Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

2. OLDAL A IV. ÖTÉVES TERV IRÁNYELVEI lemnek hiányosságaira mu­tat. A mezőgazdaság terme­lése _ a; öt évi átlagokat Összehasonlítva — a fel- szabadulás óta most éri el legnagyobb ütemét. A me­zőgazdaságban dolgozók számának csökkenése elle­nére a termelés 16—17 szá­zalékkal növekszik a ter­vezett 13—15 százalék he­lyett. Az eredmények dön­tő forrása volt, hogy a szo­cialista nagyüzemek gazda­ságilag és szervezetileg je­lentősen fejlődtek. A ház­táji gazdaságokban azon­ban még máig sem sikerült úgy , kihasználni az állat­tartás lehetőségeit, ahogyan azt pártunk politikája meg­követeli. Mezőgazdaságunk fejlő­désének fő jellemzője, hogy a növénytermelésben csök­kentek a termésingadozá­sok és nőttek a termésátla­gok, de még viszonylag nagy az állattenyésztés el­maradása. Ennek folytán a mezőgazdasági termelőerők lehetőségei még mindig nincsenek kellően kihasz­nálva. A termelőágazatok dina­mikus növekedése révén meggyorsult az elmaradott területek gazdasági fejlődé­se. Az új ipari üzemek — az ipartelepítési elveknek megfelelően — nagyobb­részt vidéken létesültek. Előrehaladás történt a me­zőgazdasági és az ipari te­rületek fejlettségi színvo­nalának kiegyenlítődésé­ben. Az öt év nemzeti jöve­delmét a tervezett arány­ban fordítottuk felhalmo­zásra és fogyasztásra. A népgazdasági felhalmozás öt év átlagában a nemzeti jövedelem 24 százalékát képviseli, a fogyasztás pe­dig 76 százalékát. A terv­időszak folyamán a felhal­mozásból a számításba vett­nél nagyobb mértékben nőttek a készletek és a be­fejezetlen beruházások ál­lománya. Ezért a felhal­mozás terv szerinti ará­nyának fenntartása érde­kében a központi szervek­nek fékezniük kell a kész­letnövekedés ütemét, és sokoldalú összehangolt in­tézkedésekkel csökkente­niük kell a befejezetlen beruházások állományát. A III. ötéves terv élet­színvonal-politikai céljai teljesültek. Az öt év során minden társadalmi réteg jövedelme és fogyasztása nőtt, összességében a ter­vezettnél nagyobb mérték­ben. A munkások és alkal­mazottak reáljövedelme a tervezett 14—16 százalék­kal szemben 30—32 száza­lékkal, a reálbér pedig a tervezett 9—10 százalék helyett 16—17 százalékkal emelkedett. A parasztság személyes reáljövedelme a tervidőszak végére elérte a munkásokét. Ez közre­játszott abban, hogy az egészségtelen mértékű el­vándorlás megszűnt a fa­luról. A lakosság áruellátása lényegesen jobb az előző tervidőszakénál, de a fo­gyasztási cikkek termelése, importja és kereskedelme, továbbá a szolgáltatások fejlődése még nem képes a mai gyorsabb jövedelem- emelkedés mellett kellő összhangba hozni a keres­kedelem kínálatát a lakos­ság keresletével. Az 1968—1970. években megvalósult az ipari és építőipari dolgozók mun­kaidejének heti 44 órára való csökkentése. Pártunk IX. kongresszusának hatá­rozatát sikerült átvinni az életbe és érdemlegesen ja­vítani a magyar munkás- osztály életkörülményeit. A munkaidő-alap csökke­nése nagy feladat elé ál­lította a gazdasági vezetést, ebből átmeneti nehézségek is keletkeztek, jó néhány vállalatnál nem teljesítet­A Központi Bizottság megállapítja, hogy a nép­gazdaság 15 éves távlati terve prognózisának kidol­gozása folyik, a végleges el­készítéshez még további vizsgálat és nemzetközi egyeztetés szükséges. A IV. ötéves terv a lehetőségek­nek megfelelően haszno­sítja a hosszú távú tervezés eddigi eredményeit, vala­mint a tudományos-műsza­ki