Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

1. oldal

1970. július 19, vasárnap

Egymillió forint a nemzetiségi könyvtáraknak

T űzoltó-történelem

Szósz éve őrségben

Ahogyan erősödünk gazdaságilag, úgy kerül mindinkább előtérbe a hazánkban élő nemzetiségiek művelődési helyzete.A Művelődésügyi Minisztériumban tavaly létesített nemzetiségi osztály gondoskodik a szlovákok, .délszlávok, németek és románok lakta vidékek könyvtári és egyéb kulturális ellátottságáról is.

Ennek érdekében a minisztérium tavaly a Könyvtártudományi és Módszertani Központtal közösen gondos felmérést végzett és megállapította; a nemzetiségi vidékek iskolai és köz- művelődési könyvtárai még nem segítik kellően az anyanyelvi művelődést. Ezt csak részben magyarázza 'az a közismereti tény, hogy az ötvenes években megalakult állami közművelődési könyvtárakat általában nem fejlesztették eléggé céltudatosan és tervszerűen, olvasóközönségük összetételének megfelelően. A megyei tanácsok által e célra szánt összegeket nem mindig használták fel arra, amire szánták.

Számottevő fordulatot hoztak e téren a minisztérium és a KMK határozott intézkedései. A többi között sikerült — egyszeri jelleggel — egymillió forintos keretet biztosítani a nemzetiségi területek

könyvtárainak gyarapítására is. Nyolcvanezerért ajánló bibliográfiákat szereztek be, amelyeket eljuttatnak minden könyvtár vezetőjéhez illetve kezelőjéhez. A fennmaradó igen tekintélyes összegért pedig a minisztérium megbízottai Csehszlovákiából, Jugoszláviából, az NDK-ból és Romániából rendeltek könyveket, főként e nemzeti irodalmak legfissebb termékeit. Ezeknek jórésze olvasmányos mű, illetve ifjúsági könyv, hiszen

az anyanyelvi irodalmat igénylő, új olvasóközönség főként a falusi fiatalok, az iskolások soraiból toborzó- dik. Természetesen, szép számban vásároltak műveket a fenti országok klasszikus és mai, modern irodalmából is. Így tehát az újonnan vásárolt könyvek összetétele a nemzetiségi lakosság minden rétegének érdeklődését kielégítheti.

Az egyszeri nagyobb beruházás sok mindent megold, bár, persze, nem végérvényesen. Az említett országokban — akár nálunk is — hétről hétre újabb művek jelennek meg, amelyek az itteni nemzetiségi lakosság érdeklődésére is számot tarthatnak. Mi lesz tehát ezután a helyzet?

A Művelődésügyi Minisztérium — az illetékes szervekkel történt megbeszélés alapján — erről is gondoskodott. A könyvek beszerzése — akár eddig — ezután is a területileg illeAz idén Balatonlellén és Balatonfüreden rendezik meg a szövetkezetek támogatásával működő tánccsoportok és együttesek harmadik országos fesztiválját Huszonnégy csoport vesz részt rajta, köztük külföldiek is. Többek között a már megyénkben is járt staramoravicai együttes.

A fesztiválra augusztus 1-én és 2-án kerül sor. Befejezésként nagyszabású gálaestet rendeznek Siófokon, a legjobban szereplő táncosok részvételével.

Megyénket az érsekcsa- nádi néptáncegyüttes képviseli. (Ök nemrégen Jutékes tanácsok dolga lesz, amelyek a nemzetiségi könyvtárak fejlesztésére kapott keretüket teljes egészében rendeltetésüknek megfelelően használják majd fel.

A beszerzés egyszerűsítése, megkönnyítése érdekében a minisztérium megállapodott az Állami Könyvterjesztő Vállalattal, hogy évenként közösen tájékozódnak a megyéknél; mennyi nemzetiségi nyelvű könyvre, milyen művekre tartanak igényt. Ennek alapján a vállalat központilag szerzi be külföldről a könyveket, a kértnél is magasabb példányszámban, úgyhogy azokat az itthoni boltokban is árusítják majd.

