Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-22 / 170. szám
8. oldal 1970. Július 22, szerda Képes történelmi atlasz Várostérképek és más újdonságok Gemenci képeslapok A Kartográfiai Vállalat most küldi ki a boltokba a német, vagy németül értő turistáknak szánt budapesti atlaszt, amelyet kiegészítettek az idegenforgalmi nevezetességek német megnevezésével. Ezenkívül az 56 oldalas német nyelvű szövegrészben tömör ismertetést adnak a budapesti látnivalókról. A magyar térképészet egy másik újdonsága, a képes történelmi atlasz. Ez az általános iskolásoknak készült kiadvány színes, rajzos térképekkel vezeti végig a tanulókat az ember megjelenésétől — napjainkig a világ, de elsősorban Magyar- ország történetén. Még ebben az évben megjelenik a kis világatlasz javított, az első kiadás óta bekövetkezett változások szerint módosított második kiadása, valamint a Szovjetunió nagy falitérképe. A várostérképek sorozatában a közelmúltban jelent meg a szegedi és rövidesen követi ezt a nagykanizsai és a gödöllői. Még az idén, illetve a jövő év első negyedében adják ki Moszkva, Párizs, London és München több nyelvű új várostérképét. Körülbelül ezekkel egyidejűleg jelenik meg több új külföldi autótérkép, mindegyik legalább öt nyelven, jövőre várható Budapest belterületének idegenforgalmi térképe is. Reyolvergolyótól halt meg a költő Egy szürke rendőri hír közölte annak idején, hogy 1945. július 5-én krimibe illő körülmények között távozott az élők sorából a magyar líra egyik legtehetségesebbje — az első Nyugat-nemzedék tagja — Nagy Zoltán. Debrecenben végezte jog- tudományi tanulmányait. Franciaországba és Olaszországba utazott, majd Debrecenben 10 évig volt ügyvéd. A Tanácsköztársaság idején mint a debreceni írók tanácsának tagja részt vett az irodalom szervezésében. 1921-ben Budapestre költözött. A két háború között számos perben védte a haladó szellemű írókat. A költő, a jogtudós, öt nyelvet ismerő Nagy Zoltán nehéz körülmények között élt. A tragikus napon kibombázott, alig helyrehozott Fáik Miksa utcai lakásán tartózkodott, ahol ablaküveg helyett csak papír volt. A sors különös tragédiája, hogy ezt a finom és halkszavú költőt Ady, Babits, Tóth Árpád és Kosztolányi barátját, aki a csend, a magány, a szomo rúság költője volt, a háborús zivatarok átvészelése után egy felbújtott fasiszta suhanc terítette le. A húsz éves fiatalembert két társa arra biztatta, hogy az ügyvédtől milliókat szerezhet. A nyilas propaganda hatása alatt álló gyilkos,, aki addigi cselekedetei miatt Budapest romos házai között bújkált a felelősségrevonás elől, a kora esti órákban becsöngetett Nagy Zoltán lakásába. A csöngetésre ajtót nyitó ügyvéd irodájában fogadta a fiatalembert, aki revolvert rántott és kétmillió pengőt követelt. Nagy Zoltán, aki sokszor szembe nézett a halállal, most sem adta meg magát. Támadójára vetette magát. Dulakodás, majd revolver dörrenés, s a költő és jogtudós élettelenül zuhant a padlóra. Utána önmagával is végzett üldözés közben a tettes. A Csend, Aranymadár, az Elégiák halkszavú írójának akkor kellett eltávoznia, amikor megnyílt az új alkotás, az új öröm, az új élet lehetősége. A magnetofon Rendhagyó kis eset, amit most elmondok. Fényképeim rendezése közben villannak fel bennem a képek, miközben halk zenét duruzsol szobámban az MK—21-es. Mert azt nemcsak beat-zenére lehet ám használni, még egy őzcsaládnak is meg lehet adni vele a boldogságot. Azon a júniusi reggelen már hajnalban is olyan fülledt volt az erdő, mint a kemence. Izzadva ténfe- reg benne az ember. Ki is megyek belőle a kistöltésre, melynek másik oldalán a tsz hatalmas árpatáblája. Az enyhe forduló után valami gyenge hangfoszlányokat hoz felém az arcomat éppen csak megsimító szélfiúcska. Megállók, fülelek. Pár perc múlva a néma csendben nagyon halkan üti meg a fülem: pi..., pii..., pii..., p He. Nem kétséges most már, sír az őzgida. De vajon Azóta is jó néhányszor találkozom velük. A gidapettyek már eltűnőben, de a többi kedves között tán ezt a