Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-18 / 167. szám
4. oldal 1970. július 18. szombat Válás szakmári módra II. Mit osztanak ki jövőre? — Harmincnégy éves vagyok és az Üj Élet Tsz legfiatalabb tagja. Tavaly még zetoros voltam, az idén már tejeskocsis. Az orvos tiltott le a géprőL Nyolc éven át vezettem a vontatót, s egy életre szóló reumát szereztem. Fülke is csak az utóbbi években került a gépre. Mint vonta- tós, nem munkaegység szerint, hanem a teljesítmény alapján részesedtem, készpénzben. A feleségem százalékos művelésre vállalt kukoricát, paprikát, egyebeket. Mindeddig jól megvoltunk a tsz-ben. De a munkába belerokkantam, s nem tudom, hogy az idei jövedelem miként alakul. Higyje el, ezt Alsóereken senki nem tudná megmondani ... Pipacsos mezők veszik körül a néhány tucat házból álló önmagábazárt települést. A Szakmárhoz tartozó szállások egyikét. Mondják, hogy az egész kalocsai járásban itt lehet legolcsóbban házat vásárolni. Az a néhány fiatal, aki még itt maradt, kivétel nélkül Kalocsára jár el dolgozni. Naponta ingáznak, busszal, motorral, ki mivel tud. Szilágyi Menyhért — aki a fentiek szerint nyilatkozik — csakugyan a legfiatalabb tagja a tsz-nek. De már ő sem dolgozhat a gépen. A tsz öt traktorára egyszerűen nem akad vezető. A szomszéd tsz-ek- ből kell felfogadni traktorost, ha munkába akarják állítani a gépeket. Pedig ha valahol szükség van a gépesítésre, itt egyszerűen moccanni sem lehet nélküle. Az átlagos életkor 58 év. Ám ez ösz- szesen 78 tagra vonatkozik, akik között 47 a 60 éven felüli. — Hatvanéves létemre nekem még zsákolnom kell — panaszkodik az egyik idő® gazda. Korsós István. — Igaz, a Petőfi Tsz tagsága is öreg, de ott legalább vannak alkalmazottak, akik fiatalok. Kövesdi Sándor, a tsz másik javakorabeli gazdája így kesereg: — A járásnál még a hivatalos szétválás után sem akarnak elismerni bennünket. Azt mondják, hogy mi tulajdonképpen, mármint az Új Élet Tsz, nem is létezünk. S mindez azért, mert Bor Ignác, akiben megbíztunk, cserbenhagyott bennünket. Ezért történhetett meg, hogy „elrúgtak” minket a Petőfi Tsz-től. Mindezekben kimondatlanul is ott bujkál a tévedés beismerése: mégiscsak jobb lett volna a tartalék- alapot visszatartani. A sok „volna” és a sok „ha” utólag már nem sokat lendít az alsóerekiek sorsán. Mert igaz ugyan, hogy mértéken felül osztottak a legutóbbi zárszámadáskor, de jogos a kérdés: mit osztanak legközelebb. Az Üj Élet Tsz- nek nincsenek távlatai. Felhalmozni nem tud, újabb tartalékalap-képzésére sincs módja, hitelt nincs mire felvennie. És ha volna is, azt vissza kellene fizetnie. Az újrainduláshoz a 200 ezer forintot így is, úgy is meg kell előlegeznie a tagságnak. Mindezt elkerülhették volna, ha idejében átlátnak elnökük dicstelen játékain. Ha felismerik valóságos' érdekeit, s ráadásul akadtak volna olyan emberek, akik erre késztetik őket. Ha akad felelős ember, aki nem báboknak, ide-oda mozgatható figuráknak tekinti őket, hanem egyenjogú gazdatár- saknak, akikkel együtt kell megbeszélni az egész közösség sorsát érintő és eldöntő fontos lépéseket. Ha a demokratizmust nemcsak közéleti rituálénak, valamilyen magas hivatal által kénytelen-kelletlen előírt, tessék-lássék szabálynak tekintik, hanem az emberi-társadalmi cselekvés meghatározó elvének. Mert a demokratizmus hiánya saját sorsuk alakulása iránt is közömbössé tesz