Hazánk nemzetiségei tehát — miután oktatásuk kérdése megnyugtatóan megoldódott — az anyanyelvi könyvellátás dolgában is mihamarabb egyenrangú helyzetbe kerülnek a magyar lakossággal.

G. Szabó László

goszláviában szerepeltek nagy sikerrel).

A fesztivál egyik érdekessége lesz a mintegy ezer táncos felvonulása*

Díjazott

pályamű

Pólyák Ferenc matkói fafaragó sikerrel szerepelt a Kossuth-díjas Kapoli Antal emlékére kiírt pályázaton. A Balatonlellén rendezett kiállításon műveit bemutatták és egyik alkotását díjazták.

1870 márciusának egyik napján, a déli órákban nagy lárma riasztotta fel Kecel lakosságát, a harangot is félreverték, jelezvén, hogy tűz van. a nagy utca végén hatalmas füst gomoly- gott. — Ati bácsi boltja és háza égett. A fazsindelyes épületről hamarosan átcsaptak a lángok a mellette levő két nádfedeles házra is. Kivonultak a hajdúk a mankó-fecskendővel, a faHelvédy János parancsnok.

tengelyes lajttal egy lajtorjával és néhány vödörrel, de inkább csak kiabálásukkal jeleskedtek, mint a tűzoltással. A három ház és a. bolt leégett, s a tűz keletkezésének okát sem sikerült kideríteni.

Nem először pusztított a vörös kakas a községben. A tűz elleni tehetetlenség —, ami ez esetben is megnyilvánult — mélyen elgondolkoztatta Kecel akkor

Díéptáncosok fesztiválja

(68) — Ádámot már értesítettem — felelte Nárcis —, de most a terved érdekelne.

— Veszélyes terv. Annára is szükségem lesz.

— Azt mondtad, hogy el kell tűnnöm — szólt közbe Anna.

— Igen, de csak holnap, ha beleegyezel — fordult a lányhoz Kloss.

Tudta, hogy különösen veszélyes feladatra viszi magával Annát, de pillanatnyilag nem volt más lehetőség a feladat végrehajtására.

— Rendben van — mondta Anna —, végrehajtjuk, Is én eltűnök egy időre Varsóból.

Beleegyezett, anélkül, hogy tudta volna, mit tervez Kloss. Nem is sejtette, hogy mint egyetlen és utolsó lehetőség, Benita, a professzor lánya kerül sorra.

•

Pontosan nyolc órakor kopogott az ajtón. Kloss várta. Benita tartózkodóan csókra nyújtotta a kezét, a főhadnagyra vetette hideg tekintetű szemét. Azután látva Kloss kimértségét, hirtelen taktikát változtatott, a fiú nyakára kulcsolta karjait, s szájoncsókolta.

— Vártalak — mondta Kloss.

— Szerencsénk, van, Hans — suttogta a lány. — Apám az estét von Falkenhein tábornoknál tölti, s ez az este végre a miénk — ismételte a lány, amit reggel már telefonban elmondott, s amire Kloss a terveit építette. — Van végre időm számodra, és végre itt. Bevallom, egy picikét félek is tőled — simult Kloss- hoz a lány.

— Miért félsz? — kérdezte, s bevezette Benitát a nappalinak berendezett szobába, ahöl már két személyre megterítették az asztalt.

— Félek, hogy te is csak von Henning professzor lányát látod bennem,

— Drágám, erre nem is gondolok. Nem gondolok arra sem, hogy Varsó legbiztonságosabban őrzött lányát tartom a karjaimban. Most semmire sem gondolok, csak terád.

— Téged izgat az, hogy engem őriznek? — kérdezte a lány.

— Nem, engem egyedül te izgatsz, de ez igazán kellemes izgalom.

