Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

6. oldal 1970. július 22, szerda Új üzemek a Vörös Csi’lag Traktorgyárban A Vörös Csillag Traktor­gyár rekonstrukciója során uj üzemeket és szociális lé­tesítményeket hoztak létre. A korszerű termelés köve­telményeit követve tágas, világos csarnokokat építet­tek az új üzemek részére, amelyekben biztosítják a megfelelő munkakörülmé­nyeket. Képünkön: az új hőkezelő üzem korszerű csarnoka. (MTI fotó — Érczi K. Gyula felvétele — KS) A r 1 r 1 • i Ír* Megjegyzés Amíg a hús eljut odáig... E bfeoMság 1 _ t £. i. 11 'in A C\f\ uín + iínlr Izócott 1)7 * A lakosság húsellátásá­nak javítására egyre na­gyobb figyelmet fordítanak a megye fogyasztási szövet­kezetei. Az eddigi kezdemé­nyezések eredményeiről, a további elképzelésekről kér­tünk tájékoztatást Pétervá- ri Jánostól, a Kiskőrösi ÁFÉSZ elnökétől. Vajon a megye egyik legnagyobb kereskedelmi szervezetében milyen tapasztalatok van­nak e téren? — Az igények jobb ki elégítését célozza a 400 ezer forintos költséggel Kaskantyún létrehozott húsfeldolgozó üzemünk. Ebben az új létesítményben vágóhelyet, feldolgozórész­leget és húsüzletet alakí­tunk ki, az állatorvos ré­szére pedig korszerű hús­vizsgálóhelyiséget rendez­tünk be. Számításaink sze­rint hetenként 25 darab 110—130 kilós sertés feldol­gozását tudjuk biztosítani. Az árut Kiskőrösön kívül Páhira. Tabdira, Akasztóra, és Csengődre szállítjuk. — Választék? — A sertéshúsból nem tudunk elegendő olcsóbb ké­szítményt forgalomba hoz­ni. Rendkívül alacsony a töltelékféleségek jelenlegi központi kerete. Ezt sze­retnénk pótolni virsilvel, krinolinnal, parízerrel és olcsó főzőkolbásszal. Ehhez időnként marhahús kelle­ne, amire viszont nincs vá­gási engedélyünk. Kérni fogjuk az illetékes szervek­től, remélhetőleg eredmény­nyel. — Egyéb intézkedéseik? — Több mint nyolcvan háztáji gazdaság részvéte­lével sertéstenyésztő társu­lást hoztunk létre. Célunk ugyanis a húsellátás hosz- j szabb távon való megoldá­sa. Sajnos, kissé akadozik j a társuláson belül a te-\ nyésztői munka megkezdé- j se, mert a háztáji gazdasá- ! gok által igényelt 200 anya- J kocából eddig mindössze ötvenet adtak át. Az ille- ; tékesek ígérik, hogy augusztusra pótolják a hiá- I nyokat. A termelők eddig is a fogyasztási szövetkeze­tét marasztalták el a több \ hónapos késés miatt, pedig nem rajtunk múlott. Sze­rintünk azért késett az alapanyag, mert május vé­géig vita folyt abban a ! kérdésben, hogy ki adjon hitelt, illetve ki előlegezze meg az anyakocák árát. Az I anyakocák szállítására fel- I kért állami gazdaságok is 1 késlekedtek. [ A háztáji állatállomány í fejlesztését segítjük azzal is, hogy az ellátási körzetünk­be tartozó községekben ta­karmányboltokat nyitot­tunk. Hogy érdemes volt, azt legjobban a június 1-én megnyílt kiskőrösi bolt bi­zonyítja; első havi forgal­ma 100 ezer forint. A Kiskőrösi ÁFÉSZ veze­tőinek törekvései összhang­ban állnak a helyi gazda­ságpolitikai célkitűzésekkel, megfelelően figyelembe ve- J szik a lakosság növekvő j igényeit. Nemcsak rajtuk ! múlik, hogy közérdekű cél- | kitűzéseik milyen ütemben valósulhatnak meg. Szabó Attila Az MSZMP Központi Bizottságának ez év február 18 _19-i ülését, az ott hozott