Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-03 / 154. szám

s. oldat 1970. július S, péntek' AZ ELNÖK álom­világban él, amikor indokínai politikáját fogalmazza, s ugyan­azokat az illúziókat kergeti, amelyek tíz esztendeje Délkelet- Ázsiában ördögi tán­cot járattak velük, s amelyek 50 ezer fia­tal amerikai életét oltották ki. így vélekedett McGovern amerikai szenátor, amikor újságírók előtt kommentálta Nixon elnök teg­nap hajnalban elhangzott televíziós interjúját. Az ese­mények alakulásán ugyanis nem látszik, hogy az Egye­sült Államok nyert volna valamit a kambodzsai vállal­kozáson. Amikor az elnök április 30-án bejelentette, hogy támadás indult a Vietkong főhadiszállásának le­rombolására, sokan az Egyesült Államokban azt hitték, az USA számára eredményes lesz az indokínai háború kiterjesztése. Azóta bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem helytálló az az optimista mérleg, amelyet Nixon elnök az amerikaiak kambodzsai vállalkozásáról meg­vont. Kambodzsa ugyanis eddig kívül maradt a délkelet­ázsiai konfliktuson, most belemerült a háborúba. Ka­tonailag tehát az eredmény nem meggyőző, még ke­vésbé az politikailag. A tengerészgyalogosok felfedeztek ugyan föld alatti folyosókat és barakképületeket, de nyo­mát sem találták a hazafias erők főhadiszállásának és főleg nem fogtak el egyetlen vezetőt sem. Ha a csapás, amit az ellenfélre mértek akkora lenne, amint azt az USA vezetői állítják, nehéz lenne elképzelni, hogyan gyengíthették meg ennyire a szabadságharcosok a kam­bodzsai bábhadsereget és hogyan terjesztették ki ellen­őrzésüket az ország igen nagy része felett Mindez rossz előjel a Nixon által hangoztatott vietnamizálási siker szempontjából. Nixon kambodzsai kudarca ugyanis alapjában véget vetett a sokat hangoztatott győzelmi illúziónak. Az USA vereségét ma már senki sem vonja kétségbe. NASSZER egyiptomi elnök, aki több nap óta hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, meghosszab­bította ottani tartózkodását és hétfőn folytatja tárgya­lásait a Szovjetunió vezetőivel. Közben négyszemközti eszmecserékre kerül sor az EAK és a Szovjetunió kor­mányának vezetői között. A tanácskozások napirendjén a legújabb amerikai úgynevezett közel-keleti békeja­vaslatok, valamint a Szovjetunió Egyiptomnak nyújtott gazdasági segítsége szerepelnek. A moszkvai diplomá­ciai körök a közel-keleti válság jövőbeni alakulására nézve döntő fontosságot tulajdonítanak az Egyesült Arab Köztársaság elnöke látogatásának. Az arab források szerint ugyanis Moszkva és Kairó eltérő módon érté­keli Rogers amerikai külügyminiszter által ismertetett tervet. Míg a Szovjetunió nem zár ki bizonyos érint­kezési pontokat a tárgyalások felvételéhez, az egyiptomi fél a szövetséges arab országok és a Palesztinái felsza- badítási szervezetek álláspontja miatt elutasítja a wa­shingtoni indítványokat. A Szovjetunió a közel-keleti válság békés megoldására törekszik, s ezt az elvet kép­viseli a most folyó moszkvai tárgyalásokon. K. A. Londoni trónbeszéd 'VUXfS? Losonczi Pál a magyar segítséggel épült mongol gyár avatásán Csütörtökön Londonban II. Erzsébet királynő kilenc perces trónbeszédével meg­nyílt a június 18-án meg­választott parlament első ülésszaka. A Heat-kormány által számára megírt trónbeszéd­ben Erzsébet megemlítette a közös piaci belépéssel kapcsolatos tárgyalásokat. Hangsúlyozta, hogy a kor­mány folytatni fogja az EGK-hoz való csatlakozá­sért tett erőfeszítéseket, to­vább kívánja erősíteni a NATO-t, de az európai ke­let—nyugati feszültség eny­hítésén is munkálkodni óhajt. Megemlítette a ki­rálynő a közel-keleti és az indokínai