fejlődésre készített nép- gazdasági prognózisokat. A hosszú távú tervező munka a következő másfél évtized fejlődésének irá­nyát, jellemzőit és problé­máit tisztázza, azzal a cél­lal, hogy segítse és meg­könnyítse tervgazdálkodási ték a termelékenység nö­velésével kapcsolatos vál­lalásukat. Ennek tanulsá­gait hasznosítani kell az iparban és későbbiekben a gazdaság más ágaiban is. A Központi Bizottság megállapítja, hogy a reál- jövedelem a tervezettnél gyorsabb fejlődése kedvező, mert összhangban van a gazdaság növekedésével. Ugyanakkor gazdaságunk sajátos problémáját mu­tatja a reáljövedelem ösz- szetételének alakulása. A lőérek emelkedését szűkíti és korlátozza egyfelől a bé­ren kívüli, szociálpolitikai juttatások gyorsabb növe­kedési üteme, másfelől a foglalkoztatottak számának még mindig jelentős növe­kedése a mezőgazdaságon kívüli területen. Mindez bizonyos mértékig ellent­mond annak a kívánalom­nak, hogy erősödjön a bér­rendszer ösztönző ereje, hogy a bérek jobban dif­ferenciálódjanak a munka­teljesítmény szerint, hogy nagyobb anyagi megbecsü­lést biztosítson a jobb munkáért és fokozottabban elismerje a dolgozók törzs­gárdájának munkáját. Az 1966—1970. években hatottak — és még jelen­leg is hatnak — a fejlő­dést fékező és helyzetet ne­hezítő tényezők. Különösen lassan javul a beruházások hatékonysága. El. rendszerünk alapjának, az ötéves tervnek a kidolgo­zását. Vagyis tisztázza, hogy milyen legyen a gazdaság növekedési üteme, milyen technikai fejlesztés és nép- gazdasági struktúraváltozás kívánatos, miképpen fej­lődnek a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok és mi­lyen lesz a jövő szocialista társadalmának általános képe. A IV. ötéves terv az alábbi hosszú távú fejlődé­si irányok alapulvételével készült: Alapvető célunk a ■■ szocializmus teljes felépítése hazánkban. Ez sokoldalú fejlődést követel, Mind az állami nagyberu­házások, mind a vállalati beruházások terén megfi­gyelhető még a „többre vál­lalkozás — lassú kivitele­zés” gyakorlata. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés a mezőgaz­daságban kielégítően, az iparban csak lassan javult. Az ipari termelékenység emelkedési üteme egyenet­len volt, 1968—1969-ben je­lentősen csökkent és csak 1970-ben növekszik ismét kellően. A gazdasági életben még mindig számos fogyatékos­ság tapasztalható, amely mögött egyszerűen emberi hanyagság, felületesség vagy közönyösség keresen­dő. A tervidőszak tapasz­talatai azt mutatják, hogy a reform elveinek jobban be kell hatolniok a vezetési és szervezési munkába, gyorsítani kell a vállalati belső irányítási és felelős­ségi rendszer korszerűsíté­sét, tovább kell fejleszteni az alsóbb vezetők és a dol­gozók ellenőrzésének és számadásának rendszerét. A III. ötéves terv idő­szakában mutatkozó fejlő­dés, valamint a gazdasági reform révén korszerűsí­tett tervgazdasági rendsze­rünk kedvező feltételeket teremt a hetvenes években a további előrehaladáshoz, a szocializmus teljes fel­építésének folytatásához. ezt kell szolgálnia a gaz­daságpolitikának. Ennek érdekében: — gyorsítani kell a ter­melőerők fejlesztését és a gazdasági hatékonyság szempontjából közelíteni kell a gazdaságilag fejlett országokhoz. Ezért a következő idő­szak központi feladata az agész gazdaság intenzív fejlesztése, a társadalmi munka termelékenységé­nek és a népgazdasági jö­vedelmezőségnek a javítá­sa; — a mainál magasabb fokú általános és szakkép­zés és