határozatokat követően, m egyénkben is sok szó esik az ifjúság és a nők hely­zetéről, fokozott megbecsülésük szükségességéről, s nem utolsósorban a számarányukhoz méltó képvise­letük biztosításának jelentőségéről a közélet minden területén. Nagyon jó, hogy ez így van, mármint hogy sokat beszélünk a nagyjelentőségű határozatokról. Ennél ör- vendetesebbet már csak a szavakat felváltó tettek je­lenthetik és bizonyára jelentik is majd, mivel a Központi Bizottság határozatai éppen a tetteket cé- lozzák S itt kívánkozik megjegyzésre: a napokban az ille­tékes tanács megválasztotta a Kecskeméti Járási-Vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizottságot. Ismerkedem e tes­tület tagjainak névsorával és — mi tagadás — meg­lepetésként ér, hogy a kilenc között egyetlen női ne­vet sem találok. Aztán hirtelen eszembe jutnak a népi ellenőrzés különböző vizsgálatai. Például: a kereskedelmi ellá­tás helyzete, vagy: a lakosság szociális, egészségügyi ellátottsága. És hozzágondolom: ilyen és ehhez ha­sonló témáknak lehetnek-e jobb hétköznapi szak­értői a nőknél? Ismét a „nőtlen” bizottsági névsorra pillantva, emí- gyen magyarázom magamnak csak merő véletlen le­het, hogy ebből a bizottságból kifelejtették a nőket.:. P. I. Ami önmagáért beszél Társadalombiztosításunk egy éve Szomjas panaszok m Az elmúlt napok­_____ ban a kecskeméti M ÁV-pályaudvaron vára­koztam 33 fokos melegben. Gyötört a hőség és a szom­júság, ezért a szörpauto­matához mentem, hogy Cola-szörpöt igyák. Be­dobtam a kétforintost, majd megnyomtam a meg­felelő gombot, a szörp pe­dig megindult — a lefolyó­rács közé. Az automata Ugyanis a poharat nem dobta ki. Nem tudom, hogy előt­tem hány melegtől elgyö­tört utas járt így. Ezt, az utasok szempontjából mód felett bosszantó jelenséget takarékossági szempontok tették indokolttá, vagy csupán nemtörődömség, az utazóközönséggel szembeni figyelmetlenség ? Javaslom, ha kevés a műanyagpohár és nem tud­nak időben az automatába pótlást helyezni, vagy el­romlik az automata, egy kis tábla jelezze ezt, hi­szen senkinek sincs kidob­ni való pénze. Kovács Gergelyné Kecskemét, Április 4 tér 1. o I Á I Vidéke Univer Sző' vetkezetnek szikvízlera- kata van Hetényegyházán — ahol a szikvíz rendsze­resen hiánycikk. Szánalmas látvány, ami­kor a permetező, vagy egyéb mezőgazdasági mun­kát végző emberek 3—4 kilométer távolságból ci­pelik a szódásüvegeket cse­rélni, de a lerakat előtt csak egy táblát találnak: Szódavíz nincs. Látszólag apró probléma, de annak, aki szomját nem borral kí­vánja oltani, bizony ko­moly gondot jelent. Bányai Imre Hetényegyháza Belsőnyír 105. Elfelejtett villanyoszlopok Kora tavasszal a DÁV kicserélte az elavult — fából, vasból készült — villanyoszlopokat a Vil­lanymalomtól a Vasút ut­cán és a Matkói úton vé­gig. Helyükre betonoszlo­pokat állítottak. A szere­lés befejezésekor a feles­leges karókat elszállítot­ták, csak az én házam előtt maradt egy ilyen 6 mázsás betondarab. Mivel eső után a házamat valóságos kis tenger veszi körül, szeret­nénk salakkal feltölteni a gödröket. Ebben azonban megakadályoz a hatalmas betonoszlop. Jó lenne, ha a DÁV — még az őszi eső­zések megindulása előtt — elszállítaná. Urbán István Kecskemét, Vasút út 10. Köszönet a gondoskodásért A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKE­DELMI VÁLLALAT július 23-án (csütörtö­kön) Kecskeméten a Szolgáltató, Javító és Vegyesipari Vállalat­nál, Kéttemplom köz 3—5. sz. alatt gépek, motorok, műszerek, műhelyberendezések stb. becslését, ill. bo­nyolítását végzi. 