A lány a nyitott hálószobaajtóhoz lépett, s látta, hogy fekvésre készítették elő a széles heverőt. Ivott. Újra meg újra üres poharát mutatta Klossnak, aki feltett egy tangót a lemezjátszóra. Benita szemüvegét az asztalra tette, s Klosshoz simulva táncolt.

— Kitűnően táncolsz, Benita.

— Ritkán van ilyen örömben részem. Az iskolai ösz- szejöveteleken is leggyakrabban üldögéltem.

— Gátlásaidnak nincs alapja — súgta Kloss a lány fülébe. — Csinos lány vagy, kellemes partner.

— Hazudsz, Kloss. Miért hazudsz le is?

— Nem hazudok. Amikor a pályaudvaron megláttalak, arra gondoltam, hogy ez a lány egészen más, mint a többi. S én szeretem, ha nem egy a tucatból, akivel járok. ... ,

— Szóval te is kint voltál a pályaudvaron? — kérdezte a lány, s ismét hideg letf a tekintete, vallatóan szigorú az arca. Kloss érezte, hogy hibát vétett, amikor elárulta, hogy kint volt á pályaudvaron, de úgy tett, mintha egyáltalán nem venné észre a lány árcki- fejezésében bekövetkezett változást.

— Egészen véletlenül kint voltam. Éppen Radomiba utaztam, amikor befutott a vonatotok.

Kloss töltött ismét, s poharát a lányéhoz koccintotta..

— Le akarsz itatni? — kérdezte Benita.

— Szívesen tenném — mondta Kloss, s magához húzta a lányt.

— Hát akkor igyunk — válaszolt Benita,; s fenékig ürítette poharát. — Olyan ritkán vagyak részeg, de nem tehetek róla, hogy olyan konok fejem van. Igaz, hogy konok fejem van? — nézett Klossra, áki nem értette, mit akar ezzel mondani a lány.

— Kérlek, hozz egy pohár vizet — kérte Benita, s Kloss készségesen sietett ki a konyhába. A vízcsapnál feltört egy parányi fiolát, s a lány poharába töltötte tartalmát. Benita mindezt mosolyogva * nézte a másik helyiségből, s ajkán gúnyos mosoly- vibrált.

(Folytatjuk./ ■> :■

ri vezetőit. Ügy döntöttek,! hogy meg kell szervezni az önkéntes tűzoltóságot, ösz- sze is hívták hamarosan az alakuló ülést, amelyen a' belépési nyilatkozatot Balázs István kádár. Balázs Ignác cipész, Béleczki Já- nos földműves, Cserni József bognár, Hering Móricz hentes, Kurucz János lakatos, Kákonyi János szabó, Kardos István kovács, Kor- nóczl József ács, Lehoczki Sámuel asztalos, Slonszki István kőműves, és Posgay Mór főjegyző írta alá.

Ezzel megkezdődött a keceli önkéntes tűzoltótestület története. A kiképzéshez Kalocsáról és Dunapa- tajról kaptak segítséget. 1872-ben vásárolt az elöljáróság egy lófogatú kocsifecskendőt, amellyel már a tetőre is el tudták juttatni a vízsugarat. A „legénység” pedig havonta egyszer gyakorlatokon sajátította el a tűzoltás mesterségét.

Posgay Mór 1874-ig volt parancsnoka a testületnek, s utána is hosszú időn át a mindenkori főjegyzők következtek ezen a poszton. 1893-ban egy úgynevezett Kötelező Nyilatkozatot adtak ki, amelyet már ötvenegyen írtak alá, s becsület-; szavukat adták, hogy 3 éven belül nem lépnek ki a testületből és ellátják a tűzvédelmi teendőket.

