Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-23 / 171. szám

C oldat

1970. július 23, csütörtök

Nyíltság, bizalom légkörében

A PÄRT ÉS A KORMÁNY politikája jó, most szinte minden az embereken, a jó kádereken múlik... — hallani gyakran mostanában ezt a jogos megállapítást. Alighanem azért is, mert elég sűrűn kerül szóba különböző testületi üléseken és más tanácskozásokon a káder- és személyzeti munka.

Oka kézenfekvő. Egyrészt, mert az MSZMP Politikai Bizottságának a kádermunka alapvető követelményeiről szóló 1967. májusi határozata állandó érvényű, a mindennapi munka folyamatában kerül végrehajtásra. A másik ugyancsak természetszerű ok: a párt legfelsőbb fóruma," a kongresszus összeülését megelőző összegezésébe a kádermunka is beletartozik. Számba veszik eredményeit, jó és figyelmeztető tapasztalatait a pártalapszervezetek augusztusi taggyűlései, a*tán a járási pártértekezletek, majd a megyei pártértekezlet

Négy évre visszatekintve van mit ösz- szegezni.A gazdasági élet irányításában dolgozó vezetők lépést tartanak a követelményekkel, kiválasztásuknál érvényre jutott és folyamatosan, érvényre jut a hármas alapvető követelmény: politikai megbízhatóság, szakmai felkészültség és a vezetési készség, rátermettség.

HA A KÁDERPOLITIKA részleteibe bocsátkozva visszautalunk a négy esztendővel ezelőtti pártértekezlet néhány határozatára, jóleső megállapításokra juthatunk. Az egyik határozat annak idején például ebből indult ki; „Túlzottan előtérbe került a szakképzés, és háttérbe szorult a megfelelő politikai képzettség megszerzése...”

Történt-e változás, fejlődés azóta? Négy híján nyolcszázan végezték el a marxista—leninista esti egyetemet. Száz- tizenketten megszerezték az egyetem szakosító oklevelét, több százan különböző pártiskolán gyarapították politikai felkészültségüket. s ami emellett természetesen nem közömbös; ugyancsak sok százan képezték és képezik magukat szakmailag, egyetemeken, főiskolákon.

Vehetünk azonban példát a pártértekezlet káderutánpótlással kapcsolatos határozata végrehajtásának területéről, például a mezőgazdaságból, a megye termelőszövetkezeteiben 133 egyetemi, illetve főiskolai. 365 felsőfokú és no középfokú technikumot végzett fiatal szakember kezdte meg a munkát az utóbbi

négy évben, s ez bizony nem lebecsülendő eredmény!

Ám a tapasztalatok összegezése közben akadnak elgondolkoztató, a további előrehaladás szempontjából nem közömbös jelenségek is. Korántsem a teljességre törve bizonyára hasznos ezekről is szót ejteni.

Kezdhetnék az általában véve ugyancsak kedvező megállapítással, mely szerint az utóbbi években javult a személyzeti munka pártellenőrzése. Nem vitatható, hogy ez a tény is ott kamatozik a megye gazdasági eredményeiben.

A SZEMÉLYZETI MUNKA pártellenőrzéséről szólva azonban hiba lenne elhallgatni az ennek során szükségessé vált jó szándékú figyelmeztetések negatív tapasztalatait.

Ezzel összefüggésben nemrégiben, egy megyei tanácskozáson így fogalmazott Erdősi József, a megyei pártbizottság első titkára; „Nagyon el kell gondolkodni azokon az eseteken, amelyek ez év tavaszán néhány termelőszövetkezetünkben bekövetkeztek. Nevezetesen, hogy a tagság megvonta a bizalmat olyanoktól, akik akárcsak pár évvel ezelőtt is élenjáró, köztiszteletnek örvendő emberek voltak..

S a hivatkozott esetekben szinte kivétel nélkül olyan emberekről volt sző, akikkel a mindennapi munka sodrásában kissé — vagy nagyon is — elszaladt a ló; akik a sikerektől megszédülve lassan-lassan mellőzni kezdték a vezetésükre bízott kollektívák véleményét

A nagy számvetés időszakában — napjainkban. s az elkövetkező hetekben és hónapokban —, ha a kádermunka négyévi eredményeit és sokféle tapasztalatát összegezzük, talán az imént említettből szűrhetjük le az egyik legfontosabb tanulságot. Mégpedig azt, hogy a különböző munkahelyi közösségek egyetlen tagja sem nélkülözheti a nyíltságot, őszinteséget, s az egymás iránti bizalmat, ami alapvető feltétele a jó munkahelyi közérzetnek, következésképpen az eredményes munkának.

MÉGINKABB áll ez a vezetőkre, akik csakis az őszinteség, s a nyíltság légkörében kaphatják meg tetteik és magatartásuk mindennapi kontrollját. Az ilyen légkör kulcsa pedig az ő kezükben van: igényelni az emberek véleményét, adni rá és aszerint cselekedni.