5754 Három éve működik Ke- celen az öregek napközi otthona. Délelőtt 9-től dél­után 3-ig tartózkodunk itt, jó egyetértésben. Rádiót hallgatunk, nézzük a tele­vízió műsorát, majd ebé­delünk. Újabban már pi­henőszoba is van, fekvő­helyekkel azok részére, akik pihenni szeretnének. Hogy mi. öregek jól érez­zük magunkat az otthon­ban, azt a fiatal vezetőnő­nek, Földes Ferencné, Csi- zovszki Eszternek köszön­hetjük. Munkája áldozatos, szeretetteljes. Minden tel­jesíthető kérésünket mél­tányolja és az öregséggel járó gyarlóságainkat türe­lemmel elviseli. Egy-egy öreget személyesen kísér kórházba, intézi a hivata­los ügyes-bajos dolgainkat. Köszönjük szeretetteljes szolgálatait, azt, hogy az otthonban igazi otthonra leltünk, ahol bearanyozzák öreg napjainkat. Kívánjuk, Hogy Eszterke sokáig ve­lünk legyen, mindannyiónk örömére. A keceli öregek napközi otthonának lakói Virányi Imrét, a SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatósága megyei igaz­gatója abból az alkalom­ból kerestük fel, hogy a közelmúltban váltak isme­retessé Bács-Kiskun me­gye társadalombiztosítási munkájának elmúlt évi eredményei. Mivel 1970 — egyben az intézmény éle­tében mérföldkövet, két évtizedes jubileumot is je­lent, így még hangsúlyo- zatabban kerülnek előtér­be az egész társadalmat érintő problémák. — Húsz esztendeje an­nak — mondja Virányi elvtárs —, hogy a szakszer­vezetekbe tömörülő dolgo­zók maguk látják el a tár- sadalombitosítás bonyo­lult, sokrétű feladatát, az ügyintézést és a pénzügyi gazdákodást, a SZOT irá­nyítása, ellenőrzése és a Minisztertanács főfelügye­lete mellett. Szocialista rendszerünk lényegéből fakad az embe­rekről való sokoldalú gon­doskodás. A társadalombiz­tosítás szociálpolitikánk jelentős, fontos területe, amelynek középpontjában a beteg, csökkent munka- képességű dolgozók, az öre­gek, és bajba jutottak áll­nak. — Csupán az elmúlt évben is számos jog­szabály tanúskodik a társadalombiztosítás fejlődése mellett. Ezek közül melyeket tartja leglényegesebbeknek? — Nehéz lenne a hatá­rozatokat, rendeleteket rangsorolni. Jelentőségüket tekintve mégis feltétlenül ki kell emelni néhányat. Véleményem szerint igen lényeges az a rendelkezés, amelynek értelmében a nyugdíj és táppénz össze­gének kiszámításánál a ju­talmakat, valamint az év­végi részesedést is bérjut­tatásként kell figyelembe venni. Első hallásra szokatlan­nak tűnik, de tény, hogy igen sok a gyermekét ne­velő, egyedülálló férfi is. Az ő érdeküket védi az az ugyancsak tavaly életbelé­pett két rendelkezés, amelyek közül az egyik az egyedülálló férfinak egy gyermek után családipót- lék-jogosultságot biztosít, míg a másik ugyanebben a kategóriában a gyermek- ápolási táppénzre való jo­gosultságot rögzíti. — Fontos intézkedé­sek születtek a tsz-ta- gok érdekében, továb­bá a gyermekgondozási segély kiterjesztése tárgyában is. Ezekről mi a véleménye? — Valóban igen jelentős az a jogszabály, amely a