embereket, embercsoportokat; lefegyverez és így a tehetetlenség bűvkörében tetszés szerint változtatnak előjelet az igazi és a hamis érdekek. • S az Alsóereken történtek nem is csak ezekre figyelmeztetnek. Az egyesülési és szétválási hercehurca által okozott kár nemcsak abban mutatkozik meg, hogy perspektívátlan- ságba taszított egy emberi települést. Mégcsak abban sem merül ki, hogy hónapokon át visszafogta az emberek munkakedvét, bizonytalanságban tartva sorsukat. A történtek Szakmár egész paraszti társadalmát sújtják. Egyszerűen azzal, hogy lélektanilag útját állják a tavalyihoz hasonló, s az itt oly szükséges egyesítési kezdeményezésnek. Jelenleg is az a helyzet, hogy minden nagyobbik szálláson önálló tsz működik. Ily módon van Szak- márnak hat termelőszövetkezete. A közös gazdaságok átlagos területe ezer hold körül van, de némelyiké a 600-at is alig haladja meg. Nem kell különösebb közgazdasági jártasság annak feltételezéséhez, hogy a korszerű gazdálkodás az ilyen területeken nemcsak illuzórikussá válik, de valójában ki sem bontakozik, s a hagyományos gyakorlaton alapuló, kisüzemi módszerek a fiatalokat teljességgel az ipar felé taszítják. A paraszti lakosság rohamos elöregedése ebben leli magyarázatát, s nem a történelmileg kialakult települési rendszer létében, megmaradásában. Ha a szakmári szállásokon nemcsak arra gondolnak, hogy mit osszanak ki m a, hanem arra is, hogy milyen irányban alakítsák a gazdálkodás sorsát h o 1- n a p, akkor a kedélyek továbbra sem nyugodhatnak meg egészen. Hatvani Dániel Szociális ellátás, Felgyorsult a feilődés, * o„ér°k üzemegészségügy A megyei NEB utóvizsgálata Tavaly együttes vizsgálatot folytatott a megyei NEB a megyei tanács vb szakigazgatási osztályával, a Szakszervezetek Megyei Tanácsával és a megyei nőtanáccsal annak megállapítása céljából, hogy megyénkben milyen a dolgozók szociális és kulturális ellátása, az üzemegészségügy, különös tekintettel az úgynevezett béren kívüli juttatások rendszerére. Hogy a témában most utóvizsgálatra került sor, azt indokolja az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése, s ami ezzel A bolgár Moszkvics A fiatal bolgár személygépkocsiipar egyik gyártmánya a szovjet alkatrészekből összeszerelt Moszkvics 408-as kocsi. Képünk: a lovecsi „Balkán” autógyár egyik szerelőszalagjáról készült. (Telefotó — MTI — KS) együtt járt: a vállalatokon belüli új munkaszervezési megoldások, a szakszervezetek jogkörének bővítése stb. Az utóvizsgálat bevezetőjében megállapítja a NEB, hogy a harmadik ötéves terv során a megye lakosságának szociális, kulturális és egészségügyi ellátottsága javult. Gyarapodott a munkásosztály létszáma, kialakult a vállalatok törzsgárdája, nőtt a dolgozók szakmai műveltsége. KörüllekintübSi tervezést A megye szocialista iparában megközelítőleg 55 ezer munkás dolgozik, önmagában ez a szám is meggyőzhet bennünket arról, hogy a béren kívüli juttatások (gyermekintézmények, üzemi étkeztetés, lakásépítési hozzájárulás, szociális, kulturális és sportfeladatok ellátása) társadalmi, politikai szempontból rendkívül fontos szerepet töltenek be. Az elmondottakon kívül, illetve azokkal összefüggésben elég utalni a dolgozó családos anyák gondjaira, a bölcsődék, napközik fenntartására, fejlesztésükre, az öregekkel, nyugdíjasokkal való törődésre, a munkahelyi egészségügyre. Az újólag történt szabályozás (9/1969. MŰM sz. rend.) segíti a