P. I.

irviz után

A r r r ■■BrrkS/'l! r I

Az ujjaepulo Nabradon

Május közepén, egy pén- I habjai enyhülést adnak a teki napon tört rájuk a víz, fürdőző felnőtteknek, gye- és csaknem egy hétig ural- | rekeknek. A drámai napok

Sátrak és barakkok nyújtanak ideiglenes szállást az árvízkárosultaknak.

ta a falut, összedőlt és megrongálódott 189 lakás, a község házainak több mint fele.

keserves emlékei egyre távolodnak és ma már az újjáépítés gondjai foglalkoztatják a nábrádiakat is.

mint másfél millió forint a természetben és a pénzben történt felajánlás értéke. Dr. Varga Antal a Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titká" ra és Kürtös Ádám a szövetség munkatársa éppen arról tárgyal, milyen további támogatásra van szüksége a közös gazdaságnak.

Bancsi Sándor a szövetkezet elnöke elmondja:

— Szántóföldi növényeink mind kipusztultak. 150 hold zöldségkertészetünk tönkrement. A 227 holdas almáskertünknek csaknem 40 százaléka kipusztult és a termés fele elment. A betervezett több mint 20 millió forint termelési érték 75 százaléka esik ki az árvíz miatt.

Járjuk a határt az elAzóta több mint két hónap telt el. A Szamos olyan csendesen, szelíden folyik mintha soha nem lépett volna ki a medréből. Hűs

(71) Napsütéses reggel köszöntött rájuk. Anna kis táskával a kezében lépett be az antikváriumba. Nagyon szépnek tűnt neki most a világ. Csak azt sajnálta, hogy el kell hagynia Varsót, de tudta, akarta hinni, hogy egy idő múlva ismét visszatérhet, s megláthatja ismét Jászkát, ahogyan Klosst becézte meghitt perceik alatt.

Anna boldog volt. Élete legszebb akcióját végezte el, s külön öröm volt számára, hogy éppen Klossal együtt hajtották végre ezt a feladatot. Boldog és büszke volt, hiszen Henning professzor terveinek megszerzésével ő személyesen is beleszólt a háború sorsába.

— Mi lesz Benitával — kérdezte, amint kifújta magát. Nárcis vállat vont, mint aki maga se tudja, mitévők legyenek. Aztán mégiscsak megszólalt:

— Jobban szerettem volna, ha nem kell belekeverni azt a lányt. Rosszul jött ki a lépés, de már jelentettem a központnak, s várom a választ. Kloss lakásáról természetesen már eltávolították a lányt. Még hajnal előtt odaküldtem néhány emberemet, akik biztonságosabb helyre szállították Benitát.

— És azután? — kérdezte Anna.

— Nem tudom — vont vállat ismét Nárcis. — Benita eltűnése fellármázza az egész Gestapót.

— Mi mást tehettünk volna? — kérdezte Anna.

— Féltőm Klosst — mondta válasz helyett Nárcis.

Anna is féltette, nagyon féltette. Hiszen ő is,

Ádám is eltűnnek Varsóból. Nárcis gyanún felül áll. De Kloss itt marad, minden percben ezer veszély leselkedik rá, s új feladatokat kell megoldania.

— Engedd meg, hogy ne utazzam el Varsóból — kérte Nárcist a lány. Nárcis nem titkolta rossz hangulatát:

_ Hagyd ezeket az ostobaságokat. Innen azonnal

a vasútállomásra indulsz, jelentkezel Radomiban Bartkánál. Ha meglátlak Varsóban, úgy veszem, hogy megszegted a parancsot.

Anna szótlanul távozott. Az utcán ismét visszatért a .jókedve. Nem lehetett német egyenruhát látni, s ez csak fokozta örömét. Egy fiú virágkosarat cipelt, s a kocsikeréknyi csokor mögül rákacsintottMosollyal viszonozta a fiú pajkosságát Aztán nézelődött, mert parányi remény még élt benne, hogy megpillantja Klosst. De amikor a megállóba befutott a nullás kocsi, Kloss helyett Ruppertet pillantotta meg. Fel akart ugrani a mozgó villamosra, de Ruppert megragadta a karját

— Engedjen el, kérem — kiáltotta hangosan. — Nem ismerem az urat, s kérem hagyjon bókén!

Az emberek gyorsan felugráltak a villamosra, mintha mi sem történt volna. Csak ők maradtak ott kettesben, s a sarkon feltűnt a csendőrségi járőr.

— Fogják el — parancsolta Ruppert.

Lothar azt mondta, hogy a lány megszerzése az utolsó lehetőség Ruppert számára. Ruppert most megszerezte a lányt, de valahogy mégis keserű szájízzel jelentette az ügyet a Sturmbannführernek. Gondolta, hogy legalább megköszönik neki ezt a bravúrt, s az egész kellemetlen ügy valahogy befejeződik, de Lothar egész másként reagált most Ruppert jelentésére:

— Bolond vagy, Ruppert. Ostoba tökfilkó vagy Ruppert — ordította Lothar.