kiterjedtebb foglal­koztatás alapján az egyéni képességek fokozottabb ki­Á népgazdaság fejlesztésének távlati követelményei A IV. ÖTÉVES TERV IRÁNYELVEI 7. OLDAL 1 alapból nyújtott állami tá­mogatás növelésével kell előmozdítani. A IV. ötéves terv ■ célkitűzéseinek megvalósítását a gazdasá­gi reform elvei alapján az irányítási rendszer elő­nyeinek kibontakoztatásá­val és a szabályozók töké­letesítésével kell biztosíta­ni. Csökkenteni kell az időlegesen alkalmazott sza­bályozó eszközök szerepét, néhány területen pedig gazdasági céljaink megva­lósulását hatékonyabban szolgáló eszközöket kell al­kalmazni. a. A bérszabályozást úgy kell módosítani, hogy az a mainál jobban ösztönözzön a hatékonyabb és terme­lékenyebb munkára, tegye lehetővé a jobb kereset­differenciálódást, gátolja meg az indokolatlan lét­számnövelést. b. A vállalati pénzügyi szabályozást úgy kell meg­szabni, hogy az a gazda­ságos, korszerű termelést serkentse. Viszont azoktól a gazdaságtalan tevékeny­séget folytató vállalatok­tól, amelyek fejlesztése nem indokolt, és ahol nem tudnak átállni korszerű termékek gyártására, a fej­lesztési eszközöket el kell vonni. Csökkenteni kell to­vábbá a veszteségtérítés- jellegű állami támogatáso­kat is. A mezőgazdasági beruházások támogatásá­nak automatizmusát úgy kell szabályozni, hogy az ne vezessen az állami költ­ségvetés terven felüli ter­helésére, A támogatások a jövőben termelési követel­ményekhez fűződjenek. C. Az árpolitika segítse elő az árarányok javulá­sát, az árszínvonal viszony­lagos stabilitását. Az ár­szint emelkedése ne ha­ladja meg az évi 1—2 szá­zalékot. Az árarányok ja­vítása részben az egyes árak növekedése, részben csökkentése útján is tör­ténjen. Az exportszerkezet gazdaságosságának javítá­sa érdekében az állami visszatérítés rendszerét úgy keli továbbfejleszteni, hogy fokozott anyagi ösztönzést biztosítson a hatékonyab­ban exportáló vállalatok­nak, a gazdaságtalanul ex­portáló vállalatok fejlesz­IV. tési lehetősége pedig kor­látozódjék. e. A helyi tanácsok ha­táskörének bővítése érde­kében növelni kell a ré­szükre átengedett központi ég saját bevételeket. Az eszközlekötési járulék és az illetményadó egy ré­szének az illetékes tanács részére történő átengedése mellett a vállalatok és a jövőben a termelőszövet­kezetek is fizessenek vá­rosi-községi hozzájárulást. A Központi Bizott- ■ ság szükségesnek tartja, hogy a vállalatok dolgozzák ki ötéves tervü­ket és hosszabb távra szó­ló fejlesztési koncepcióikat, a termelés jobb megszer­vezéséhez és a munkakö­rülmények javításához szükséges tennivalókat. A vállalatok terveik összeál­lítása során vegyék figye­lembe a fejlődést megha­tározó központi fejlesztési programok iránymutatá­sát, a termékeik iránt je­lentkező igényekre és azok változására vonatkozó prognózisokat és a vállala­ti kollektíva javaslatait a termelés jobb megszervezé­sére, a meglevő tartalékok feltárására és hasznosítá­sára. ben dolgozó kommunistáid gondoskodjanak arról, hogy rendszeres és folyamatos gazdaságelemző és ellenőr­ző tevékenységgel feltár­ják területükön a gazda­sági fejlődés új problémáit és kellő időben felkészül­jenek a szükséges változ­tatásokra, intézkedésekre. AL A megnövekedett ta- nácsi önállóság kö­rülményei között növekvő jelentőségű a terület egész gazdaságának, város- és községpolitikai fejlődésé­nek elemzése, a felhasznál­ható tartalékok hasznosí­tása, a vállalatok és a la­kosság részvétele