Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-17 / 166. szám

Á fejlődés útjait keresik Dunavecsén Többet vártunk... Mérlegen a Kiskunfélegyházi Vasas Bizonyos, hogy a Kis­kunfélegyházi Vasas tava­szi szereplését és az elért helyezést csalódással nyug­tázták a megye sportkedve­lői. Tény, hogy a múlt évi kitűnő szereplés után min­denki lényegesen többet várt. Tavaly a 6. helyen végeztek és megelőzték többek között a három nagynevű vasutas csapatot (Szolnok, Cegléd. Szeged), most pedig feltűnően rossz — 14:24-os gólaránnyal mindössze a 12. hely futot­ta a Vasas erejéből. A tavasszal 6 mér­kőzésen maradt érintetlen az ellenfelek hálója és az a körülmény magától diktál­ja, hogy Fejes József edző­nek a Nyári Kupa alatt és a felkészülés során első­sorban a csatársor gólere­jét kell növelnie. Persze, ha alaposabban vizsgálat alá akarjuk venni a csapat tel­jesítményét, akkor egészen az alapozásig vissza kell mennünk. Kiderül, hogy olyan játékosok, akik ko­rábban becsülettel végig­csinálták ezt a nehéz és egyáltalán nem szórakozta­tó időszakot — például a kulcsjátékosnak számító Cserkó — az idén csak ím- mel-ámmal készülődtek. Talán lebecsülték a baj­nokságot, vagy azt gondol­ták, hogy itt rutinból is meg lehet élni. Persze, nemcsak Cserkő- val. hanem a többiekkel is előfordult, hogy igyekeztek kibújni a terhes kötelezett­ségek alól. Hiba lenne azonban mindent a játékosokra ken­ni. Valójában a vezetőség sem tett semmit azért, hogy a szakosztályt elmozdítsa a holtpontról. A szakosztály vezetője már éppen egy éve lemondott. Igaz, az elnök­ség ezt nem fogadta el, ez azonban semmit sem vál­toztatott azon, hogy a régi szakosztályvezető semmit sem csinált. Maradt tehát egyetlen vezetőnek Barta József intéző, aki — nem tehetett mást — a szakosz­tályvezetéstől a budapesti képviseletig mindent egye­dül csinált. Örömmel nyugtázhat­juk most, hogy ezen a té­ren komoly változás tör­tént. Kovács Lajos vállalta a szakosztály elnöki tisztet, s tőle sokat remél a Vasas tábora. Barta József szak­osztályvezető, Kovács De­zső pedig, aki ugyancsak régi sportember, az intéző lett. Azt is meg kell monda­nunk őszintén, hogy a fen­tebb felsorolt hibákért a szakosztály vezetését sem lehet teljes egészében hi­báztatni. Cserkó váratlan kiválása kényszerhelyzet elé állította az edzőt. He­lyére Sahint, a csapat leg­sokoldalúbb játékosát kel­lett hátravonni, s ő bár itt is a maximumot nyújtotta, középpályán nem akadt méltó helyettese. Érzéke­nyen érintette a csapatot Bolya távozása, reméljük azonban Hluchány vissza­térésével ez a kérdés is végleges megoldást nyer. A fentieken kívül még sérü­lések és eltiltások gátolták a csapat eredményes sze­replését. Ha már mindenkit megbíráltunk, nem marad­Nem játszott alárendelt szerepet a Volán BKV ELŐRE—KECSKÉMÉ TI VOLÄN 1:0 (0:0) Kecskemét. MÁV-pálya, 100 néző, vezette: Szabó. • BKV Előre: Rothermel — Csider, Egervári, Tordi — Burányi, Raucsik — Tóth (Tuba), Kovács, Kal­már (Gündert), Matus, Szé­les. Edző; Orczifalvi Ist­ván. K. Volán: Rácz — Ko­vács, Soós. Söröli — Nagy, Gavallér — Lédeczi, Zsákai, Simon, Kripóczki (Csikós), Varga. Edző; Vujovich Fe­renc. Az első félidőben a BKV Előre játszott a szél támo­gatásával és nagy mezőny­fölényt harcolt ki. A 13. percben Tóth a kifutó Rácz felett emelt kapura, de a labda a kapufa belső élé­ről vágódott ki a mezőny­be. A 23. percben Kalmár volt óriási gólhelyzetben, de a Volán kapusa bravú­rosan hárított. A Volán szórványos elfutásokkal kí­sérletezett, ami időnként sikerült is. A 28. percben Kripóczki jó