vállalatokat, hogy pontosabban és egyértelműbben határozzák meg a felhasználások körét, mértékét. Ennek ellenére — a vizsgálat tapasztalati szerint — a szociális, kulturális feladatokra szánt összegek tervezése mechanikus, a felhasználás nem koncentrált, a pénz elaprózódik. S a következmény, hogy a társadalompolitikai célokat sem mindig érik el. flz országos állag alatt Érdemes néhány adattal is jellemezni a helyzetet. Sajnos, a megye sok tekintetben az országos átlagot sem éri el. Mert például az üzemi étkeztetésre 1968- ban egy dolgozóra 273 forint jutott, s tavaly ugyanennyi, az országos átlag: 339 forint volt. A gyermek- intézmények fenntartásához a hozzájárulás 1968- ban a megyében (egy főre számítva) 67 forint, 1969- ben 68 forint — az országos átlag viszont 75 forint. A vállalati üdültetésre fordított dolgozónkénti összeg az említett két évben 49, illetve 48 forint — országo- ' san 67. Végül a kulturális (67) Ruppert kifejezhetetlenül félt. Érezte, hogy homloka csupa verejték, s hogy tenyerét kiverte a víz. S mintha csak tetőződni akarna benne a rettegés, Ilza jutott eszébe. Ilza, akitől, ha nem is szakítanák el, eldobná magától az árulót. Lothar figyelmesen nézte, s nem kerülte el Ruppert egyre fokozódó félelme. Szerette a félelmet látni áldozatai arcán. S noha nem vetette meg a fizikai megfélemlítés eszközeit sem, akkor érzett igazi győzelmi mámort, amikor minden külső ráhatás nélkül féltek előtte az emberek. Ruppertról is azonnal megállapította, hogy az ő embere. Ebből kiszedhet mindent, amire szüksége van, aztán ... Nem szokott sokat teketóriázni velük. Néhány napi félelemben tartás után gondolkodás nélkül agyonlövette ezeket a férgeket. — Gondolkozz csak. Ruppert — mondta tagolva a szavakat —, nem említetted senkinek ezt a randevút? — Senkinek, herr Sturmbannführer. — Ilzának sem? — Nem említettem Ilzának sem — mondta, pedig köpni szeretett volna Lothar arcába, amiért tovább tegezi, s még azt is meg meri engedni magának, hogy egy von Brock generális lányát csak egyszerűen a keresztnevén emlegessen. De nem volt bátorsága tiltakozni. — Biztos vagy benne, Ruppert? — s Lothar arca pimasz vigyorba rándult. — Kérem, higgyen nekem, herr Sturmbannführer — fogta könyörgőre a hangot a százados. A szomszéd szobából sikoltás hallatszott. Egy igen rövid, de hatásos sikoly. Ruppert megállapította, hogy pontosan úgy hangzott, mint amikor egy hanglemezt akarnak elindítani, de az első másodpercben megszakítják a műsort. Aztán úgy rémlett, mintha Ilza hangja lett volna. Lothar mosolygott. Élvezte a sikert. — Adok neked még egy lehetőséget — mondta —, pedig nem kellene kockáztatnom semmit, mert rongy áruló vagy, megértél a golyóra. De valahogyan kedvellek, Ruppert. Éppen ezért kapsz még két napot. Ha addig felkutatod a lányt.., — Hogyan bizonyítsak? — kérdezte a százados. — Az a te dolgod drágám — mondta Lothar —, ugyanis a te nyakadról van szó, nem az enyémről. S ha jól emlékszem, te kaptál pénzt a lengyel hírszerzőktől, tehát neked kell többet tudnod róluk. De ez az utolsó lehetőség, s ha nem élsz vele, meghalsz nélküle. — Tudom — mondta rettegve Ruppert, s tekintete végigsiklott az udvaron, megakadt a pincesor rácsos ablakán. Tudta, hogy mi van a rácsok mögött, s tudta, hogy mi vár ott rá. ha nem sikerül előkerítenie a lányt. És Ruppert nemcsak a haláltól félt, hanem' a sötét pincék kínjaitól is. Gyermekkora