termelőszövetkezeti tagok családi pótlék feltételeit az ipari dolgozókéval meg­egyezően szabályozza. Nemkülönben nagy hord­erejű az a döntés, amely­nek értelmében a gyer­mekgondozási segély a gyermek hároméves koráig igénybe vehető, s ez a ked­vezmény vonatkozik , a szerződött dolgozókra is. Az idei első félévben mintegy félezerrel emelkedett a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő nők száma, s megyénkben jelenleg meg­közelíti a hat és félezret. — Az igazgatóság nemrég közzeadott év­könyve részletesen summázza az elmúlt év társadalombiztosításá­nak fejlődését. Az ott közölt adatokból me­lyeket tartja említésre méltónak? — Valamennyi statisz­tikai mutató az egészség- ügyi és szociális politika fejlődéséről ad számot, így nem könnyű a választás. Bármilyen adatot említ­sünk is, mindegyik önma­gáért beszél. Egy év alatt — 1968 és 1969 között — a megyében több mint 14 ezerrel emelkedett a társa­dalombiztosításba bevontak száma, a biztosítottak lét­száma pedig 23 273-mal magasabb, mint korábban. Egyedül gyermekgondozási segély címén tavaly 34 és félmillió forint került fo­lyósításra. Ha az egy biz­tosítottra jutó évi gyógy­szerköltség forintösszegét nézzük, ez 372 forintot tesz ki, s évről évre emelkedő tendenciát mutat. A megye lakosságának több mint 10 százaléka részesül nyugel­látásban. Egy bizonyos: a társadalombiztosítás sokré­tű tevékenységének bár­melyik ágát vizsgáljuk is, lehetetlen nem észrevenni államunk messzemenő, majdhogynem az erőket is meghaladó gondoskodását az emberről. — Bár inkább csak járulékos mutatószám, mégis jellemző, s ér­deklődésre tarthat szá­mot az útiköltségek összegének alakulása. — A dolgozók, illetve igényjogosult családtagjaik részére a szolgáltatások igénybevételével felmerülő utazási költség bizonyos, jelentős részét a társada­lombiztosítás megtéríti. E kiadások teljes összege fo­kozatosan csökken, ami egy­részt azzal magyarázható, hogy mind többen rendel­keznek saját járművel, másrészt pedig egyre több a helyben levő rendelőin­tézetek száma. — Végezetül: bár­mennyire sok is az elé­gedettségre okot adó a tényező, bizonyára van még javítani, módosí­tani való. Igazgató elv­társ szerint melyek ezek közül a legsür­gősebbek? — Betegellátó intézmé­nyeink jórésze zsúfolt; fel­újításra, rekonstrukcióra szorul. Sokat kell még ten­nünk az orvosi ellátottság javítása érdekében is. Ezenkívül jónéhány fenn­álló jogszabály is revíziót igényel. Hogy csak egyet említsek: .az egészségre ár­talmas munkakörben eltöl­tött húsz év után a nyug­díjjogosultság öt évvel ko­rábban esedékes. Fel kelle­ne oldani a két évtizedhez való merev ragaszkodást, s a korkedvezményt arányo­san juttatni. Méltányos módosításra vár még a temetkezési se­gélyek összege. A nyugdí­jak közt jelenleg fennálló különbségek helyébe is a mostaninál igazságosabb szabályozást kellene alkal­mazni. Természetesen tisz­tában vagyunk azzal, hogy valamennyi megoldásra váró feladat a népgazda­ság anyagi teherbíró ké­pességének függvénye. De az az előrelépés, amelyet csupán az utóbbi években sikerült elérnünk — nem szólva a negyedszázadra való visszatekintésről —, további reményekkel ke­csegtet — mondotta végül Virányi Imre igazgató. J. T.

Next

/
Thumbnails
Contents