labdával szök­tette Simont, aki azonban lemaradt az akcióról és oda lett a helyzet. A 36. percben — egy BKV Előre- támadás végén — Kalmár megsérült és el kellett hagynia a játékteret. A fél­idő hátralevő részében to­vábbra is a fővárosiak ját­szottak fölényben, de Rácz biztosan védte kapuját. Szünet után — néhány percig — változatos me­zőnyjáték alakult ki, de a Volán csatárai a labda bir­tokában sem tudtak kibon­takozni és így ismét az Előre lépett fel támadólag. Raucsik a fővárosiak kö­zéppályása nagyszerű for­mában játszott és nagy ré­sze volt a támadások indí­tásában. Szerencsére a kecskeméti védők — a tá­madósortól eltérően — nem tisztelték az NB I. B-s együtest és ennek köszön­hető, hogy a 80. percig megőrizték hálójukat a gól­tól. Ekkor Rácz kimozdult a kapujából, s a jó helyzet- felismerő Raucsik nem hi­bázott. 1:0. A találkozó hátralevő részében is az Előre játszott nyomasztó fölényben, de gólt már nem tudott elérni. A találkozó érdekessége, hogy Rácz kétszer futott ki olyan labdára, amely min­denféle számítás szerint el­érhetetlen volt. Először az első félidőben, amikor a kapufa belső éle mentett, másodszor a 80. percben, amikor gólt kapott. Két hi­bából egy gól. Ettől füg­getlenül a kecskeméti csa­pat legjobbja volt. Dicsére­tet érdemel még a Volán közvetlen védelme, illetve Raucsik (a mezőny leg­jobbja), Matus. Szabó tárgyilagosán ve­zette a mérkőzést. hat ki a sorból Fejes Jó­zsef edző sem. Az ő lelke­sedése és szakértelme nem vonható kétségbe, mégis — véleményünk szerint — kö­vetett el néhány hibát. Pél­dául, hogy a távozni készü­lő Farkas helyett nem pró­bálkozott előbb Bellával. A korábban 100-as futóként ismert játékos a kivételes gyorsaságával sok zavart okozhat az ellenfelek vé­delmében. A most folyó Nyári Kupa-mérkőzéseken már történtek lépések a ki­bontakozás felé. Ilyen pél­dául többek között Pólyák beállítása, aki szintén nem okozott csalódást. Ha a most induló őszi-tavaszi bajnokság előtt Cserkó — akit 28 évével korai len­ne az „öregek” közé sorol­ni — mégis meggondolná magát, akkor újból ütőké­pes csapat örvendezteti meg hétről hétre a Vasas népes szurkolótáborát. Pálfi József Ha manapság Dunanve- csén jár az ember, beszél­getések közben leginkább két téma kerül szóba: a területi átszervezés meg a helyi sportkör helyzete. Keresik, kutatják azokat a lehetőségeket, módokat, amelyekkel ez a nagy múl­tú, hajdan szép sikereket elért egyesület rátalálna a továbbfejlődés útjára, s elfoglalná régi helyét a megye sportéletében. Ab­ban egyetértenek a vita­partnerek, hogy az alapve­tő feltételek együtt van­nak a kedvező változás­hoz, a megoldást illetően azonban már eltérők a vé­lemények. Ki legyen a gazda? Az elmúlt évben gyak­ran szerepelt terítéken a fő probléma: ki legyen a egyesület gazdája? Voltak, akik önálló falusi sportkör mellett kardoskodtak, má­sok tsz-sportkör létrehozá­sával akarták eldönteni ezt a kérdést. Az idő az­tán bebizonyította, hogy a helybeli termelőszövetke­zetek — bár az évi 8000 forintos támogatásuk és egyéb segítségük enyhítet­te az egyesület gondjait — Két forduló a megyei bajnokságból Egyetértés, Kiskunmajsa— Izsák, Szánk— K. Dózsa II. DÉLI CSOPORT " Augusztus 2.: Császár- töltés—Tompa, Kkhalasi MÁV—Bajai Bácska Posz­tó, Kalocsai VTSK—Bács­almás, Miske—Szamuely SE, Kinizsi SE—Gábor Á. SE, Katymár—Vaskút, Já­noshalma—Kisszállás, Ha­jós—Csávoly. Augusztus 9.: Csávoly— Jánoshalma, Kisszállás— Katymár, Vaskút—Kinizsi SE, Gábor Á. SE—Császár- töltés, Szamuely SE—Ka­locsai VTSK, Bácsalmás— Kiskunhalasi MÁV, Bajai Bácska