konfliktust, ame­lyekben a brit kormány „az igazságos és tartós bé­kés rendezést” kívánja szorgalmazni, majd a rho- desiai kérdés „ésszerű és igazságos megoldásának kí­sérletéről” beszélt, s hoz­zátette. hogy ennek az is­mert öt alapelv keretében kell végbemennie. Az észak-írországi helyzetről szólva a királynő a bel­fasti kormány erőfeszíté­seinek támogatását helyez­te kilátásba és dicsérte a brit csapatok „helytállá­sát”. Belpolitikai téren a be­széd a gazdasági életnek a magánkezdeményezés alap­ján, csökkenő állami bea­vatkozással történő meg- élénkítését, az infláció le­lassítását, a tömeges mun­kanélküliség enyhítését, va­lamint a mezőgazdaság je­lenlegi finanszírozási rend­jének módosítását ígérte. NIXON bűvészkalapja üres volt: nem ugrott ki belőle semmiféle nyulacs­ka. Ezzel a szellemes ha­sonlattal kommentálja a párizsi Figaro washingto­ni tudósítója az amerikai elnök nagy reklámhadjárat közepette- és a televízió kamerái előtt megtartott úgynevezett „gazdasági üzenetét”. Pedig a helyzet, amelyben a beszéd elhang­zott, mind több idegessé­get és aggodalmat kelt a tőkés világ pénzügyi kö­reiben. A munkanélküli­ség mutatója gyorsan emelkedik az Egyesült Ál­lamokban; hivatalos ada­tok szerint is több mint 5 százaléka a dolgozóknak képtelen bármiféle munka- alkalmat találni. Az ipari termelés tiszavirág-életű téli emelkedés útón ismét csökkeni kezdett, s már 3 százalékkal alacsonyabb, mint tavaly júliusban. A lakóházépítés — amely fontos mutatószáma az amerikai gazdasági hely­zetnek — áprilisban újabb 15 százalékkal esett, s olyan pontra zuhant visz- sza, amely 31 százalékkal marad alatta az 1969 ja­nuári szintnek. Visszaesett az egyébfajta építkezés is: Ulánbátorban csütörtö­kön üzembe helyeztek egy új ipari objektumot: egy ruhagyárat, amely a Ma­gyar Népköztársaság pénz­ügyi és műszaki segítségé­vel, magyar szakemberek közreműködésével épült fel. A gyár ünnepélyes fel­avatásán részt vett Ce- denbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, Szambu, a nagy népi hu­ral elnökségének elnöke, Nixon elnök szerdán a késő esti órákban, magyar idő szerint csütörtökön hajnalban, egyórás tv-in- terjú keretében válaszolt a három legnagyobb ame­rikai tv-hálózat külpoliti­kai kommentátorainak kér­déseire. Rövid bevezető nyilat­kozatában bejelentette, hogy az Egyesült Államok egyik legismertebb vete­rán diplomatáját, David Bruce-t kinevezte a Viet­nammal foglalkozó párizsi értekezlet amerikai kül­döttségének élére. Dávid Bruce — mint Nixon meg­jegyezte — demokratapárti politikus, eddig öt elnököt szolgált ég diplomáciai pá­lyafutása során Nagy-Bri- tanniában, az NSZK-ban és Franciaországban töl­tött be nagyköveti tisztsé­get. Az elnök közlése sze­rint Bruce augusztus el­seje táján veszi át Párizs­ban az amerikai küldött­ség vezetését. Az elnök hangoztatta, hogy az USA továbbra sem egy esztendő alatt négy százalékos volt a csökke­nés. Közben az infláció fokozódik, s a gazdasági bizonytalanságra a Wall Street is árfolyameséssel reagált. A Dow Jones el­nevezésű index, amelyet a legfontosabb részvények átlagárfolyam színvonala alapján állítanak össze, a négy esztendővel ezelőtti rekordmagasságú 1000 pont­tal szemben a kambodzsai intervenció bejelentésekor 600-ra esett vissza. Bár az­óta következett be bizo­nyos átmeneti javulás, de az index még mindig csu­pán a 700 pontos „tarto­mányokban” mozog, s úgy tűnik, hogy ez a százegy- néhány pontos emelkedés az árfolyamokban a na­gyon is átmeneti, s a kor­mány által mesterségesen keltett optimistább han­gulat az eredménye A PÉNZÜGYI világ hi­vatalos mutatója, a tőzsde nem véletlenül válaszolt nagy árfolyamzuhanással az indokínai háború ki- terjesztésére. Minden ko­moly amerikai közgazdász elismeri ugyanis, hogy a jelenlegi infláció és a bi­zonytalan gazdasági hely­zet oka az, hogy milliárd valamint a mongol párt és t a kormány több más ve­zetője. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, aki hivatalos baráti láto­gatáson van a Mongol Népköztársaságban, és a kíséretéhez tartozó szemé­lyiségek is részt vettek az ünnepségen. Luvszan, a Mongol Nép- köztársaság minisztertaná­csának első elnökhelyette­se az ünnepségei elhang­zott beszédében köszönetét fejezte ki a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­hajlandó a feltétel nélküli kivonulásra, sem pedig a saigoni kormányzat „fel­adására”. Megismételte a csapatok „kölcsönös visz- szavonására” vonatkozó közismert amerikai tételt, és kijelentette, hogy amennyiben a dél-vietna­mi nép nemzetközileg el­lenőrzött, szabad választá­sokon kommunistákat kí­ván „bizonyos fokú hata­lomhoz” juttatni egy új dél-vietnami kormány ke­belében, ez ellen az USA nem emelhet kifogást, de a maga részéről nem haj­landó „rákényszeríteni” egy koalíciós kormányt Dél-Vietnamra. Amikor megkérdezték, hajlandó-e az elnök kate­gorikus biztosítékot adni arra, hogy a jövőben sem­milyen körülmények kö­zött sem ad parancsot újabb kambodzsai invázió­ra, Nixon elnök először kitérően válaszolt, majd újabb kérdésektől sarokba szorítva ezt mondotta: „nem jelenthetem ki most dollárokat vesztegetnek el ebben a háborúban. S amikor e nyilvánvaló helyzet láttán a tőkés vi­lágsajtó olyan köztisztelet­ben álló pénzügyi szakem­berek figyelmeztetéseit idézi, mint Paul Samuel- son professzor, joggal le­hetett volna elvárni, hogy Nixon elnök legalább a rea­litásokat szem előtt tartja, amikor gazdasági ügyekről beszél. Hiszen Samuelson professzor az oly sókat idézett nyilatkozatában ki­jelentette: az amerikai gazdaságot a bizonytalan­ság, a gyengeség és az irányvesztettség jellemzi. Sőt, nézete szerint, ez ter­mészetes is, hiszen „egy beteg és széthulló társada­lomnak szükségszerű kísé­rőjelensége a beteg és szét­hulló gazdaság is”. A pro­fesszor itt nyilván az in­dokínai háború ügyében kibontakozott mély bizal­mi válságra célzott, amely hovatovább megosztja az amerikai vezető köröket és az amerikai közvélemény egy részében gyanakvást ébreszt a kormány szándé­kai iránt. AZ ELNÖK viszont egy­szerűen igyekezett elken­dőzni a helyzet komolysá­ponti Bizottságának, a Ma­gyar Népköztársaság kor­mányának és dolgozóinak azért a testvéri segítsé­gért, amelyet Mongóliának nyújtanak a szocializmus építésében. Az ünnepségen beszédet mondott Bíró József ma­gyar külkereskedelmi mi­niszter is, aki megjegyezte, hogy a Mongol Népköz- társaság, mint a KGST tagállama, tevékenyen ki­veszi részét a szocialista országok gazdasági együtt­működéséből. kategorikusan, hogy erre soha, semmilyen körülmé­nyek között sem kerülhet sor”. Nixon a továbbiakban tagadta, hogy az USA kö­telezettséget vállalt volna a Lón Nol kormányzat megvédésére, de közvetve elismerte, hogy az inter­venciótól a Phnom Penh-i rezsim megmentését re-' méli. A közel-keleti helyzetre vonatkozó kérdésre vála­szolva Nixon kijelentette, hogy. véleménye szerint ott még veszélyesebb a hely­zet, mint Indokínában, mert szerinte- az utóbbL térségben csökkent a *zu- pemagyhatalmak közvet­len konfrontációjának ve­szélye, viszont a Közel- Keleten ez a veszély nö­vekszik. Befejezésül han­goztatta, hogy az USA- nak és a Szovjetuniónak egyaránt érdeke, hogy el­lenőrzés alatt tartsák a súlyos veszélyekkel fenye­gető közel-keleti helyzetet. gát. Ügy tett, mintha ele­gendő volna, hogy néhány