Ruppert érezte, hogy remegnek a kezei, pedig tegnap óta úgy érezte, hogy visszatért biztonságérzete, a lány megtalálásától kezdve meg egyenesen örülni tudott ismét az életnek.

— Marha vagy, használhatatlan barom — mondta már nyugodt hangon Lothar. — Ki mondta neked, hogy tartóztasd le azt a lányt? Nekem nem mártírokra van szükségem, Ruppert, hanem az egész csoportra. Ha csak figyelted volna a lányt, akkor esetleg órák, vagy napok alatt a kezünkbe kerülhetett volna az egész varsói csoport. Ehelyet te ideállítasz nekem egy mártírt, akit hullává lehet verni, de a fonal végét mégsem találjuk meg.

Ruppert kereste a megfelelő szavakat, hogy valamiképpen válaszoljon Lotharnak, de jobbnak látta, ha továbbra is hallgat, így legalább Lothar megint be- gorombul, s ordítozásáiból kihámozhatja, hogy tulajdonképpen mit kellett volna tennie.

— Teljesen használhatatlan vagy már, Ruppert — folytatta Lothar. — Ezt az ostobaságot egy héttel ezelőtt még elfogadhattam volna úgy is, mint a lényedből eredő baromságot. De most fel kell tennem magamban a kérdést: biztos, hogy csak egyszerű rupperti baromság következménye, vagy nagyon is alaposan kiszámított keresztülhúzása terveimnek?

Lothar folytatta vona még az átkozódást, Ruppert sértegetését, de felcsörgött a telefon, s a vonal túlsó végéről olyan jelentést kapott, amitől még az ő híres SD-s hidegvére is felforrt. Ellopták Benita von Hen- ninget..,

(Folytatjuk)

Az újjáépülő Petőfi utca.

A község csaknem 1200 lakosa, néhány kivétellel, a mezőgazdaságból él. Az itteni Békeharcos Termelő- szövetkezet a jól gazdálkodó üzemek közé tartozik. Az elmúlt esztendőben egy dolgozó tag tízórás munkával 88 forintot keresett.

A hangulat bizakodó. Szinte boszorkányos gyorsasággal épülnek az új házak. A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat 200 szakemberének irányításával a falu lakói nagy iramban végzik az újjáépítést. Általában másfél nap alatt húzzák fel egy-egy ház falait a tetőig, ötven ház alapozása elkészült, húszon pedig már cserepeznek. Fe- renczi Gábor technikus szerint most már van elegendő építőanyag. Kezdetben akadozott a tégla- és a cementszállítás.

— A Petőfi utca 66 háza augusztus 20-ra felépül — fogadkoznak az építők. Természetesen, ehhez az kell, hogy továbbra is legyen elegendő építőanyag.

A megrongálódott lakások helyreállítását' a termelőszövetkezet építőbrigádja végzi. Több mint húsz lakást kell rendbehoz- niok.

Elindulunk a Petőfi utcán és találomra belépünk az egyik újonnan épülő házba, amelyen már a tető is csaknem kész. A tulajdonos Baka Lászlóné nagyon boldog. Szebb lesz ae új lakás, mint a régi. Kétszobás, komfortos ház épül Bakáéknak.

A nábrádi Békeharcos Termelőszövetkezetet a bácskai körzet közös gazdaságai segítik. A Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának felhívása alapján a területi szövetség fogja össze és irányítja a körzet közös gazdaságainak mozgalmát. Már eddig több

nöklkel és a Bácskai Területi Szövetség képviselőivel. Ahogy rá lehetett menni a talajra, azonnal megkezdték a rövid tenyészidejű másodnövények vetését. 300 holdon már ki is keltek a vetések. Ez is pótolja majd a takarmányki- esést, mert az állatállomány ellátása nagy gondot okoz. Sikerült megmenteni az egész szarvasmarha- és birkaállományt. A háztáji gazdaságokban is megmaradt a jószág.

A másodvetés csak a szükségletek egy részét fedezi. Kürtös Ádám feljegyzései szerint még több száz vagon takarmányra van szükség. A bácskai termelőszövetkezetek készek a támogatásra.

A késő esti órákba nyúlik a tanácskozás. A náb- rádiak saját erőből is igyekeznek pótolni a károkat. Mivel náluk tönkrement a gabona, kombájnjaik a szomszédos termelőszövetkezeteknek segítenek az aratásban.

Az Állami Biztosító eddig 5 millió forint kárt térített, az almáskertről'még folyik a vita. Reméljük, nem sokáig.

Bancsi Sándor már a jövőt formálgató tervekről beszél.

— összefogtunk egy termelőszövetkezet-közi sertéstelep építésére. Még az árvíz előtt elhatároztuk, hogy Fehérgyarmaton létesítünk egy hizlalót, melynek évi kibocsátása 12 ezer darab sertés. Hasonlóképpen termelőszövetkezeti alapon szeretnénk építeni egy hűtőtárolót. Sajnos, az árvíz közbeszólt, de reméljük, ha késve is, sikerül megvalósítani elképzeléseinket.

K. S.