Posztó—Miske, Tompa—Hajós. Nem mondunk újat az­zal, hogy a sorsolások nem függetlenenk egymástól. A különböző és el nertv ha-' nyagolható mellékkörülmé­nyek — például pályahi­ány, vagy hogy azonos község és város csapatai ne ugyanakkor játszanak otthon vagy vidéken — szükségessé teszi, hogy az alsóbb osztályú bajnoksá­gok sorsolását a magasabb osztályhoz igazítsák. A labdarúgó NB Ill-ban csak augusztus 16-án indul meg a küzdelem, a megyei bajnokságban nálunk vi­szont már augusztus 2-án lesz a rajt. Mivel az NB III-as sorsolások még nem kerültek nyilvánosságra, így a megyei labdarúgó szövetség csak az augusz­tus 2-i, és 9-i fordulók sor­solását készítette el. Ezt az alábbiakban közöljük ol­vasóinkkal; ÉSZAKI CSOPORT Augusztus 2.: Izsáki ME_ DOSZ—Szánk, Egyetértés —Kiskunmajsa, Radnóti SE —Kkfh. Vasas II., K. MÁV —K. Voláp, Kunszentmik- lós—Klapka SE, Tiszakécs- ke—Fémmunkás, Apostag —Alpár, K. Dózsa II.—Vá­rosföld. Augusztus 9.: Városföld —Apostag, Alpár—Tisza- kécske. Fémmunkás—Kun- szentmiklós, Klapka SE— K. MÁV, K. Volán—Rad­nóti SE, Kfh. Vasas II.— Moíocross-verseny Kecelcn Július 26-án vasárnap or­szágos meghívásos moto- cross-versenyt rendez a Keceli Tőzeg Sportkör mo­toros szakosztálya a már népszerű téglagyári pályán. Előreláthatólag az ország valamennyi klubja részt vesz a versenyen és több neves országos motoros­bajnok részvételére számí­tanak» nem tudták maradéktala­nul teljesíteni a sportkör irányítása terén adódó fel­adataikat. Üj, „tehetősebb” patrónust kellett hát ke­resni, s meg is találták az évről évre erősödő Vegyes­ipari Vállalat „személyé­ben”. Az 1968-ban kötött házasság jól sikerült: je­lentősen emelkedett az anyagi támogatás mértéke. Felújították a szakosztá­lyok felszerelését, öltözőt, szertárost, utazásokhoz gépkocsit biztosítottak az egyesületnek. A várt eredmények azon­ban nem következtek be. A sportkör vezetőségében fel­ütötte fejét a széthúzás, a viszálykodás, s ez nagyban kihatott a szakosztályok teljesítményére is. Aztán jött az újabb kedvező for­dulat: a faluban levő üze­mek, intézmények bevoná­sával új sportköri vezető­séget alakítottak ki, mely­ben a „főrészvényes” to­vábbra is a Vegyesipari Vállalat maradt, viszont helyet kaptak mindazok, akikre az irányítás szem­pontjából számítani lehet. A döntés helyesnek bizo­nyult, megerősítve annak az elvnek a fontosságát, hogy színvonalas községi sportélet csak széles körű összefogással, az erők és lehetőségek összpontosítá­sával alakítható ki. I Melyiket szeressem' Dunavecsén a labdarú­gás a legnépszerűbb sport­ág. Az igazolt versenyzők száma meghaladja a 40-et, így érthetővé válik az, hogy a támogatási rend­szerben ez a szakosztály részesült legnagyobb mér­tékben az anyagi javakból. Ugyanakkor a megyei II. osztályban szereplő és egy­re ütőképesebb női kézi­labdacsapat, de a sakk- szakosztály is anyagi gon­dokkal küzd. Legfonto­sabb feladat tehát e téren az anyagi eszközök diffe­renciáltabb elosztása, ezzel párhuzamosan ésszerűbb felhasználása a szakosztá­lyoknál. Edzők jönnek — edzők mennek... Sok gondot okoz a mű­ködő szakosztályoknál a szakvezetők váltakozása. Igaz, ebben objektív okok is közrejátszanak — elköl­tözés, más munkakör be­töltése. Az elmúlt években például három edző is irá­nyította a labdarúgókat, de közülük csak Szabó János maradt huzamosabb ideig a csapat élén. Most azon­ban ő is munkahely-vál­toztatásra kényszerült, így új edző, Kovács Endre vet­te át a csapat irányítását, aki egyben aktív játékos is. Az edzőváltozások rá­irányítják figyelmünket egy — talán