a terület gazdaságának állandó fej­lesztésében. A tanácsok ha­tósági jogkörüket követke­zetesen érvényesítsék a közigazgatási területükön működő valamennyi gaz­dálkodó szerv tevékenysé­gének ellenőrzésében. A tanácsok a tervezési tevékenység jobb koordi­nálásával lássák el a meg­növekedett feladatukat a területi gazdaságfejlesztés társadalmi-gazdasági ösz- szefüggéseinek összehango­lásában, a kommunális el­látás és a szolgáltatások anyagi feltételeinek létre­hozásában. K A szakszervezetek- ben dolgozó kommu­nisták segítsék elő, hogy a szakszervezetek mozgósít­sanak a terv megvalósítá­sára, betöltsék politikai nevelő, szervező és érdek- képviseleti funkcióikat, gyakorolják megnöveke­dett jogaikat a szocialista munkaviszony fejlesztésé­ben, a szociálpolitikai fel­adatok megoldásában és a munkakörülmények javítá­sában. fi A szövetkezetekben és azok szövetségei­ben dolgozó kommunisták segítsék a szövetkezeti szektor gazdasági tevékeny­ségének tervszerű fejlesz­tését, a szocialista, s a közérdeket szolgáló szem­lélet érvényesítését. A szö­vetkezeteknek nyújtott ál­lami támogatást hatéko­nyan használják fel, ugyan­akkor tegyenek eleget aa állam iránti kötelezettsé­geiknek, vegyenek részt a közösségi gondok megoldás sában. 2 A szocialista építőd ® * munka alapkövetel­ménye, hogy a vállalatok és a szövetkezetek vitassák , meg terveiket, a dolgozd A gazdaságpolitikai szervező munka A Központi Bizottság megállapítja, hogy pártunk gazdaságpolitikai szervező munkája nagy horderejű és helyesnek bizonyult válto­zásokat indított el gazda­sági életünkben. A IV. öt­éves terv időszakában folytatni kell az aktív gaz­daságpolitikai szervező munkát a gazdaság párt­irányításában és ellenőr­zésében. A gazdaságpolitikai szer­vező munka legfontosabb feladatai: fl A pártszervek és ■■ pártszervezetek a gazdasági munka fokmérő­jének a hatékonyság javulá­sát, a gazdasági tevékeny­ség végső eredményét te­kintsék, és a politikai munkában segítsék az új követelmények megértését. Általánossá kell tenni azt a felismerést, hogy a tár­feladalai sadalom anyagi forrásai csak olyan mértékben bő­víthetők és a társadalom gazdasági gondoskodása csak úgy szélesedhet, aho­gyan a társadalmi munka hatékonysága javul. 2 Gazdasági céljaink elérése megköveteli, hogy minden szinten és minden munkahelyen erő­sítsük a feladatok elvégzé­séhez szükséges politikai és szakmai felkészültséget. Az eddiginél szervezetteb­bé és céltudatosabbá kell tenni az emberek felkészí­tését gazdasági lehetősé­geink jobb hasznosítására, a korszerű technika alkal­mazására, a munka ered­ményességének javítására. fS A központi funkcio- nális és ágazati gaz­daságirányító szervek mun­kájában tovább kell erősí­teni az egységes népgaz­dasági szemléletet és fej­leszteni koordinációs tevé­kenységüket. A népgazdasági tervhez kapcsolódóan készítsenek ágazati fejlesztési koncep­ciókat, műszaki, fejlesztési prognózisokat. A minisztériumok az egész ágazatra, minden vál­lalatra és szövetkezetre ki­terjedően munkálkodjanak a népgazdasági tervben meghatározott gazdaságpo­litikai célok teljesítésén. Rendszeresen vizsgálják, értékeljék a gazdasági fej­lődés alakulását. Gazda­ságpolitikai eszközökkel kezdeményezzék és támo­gassák a vállalatok közötti egészséges verseny fejlődé­sét, továbbá a külföldi vál­lalatokkal való termelési kooperáció létesítését. A minisztériumokban és a központi állami szervek-

Next

/
Thumbnails
Contents