családot szeretem legjobban. Hogy miért, gondolom megértik. Együtt is több felvételt készítettem azóta róluk. A békés családi idill bizonyára megnyeri a kedves olvasó tetszését is. miért? Egy helyből hangzik újból panaszosan piii..., piii..., pii... Megyek a hang irányába. Ha valami bántaná, anyja nem hagyná, mert az őzmamák bátrak ám. Ezt tudják a rókák is, kóbor kutya meg mutatóba sem akad a kerületben. Már az embermagasságú árpatáblában járok jól befelé, amikor egészen közel vagyok, óvatosra fogom lépteim. Szinte centiméterenként haladok. Piii...', pü.i: , ppiie..: Széthajtom a terméstől duzzadó, halványzöld kalászokat. Karnyújtásnyira áll a kis pettyes jószág. Lábai remegnek a kétségbeeséstől. Koromfekete szemecskéiből iszonyatos bánat és félelem tükröződik. S arcomba mondja; püi ■ • -< piii... Igen, most már értem, s ez emberi nyelvre fordítva azt jelenti: „Elveszett az anyukám, gyere vissza. Félek.., Mi lesz velem?...” Vígasztalom magamban. Ne félj, megkeressük. Ne sírjál. De hogyan? Hol lehet? Miért hagyta el a gidács- kát? Mit tegyünk? Eszembe jutott a magnetofon. Ha a gidasírást felveszem, azt felerősítve több száz méterre hallani lehet. Gyorsan haza a felszerelésért. Amikor visszajöttem még mindig ott volt, ahol hagytam. Anyja nélkül. A hangfelvétel és a fényképezés után teljes hangerővel megindítottam a keresést. Magam sem várt teljes sikerrel. Egy jó félóra múlva már teljes volt a családi boldogság. Bizony, jó dolog ez a technika ... Nyári síparadicsom A nyári kánikula ellenére a Lengyel-Tátrában még mindig sok helyütt áll a hó. A Hala Kondratowan és az öt lengyel tó völgyében levő nagy sáncokon rendszeresen síelnek. Itt töltik a nyarat a lengyel síválogatott tagjai is, akik közül különösen Andrzej Bachleda, a sokszoros le- sikló bajnok készül nagy gondossággal a közelgő chilei nemzetközi versenyHatszáz új szobor és emlékmű Képzőművészeink helyzetét, fejlődését elemzi a Művelődésügyi Minisztérium most elkészült felmérése. Ezzel kapcsolatban az illetékesek az MTI munkatársának elmondták: az utóbbi négy esztendőben jelentős képzőművészeti alkotások születtek, s az utóbbi időszakban országszerte mintegy 600 új, művészi szobrot, emlékművet állítottak feL Továbbá EGY MODERN FILM DÍSZLETE mintegy 300 festészeti és iparművészeti alkotással, köztük igen sok, épületet díszítő festménnyel —gazdagodott az ország. Nemzetközi vonatkozásban pedig a magyar művészet iránti elismerését fejezte ki a Budapesten nemrégiben megtartott nemzetközi műtörténész-kongresz- szus. Mindez azt mutatja, elérkezett az idő, hogy hazánk is felsorakozzék a nemzetközi képzőművészeti seregszemléket rendező országok sorába. A minisztérium jelentéséből az is kitűnik, hogy az 1968-ban egységesített művészeti alap mintegy 2600 képző-, ipari- és fotóművészt tömörít, s a bevezetett egységes segélyezési rendszer megnyugtatóan biztosítja a művészek zavartalan alkotó tevékenységét. Az állam bőkezű mecénása a képzőművészetnek: évente mintegy 8 millió forint értékben vásárolt művészi alkotásokat. A közelmúltban bevezetett új szerzői jogi törvény kép- vonatkozásban is kedvezően érezteti hatását. Egyébként a képző- és iparművészeti alkotások iránt megnyilvánuló élénk kereslet —, s ez mindinkább társadalmi igénnyé válik — hűen tükröződik a művészeti alap bolthálózatának forgalmában is: 1966-hoz képest az elmúlt évben — azonos árszínvonal mellett — mintegy 30 százalékkal több művészeti alkotást vásároltak. Az ország területén az elmúlt négy évben 1942 kiállítást láthatott a közönség, külföldön az utóbbi négy évben 217 magyar képzőművészeti tárlat nyílt, míg idehaza csaknem ugyanennyi — pontosabban 214 — külföldi kiállítást rendeztek. Négy évvel ezelőtt hazánk minden ezer lakosa közül 74 kereste fel a tárlatokat, tavaly már 83, s a kiállítási intézmények és a Műcsarnok által megrendezett tárlatok látogatóinak száma ugyanebben az időszakban mintegy százezerrel növekedetté Es befejezésül egy kis suta portréjával búcsúzom. Kép és szöveg: Kovács Gábor