Egyébként, hogy mennyire komolyan vették Kecelen a tűzoltótestületi tagságot, j azt igazolja, hogy 1895-ben — a negyedszázados évfordulón — tízen kaptak 25 éves szolgálati érmet. I

választása, az első járási tűzoltóversenyen való részvétel, amelyen első helyezést értek el. Ezt a győzelmet követte a többi. 1928- ban Kispesten már vármegyei első helyezést és a velejáró vándordíját — egy lóvontatású kismotorfecskendőt —, 1929-ben Szombathelyen országos versenyen —, igen erős mezőnyben —, városok csoportjában ötödik helyezést értek el.

1937-ben légoltalmi oktatást vezettek be Kecelen, s hat teljes kárelhárító század kapott kiképzést. 1939- ben Helvédy Jánost parancsnokká nevezték ki. Vezetése alatt rohamosan fejlődött a testület kiképzett tűzolókban és felszerelésben egyaránt. Amikor 1944 őszén a szovjet csapatok felszabadították a községet, nagymértékben támaszkodtak a rendfenntartásban és az objektumok biztosításában a tűzoltóságra. Még fegyverrel is ellátták őket.

Az 50. és 75. éves évfordulót elsöpörte (1920 és 1945) a két világháború. A testület tevékenységének igazi fellendülése a felszabadulás után kezdődött. Többek között tűzoltóautót kapott az egyesület. 1949- ben például 130 önkéntes tűzoltó mellett 1200 kötelezett tűzoltó állt nyári tűz- figyelő készültségben. Kétszázötven tűzvédelmi előadást tartottak több mint hatezer hallgató előtt. Megalakult a tűzoltózenekar, megkezdték az utánpótlás

Ifjúsági tűzoltóraj

Az első világháború vihara csaknem teljesen szétzüllesztette az egyesületet. Huszonhét tűzoltó a frontokon vesztette életét, sokan hadifogságba estek, vagy megrokkantan érkeztek haza.

Ebben az időben ismét egy tűzeset keltette életre a keceli önkéntes tűzoltóságot. 1921. március 24-én a régi vásártér 'mellett keletkezett tűz egy háznál. A lakosság a maga módján mentette a menthetőt. Másnap küldöttség kereste fel a főjegyzőt, s tett javaslatot a tűzoltóság átszervezésére, létszámának bővítésére, a felszerelések rendbehozatalára. Először huszonnyolcán jelentkeztek az újjászervezésre kerülő testületbe — közöttük a küldöttség egyik tagja, Helvédy János, aki 1920-ban Szegeden tűzoltóiskolát végzett — Ettől kezdve a testület tevékenysége ismét felfelé ívelt. Felszerelésére egyre többet áldozott a községi elöljáróság, sőt 1925- ben felépült a ma is meglevő tűzoltószertár.

Az 1926-os esztendő- eseményei közé. tartozott Helvédy János alparancsnokká

gyakorlathoz készen.

I nevelését. Kisgyermekekből, fiatal fiúkból és lányokból alakítottak tűzoltóegységeket, akiket koruknak megfelelő minifelszerelésekkel láttak el.

Mérleget vonva- 100 év alatt 648 tűzesethez vonultak kj a keceli tűzoltók. Hogy ez nem lett több, abban a testület tűzvédelmi felvilágosító munkájának jelentékeny érdeme van. Részt vettek 32 járási, 18 megyei, 1 körzeti, 8 országrész! és 7 országos tűzoltóversenyen, összesen 232 versenyrajjal, amelyek 96 első helyezést és sok második, harmadik helyezést, illetve díjat nyertek. Végül, de — egyáltalán — nem utolsósorban a , mérleghez tartozik^ Helvédy .Jánosnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az idén a Munkaérdemrend ezüst fokozatát adományozta élete művéért, a keceli önkéntes tűzoltótestületben 50 éven át végzett áldoza- os munkájáért. /

Kecelen ma ünnepük a testület fennállásának 100 éves évfordulóját. Lápunk meleg szeretettel köszönti a jubiláló. tűzoltókat.Nagy Ottó