óta félt a sötéttől. — Menj el feltétlenül abba a kaszinóba is — mondta Lothar —, hátha találkozol régi ismerősöddel, Schmidt úrral. Nagyon szeretnék vele is beszélgetni. Ruppert tudta, hogy ez a két nap csupán az ítélet végrehajtása előtti kínzások negyvennyolc órája lesz. De nem törődött most mással, mint kijutni innen, el Lothar közeléből, aztán lesz, ami lesz. Lotharcélokra a megyében 104, Illetve 105 forint jutott, míg országosan 126 forint. Pedig volna mit tenni. Közismert, hogy a bölcsődék, a napközi otthonok zsúfoltak, az igényeket sem a területi, sem az üzemi intézmények nem tudják kielégíteni. M dicsérni kell Az összkép mégis sokkal biztatóbb, mint a fentebb elmondottak. Különösen dicsérendő az állami vállalatoknak az a törekvése, hogy a pénzügyi keretek nyújtotta lehetőségeken belül támogatják dóig zóik lakásépítési törekvéseit. Az 1970-re ilyen célra előirányzott összegek 20—30 százalékkal magasabbak a múlt évinél. Elgondolkoztató viszont, hogy a szövetkezeti iparban ismeretlen a támogatásnak ez a formája. Sem 1968-ban, sem 1969-ben nem adtak egyetlen fillért dolgozóiknak lakásépítési támogatás címén, de nem terveztek erre az esztendőre sem, holott — amint a NEB vizsgálati anyaga megállapítja — az elért nyereség ezt lehetővé tette volna. Komoly erőfeszítéseket tesznek viszont az erre hivatottak az üzemegészségügy fejlesztésére, a higiénikus munkahelyek kialakítására. Ez olyan terület, ahol máról-holnapra nem lehet látványos eredményt felmutatni, hiszen sok pénzt, sok munkát igényel:* a kis és középüzemek rekonstrukciója nem egy esetben azért sem valósítható meg, mert nincs hely. Ahol viszont ezt sikerült megoldani — a BOV kecskeméti gyára, a ZIM —, Annának el kell tűnnie — mondta Kloss nak pontos személyleírása van róla. Hárman ültek az asztalnál. Nárcis szórakozottan rakosgatta a parányi sakkfiguráit. Anna Hans vállaira támaszkodva figyelt, s ezeknél a szavaknál nevetés rázta meg felsőtestét. — Kedves vagy Hans, de túlzol. Legfeljebb arról van szó, hogy más frizurát kell kiötlenem, s másként öltöznöm. — Hát nem értitek? Nem érzitek miről van szó? Az ellenséget nem szabad alábecsülni. Különösen nem Lothart. Mindent megtesz, hogy megtaláljanak. Először téged, s rajtad keresztül a csoportot. Lothar tudja, i kemétí gyára, a ZIM , hogy Henninghez akarunk eljutni, s ez elég egyértel- 1 ott úgyszólván nincs üzeművé teszi számára a munkát. | mi baleset, foglalkozási — Az utasítás úgy szól — mondta Nárcis —, hogy ! megbetegedés, a terveket minden áron meg kell szerezni. 1 — Félő, hogy igen magas lesz az az ár — mondta Kloss, arra gondolt, hogy Annával kell fizetniük, vagy Nárcissal, vagy Schmidttel, vagy mindnyájukkal. És ez már így lesz a háború végéig. Mert minden nap új feladatokat kínál, s az utasítás mindig így szól; megszerezni, végrehajtani minden áron. — Van valami terved? — kérdezte Nárcis. — Igen, de az első, hogy Adóm is eltűnjön Varsóból. Lothar most Annára és Ádámra utazik, s nem csodálnám, ha Ruppert újra feltűnne a kaszinóban és a kávézóban. Persze pórázon ... (Folytatjuk) Az üzemorvosi hálózat szükségességét már régen felismerték a vállalat vezetői; szerveznek is ilyen állásokat, de az igényekhez képest kevés az orvos, különösen az üzemorvos. Pedig nagy szükség van rá- 1 juk, mert 1969-ben például a megyében táppénzes állomány miatt 2 millió 616 I munkanap esett ki. 1 " ^ J G, S.