olyan gazdasági bizottsá­got létesítsenek, amely szemmel tartja a problé­mákat, s időnként jelenté­seket készít a helyzetről. Az egyik ilyen bizottság­nak a termelékenység ala­kulását kellene figyelem­mel kísérnie és javaslato­kat tennie annak növelé­sére, egy másiknak a kor­mánykiadások szintjére kellene ügyelnie, egy har­madiknak pedig, az „inf­láció vészjelző csoportnak” az árak alakulását ellen­őriznie. Az amerikai elnök egy elegáns mozdulattal söpörte félre a problémá­kat, amikor azt állította, hogy mind a munkanélkü­liség növekedése, mind pe­dig a megélhetési költsé­gek spirálszerű emelkedé­se, mind pedig az infláció fokozódása „természetes kísérőjelensége annak, hogy az amerikai gazdaság áttér a háborús gazdaság­ról a békegazdaság vágá­nyaira”. Ez a vaskos pro- pagandatrükk, olyan kö­rülmények között, amikor a hadügyminisztérium költségvetése rekordmagas­ságot ért el, amikor az ame­rikai intervenciót Kam­bodzsára is kiterjesztették, sok volt már a legkipró- báltabb amerikai pénzügyi rókáknak is. Mint John Az SZKP KB ülése Csütörtökön Moszkvában megnyílt az SZKP Köz-, ponti Bizottságának plé­numa. A plénum résztvevői meghallgatták Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtit­kárának beszámolóját „A párt soronlevő feladatai a mezőgazdaságban’* címmel. A beszámoló vitájában tizenegyen szólaltak fel. I közel-keleti rendezés útja Ruth Lubitz, az Izraeli Kommunista Párt politi­kai bizottságának tagja, a Rudé Právo című cseh­szlovák lapnak adott nyi­latkozatában állást foglalt a Biztonsági Tanács hatá­rozatának teljesítése mel­lett, mert az — mint mondotta — „megfelel mind Izrael, mind az arab országok érdekeinek. Mint az interjúból kitűnik, az izraeli kommunisták azt a véleményt vallják, hogy a Közel-Keleten elérhető lenne a béke, ha az izra­eli kormány teljesítené ezt a határozatot A béke eléréséhez egye­síteni kell minden olyan csoportot, amely az annexió nélküli békére törekszik. Nyilatkozat liyugat-Berlinröl Kenneth Rush, az Egye­sült Államok bonni nagy­követe kijelentette; a Nyu- gat-Berlinről folytatott négyhatalmi tárgyalásokon mind ez ideig nem sike­rült „alapvető haladást” elérni. Az amerikai diplo­mata a megbeszélések „fő erényeként” a „türelmet” említette. Az amerikai diplomata a Nyugat-Ber- lin és a Nyugat között létrejött kapcsolatokat „erőseknek és tartósaknak” nevezte. Graham, a londoni pénz­ügyi világ lapja, a Finan­cial Times tudósítója je­lentette: amerikai gazda­sági körökben dühhel ve­gyes elégedetlenséggel fo­gadták Nixon kijelenté­seit A már idézett Figa- ro-cikk pedig egy újabb szellemes hasonlattal, amo­lyan „kezdő rúgásnak” mi­nősíti a Nixon-beszédet az idén ősszel megrendezendő kongresszusi választások korteshadjáratában. A tét ugyanis nagy lesz a re­publikánus elnök számára. ŐSSZEL újjáválasztják a teljes képviselőházat, ahol jelenleg 246 demok­rata honatya foglal helyet 189 republikánus ellené­ben. Az elnök, érthetően szeretné javítani a repub­likánusok helyzetét, hiszen könnyebben elfogadtathat­ná javaslatait olyan kép­viselőházzal, amelyet a republikánusok ellenőriz­nek. Az elnök azt reméli, hogy sikerül amolyan „földcsuszamlásszerűen” annyi mandátumot elhódí­tani a demokratáktól, hogy a képviselőházban a köz­társaságpártiak kerüljenek többségbe. Ehhez pedig arra van szükség, hogy az amerikai gazdaságról ked­vező képet fessenek a vá­lasztók elé. Ezt a célt szolgálta a jelek szerint Nixon gazdasági üzenete. Nixon üres bűvészkalapja Kinevezték a párizsi Vielnam-értekezlet F« ■■ ■ I ■■■ ■■■■! F - rru ¥ m uj amerikai Az USA elnökének sajtóértekezlete 02010201310119

Next

/
Thumbnails
Contents