a teljes képviselőházat, ahol jelenleg 246 demokrata honatya foglal helyet 189 republikánus ellenében. Az elnök, érthetően szeretné javítani a republikánusok helyzetét, hiszen könnyebben elfogadtathatná javaslatait olyan képviselőházzal, amelyet a republikánusok ellenőriznek. Az elnök azt reméli, hogy sikerül amolyan „földcsuszamlásszerűen” annyi mandátumot elhódítani a demokratáktól, hogy a képviselőházban a köztársaságpártiak kerüljenek többségbe. Ehhez pedig arra van szükség, hogy az amerikai gazdaságról kedvező képet fessenek a választók elé. Ezt a célt szolgálta a jelek szerint Nixon gazdasági üzenete. Nixon üres bűvészkalapja Kinevezték a párizsi Vielnam-értekezlet F« ■■ ■ I ■■■ ■■■■! F - rru ¥ m uj amerikai Az USA elnökének sajtóértekezlete 02010201310119