országos — gondra. Mielőbb gátat kel­lene vetni a szakvezető- vándorlásnak, legyen az falusi kiscsapat, vagy fő­városi „menő” egyesület. Végeredményben a du- navecsei sportkör gondjai az önmaguk teljesítményé­vel elégedetlen, a fejlődést sürgető és érte tenni akaró emberek gondjait jelzik. Nem a helyi sportélet ká­tyúba ragadt szekerét kell kirángatni a problémák nyűgéből, hanem a lehető­ségeket jobban kihasznál­va a fejlődét ütemét kell meggyorsítaniuk. Ez a vecsei sportszerető emberek legidőszerűbb fel­adata —■, s nem is kevés.->■ Csapai Lajos Kiskunfélegyháza és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövetkezet értesíti kedves vendégeit, hogy az alpári halászcsárdát MEGNYITOTTA. Kitűnő ételek és italok. Hangulatos zene, romantikus környezet. Jó szórakozás. 1668 Láttuk — hallottuk KECSKEMÉTEN és a megye más városaiban csendesek a pályák. Egy- egy munkahelyi spartaki- ádról, vagy éppen valame­lyik szakszervezet által rendezett sportünnepélyről érkezik szerkesztőségünkbe hír. Kecskeméten és Kis­kunfélegyházán volt jelen­tősebb labdarúgó-esemény, de sem Kecskeméten, sem Félegyházán nem okozott izgalmat a szurkolók köré­ben a Nyári Totó Kupáért folyó mérkőzés. A nézőté­ren helyetfoglaló labdarú­góimádók, akik még ilyen kánikulában sem marad­tak otthon, azon vitatkoz­tak vajon van-e komoly sportértéke ezeknek a nyá­ri kupamérkőzéseknek? A vélemények megoszlottak. Többen azt mondták, hogy semmi értelme az egész­nek, hiszen különösebb tét nem forog kockán. Enged­jék pihenni a játékosokat, legalább kikapcsolódnak a szünet idejére. A SZURKOLÓK másik része helyeselte a részvé­telt. Igaz, nem nagy tétről van szó, de láthattuk pél­dául a K. Dózsa—BKV Előre találkozón, hogy a kecskeméti együttes azokat a játékosait szerepeltette (Zalaegerszegen is így volt!), akik eddig ritkán jutottak szóhoz. Akik te­hát a bajnoki mérkőzése­ken a szakvezetőknek és a szurkolóknak sem tudták kellően bebizonyítani, hogy rájuk bátran támasz­kodhatnak, szükség esetén bármikor bedobhatják őket a „mély vízbe”. A zalaegerszegi meglepő győzelem után nagy vára­kozással tekintettünk mi is a csapat szereplése elé. A BKV ELŐRE ellen is jól játszott a csapat és va­lóban többen bizonyítottak. A csapat védelmére csak az első negyvenöt percben hárult nehéz feladat. Jó volt nézni, hogy Oláh és Franczkó amikor tehették, előretörtek és így okoztak zavart a fővárosi kapu előtt. Meglepetés volt Si­mon II. erőtől duzzadó já­téka. Végig „hajtotta” a kilencven percet és remek szerelések után pompás labdákat küldött előre a csatároknak. Mellette Do­bó is igen jó középpályás­nak bizonyult. A csatársor okozta a legkellemesebb meglepetést. Balatoniról tudtuk, hogy szemfüles, gólerős játékos. Bánhidi- ról eddig vegyes benyomá­sunk volt. Most már tud­juk, hogy kitűnő jobbszél­ső. Ha mindig ilyen aka­rással küzdene, nehezen le­hetne kiszorítani a Dózsa első csapatából. A többiek, Czéh, Pasek és Tatár (majd Losonczi) remek dolgokat műveltek. Nagy részt vál­laltak a szép győzelem ki­vívásából. A mérkőzés végén ter­mészetesen nagy volt az öröm a nézőtéren és a Dó­zsa öltözőjében is. Már senki sem vitatta, hogy jó, avagy rossz-e a Nyári Ku­pa. EGY AZONBAN bizo­nyos. Kellemes gondjai lesznek a Dózsa szakveze­tőinek az elkövetkező he­tekben. A sok jó formá­ban levő játékos közül kikből álljon fel a csapat? A válasz természetesen nem lehet más, mint az, hogy mindig a legjobbak kapjanak helyet a kezdő csapatban. Hogy kik lesz­nek azok? Ez dől maid el a felkészülés hetei alatt. M. I.

Next

/
Thumbnails
Contents